Hűsöljünk fotókkal! Így üdültek nagyszüleink a Nagyvárad környéki fürdőkben

Bár Püspökfürdő és Félixfürdő története az Osztrák-Magyar Monarchia előtti időkbe nyúlik vissza, az igazi felvirágzásukat nem a polgárosodás hozta el, hanem a 20. század második felének fejlesztései.

Péter I. Zoltán Korunkban megjelent rövid összefoglalója szerint a hagyomány Szent László nevéhez köti Püspökfürdő forrásának a felfedezését, de biztosan csak azt lehet tudni, hogy a Nagyvárad környéki hévizekről először 1221-ben történik említés. A 15. század elejéről arra is van bizonyíték, hogy a hévizek mellett a betegek gyógykezelésére alkalmas kórházat is építettek, aminek kápolnája is volt. Sőt, VII. Ince pápa mindazoknak, akik abban imádkoztak, búcsúkat engedélyezett. Nem véletlenül emlékezik meg róla a Váradtól búcsúzó Janus Pannonius 1465-ben.

„Hőforrás-vizeink, az Isten áldjon,
Itt nem ront levegőt a kénlehelet,
Jó timsó vegyül itt a tiszta vízbe,
Mely gyógyítja szemed, ha fáj s ha gyenge,
És nem sérti az orrodat szagával.
Hajrá, fogyjon az út, társak, siessünk.” – (Áprily Lajos fordítása)

Péter összefoglalója szerint a 19. század elejére a fürdőzők már inkább a jobb körülményekkel rendelkező közeli Félixfürdőt látogatták. Bár később jelentős fejlesztések történtek Püspökfürdőn, elég arra gondolni, hogy Schlauch Lőrinc püspök századfordulós fejlesztései nyomán olyan hullámfürdőt kapott, amit egy jelentős felújítás után még manapság is használnak, Felixfürdő népszerűségével viszont már nem tudta felvenni a versenyt.

A hagyomány szerint Félixfürdő a váradi premontrei birtok első adminisztrátoráról (1711-1721), Helcher Félixről kapta nevét, aki észrevette, hogy a kondás az erdő aljában, a Luncs patak nádasában őrzi a gazdaság sertéseit. „Megfeddte a kondást, amiért a decemberi télben nem ment a disznókkal az erdőbe. A kondás azt felelte, hogy ez a hely jobb a sertéseknek, mert a nádas vize meleg. Helcher erre kitisztíttatta a forrást, és deszkából valamilyen kis fürdőházat építtetett a forrás fölé” – idézi fel korábban már idézett tanulmányában Péter I. Zoltán Félixfürdő keletkezésének történetét. Már ebben a Helcher Félix által alapított fürdőben fogadnak vendégeket. A telep első szállodáját viszont csak az 1770-es évek elején építette fel Ehenger Lajos adminisztrátor. A Félix néven üzemelt szállodát egészen az 1880-as évekig használták, amikor Félixfürdőn is jelentősebb fejlesztésekbe kezdnek. Ekkor fúrták a telep első, és mai napig működő kútját, a Bálint-forrást.

A fejlesztések ellenére Félixfürdő nem tartott a Monarchia híres fürdőinek az élvonalába. Kósa László történész, a korszak fürdőkultúrájának a kutatója remekül foglalja össze, hogy a polgárosodással milyen kívánalmaknak kellett megfelelniük a Monarchia fürdővárosainak, ezek között infrastrukturális (pl. egyszerű megközelíthetőség, a kúrszalon megléte, a forráskutak befedése, illetve a környezetük rendezettsége) és természeti követelmények egyaránt megfogalmazódtak a versenyképességhez. Ebben a tekintetben Herkulesfürdőt nehéz túlszárnyalni: nem csak Erzsébet királynét látta vendégül, 1896-ban Ferenc József itt találkozott a román és a szerb uralkodóval. A népszerű erdélyi fürdőhelyek között volt Borszék is, ahol 1882 nyarán heteket töltött a színházi világ ünnepelt művésze, Blaha Lujza is. A magas rangú úri vendégeket akkor is számon tartották, a korabeli fürdőismertetők nem mulasztották el közölni, hogy a korábbi években milyen hírességek tisztelték meg jelenlétükkel a fürdőt. Félixfürdő valószínűleg inkább a környékbeli fiatalok, a szomszédos Nagyvárad fiataljai körében volt népszerű, akik elsősorban szórakozási lehetőségként tekintettek a fürdőre, nem gyógyászati céllal látogatták.

A Monarchia korának fejlesztései közé tartozik a Megyeri Ferenc mérnök terve alapján 1917-ben felépített, kis tornyos épülettel körülvett szabadtéri úszómedence, amely a fürdő szimbólumává lett, és felújítva a mai napig látható. Erre az időre alakult ki a fürdőnek az a képe, amely alapvetően nem változott egészen az 1960-as évekig.

Ekkor kezdődtek meg az 1948-as államosítás utáni nagy fejlesztések, amelyek aztán alapjaiban változtatták meg a fürdőváros képét. Lényegében minden nagyobb, ma is látható szálló és fürdő az 1989-ig terjedő időszakban készült el. Ennek a korszaknak az építkezéseiről Szűcs Lóránd írt egy részletes összefoglalót, akinek a valószínűsíthető képet a válogatásunk végén találjátok.

1959-ben készül el az egykori tó helyén egy 5000 négyzetméteres szabadtéri medencekomplexum, amelyet rendszerváltás után élményfürdővé alakítottak. Szűcs szerint az első, a mai igényeket megközelítő szállodát 1963-ban építették. 1965-ben készítették el a telep első rendezési tervét. 1969-ben épült fel a Nufărul (Tavirózsa), 1970-ben építették meg a Félix Szállodát, aminek már saját hidroterápiás részlege, medencéi, orvosi rendelői is voltak. 1971-ben épült meg a Szakszervezetek üdülő- és kezelési központja, a jelenlegi Padiş Szállót. A szabadtéri fürdőzést szolgálta a régi strandfürdő mellé 1972-ben létesített Apolló-fürdő. 1974-ben készült el a Termál Szálló, 1977-ben a Lotus, két évre rá adták át a Belvedere Szállót, aminek nevét később Internaţionalra változtattak. Állítólag Ceaușescu utasítására keresztelték át a bécsi Belvedere palotához fűződő és a románságot sértő emlékek miatt.

1980-ban befejeződött a Crişana Szálló, amit az akkori állampárt építettet külön elnöki lakosztállyal, majd egy évvel később a Poieniţa Szálló is elkészült. Az utóbbihoz szabadtéri medence is tartozott. Néhány éves szünet után 1987-ben átadták a művelődési központot, a szakszervezetek 2. számú üdülő- és kezelési központját, amelynek mai neve Muncel Szálló. Ebben az évben elkészült a Someş, az Unirea, a Mureş szállodasor is. Egy évvel később építették fel a bazárnegyed egy részét. A létesítmények között az utolsó az Egészségügyi Minisztérium Rehabilitációs Balneológiai Klinikája. Az 1989-es rezsimváltás óta újabb szállodák nem épültek, csak a kisebb panziók sokasodtak meg.

A tervezésben is részt vállaló Szűcs azt írja, hogy Félixfürdő fejlesztésénél külön hangsúlyt helyeztek arra, hogy „lehetőleg ne az 1-2 napra ideruccanó tömegek üdülője legyen. Itt elsősorban a legalább 2-3 hetes gyógykezelést igénylő betegekre számítanak, akiknek nyugalmát lehetőleg ne zavarják a hétvégi vagy alkalmi fürdőzők vagy hangoskodó diszkózók”.

A tömegturizmus távolmaradását a nagy tömegek befogadására alkalmasabb Püspökfürdő (mai nevén: Május 1 fürdő) fejlesztésévél szerették volna elérni. A szórakozni és gyógyulni vágyók közötti konfliktusokról egyébként a fürdőzés elterjedése óta szólnak a hírek. Szóval előbb jöjjön két fotó az inkább hétvégi turistáknak fejlesztett Püspökfürdőről.