Már a tárolásuk is kihívást jelent: 13 éve gyűjt söröskorsókat Hágó Nándor, a nagykárolyi múzeum igazgatója

2022. július 02. – 10:05

frissítve

Már a tárolásuk is kihívást jelent: 13 éve gyűjt söröskorsókat Hágó Nándor, a nagykárolyi múzeum igazgatója
Fotó: Gozner Gertrud / Transtelex

Másolás

Vágólapra másolva

Hágó Nándor régész 2009 óta gyűjt sörökorsókat: pár darab teljesen hagyományos, literes korsóval indult, aztán használt árucikkes boltokban, régiségpiacokon és az interneten vadászta az újabb példányokat. 2013-ban megtudta, hogy Magyarországon létezik egy gyűjtői klub, a következő tavaszi felvételkor pedig már csatlakozott is a Söröskorsó és Pohárgyűjtő Egyesülethez. Korábban kiállítást is szervezett már az impozáns gyűjteményéből, amelyben ma már közel 1000 darab sorakozik, elfoglalva a lakás legtöbb használható vízszintes felületét. A nagykárolyi régésszel korsókról, gyűjtőszenvedélyről, sörökről és történelemről is beszélgettünk.

Mikor kapott el a igazán gyűjtőszenvedély? Emlékszel arra a pillanatra, amikor végleg eldöntötted, hogy te gyűjteni fogod a söröskorsókat?

2011-ben lehetett, amikor először bementem egy üzletbe, és az volt a célom, hogy minél több legyen belőle, és akkor megvásároltam mindenféle korsót. Tulajdonképpen a legtöbb korsóm reklámkorsó, amit különböző fesztiválokra készítenek, vagy cégek korsói. Ezek az egyszerű, sima, szürkés színű tucattermékek, ami mindenhol van – eleinte ezeket vásároltam. Utána rájöttem, hogy vannak különlegesebb formájúak, különböző díszítésekkel ellátva, és akkor már inkább ezeket kezdtem el keresgélni.

Amikor a klubhoz csatlakoztam, már volt kb. 400-500 darabom, vittem nekik is a bemutatóra a korsókból, hogy lássam, mit fognak hozzájuk szólni, tetszik-e nekik, milyen ötleteket adnak. Megnézték, beszélgettünk, kérdezősködtek, tanácsokat adtak, és felvettek. Magyarországon már 1999 óta létezik ez az egyesület. És most már nem én vagyok a legfiatalabb tag, mert szerencsére azóta belépett még vagy kettő, akik tőlem fiatalabbak – de a tagok nagy többség '50-60-as, illetve 70 fölötti. Rendkívül kedves, szimpatikus emberek, egyből befogadtak. Mindenki tegeződik mindenkivel, attól függetlenül, hogy a klubelnök 70 fölötti, a legidősebb pedig már elmúlt 80.

A klubtagoknak átlagban mekkora gyűjteményük van? Ezen a téren is te voltál a „kezdő”?

Szemere István klubelnöknek több mint 2000 darabos gyűjteménye van, az övé az egyik legnagyobb értékű és leglátványosabb, legteljesebb gyűjtemény. Vannak pl. olyan korsói, melyek egy gyártási sorozatot képeznek, vagy egy történetet mesélnek el. Az ő gyűjteménye világszinten is biztosan benne van a top 10-ben. A hetvenes években kezdte el gyűjteni a korsókat, és ma már van egy kis múzeuma is, a Korsók Háza, ami a Budapesthez közeli Sződligeten látogatható. Ő nagyon sokat tud a korsókról, Söröskorsók könyve címen 5 könyvet írt a feleségével, Zsuzsával. A „korsókirály” az egyesületnél pedig egy szegedi úriember, akinek 6200-6300 darabja van.

Hol és hogy lehet ennyi korsót tárolni?

Nem jártam még a korsókirálynál Szegeden, de azt mondják, hogy mindenütt tele van a háza korsókkal. A mosdóban is van polc, meg a garázsban, ha kinyitod a szekrényt, a fűszerek mellett is ott vannak a söröskorsók.

Nekem a nappaliban van egy polcsor, ami duplán tele van, két szinten vannak a konyhaszekrényben is. A nappaliban van egy régi, Luceafărul bútor, annak a vitrin része is tele van. Az előszobában is van vagy 15, a folyosón pedig vagy 200-300, és lent, a pincében is tárolok jónéhányat. A pincében vannak azok a darabok, amik nem annyira látványosak, főképpen reklámkorsók. A szebbek, érdekesebbek fenn vannak, nagyrészt a nappaliban.

Szoktad használni is ezeket a korsókat?

Van néhány, amit már használtunk. Kerti partik alkalmával egy-kettőből ittunk, de azért nem szoktam száz eurós korsókat senkinek a kezébe adni, hogy sörözzön belőle. Én néha egyet-kettőt szoktam használni, vagy volt úgy, hogy jött egy-egy haver, barát, és amikor nem volt nagy duhajkodás, akkor lehetett választani, hogy ki melyikből szeretne inni.

A korsókészítésben is vannak különböző iskolák, mint a kerámiakészítők között?

Igen. Az első korsókat fából készítették – hogyha visszaemlékszünk a szerzetesekről készült filmekre, ezekben láthattunk ilyeneket. Később igen sokféle anyagból készültek korsók. Tetővel pedig akkor kezdtek el megjelenni, amikor a pestisjárvány terjedt, mert úgy tartották, hogy a szúnyog terjeszti a betegséget. Amikor bejött a német tisztasági törvény, akkor kezdték el lefedni a korsókat, hogy ne essen bele semmi.

Később kiépültek a nagy gyárak. Egy sörgyárnak illendő volt, hogy legyen söröskorsó gyára is, vagy pedig, hogy mással készíttessen korsókat. A legkézenfekvőbb először az volt, hogy kerámiából készítsék őket, aztán jött a porcelán, üveg. Ónból készített korsók is vannak, de ezekkel az a probléma, hogy elég könnyen lehet őket hamisítani. Például erről, ami itt van az asztalon, nem lehet megmondani teljes bizonyossággal, hogy új vagy régi, mert akár meg is tisztíthatták. Szerintem egyébként új, könnyű beletenni a mesterjegyet. Tehát ami ezen van, ez a mesterjegy, lehet, hogy újabb. Ezeknek a korsóknak az ára magas, egy régi darabért az ecseri piacon akár 30-40 ezer forintot is elkérnek.

Hágó Nándor a gyűjteményét mutatja – Fotó: Gozner Gertrud / Transtelex
Hágó Nándor a gyűjteményét mutatja – Fotó: Gozner Gertrud / Transtelex

A te gyűjteményednek melyik a legértékesebb darabja?

Aránylag elfogadható áron szereztem be a korsóimat, mivel nálunk még nincs óriási nagy piaca, kevés gyűjtő van az országban.

Én csak kettőt-hármat ismerek. Egymással nem nagyon szoktunk cserélni, de adni-venni duplákat szoktunk. A legdrágább vásárlásaim 100-120 eurósak voltak, a többit lényegesen olcsóbban vettem.

Hol szoktál leginkább vásárolni?

Elsősorban régiségpiacokon, de a neten is szoktam, viszont nem nagyon bízok abban, hogy jól csomagolják be – van ebben egy rizikó. Magyarországon ez már civilizáltabban működik, becsomagolják rendesen a korsókat, és nagyobb is rá a kereslet. Egerbe szoktam menni a régiségpiacra, évente két-három alkalommal. Miskolcon is szokott lenni vásár, oda is járok, és párszor voltam Szatmárnémetiben is. Idén nem nagyon vásároltam, talán egy-kettőt. Tavaly valaki szólt, hogy megvett egy hagyatékot, és van benne egy csomó korsó is, kérdezte, nem veszem-e át tőle. Abból, úgy emlékszem, hogy hármat vagy négyet megvettem.

Nyilván, a piacon tudsz alkudozni is, de időnként horror árakat is elkérnek. Egerben láttam egy Kossuth-címerrel díszített korsót, az egy kézi csiszolású kristály volt, vörös színű. Felemelem, nézem a korsót, kérdem a pasastól, hogy mennyi. Azt mondja, nyolcvanezer. Szépen vissza is tettem. Erre biztatott, hogy alkudjak belőle. De 80 ezer forintból mit alkudjak? A fele is túl sok lett volna...

Látom, vannak egészen picurik is, alig egy decisek. Ezeket mire használták? És mekkora a legnagyobb korsó?

Azt hiszem, egy 32 literes korsó tartja a rekordot, a piciket valószínűleg dísznek készítették. A korsók között sok a félliteres, de vannak 7 és 8 decisek is, fél literesnél nagyobb a korsók többsége. És vannak ilyen különlegességek is, mint a zenélő korsók: van egy kis karja, amit ha felhúzol, zenél amikor felemeled, és amikor leteszed, elhallgat.

Hogyan lehet beazonosítani, hogy egy korsó mikor készült és ki gyártotta?

Különböző jelzések vannak rajtuk, ami beazonosítja a gyártót, általában a korsónak az alján. A gyárnak a jelzése alapján pedig meg lehet keresni, hogy mikor, hol készült. Van egy internetes oldal, ahol a porcelánokról, kerámia korsókról lehet tájékozódni. És van egy könyv is, amit egy angol szerző írt a söröskorsókról, én ezt is használom. Van egy olyan része, ami a korsók történetét foglalja össze, vagy olyan fejezete is, ami a füleknek a típusait veszi sorra. És egy másik rész, ami a jeleket írja le. Nemes egyszerűséggel az ember fogja a korsót, megnézi a jeleket rajta és kikeresi a könyvben a leírását, ahol árkategóriák is vannak. De aki sokat foglalkozik ilyesmivel, mint például Szemere István barátom, már ránézésre mondja, hogy milyen típus, anélkül, hogy megforgatná a korsót.

Amikor én is nézem a piacon a korsókat, megnézem rajtuk a jeleket, persze úgy, hogy az árus lehetőleg ne vegye észre, hogy én tudom, hogy mit kell nézni.

És mit kell rajta figyelni?

Például azt, hogy ugyanaz a szám kell szerepeljen a fülön vagy a fül mellett, meg az alján is. Persze hamisítják ezeket is. Van egy fajta korsó, ami a King gyárból került ki – ez egy német gyár, amelyik a mai napig gyárt korsókat – ezt például hamisítják. Onnan lehet észrevenni, hogy kicsit vágott szemük van rajta a figuráknak. A 379-es szám pl. azt jelenti, hogy egy 5000-es sorozat 379-ik darabja. Mutatok egy értékes darabot, a tipikus, legtöbbször használt ábrázolás van rajta: a müncheni fiú szerzetes ruhában, a söretekkel meg a sörrel a kezében. Ebből nagyon sokféle készült, ez itt például egy porcelán. Egy second hand boltban vettem, elég olcsón, de ennek az ára szerintem most több száz euró lehet.

Mitől olyan drága? A tetejét kivéve én nem látok rajta semmi különlegeset, sok ilyesfajta kinézetű korsót lehet kapni elég olcsón…

Mert festve van és porcelánból készült. Ez a '20-as, 30-as évekbeli korsók egyike, és megszűnt a gyár, amelyikben készült, ez is emeli az értékét. Ha megszűnik egy gyár, például ha leég, és odavesznek a nyomóformák is, így már nem utángyártható egy típus, az tovább emeli a korsók értékét.

Leginkább milyen díszítéseket használtak régen a korsókon, milyen ábrázolásokat festettek vagy alakítottak ki rajtuk?

Legtöbb esetben kocsmai vagy vadászjelenetek vannak rajtuk, de zenészeket is gyakran ábrázoltak. Utcai jeleneteket, városrészeket bemutató korsók is vannak, vagy olyanok, melyeken a sörfőzéshez kapcsolódó eszközöket jelenítenek meg, de gyakoriak a növényi motívumokkal díszített történetek is, mint pl. a maláta, a komló.

Bizonyos fajta sört csak egyfajta korsóból ittak, mint például a boroknál, ahol van vörösboros meg fehérboros pohár is?

A poharaknál igen, a búzasöröknek készült poharaknak pl. kicsit nyújtottabb a nyakuk, mert ezek jobban habzanak. A korsóknál a formát ez annyira nem határozta meg. A búzasöröknek korsóból is nagyobb kellett, illetve szélesebb, szintén a habzás miatt, de nem volt külön típusú korsó a különféle söröknek.

Fotó: Gozner Gertrud / Transtelex
Fotó: Gozner Gertrud / Transtelex

Hány embert sikerült már megfertőznöd magad körül ezzel a hobbival? A család hogy fogadta?

Az apukám is nagyon benne volt ebben a dologban, ő is sokat mászkált, ő is beszerzett, gazdagította a gyűjteményt. Volt 2014-ben egy kiállítás is itt Nagykárolyban, a kastélyban, akkor anyukámmal hárman nekiálltunk, mindet át kellett mosni, törölgetni, tehát ő is beszállt. Akkor négy-ötszáz darabot állítottunk ki.

Egyesek azt állítják, hogy az emberek hamarabb főztek sört, mint hogy az első kenyeret megsütötték volna. Te, régészként ezt hogy hogy látod?

Épp a napokban hallgattam erről egy riportot, valaki írt egy könyvet, az volt a címe, hogy Folyékony arany, ebben boncolgatták a történelmi kérdéseket. Jerikóban találtak a neolitikumból származó leleteket, időszámításunk előtt 7-8 ezer környékéről, biztos, hogy akkor már fogyasztottak sört. Az egyiptomiak is biztosan főztek már többfélét, és a sumérok is az óbirodalomban. Szerintem a neolitikum időszakában már nálunk is fogyasztottak. Búza volt, árpa volt… De erre bizonyíték még nincs.

Hogy szokták igazolni a sörfőzést, fogyasztást?

Manapság már az edényfalakból vett mintákból bizonyos vizsgálatokkal ki lehet deríteni azt, hogy mit tároltak bennük. A bronzkorban már biztos, hogy volt sörfogyasztás nálunk is, vannak erre utaló leletek, tehát Krisztus előtt 4000-3000-ben már főztek itt is sört.

Ugyanakkor különböző lepényeket is már nagyon rég készítenek. Szintén a neolitikum időszakában, szerintem időszámításunk előtt 8000 környékén már az egyik legalapvetőbb élelmiszerré vált. Nem tudnám ezt biztosra megmondani, de valószínűleg a kenyér volt először, és utána készítették el az első sört, ami nyilván nem hasonlított a mostanihoz, egy szűretlen ital lehetett.

Te egyébként szereted a sört?

Szeretem, de az utóbbi időben inkább bort fogyasztok. Nyáron vagy fröccsöt iszom vagy sört, de sört kevesebbet, mint régen. Egyébként inkább az intenzívebb, komlósabb, illatosabb söröket, az IPÁ-kat, az ALE-eket szeretem. Sajnos a legtöbb helyen, a kocsmákban csak ezeket a nagyon elrontott, csapolt söröket lehet kapni, szinte sehol sem lehet szerintem egy normális sört venni. Például a Tuborg sem olyan már, amilyen volt ezelőtt tíz évvel. A Staropramen is messze áll attól, amit Prágában ittam. Ha sört veszek üzletben, akkor megpróbálok valami minőségibbet vásárolni. Üvegest, mert az másképpen van készítve, mint egy dobozos vagy egy flakonos.

Fotó: Gozner Gertrud / Transtelex
Fotó: Gozner Gertrud / Transtelex


Mik a további terveid a gyűjteménnyel, meddig folytatnád még a bővítését?

Amíg még kedvem van hozzá, keresgélek, de mostanában kevesebbet vásárolok. Legutóbb Egerben találtam egy hollóházit. Most már nem veszek meg mindent...

Van kedvenced? Egy iskola, egy típus…

Igen, a régi típusúak, a teljesen antik jellegűek. Elsősorban a kerámia, amelynek teteje is van, és van rajta szép, díszített rajzolat. Megnézem a gyártót is, és ha megtetszik esetleg, akkor megveszem. Most már nem vásárolok csak azért, hogy legyen még egy darab a gyűjteményben. Itt van például egy darab, ami azért érdekes, mert bele van égetve az aljába egy kép. Litofán korsó, ez a neve az ilyen eljárással díszített korsónak. Általában kocsmai életképeket jelenítenek meg benne, vagy arcképeket, belülről vésik a korsófenék aljába. Arcképekből is van egy teljes sorozat. Ezeknek a reális ára olyan 25-30 ezer forint körül mozog, de van, hogy még többet is elkérnek.

Aki esetleg kíváncsi lenne a gyűjteményedre, láthatja még valahol? Tervezel újabb kiállítást, akár itt, Nagykárolyban?

Terv az van, de aztán mindig felülíródik. De mindenképp itt, Károlyban. Távolabbi helyszínre elég macerás lenne megoldani a szállítást. A múltkor három-négy nap kellett csak a csomagoláshoz, egy hétbe került, míg elvittük, meg berendeztük a tárlatot. Cipelni is kell, tehát nem kis dolog. Ha megint szerveznék, már másképp csinálnám, mint majdnem tíz évvel ezelőtt, mert akkor csak simán ki voltak állítva a korsók. Most már nem vinném el mindet, hanem kiválasztanék olyan 100-200-at, és melléhelyezném a feliratokat, hogy mikor készült és pontosan milyen korsó, mit érdemes tudni róla. A múltkori, az egy jó megnyitó volt, mert volt hozzá sör is.