Az ukrajnai háború a Fekete-tengeri delfinpopulációkat is veszélyezteti

Jelentős mértékben megnövekedett a Fekete-tengeri delfinpopuláció veszélyeztetettsége az elmúlt hónapok során. A romániai és bulgáriai tengerpartokra egyre több halott delfin tetemét sodorták ki a hullámok. Legutóbb a romániai Mamaia üdülőtelep partján filmeztek le a turisták egy elpusztult delfint – adta hírül a Digi 24. A delfinek halálának közelmúltbeli növekedését az ukrajnai háború okozhatja – állítják tudósok.

A kutatók úgy vélik, hogy a Fekete-tenger északi részén tapasztalható fokozott zajszennyezés, amelyet az orosz haditengerészet mintegy 20 hajója és a folyamatban lévő katonai tevékenységek okoznak, délre, a török és bolgár partok felé terelheti a cetféléket, ahol szokatlanul nagy számban vetődnek partra vagy akadnak halászhálókba.

A háború kezdete óta Törökország a Fekete-tenger partjainál a közönséges delfin partra vetődésének növekedését regisztrálta. Az ország nyugati Fekete-tengerén több mint 80 elpusztult állatot találtak, amit a Török Tengerkutatási Alapítvány (Tudav) „rendkívüli növekedésnek” nevezett.

A Tudav első vizsgálataiból kiderült, hogy a delfinek mintegy fele azután pusztult el, hogy halászhálókba gabalyodott. A Guardian által megkeresett Dr. Bayram Öztürk, a Tudav elnöke szerint azonban a másik felének sorsa még mindig „megválaszolatlan kérdés”, mivel a tetemeken nem találtak fennakadásra vagy lőtt sebekre utaló jeleket.

„Az akusztikus trauma az egyik lehetőség, ami eszünkbe jut” – mondta Öztürk, bár hangsúlyozta, hogy óvatosnak kell maradni. „Nincs bizonyítékunk arra, hogy mit okozhat az alacsony frekvenciájú szonár a Fekete-tengeren, mert még soha nem láttunk ennyi hajót és ekkora zajt ilyen hosszú ideig – és a tudomány mindig bizonyítékot követel.”

A haditengerészet általában a szonárokra támaszkodik, hogy nagy távolságokból felderítse az ellenséges tengeralattjárókat. Mivel a tengeri emlősök is a hangtól függenek a kommunikáció és más funkciók tekintetében, a víz alatti zaj komoly, akár halálos hatással is lehet a cetekre.

Dr. Pavel Goldin, az Ukrán Tudományos Akadémia kutatója szerint az akusztikus trauma magyarázatot adhat a partra vetődésekre, a katonai tevékenységek által okozott állandó víz alatti zaj viszont magyarázatot adhat a magasabb járulékos fogási arányra.

Az állandó víz alatti zaj ugyan nem öli meg közvetlenül az állatokat, de mégis súlyosan megzavarhatja és károsíthatja őket, mivel a delfinek és más fajok ismeretlen terület felé vehetik az irányt, hogy megpróbálják elkerülni – mondta. „Ez lehet az oka a hal- és cetállományok tömeges vándorlásának dél felé” – mondta.

Dimitar Popov, a bolgár Green Balkans természetvédelmi szervezet projektvezetője egyetért ezzel az elmélettel. Ő hasonló tendenciát észlelt a bolgár vizekben, főként a fekete-tengeri disznódelfinek (Phocoena phocoena relicta) körében.

A tudósok szerint vizsgálataikat nehezíti, hogy a háború alatt nincsenek a tengeri emlősök védelmét szolgáló protokollok. „Több tucat hajó van a Fekete-tengeren, de azt sem tudjuk, milyen gyakran használnak szonárt” – mondta Öztürk.

A tudósok szerint az információkhoz való hozzáférés hiánya nemcsak a cethalálozással kapcsolatos kutatásokat akadályozza, hanem azt is megnehezíti, hogy nyomon kövessük, mely állatok vannak a legnagyobb veszélynek kitéve. Ezek közé valószínűleg a disznódelfinek tartoznak, amelyeknek a Fekete-tengerről a háború sújtotta Azovi-tenger felé kellene vándorolniuk, valamint a vándormadarak, amelyek az év egy részét a Fekete-tenger északi részén található gazdag vizes élőhelyeken töltik.