Lóra! – a Kolozsvár környéki szabadidős programok egyikét teszteltük

2022. április 18. – 09:29

Lóra! – a Kolozsvár környéki szabadidős programok egyikét teszteltük
Fotó: Bethlendi István / Kalota Lovarda Facebook-oldala

Másolás

Vágólapra másolva

Kipróbáltuk a Kolozsvár környéki lovardák egyikét, ennek apropóján pedig összegyűjtöttük azokat a helyeket, ahova ezen kívül is érdemes elmenni lovagolni.

Adódott a lehetőség, hogy huszonhat év után kipróbáljam azt a közlekedési módot, ami legtávolabb áll a komfortérzetemtől és lóra ülve tegyek meg tíz kilométert két óra alatt. Mindig is foglalkoztatott, hogy milyen lehet egy közel kétméteres állat hátán felkapaszkodni hegyekre, dombokra, völgyeken átnyargalni. Gondolata viszont egyszerre tett kíváncsivá és rémisztett meg. És talán ez utóbbinak tudható be az, hogy az eddig minden bakancslistámon szereplő lovas túrát egészen addig sikerült halasztanom, amíg egyik jó barátom, aki már rángatott bele ennél bizarrabb kalandba is, meg nem kérdezte, hogy másnap tíz órakor milyen kocsival megyünk Kalotaszentkirály felé, pontosabban Nagykalotára.

Így hát elindultunk lovagolni Bethlendi Istvánhoz és Szabó Beához, akik szívesen fogadtak bennünk annak ellenére is, hogy kis csapatunk szervezője elfelejtette visszaigazolni, hogy jövünk, s talán nem említette meg azt a tényt sem, hogy totális kezdőkkel lesz dolguk. Ezek pedig azért lettek volna fontosak a Kalota Lovarda számára, mert az közel sem mindegy, hogy a Kolozsvár környéki szabadidős program azzal indul-e, hogy a karámban kell kitanítani az újoncokat lovon ülni, vagy már sebbel, lobbal neki lehet vágni az igény szerint 1-2 órás túrázásnak.

No, de sebaj, mint említettem türelmes lovas oktatókkal volt dolgunk. Kezdő félelmeimet is feloldotta Bethlendi István szemlélete, miszerint minden lovas egyszer kezdő volt, ők pedig abból indulnak ki, hogy ahhoz, hogy a hozzájuk érkező lovasok teljességgel élvezni tudják a lovas túrát, először az alapoknál kezdik: hogyan üljenek kényelmesen a lovon, milyen legyen a testtartásuk, és mindeközben hogyan bánjanak a lóval, milyen gesztusokat használjanak, mire figyeljenek oda, amelyeket Bea rövid idő alatt meg is tanított nekünk.

„Annyira meg tudunk tanítani bárkit, hogy a lovát felnyergelje, a terepen kiülje a különböző helyzeteket, lépésben, ügetésben, vágtában tudjon menni a lóval. Ahhoz, hogy valaki önálló lovas legyen, már több alkalomra is szükség van, csapatban viszont ha valaki párszor már ült lovon, akkor akár több napos lovastúrán is részt vehet”

– részletezte Bethlendi. A kezdő és a haladó lovasok közötti különbségként pedig azt emelte ki, hogy a kezdőknek annyi feladata van, hogy a lovukat mozgásban tartsák azáltal, hogy nem engedik legelni és kimenni a sorból. Akik viszont már tudják irányítani a lovat, jártasak a lovaglásban, azok bármikor kimehetnek a sorból, látótávolságban el is távolodhat a csapattól.

A túrákat mindig úgy indítják, hogy minél érdekesebb legyen, ezért sem egy traktorúton indultunk el, hanem az udvarról egyenesen felmásztunk a dombtetőre, végig haladtunk a gerincen, majd átvágtunk legelőn és erdőn, de patakvölgyön is áthaladtunk a két órás túra alatt.

Kimondottan családos programokat nem szerveznek, de ha egy család lóra akar ülni, azt javasolják, hogy együtt tegyék, mert a gyerek is élvezi, ha a szülő felül a lóra. A gyereket általában azután mehetnek terepre, miután megtanulnak stabilan ülni a lovon és vezetni az állatot. Ez 6-10 alkalmat igényel a karámban. Felnőtteknél viszont 5-10 perces oktatás után is elindulnak terepre. Első alkalomra viszont 1-2 óránál többet nem javasolnak senkinek. Szerinte harmadik alkalomtól viszont már vállalhatnak egynapos túrát is.

Fotó: Tőkés Hunor / Transtelex
Fotó: Tőkés Hunor / Transtelex

Bethlendiék főleg pár órás lovas túrákat szerveznek, mellette viszont egész napos és többnapos túrákat is, zömét az Erdélyi-szigethegység természetvédelmi parkjában. Ezek 10 naposak is lehetnek. Igény szerint pedig más irányba is elindulnak. Ők egyébként azt tapasztalták, hogy hosszabb lovas túrákra legtöbben az idősebb generációk tagjai közül jelentkeznek (50-75 éves kor), mert nekik már van erre idejük, kedvük és pénzük is hozzá. Hosszabb utakra akár nagyon távolról is érkeznek lovasok, volt már Afrikából, Ausztráliából, és persze Európából is tíz napos túrázó. Magyarországról pedig visszajáró lovasaik vannak, akik kezdetben négy, majd több napra jöttek. 1-2 órás, egynapos túrára pedig inkább a helyiek vállalkoznak. Ők ugyanis, ha ennél hosszabb időről van szó, akkor azt a pénzt inkább például görögországi nyaralás alkalmával költik el. Bár ez, úgy véli, valamelyest változott a koronavírus járvány óta. Szerinte azóta a hazai lovasok is felbátorodtak, és 2-3 napot már ők is bevállalnak.

Lovas szabadidős programból Kolozsvár környékén sincs hiány

Egy másik lovaglásra alkalmas helyen Tunyogi Béla fogadja az érdeklődőket, aki lovas turizmussal foglalkozik és túrákat szervez. Karámban való lovaglással nem foglalkozik, viszont azt mondja, másfél órás sétalovaglás alatt a kezdő lovaglók is el tudják sajátítani a lovaglás alapjait. Szerinte három éves kortól már lóra ültethető a gyermek, lassú sétával beletanul. Bélának összesen 13 lova van, ebből az egyik – a gyerekek nagy örömére – póni.

„Főleg kezdők járnak hozzánk, akik még sosem ültek lovon, mert nem sok ember lovagol manapság, de annál több szeretne. A kezdőknél teljesen az alapoktól kezdünk, és ez kint a terepen történik. A lovak nyugodtak, csendesek, a világ legkedvesebb lovai nálam vannak. Velük tanulunk”

– indokolta Tunyogi Béla.

Lovas túrákra hétköznap és hétvégén is lehet jelentkezni, másfél óra alatt közel tíz kilométert tesznek meg Kerekdomb környékén a Lombi erdőben és a Kajántó völgyén át, kerülve az aszfaltos utakat. Ezen kívül a Bélához tartozó Szilaj Lovastanya (és a vele párhuzamosan működő Lovaglás és íjászat nevű oldal) lovas gyermektáborokat és lovas eseményeket szervez, mint a gyermeknap (május utolsó vasárnapja) és a lovas napok (június utolsó hétvégéje).

Fotó: Bethlendi István / Kalota Lovarda
Fotó: Bethlendi István / Kalota Lovarda

Szilágyi Sándor közel fél évig dolgozott önkéntesként Bélánál. Pszichológia hallgatóként az érdekelte, hogy lovaglásnak és lovakkal való foglalkozásnak milyen hatásai vannak az emberekre, mert akkoriban sokat olvasott az állatterápiáról. Ezalatt az idő alatt kivette a részét lovastanya körüli számos teendőből, és azt mesélte, igazi élmény volt a számára látni és megtapasztalni az emberek és lovak közötti kapcsolatot. Egyedül csak azt bánta, hogy nem tudott még többet lovagolni szabadidejében, mert hamar megszerette Béla általa is megbízhatónak mondott lovait, de munka után gyakran túlságosan fáradt volt. A lovagláshoz pedig a lovasnak is energiára van szüksége.

Szabadidős lovas tevékenységet ezeken kívül a Wonderlandnél lehet kipróbálni, amelyik egészen kimaxolta a turisztikai részt: a helyszín turistavonzó jellege mellett itt van szálláslehetőség, spa, fitnesz, lovaglás. Emellett helikopteres és hőlégballonos repülésre, illetve különböző sporttevékenységekre is van lehetőség.

Aki a lovaglás elsajátítását és tanítását tűzte ki célul

Biró Attila egész életében lovakkal foglalkozott, ő maga és saját gyermekei is lovas versenyek gyakori résztvevői. Az előbb említett lovardáktól eltérően ő viszont zártabb körben dolgozik, és egyfajta lovagló iskolát működtet gyerekeknek a kolozsvári Györgyfalvi negyedben. Biró huszonkét gyereket oktat felvételre pedig csak akkor kerül sor, ha valaki kiesik, ilyenkor a várólistán lévőket veszi sorra. A lányok 9, a fiúk 10-11 éves kortól kezdenek nála, mert a lányok szerinte hamarabb fejlődnek.

Azért döntött a lovaglás tanításának iskolai rendszere mellet, mert jobb szereti azt látni, hogy a gyerekek folyamatosan fejlődnek. Ő valódi lovaglást szeretne tanítani, szerinte az, aki egy-egy alkalommal lovas sétán vagy utazáson venne részt, annak nincs szüksége lóra, biciklit is használhat.

„A lovaglás a lóval való foglalkozásnál kezdődik, amikor a lovas idomítja a lovat, nem csak ül a hátán. Egy valódi lovas teste össze van nőve a lóéval, és egy nagyon kemény fizikai munkát végez, erőnlétet is igényel, mert ugyanannyit dolgozik, mint az alatta mozgó ló”

– mutatott rá Biró Attila.

Ebben a témában Recuperare și Agrement prin Călărie Leorinț oldalát érdemes fellapozni. Akik viszont a lovaglás mélységeiben nem merülnének el, azoknak Bethlendiéket ajánlotta szabadidős tevékenységként, mert szerinte ők nagyon látványos, természeti élménnyel egybekötött lovas túrákat szerveznek. Illetve, kiemelte a Mugur Pop nevéhez kötődő román Școala lui Gerulát is, ami amolyan „lovas-cserkész” foglalkozás. Lényegében a lovaglás mellett természetbeni önellátásra készíti fel a gyerekeket.