Ezek az idei Oscar-jelöltek – mit érdemes róluk tudni?

Oppenheimer

Christopher Nolan monumentális életrajzi filmje az atombomba atyjáról, aki egyszerre volt „világok pusztítója”, megszállott tudós és gyötrődő ember. Cillian Murphy mindegyiket eljátssza élete alakításában, Nolan pedig még abból is kihoz valami nyomasztó feszültséget, amikor öltönyös férfiak szobákban beszélgetnek (ami azért jó, mert a film legtöbb jelenetében ez történik). A Trinity atombombateszt parádés rekonstruálása már csak hab a tortán.

Jellemző kritika a filmmel szemben, hogy miért nem foglalkozik többet valamivel, például azzal, hogy mennyi szenvedést okozott Oppenheimerék találmánya vagy hogy – sajnos Nolannél hagyományosan – miért maradnak annyira háttérben a női szereplők. De a film így is rogyadozik a saját vállalása alatt, mert az életrajzba Nolan több érettségi tételnyi elméleti fizikát is bedolgozott, sőt keretnek még az amerikai atompolitika egy hatalmi játszmáját is.

Hiányosságaival együtt óriási bravúr az Oppenheimer, és Nolan mennybemenetelét is elhozhatja, hiszen akár háromszor is a színpadra sétálhat győztesként. Sőt, a film rekordot is dönthet: 13 kategóriában jelölték, és 11 a legtöbb Oscar, amit korábban film valaha nyert (az 1959-es Ben Hurnak, majd a Titanicnak és A Gyűrűk Ura: A király visszatérnek jött össze ez). De a mezőnyt nézve ez valószínűtlen, az viszont sanszos, hogy az Oppenheimer a gála nagy győztese lesz és fontos díjakat is megkap – a legjobb filmre például ez a legesélyesebb, Murphy Oscarja pedig szinte biztosra vehető. Kritikánk a filmről itt.

Mire jelölték: Legjobb film, legjobb rendező (Christopher Nolan), legjobb férfi főszereplő (Cillian Murphy), legjobb férfi mellékszereplő (Robert Downey Jr.), legjobb női mellékszereplő (Emily Blunt), legjobb adaptált forgatókönyv, legjobb operatőr (Hoyte van Hoytema), legjobb jelmez, legjobb production design, legjobb vágás, legjobb smink és haj, legjobb zene, legjobb hang – összesen 13 jelölés

Hol lehet megnézni: Apple-ön kölcsönözhető.

Szegény párák (Poor Things)

Igen, nagyon érdekes Jórgosz Lánthimosz (Kutyafog, A kedvenc) legújabb filmje, de ennél sokkal fontosabb, hogy a Magyarországon forgatott Szegény páráknak köszönhető, hogy idén is van Oscar-jelöltünk, Mihalek Zsuzsa, aki berendezőként a legjobb production design kategóriában bőven esélyes a díjra. Hát nem teljesen mindegy, hogy mi a film ezek után?

Nem egészen, mert akkor valószínűleg nem tizenegy darab jelölést kapott volna Alasdair Gray regényéből készült film, ami egyesíti magában a Frankenstein alapsztoriját és Tim Burton CGI-korszakának képi világát mindenféle színészbeli és vizuális bohóckodással, ráadásul egy feminista önmegvalósítási tripnek álcázva. Emma Stone alakítja a két lábon járó bébit, aki alig várja, hogy szabaduljon teremtője (Willem Dafoe) laborjából, hogy aztán mindenféle pajkos kalandba keveredjen meglehetősen kellemetlen férfiakkal (élükön a pukkancs Mark Ruffalo), majd talán megtalálja az élet értelmét.

A Szegény párák olyasmi, mint egy anti-Amélie, vagy egy Barbie Csodaországban, egy fantasztikus világban művelnek alpári dolgokat eltúlzott figurák, de mindent egy igen magas filmkészítési színvonalon. Itt írtunk róla korábban.

Mire jelölték: Legjobb film, legjobb rendező (Jórgosz Lánthimosz), legjobb női főszereplő (Emma Stone), legjobb férfi mellékszereplő (Mark Ruffalo), legjobb adaptált forgatókönyv, legjobb operatőr, legjobb jelmez, legjobb vágás, legjobb smink és haj, legjobb zene, legjobb production design – összesen 11 jelölés

Hol lehet megnézni: Moziban.

Megfojtott virágok (Killers Of The Flower Moon)

Ha az Oppenheimer a gála nagy győztesének ígérkezik, akkor a Megfojtott virágok a nagy vesztesének. Pedig három és fél órás hossza ellenére remekmű, nekünk legalábbis még jobban tetszett, mint a bombasztori. A már 81 éves Martin Scorsese az 1920-as évek egy ronda bűnügyét tárta fel: azt, amikor az olajból meggazdagodott oszázs indián őslakosokat egy maroknyi kapzsi fehér elkezdte módszeresen meggyilkolni. Azaz, dehogy tárta fel, mert Scorsese-t a történet true crime része nem érdekelte. Ehelyett csinált még hozzá képest is magas színvonalon egy megrázó párkapcsolati drámát az ügy egyik mellékszereplőjéről, az egyik fehér férfiról, aki az oszázsok közül választott feleséget. Nehéz eldönteni, hogy mit szerettünk jobban, a rendező egyik stílusjegyének számító, több perces, virtuóz, vágás nélküli jeleneteket vagy éppen a sok közelit, amikor szenzációs színészi játékokat élvezhetünk.

Scorsese amúgy a legjobb példa arra, hogy az Oscaron nem mindig a legjobb teljesítményt jutalmazzák: amikor 2006-ban kirázta a kisujjából A téglát és megkapta érte végre az első aranyszobrocskát, már túlvolt a Taxisofőrön, a Dühöngő bikán, a Nagymenőkön és a Casinón. A Megfojtott virágok is úgy járhat, mint ezek a filmek: 10 jelölése ellenére kevés kategóriában esélyes, bár Lily Gladstone Oscarja azért borítékolható.

Mire jelölték: Legjobb film, legjobb női főszereplő (Lily Gladstone), legjobb férfi mellékszereplő (Robert De Niro), legjobb rendezés (Martin Scorsese), legjobb operatőr, legjobb vágás, legjobb zene, legjobb dal, legjobb jelmez, legjobb production design – összesen 10 jelölés

Hol lehet megnézni: Apple TV+.

Barbie

Valószínűleg a végtelenségig lehetne vitatkozni azon, hogy a Barbie az most feminista vagy sem, hogy a fogyasztói társadalom görbe tükre, vagy éppen annak az ajnározása, hogy most akkor a Mattel bedarált-e egy nagyon tehetséges alkotót (Greta Gerwig író-rendezőt), vagy éppen ellenkezőleg, ez az ő kis rejtett csőbombája a nagyvállalati filmkészítés határain belül. Vagy egyszerűen csak egy szórakoztató, rózsaszínbe bújt, tökéletes díszletekkel, jelmezekkel, koreográfiával előadott semmiség arról, hogy van ez a Barbie nevű baba az életünkben, és az mit is jelent úgy általában ránk nézve.

A stúdiók egészen biztosan a rossz következtetéseket fogják levonni majd a bődületes sikeréből (már készül Lena Dunhammel a Polly Pocket-film), de az nem is olyan fontos. Az sokkal fontosabb, hogy Margot Robbie színészként (és producerként!) is szuper munkát végez, Ryan Gosling komikus szerepben lubickol, ha már a műanyag strandon nem tud, Will Ferrell meg közben rohangál mint a mérgezett egér. A Barbie egészen vadul kormányozza a hajóját a hülye humor és a komoly szónoklatok között, néha el is nyeli egy hangulati örvény, de a pink világból kiszabaduló, öntudatra és XXI. századi gondolatokra ébredő baba története sokkal bénább is lehetett volna ennél. És ennél majdnem csak rosszabbul nézhetett volna ki. Itt írtunk róla.

Mire jelölték: Legjobb film, legjobb férfi mellékszereplő (Ryan Gosling), legjobb női mellékszereplő (America Ferrara), legjobb adaptált forgatókönyv, legjobb jelmez, legjobb eredeti dal kétszer, legjobb production design – összesen 8 jelölés

Hol lehet megnézni: HBO Max.

Maestro

„Nem tudom, hogy a filmből többet tudtam-e meg a családomról és Lenny Bernsteinről, de az biztos, hogy sokat megtudtam Bradley Cooperről” – nehéz szabadulni ettől a gondolattól, amit Leonard Bernstein középső gyereke mondott a Hollywood Reporternek, miután végre szélesebb közönséghez is eljutott a Maestro című önéletrajzi film. Az a Maestro, amit Cooper rendezett, és ő is alakítja benne a világhírű karmestert, és tényleg láthatólag jobban szól a színész-rendező mérhetetlen ambíciójáról és sikervágyáról, mint arról, hogy hiteles, vagy legalább érdekes képet adjon a hasonlóan grandiózus gesztusokkal operáló karmesterről. Igen, ez az a film, amiért Cooper megtanult dirigálni.

Hatalmas nózival, omló tincsekkel, affektáló hanggal alakítja Bernsteint, akinek végigszáguld az életén a korai sikerétől kezdve, de valahogy eléri azt, hogy egy biszexuális világhírű karmesterről szóló zenés életrajzi film mentes legyen bármiféle érvényes megállapítástól, vagy megértsünk a segítségével bármilyen gondolatot, ami Leonard Bernsteinben felbukkanhatott. Az eredmény egy rendkívül szép kiállású film, a mozi fekete-fehér korszaka és az amerikai Life magazin jellegzetes fotói ugyanúgy inspirálták, de egy centivel sem hoz közelebb az alanyához. Csak a teremtőjéhez. Itt írtunk róla korábban.

Mire jelölték: Legjobb film, legjobb férfi főszereplő (Bradley Cooper), legjobb női főszereplő (Carey Mulligan), legjobb eredeti forgatókönyv, legjobb operatőr, legjobb smink és haj, legjobb hang – összesen 7 jelölés

Hol lehet megnézni: Netflix.

American Fiction

Az egyetlen komolyabb Oscar-jelölt, ami jó sokáig semmilyen formában nem jutott el hozzánk, de még az alapanyagul szolgáló regénye sem. Valahol érthető, az American Fiction az amerikai, feketék elleni kulturális rasszizmus kritikája, és egy érzelmes családi melodráma is egyszerre, sajnos jelenetenként változó minőséggel. Jeffrey Wright alakítja a főszereplő Monkot, a nem túl sikeres írót, aki egyszer dühből leül, és kiír magából egy rettenetes gettóregényt – amivel aztán álnéven, legnagyobb döbbenetére mérhetetlenül híres lesz.

Az American Fiction szatírának elég vérszegény, és nehéz is megmondani, hogy pontosan mi a vitrioljának a célpontja, de tele van szimpatikus alakításokkal: Wright egyszerűen minden közepes filmet egy fokkal jobbá tud tenni, Sterling K. Brown pedig nagyszerű a meleg, folyton partizó testvéreként, aki valahogy nem hajlandó tudomást venni a valóságról. Az alakítások ellenére, a korábbi díjai alapján ez lehet a befutó a legjobb adaptált forgatókönyv kategóriájában.

Mire jelölték: Legjobb film, legjobb férfi főszereplő (Jeffrey Wright), legjobb férfi mellékszereplő (Sterling K. Brown), legjobb adaptált forgatókönyv, legjobb zene – összesen 5 jelölés

Hol lehet megnézni: Az Amazon kínálatában.

Téli szünet (The Holdovers)

Az Oscarra mindig kell tölteléknek egy keserédes emberi történet, hogy aztán ne váltsa díjra a jelöléseit (a Coda a kivétel, ami erősíti a szabályt). Idén a Téli szünet ez a film, ami olyan, mint egy Holt költők társasága egyetlen tanulóval. Egy komplexusait a külvilágon levezető, zárkózott tanár – Paul Giamatti jutalomjátéka – kénytelen egy bentlakásos iskolában vigyázni a téli szünetet ott töltő diákra. Vajon közelebb kerülnek egymáshoz, ahogy múlnak a napok? Vajon ezzel hatással lesznek egymás életére? Vajon láttuk ezt a sztorit már jó néhányszor?

Igen. Egyébként jól felmondja a leckét(!), szóval nem rossz film, csak hát sok erősebb van nála a mezőnyben. 5 jelölése közül egy igazán esélyes van, a legjobb női mellékszereplő kategóriában Da'Vine Joy Randolph.

Mire jelölték: Legjobb film, legjobb férfi főszereplő (Paul Giamatti), legjobb női mellékszereplő (Da'Vine Joy Randolph), legjobb eredeti forgatókönyv, legjobb vágás – összesen 5 jelölés

Hol lehet megnézni: Moziban, március elején bemutatták nálunk is.

Egy zuhanás anatómiája (Anatomie d’un chute)

A true crime és az azzal kapcsolatos bírósági tárgyalások annyira beszivárogtak már a temérdek mennyiségű streamingsorozattal, hogy 2023-ra eljutottunk odáig, hogy egy erről szóló dráma nyeri meg a cannes-i filmfesztivál fődíját. Ezzel persze most mérhetetlenül leegyszerűsítettük Justine Triet csavaros, tüskés drámáját egy rejtélyes halálról, és arról, hogyan hurcolják meg az áldozat feleségét, aki talán az elkövető is. Vagy nem? Vagy mégis? Egyáltalán: mi alapján tudjuk ezt megmondani?

A vádlottat a tavaly óriásit menő Sandra Hüller alakítja, aki az Érdekvédelmi területben is remekül játszotta a láger királynőjét, itt viszont egy sokkal komplexebb, izgalmasabb szerepet kapott: a nőt, akivel szemben a véleményünk és megítélésünk jelenetről jelentre változik, miközben ő maga egyáltalán nem, csak az információk, amiket megtudunk róla. Triet ráadásul remekül cicázik velünk azzal, ahogy ezeket az információkat adagolja, a tények, az érzelmek, a saját előítéleteink összemosódnak, amíg tényleg már nem tudunk mire támaszkodni. Csak arra, hogy valaki tényleg meghalt. Itt írtunk róla.

Mire jelölték: Legjobb film, legjobb rendezés (Justine Triet), legjobb női főszereplő (Sandra Hüller), legjobb eredeti forgatókönyv, legjobb vágás – összesen 5 jelölés

Hol lehet megnézni: Még moziban el lehet csípni.

Érdekvédelmi terület (The Zone Of Interest)

Jonathan Glazer kliprendezőként kezdte, vagyis érzelmeket kiváltó hanghoz (zenéhez) kellett képeket teremtenie, és ezt elég jól csinálta, például neki köszönhetjük a Karmacoma című Massive Attack-dal szürreális klipjét vagy a Jamiroquai Virtual Insanityjében a mozgópadlós őrületet. Aztán Glazer átállt a filmiparra, de az Érdekvédelmi területben megint érzelmeket kiváltó hangokhoz teremt képeket. A hangok: az auschwitzi lágerből kiszűrődő sikolyok, parancsszavak, kutyaugatás, fegyverropogás. A képek: a haláltábort vezető Rudolf Höss családjának idilli élete, ami hallótávolságban zajlik a koncentrációs tábortól.

Zavarbaejtő mű, mert a néző egy képkockát sem lát az auschwitzi borzalmakból, de azok mégis ráülnek a film minden egyes jelenetére és Glazer gyönyörűen megkomponált képeire. A zavart váratlan trükkhatások és időugrások teszik teljessé, de ez része az élménynek: az Érdekvédelmi terület eredeti módon szól egy rengetegszer feldolgozott témáról, és sokáig a nézővel marad. A legjobb film és a legjobb nemzetközi film kategóriában is jelölték, utóbbira nagy esélye van. Interjúnk Glazerrel itt.

Mire jelölték: Legjobb film, legjobb nemzetközi film, legjobb rendező (Jonathan Glazer), legjobb adaptált forgatókönyv, legjobb hang – összesen 5 jelölés

Hol lehet megnézni: Moziban.

Napóleon

Ridley Scott az egyik legékesebb példája annak, hogy filmrendezőként hetven, sőt, nyolcvan fölött is van élet, nyaktörő tempóban készíti el az újabb és újabb filmjeit, amik ráadásul nem kétszereplős kamaradrámák, hanem nagyszabású történelmi eposzok. A Gladiátor második része előtt összehozta a Napóleont, ami papíron pontosan olyannak tűnt, mint ami majd végigsöpri az Oscart, főleg Joaquin Phoenix főszereplése miatt.

Aztán az elkészült film finoman szólva is felemás volt, egy szubjektív válogatás Napóleon életének valódi vagy kitalált pillanataiból, amiben a főszereplő császár egy néha gügyögő, infantilis, akaratos csecsemő, aki megőrül Jozefinától. Ez még rendben is van, ez is egy olvasat, de Scott belevitte a nagyszabású, CGI-vel felturbózott csatajeleneteket is, a két hangulat közötti ingadozás viszont úgy téríti el mindig a Napóleont a pályájáról, mint egy defektes ágyúgolyót. Ezért is lehet, hogy csak három szakmai jelölést kapott. Itt írtunk róla.

Mire jelölték: Legjobb jelmez, legjobb smink, legjobb vizuális effektek – összesen 3 jelölés

Hol lehet megnézni: Apple TV+.

Előző életek (Past Lives)

Leheletfinom film a vonzódásról és arról, hogy a sorsszerű egymásra találásnak mennyi esélye lehet, ha az úgynevezett Élet közbeszól. A több évtizedet átölelő történetben gyerekkori barátok (szerelmek?) találkozásait követhetjük a valós és a virtuális térben sok ismerős elemmel, de mégis egészen különleges a konfliktushelyzet, ahova az egész kifut. A koreai származású Celine Song bemutatkozó műve nemcsak érzékeny, de realista is, amiben a szereplők pont úgy beszélnek, mint az emberek a való életben – nem véletlenül jelölték a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriájában. Ideális film első randikra, de utolsókra is. Itt írtunk róla. Celine Songgal készült interjúnkat itt lehet elolvasni.

Mire jelölték: Legjobb film, legjobb eredeti forgatókönyv – összesen 2 jelölés

Hol lehet megnézni: Még el lehet csípni moziban.

A hó társadalma (La sociedad de la nieve)

Az uruguayi rögbicsapat rettenetes, kannibalizmusba forduló történetéből érzékletes, szép kiállású, de túl széles merítésű katasztrófafilm lett. J. A. Bayona rendező (A lehetetlen) és a latin-amerikai stábja rendesen megragadja a lehetőséget, hogy visszavegye Hollywoodtól a történetet, amit a kilencvenes években készült Életben maradtakkal elbitoroltak, de a film minden aprólékos és látványos munka ellenére nem annyira találja meg a lényeget, csak illusztrálni tud valamit, amit ép ésszel talán fel sem lehet fogni. Itt írtunk róla.

Mire jelölték: Legjobb nemzetközi film, legjobb smink és haj – összesen 2 jelölés

Hol lehet megnézni: Netflix.

Nyad

Úszol órák óta a tengerben, marja a só az arcod, hallucinálsz, be-begörcsölnek az izmaid és bármikor jöhet egy cápa vagy – ami még rosszabb – egy kockamedúza. Ez az alapélménye annak a kihívásnak, aminek Diana Nyad megpróbált megfelelni és – spoiler! – ez 2013-ban, 64 évesen sikerült is neki. A sportoló egy huzamban elúszott Kubától Floridáig, ami majdnem 180 kilométer, felfoghatatlan teljesítmény. A Nyad mégsem csupán sportdráma, mert azzal is sokat foglalkozik, hogy a hosszútávúszónak nincs magányossága. Diana Nyadot egy egész csapat segíti, csak hát nem könnyű nekik sem, mert ők az úszónő egójával és mindent felemésztő ambíciójával vívnak heroikus küzdelmet.

A készítők, Elizabeth Chai Vasarhelyi (igen, vannak magyar felmenői) és Jimmy Chin nem először foglalkoztak egy extrémsport hajmeresztő mutatványával. Ők forgatták pár éve egy hegymászóról a Free Solót, ami még dokumentumfilm volt, és most megmutatták, hogy játékfilmmel sem vallanak szégyent. Na jó, annyiban könnyű dolguk volt, hogy két csodálatos színésszel dolgozhattak, akik Oscar-jelölést érő játékkal brillíroztak.

Mire jelölték: Legjobb női főszereplő (Annette Bening), legjobb női mellékszereplő (Jodie Foster) – összesen 2 jelölés

Hol lehet megnézni: Netflix.

Mission: Impossible: Leszámolás – Első rész (Mission: Impossible – Dead Reckoning Part One)

„Nagyon nagy műgonddal elkészített emlékmű a saját főszereplő-producerének” – írtuk kritikánkban a legutóbbi Mission: Impossible-filmről, ami a franchise mindegyik részére igaz, de minden egyes újabb résszel még igazabb lesz. Tom Cruise jön, változatos és látványos módokon, magát sem kímélve megmenti a világot és közben elfüstöl pár százmillió dollárnyi büdzsé. A különbség a korábbiakhoz képest most csak annyi, hogy a világ olyan nagy bajban van, hogy csak két részletben lehet megmenteni.

Néhány cselekménybeli fordulat és dialógus bugyuta, de kit érdekel, amikor más filmben nemigen láthatunk olyan minőségű kalamajkát, mint például a római autós üldözés vagy pláne a vonatos rész. Az operatőrt nem jelölték, pedig egy kalapemelés neki is járna, amiért megoldotta, hogy mindig Cruise-zal együtt menjen egy kamera is, akár szikláról ugrik a semmibe, akár vonaton lóg. Persze, az operatőri kategória nemcsak technikai, hanem művészi szempontok alapján is dől el – egy pillanat, akkor hogy kaphatott 2010-ben operatőri Oscart az Avatar? Na jó, inkább ne menjünk ebbe bele mélyebben, két kategóriában így is lehet a filmért szorítani.

Mire jelölték: Legjobb hang, legjobb vizuális effektek – összesen 2 jelölés

Hol lehet megnézni: SkyShowtime, illetve megvásárolható az Apple-nél.

Az alkotó (The Creator)

Az alkotó egy kifejezetten rossz sci-fi, amiben kifejezetten kiemelkedő a vizuális világ és az effektek minősége. Kár, hogy mellé egy elcsépelt történet, és egy eléggé hányaveti módon kitalált univerzum jár, ahol a robotok másodrendű állampolgárok, amiket Ázsiában viselnek csak el, de ott már buddhista szerzetesek is lehetnek. De ahogy kinéz, az elsőrangú. Itt írtunk róla.

Mire jelölték: Legjobb hang, legjobb vizuális effektek – összesen 2 jelölés

Hol lehet megnézni: Disney+, illetve megvásárolható az Apple-nél.