A héten elérhetővé vált a Grokipedia kezdeti, 0.1-es verziója, amit Elon Musk a Wikipédia kihívójának szán. A Musk által alapított mesterségesintelligencia-cég, az xAI által fejlesztett oldal a Grok nevű nagy nyelvi modellen alapul, az ember csak beír egy keresőkifejezést a puritán kezdőoldalon, és már választhat is szócikket. A Grokot használó, azonos nevű csetbot korábban már a sajtóba került pár meredek megnyilvánulásával – például amikor MechaHitlernek nevezte magát, és elkezdett zsidózni – de Musk szándéka szerint a Grokipedia a teljes igazságot fogja megmutatni bármiről.
Gyorstesztünk alapján ezen van még mit dolgozni, de mi csak kisebb megtévesztésekbe botlottunk bele. A Wired ezzel szemben egészen hajmeresztő dolgokba: a lap szerint a Grokipedia néha szélsőjobbos narratívát követ a közbeszédben érzékeny témáknál. Például a „melegházasság” kifejezésről nincs szócikk, ellenben a melegpornóról van, ahol a Grokipedia teljesen tévesen állítja azt, hogy a pornó elterjedése fokozta a nyolcvanas évekbeli AIDS-járványt. A közösségi médiáról azt állítja Musk enciklopédiája, hogy növeli a transznemű emberek számát, Donald Trump szócikkénél pedig megjegyzi, hogy a média „baloldali elfogultsággal” áll az amerikai elnökhöz.
Rákerestem néhány, Magyarországon megosztó témára és névre, de rögtön belefutottam abba, hogy a Grokipedia még igen foghíjas. Nincs szócikke a Tisza Pártról, Magyar Péterről vagy bármiről a Szőlő utcai üggyel kapcsolatban. Van viszont szócikke Orbán Viktorról, több mint százezer karakter, több mint háromszáz forráshivatkozással.
Rögtön a szócikk elején találni egy aranyos csúsztatást: „Orbán első hivatali ideje alatt Magyarországot a NATO- és az EU-csatlakozásig vezette”. Az állításhoz linkelt BBC-cikk ilyet nem állít, de miért is állítana, hiszen nem lenne igaz. Magyarország EU- és NATO-tagsága valóban az első Orbán-kormány idején zárult le, de több kormány erőfeszítésének eredménye, az EU-csatlakozási kérelmet például még a rendszerváltás utáni első kormány nyújtotta be 1994 áprilisában.
Az is érdekes, hogy Orbán gazdasági sikereit mire fűzi fel a szócikk: „2010 és 2023 között 43,9 százalékos egy főre jutó GDP-növekedést ért el – meghaladva az EU 16,2 százalékos átlagát –, emellett stratégiai fiskális intézkedésekkel és külföldi befektetések vonzásával viszonylag alacsony államadósságszintet tartott fenn.” Ennek jelölt forrása a Hungarian Conservative, egy nem éppen kormánykritikus lap, de nem ez a gond, hanem az, hogy bár az állítás lehet igaz, értelmezés nélkül félrevezető. A fejlett országokban az egy főre jutó GDP lassabban nő, így lehet, hogy Magyarországon jobb ez a mutató, de önmagában ez nem alkalmas egy ország gazdasági állapotának felmérésére. A teljes képet – ami korántsem kedvező Magyarországra nézve –, nagyobb elemzések mutatják meg, a Telexen is jelent meg ilyen nemrég a témában.
Feltűnő még, hogy a közvélemény-kutatásokat illetően is mennyire részrehajló az oldal. Mint írja, „2025 végén a közvélemény-kutatások szerint a Tisza csökkentette a Fidesz előnyét a 2026 áprilisi parlamenti választások előtt”. Ezzel szemben a független közvélemény-kutató cégek rendre jelentős Tisza-előnyt mérnek már hónapok óta.
De ezeket leszámítva a szócikk többnyire helytálló, és több ponton kritikus Orbánnal. Például megemlíti, hogy 1994-ben belső válság miatt több százan kiléptek a pártból, miután kiderült, hogy luxusautókra költötték a pártvagyon egy részét. Ennek forrása egy olyan cikk a Balkan Insightról, amit az egyik kilépő, Szelényi Zsuzsanna írt. Viszont feltűnik egy aránytalanság: ha luxusautók említve vannak, miért nincs szó a Fidesz ősbűnéről, a mostanában Orbán Győzővel kapcsolatban újra felemlegetett székházügyről?
Hasonlóan érdekes, hogy az oldal megírja, hogy „a Telex.hu és a 444.hu független médiumok részben olvasói adományokból és külföldi támogatásokból finanszírozzák működésüket, de a kormánypárti médiában rágalmazó kampányok célpontjává válnak, amelyek külföldi beavatkozással vádolják őket, emellett szabályozási akadályokkal is szembesülnek.” Most azt hagyjuk is, hogy a külföldről érkező támogatások sosem érintették a Telex alapműködését, de miért csak a Telex és a 444? A Partizán vagy az Átlátszó is ott volt rágalmazó kampányok célpontjai között, és még mások is.
Ennek a jelenségnek a magyarázata a Grokipedia működésében rejlik, ami sok pontban alapvetően eltér a Wikipédiáétól. Érdemes pár pontban röviden összefoglalni ezeket.
A Wikipédia
- szócikkeit emberek írják, szerkesztik és ellenőrzik (több mint 260 ezer önkéntes);
- szerkesztési előzményei transzparensen visszakövethetők;
- több mint 300 nyelven érhető el;
- működése nonprofit, közösség működteti és tartja el.
A Grokipedia ezzel szemben
- mesterséges intelligencia által összerakott szócikkeket tartalmaz (utólagos szerkesztési lehetőséggel);
- a szerkesztési előzményei nem olyan transzparensek, mint a Wikipédiánál;
- egyelőre csak angolul elérhető;
- a világ egyik leggazdagabb embere áll mögötte.
A Grokipedia nagy gyengesége éppen az emberi kéz hiánya. A modell abból dolgozik, amiből tud, és mivel angol nyelvű forrásokat keres, azokból rakja össze például Orbán Viktor szócikkét. Ha Szelényi Zsuzsa a cikkében a székházügyet emlegette volna, lehet, hogy a szócikk azt hivatkozta volna. De valószínűleg akkor is máshogy nézne ki a szócikk, ha léteznének az Origónak, a Ripostnak vagy a KESMA-birodalom megyei lapjainak angol nyelvű mutációi. Az Átlátszónak vagy éppen a Telexnek léteznek, így ezeket fel is dolgozza a Grokipedia.
De a fura hangsúlyokon túl általánosságban is érezni az mesterségesintelligencia-bűzt. A miniszterelnök szócikke hosszú, de nem ezért fárasztó olvasni. A fogalmazáson, a bizonyos visszatérő, beszédidegen szerkezeteken érezni, hogy nem ember alkotta a szöveget, a szerkesztés pedig sokkal gyengébb, mint egy információkat jobban tömörítő Wikipédia-szócikk. És az olvasást végigkíséri a kellemetlen érzés, hogy minden infónál meg kell nézni, honnan szedte az MI (bár a forrásellenőrzés a Wikipédiánál is ajánlott).
Hasonló tapasztalatokat szereztem Mészáros Lőrinc Grokipedia-szócikkénél, és itt az is feltűnt, hogy nemigen voltak az érintettre kedvező csúsztatások. Talán Mészárosról kevesebb baráti angol nyelvű oldal írt, Orbán Viktor cimborájának billiomossá válása viszont a legnevesebb lapoknak is jó sztori. Így a szócikk sokszor egy Bloomberg-portrécikket hivatkozik, és nem finomkodik például akkor, amikor arról ír, hogy a felcsúti gázszerelő Orbán Viktorral való kapcsolata mennyiben hat ki a sajtópiaci üzleteire: „Ez az összefonódás megnyilvánul a 2018-ban létrehozott Közép-európai Sajtó- és Média Alapítvány (KESMA) alá tartozó médiaeszközök feletti ellenőrzésében, amely a Fidesz-párti médiumokat egyesítette, amelyek Magyarország médiapiacának 75 százalékát fedik le, és Orbán kormányát támogató narratívákat terjesztenek.”
És Hatvanpusztával is ez a helyzet, pedig a helynek még Grokipedia-oldala sincs. Van viszont Felcsútnak, de a település szócikkében több bekezdést kap, hogy Hatvanpuszta hogyan került az Orbán családhoz, hogy az ingatlan Orbánék tékozlásának szimbólumává vált, és hogy ott tüntetések is voltak. A szövegben előkerül Hadházy Ákos, a zebrajelmez, sőt még a „mocskos Fidesz” rigmus is. De megint érezni, hogyan készült a szócikk, ami például többször emleget szafarit és zebrajelmezt, de a hátteret nem magyarázza meg (vagyis hogy zebrákat fotóztak Hatvanpuszta közelében).
A Grokipedia tehát egyelőre még nem komoly konkurenciája a Wikipédiának, annak ellenére, hogy a beszámolók szerint néha egész bekezdéseket nyúl a közösségi enciklopédiáról. Amellett, hogy a nyelvi modellt használó technológia valahol lenyűgöző, az általa előállított tartalom esetlen és hitelességben bőven elmarad a Wikipédiától.
Elon Musk szereti vehemensen hangoztatni nem éppen liberális nézeteit, ezért sokan tartanak attól, hogy a Grokipedia idővel valamilyen post-truth propagandaszörnnyé válik, aminek a hazugságai majd felváltják a Wikipédia igazságait, és az rossz hatással lesz az emberiségre. Egyelőre ettől nem kell tartani: a 0.1-es változat arra mutat rá, hogy nemcsak a szócikkek ellenőrzéséhez kell ember, hanem egy rendes, megtévesztő hazugsághoz is.
Állj ki a szabad sajtóért!
A Transtelex az olvasókból él. És csak az olvasók által élhet túl. Az elmúlt három év bizonyította, hogy van rá igény. Most abban segítsetek, hogy legyen hozzá jövő is. Mert ha nincs szabad sajtó, nem lesz, aki kérdezzen. És ha nem lesz, aki kérdezzen, előbb-utóbb csend lesz, holott tudjuk, a hallgatás nem opció.
Támogatom!