Ötven évvel a felfedezésük után megfejtették a Hold felszínét borító mikroszkopikus üveggyöngyök titkát
Amikor az Apollo-program űrhajósai először szálltak le a Holdon, a csillagászok előzetesei alapján arra számítottak, hogy szürke, kopár, poros környezet fogadja majd őket. Ez nagyrészt be is jött – ahogyan az a korabeli fotókon is jól látszik –, az azonban elég nagy meglepetés volt, hogy a holdi felszínen rengeteg apró, homokszemnyi méretű, színes üvegkristályt is találtak. Az akkori technológiával nem lehetett még alaposabban megvizsgálni a Földre hazahozott mintákat, de most végre sikerült a tudósoknak elektronmikroszkópos vizsgálattal a végére járni, hogy mik ezek, és hogy kerültek oda.

Az apró üveggyöngyök a Hold vulkanikusan aktív korszakából, 3,3-3,6 milliárd évvel ezelőttről származnak, amikor mindennaposak voltak a Holdon a hatalmas vulkánkitörések. A földinél jóval kisebb gravitáció és az atmoszféra hiánya miatt ezek elképesztően látványosak lehettek, és ez a speciális környezet, plusz az extrém hideg alakította ki az üvegképződményeket is. A vulkánkitörések után nagyon gyorsan megszilárdult mikroszkopikus lávacseppek hozták létre az üvegkristályokat, amelyek aztán az atmoszféra (és azzal az erózió) hiánya miatt tudtak több milliárd éven át fennmaradni.
A tudósok azt mondják, a kristályok vizsgálata olyan, mintha egy Hold vulkanikus naplóját olvasgatnák több milliárd évvel ezelőttről, az üveggyöngyök színe és összetétele ugyanis a létrejöttük időpontjáról, helyéről és az akkoriban uralkodó környezeti viszonyokról is sok információt árul el.
Állj ki a szabad sajtóért!
A Transtelex az olvasókból él. És csak az olvasók által élhet túl. Az elmúlt három év bizonyította, hogy van rá igény. Most abban segítsetek, hogy legyen hozzá jövő is. Mert ha nincs szabad sajtó, nem lesz, aki kérdezzen. És ha nem lesz, aki kérdezzen, előbb-utóbb csend lesz, holott tudjuk, a hallgatás nem opció.
Támogatom!