A valaha felfedezett leghevesebb geomágneses vihar érte el a Földet nagyjából 14 300 évvel ezelőtt – állítják a finnországi Oului Egyetem kutatói, akik az Earth and Planetary Science Letters című szakfolyóiratban publikálták eredményüket. A kutatók fafosszíliákat és évezredek óta fagyott jég mintáit vizsgálva jutottak a következtetésre, hogy valamilyen jelentős naptevékenység zajlott le időszámításunk előtt 12350 körül.
A napkitörés koronakidobódással jár, ami azt jelenti, hogy a napkorona egy darabja kilökődik a bolygóközi térbe. Ha ez a plazmafelhő a Föld irányába dobódik ki, geomágneses vihart okozhat bolygónkon. Ennek legismertebb megnyilvánulása a sarki fény, de egy erősebb napkitörés technikai zavarokkal is járhat. Erre a leghíresebb példa az 1859 szeptemberében történt Carrington-esemény, ami világszerte kiiktatta a távírórendszereket. Sokat emlegetett geomágneses vihar az 1989-es is, ami több helyen megbénította az energiaellátást. A finn kutatók által felfedezett napkitörés viszont sokkal nagyobb volt ezeknél. „A modern műholdak korának legnagyobb eseményéhez, a 2005-ös részecskeviharhoz képest az i. e. 12 350-es becsléseink szerint több mint ötszázszor intenzívebb volt” – mondta Kseniia Golubenko űrfizikus, a tanulmány egyik szerzője.
A geomágneses viharok átmenetileg megnövelik a Földre folyamatosan zúduló radioaktív szén-14 izotóp mennyiségét. Ez a felső légkörben keletkezik, amikor a Nap által kibocsátott részecskék kölcsönhatásba lépnek a légköri részecskékkel. A szén-14 beépül az élőlényekbe, és mivel ismert sebességgel bomlik, a tudósok az izotóp jelenlétének mértékéből meg tudják határozni, hogy mikor éltek az élőlények. Ha viszont például egy fa évgyűrűiben a szén-14 hatalmas kiugrását észlelik, az geomágneses vihart is jelezhet. Ezzel a módszerrel fosszíliákat és jégmintákat vizsgálva már felfedeztek régi napviharokat, egyet például i. e. 7176 körül, a korábban ismert legnagyobb pedig i. e. 774-ben történt.
Az i. e. 12 350-es esemény azonban különbözik a többitől, ezért a kutatócsoportnak új, éghajlati és kémiai adatokat elemző modellt kellett terveznie a kutatáshoz. A SOCOL:14C-Ex nevű modellt az i. e. 774-es eseményen tesztelték, majd miután pontos eredményeket adott, az i. e. 12 350-es adatok elemzésére használták. Az eredmények szerint az akkori napkitörés, illetve az általa okozott geomágneses vihar erősségét, időzítését és földi hatását tekintve a legnagyobb volt a Földön, amiről eddig tudunk. A kutatók a régi geomágneses viharok tanulmányozásával szeretnék jobban megérteni, hogy a jövőbeli napkitörések hogyan hathatnak a modern infrastruktúrára, például a műholdakra, az elektromos hálózatokra és a kommunikációs rendszerekre.
Állj ki a szabad sajtóért!
A Transtelex az olvasókból él. És csak az olvasók által élhet túl. Az elmúlt három év bizonyította, hogy van rá igény. Most abban segítsetek, hogy legyen hozzá jövő is. Mert ha nincs szabad sajtó, nem lesz, aki kérdezzen. És ha nem lesz, aki kérdezzen, előbb-utóbb csend lesz, holott tudjuk, a hallgatás nem opció.
Támogatom!