Vihar egy teáscsészében: egy amerikai kutató szerint a tökéletes ízű teához sót kell adni

Biztosan vannak olyanok, akiket már az öklendezésre késztet, hogy a teát tejjel is isszák, és most itt van egy újabb szokatlannak tűnő ízesítési ötlet. Egy amerikai kutató szerint ugyanis egy tea akkor lesz tökéletes ízű, ha egy csipetnyi sót is adunk hozzá. A teakészítést a britek saját hitbizományuknak tartják, olyannyira, hogy a teasózás diplomáciai reakciót is kiváltott, amelynek komolyságát azért érdemes kellő távolságtartással kezelni.

„Az Egyesült Királyság jó népét biztosítani szeretnénk arról, hogy az az elképzelhetetlen gondolat, hogy sót adjunk Nagy-Britannia nemzeti italához, nem az Egyesült Államok hivatalos politikája. És soha nem is lesz az” – írta az X-en az Egyesült Államok londoni nagykövetsége, és azt is hozzáfűzték, hogy „a tea a bajtársiasság elixírje, a nemzeteinket összekötő szent kötelék, nem nézhetjük tétlenül, hogy egy ilyen felháborító javaslat a különleges kapcsolatunk alapjait fenyegesse”. A nagykövetség közleménye a közösségi médiában felháborodott britek kirohanásaira volt válasz, de később azért közölték, hogy a X-re kitett posztjuk nem hivatalos diplomáciai dokumentum volt.

„Természetesen nem akartam diplomáciai incidenst okozni” – mondta a sós kutatást vezető Michelle Francl professzor, a pennsylvaniai Bryn Mawr College kémiaprofesszora a BBC-nek.

Az, hogy só kerüljön a teába, nem túl eredeti ötlet, már 8. századi kínai kéziratok is megemlítik, az újdonságot most azt jelenti, hogy Franclék feltárták a művelet kémiáját. A lényeg röviden az, hogy a só blokkolja azt a receptort, ami miatt a tea kesernyés ízét érezzük. Francl szerint ehhez már elég egy csipetnyi só.

„Ez nem olyan, mintha cukrot adnánk hozzá. Azt hiszem, az emberek attól félnek, hogy meg fogják érezni a só ízét” – mondta, és egyúttal arra kérte a teaivó briteket, hogy legyenek nyitottak, és ne előítéleteik alapján nyilatkozzanak a kutatásairól, amelyekről A tea kémiája című könyvében írt. Azt is megjegyezte, hogy a sózás konyhában kipróbált módszer, nem csak laborban igazolt eredmény.

Francl szerint egy tökéletes csésze teához először is nem filterek, hanem tealevek kellenek, és folyamatosan kevergetni kell, hogy maga a tea és a hozzáadott tej jól érintkezzen a vízzel. Egy kis citromlé hozzáadásával elkerülhetjük az ital hártyásodását is. Francl azt javasolja, hogy a teaivás előtt a bögrét és a hozzáadott tejet is érdemes felmelegíteni. De a legfőbb szabály az, hogy mikróban sohase melegítsünk teát.

Francl egy interjúban azt mondta, egy másik vegyész Twitter-posztja miatt kezdett foglalkozni behatóbban a teával: egy kollégája azt állította, hogy a tetraéderes teafilterből jobb tea készíthető, mint a hagyományosból. Francl ezután végzett kémiai kutatásokat, és szedte össze, mit tud a vegyészet a teáról. Mindezeket a Nature Chemistry folyóirat cikkében összegezte, majd felkérést kapott egy könyv írására.

A könyvben a tea több mint száz kémiai összetevőjéről ejt szót, és a sós tea mellett leírja az ital tetején gyakran jelentkező hártya kémiáját. Tulajdonképpen vízkőről van szó, és amikor nagyon gyorsan forr a víz, az nehezen szabadul meg az oxigéntől, ami karbonátokkal és magnéziumionokkal csapódik ki. Azt is leírja, hogy a fekete tea készítésénél érdemes kivárni a teljes forrást, mert minél alacsonyabb a hőmérséklet, annál kevesebb koffein oldódik ki belőle. Ezért fontos a csésze előmelegítése is. A tea áztatása során így több antioxidáns kerül ki, megmarad a koffein, és az illata is erőteljesebb lesz.