Beütött karácsonykor a kajakóma? Több tudományos magyarázat is van rá

Az elmúlt napokban jó eséllyel ön is átesett a posztprandiális szomnolencián. Nem kell megijednie, vagy orvoshoz szaladnia, a vészjóslóan hangzó tudományos meghatározás csak a nagy zabálások után gyakran jelentkező kajakóma hivatalos neve. Hogy miért lassulunk le és álmosodunk el, vagy érezzük magunkat végtelenül kimerültnek a túlzásba hajló lakomák után, arra több tudományos magyarázat is született már.

A kutatások szerint legalább 12 ezer éve zabál az emberiség. Ezek az ünnepi alkalmak a régmúltban is jellemzően vallási vagy társadalmilag fontos eseményekhez kötődtek. Lehettek a hatalom kifejezésének eszközei, de a gonosz elűzésének érdekében is szükség lehetett a zabálásra az ősi naiv szemlélet szerint. Amikor az emberiség elhagyta a vadászó-gyűjtögető életmódot, még több lehetőség nyílt az extrém traktával járó ünnepekre, és van olyan teória is, ami szerint pont ez volt a hajtóerő a többletélelmiszert biztosító termelési módok felé.

Akárhogy is történt, már évezredekkel ezelőtt is elbóbiskoltak az emberek, ha rendesen belaktak, nem egy mai civilizációs jelenségről van szó.

Az egyik magyarázat szerint evolúciós adaptáció eredménye a kajakóma. Az evés a paraszimpatikus idegrendszert aktiválja, tehát pont az ellenkezője történik, mint harc vagy menekülés közben: a jóllakottság pedig azt üzeni a szervezetnek, hogy lassítson, és kezdődik az emésztés.

Egy másik közismert elmélet szerint azért álmosodunk el, mert a szervezetünk a lehető legtöbb vért pumpálja az emésztőrendszerünk felé, az agyból is odatart a vér, és ezért leszünk hirtelen fáradtak. Ezzel nem mindenki ért viszont egyet, a szervezet rendesen küzd azért, hogy az agyba elegendő vér jusson, nem olyan könnyű csak úgy lenyúlni előle.

Van olyan tudományos elmélet is, ami szerint a rengeteg bevitt triptofán sarkall minket hortyogásra. A triptofán az egyik esszenciális aminosavunk, amelyet csak táplálékkal kell bevinni. Szerencsére nem kellenek hozzá különleges élelmiszerek, egy karácsonyi vacsorával jól meg tudjuk bombázni magunkat velük, hiszen ott van vörös húsokban, halakban, baromfihúsokban, tejtermékekben és a csokiban is sok más mellett. A triptofán a természetes alvást segítő neurotranszmitterek előanyaga, az alvást szabályozó melatonin és szerotonin hormonok felépítésében is részt vesz.

A kajakóma akkor is be tud ütni, ha szinte csak szénhidrátokat tolunk be, amire pedig az a magyarázat, hogy a szénhidrátok segítik elő a triptofán felhasználását. Gyorsan megemelik a vércukorszintet, serkentik az inzulintermelést is, ami megkönnyíti a triptofán átjutását a vér-agy gáton, és utána kezdődhet az előbb említett, alvást segítő anyagok szintézise.

A kutatók valószínűsítik, hogy nem a triptofán az egyetlen oka a kajakómának, hanem több másik folyamat is közrejátszik benne. A nagy étkezéseknek, a rengeteg kalóriabevitelnek van egy másik állandó velejárója is, mégpedig az, hogy nem mozgunk, órákat vagyunk képesek eltölteni az asztal mellett. Az ABC-nek nyilatkozó David Dunstan professzor szerint az ücsörgéssel a 2-es típusú cukorbetegséget, valamint a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát is fokozzuk, és mivel a nagyobb izomcsoportjaink nem mozognak, a vércukorszintünk is lassabban változik.

Ha jót akarunk magunknak, akkor az izmok átmozgatásával segíthetünk, gyorsabban kiürül a vérünkből a glükóz, és kevésbé érezzünk magunkat fáradtnak Dunstan szerint. Ha nincs lehetőségünk egy sétára, néhány guggolás, térdemelés vagy a vádli megmozgatása is sokat jelenthet, hiszen ezek a nagy méretű izmok sok glükózt használnak fel. De a kajakóma mögött nem csak fiziológiai okok húzódhatnak meg, hanem lelki tényezők is.

„A kényelmes társasági környezet, mint a karácsonyi összejöveteleké, a relaxáció érzetét kelti, ami természetesen álmossághoz vezet. Ezek az étkezések gyakran szimbolikus ételekkel is meg vannak terhelve, amelyek generációkon keresztül öröklődtek, és ez érzelmi elégedettséget és komfortérzetet teremt” – mondta Rajshri Roy, a Sydney Egyetem dietetikusa.

Az ünnepek közben az embereken kívül más élőlények valószínűleg csak táplálékként jutnak eszünkbe, de ne gondoljuk azt, hogy csak minket sújt a kajakóma. Rovaroknál, férgeknél, kígyóknál és rágcsálóknál is megfigyelték már ezt a jelenséget. William Ja, a floridai Scripps Kutatintézet idegtudományi professzora azt feltételezi, hogy az emberek és állatok is beépített éberségi jelekkel rendelkeznek. Ezek vezetnek a táplálék felkutatásához és megszerzéséhez, ha ezek az éberségi jelek megszűnnek, akkor jön a fáradtságérzés.

Ja gyümölcslegyekkel végzett kutatásokat, és azt találta, hogy ha sokat ettek, akkor növekedett az „álmosságuk”, de a só- és fehérjedús táplálék is ugyanilyen hatással járt. Egy másik tanulmányban pedig arra jutott, hogy amikor alszanak a rovarok, akkor másképpen szívódnak fel bennük a makrotápanyagok. Azt Ja sem gondolta, hogy kutatásai egy az egyben érvényesek az emberekben, de az valószínűsíthető, hogy bizonyos tápanyagok nagyobb fáradtságérzéssel járnak, mint mások.

Egy 2021-es kínai tanulmány is ezt sugallja. Teherautó-sofőröket vizsgálva arra jutottak, hogy azok, akik főként zöldségeket, gabonát, tejtermékeket és tojást fogyasztottak, kevésbé vezettek veszélyesen, mint azok a sofőrök, akinél nagyobb arányban volt táplálékként a hús és a hal. A kutatók szerint ezek a sofőrök inkább voltak hajlamosak az evés utáni fáradtságra, amit az ételeik magasabb fehérjetartalmával magyaráztak.