Egy angliai múzeum mostantól transznemű nőként hivatkozik egy római császárra

A North Hertfordshire-i múzeum úgy döntött, mostantól női névmásokkal (she/her) fog hivatkozni a római Elagabalus (más néven Marcus Aurelius Antoninus vagy Heliogabalus) császárra – írja a BBC.

A múzeum kutatói azért döntöttek így, mert a kortárs leírások szerint Elagabalus szexualitása erősen megkérdőjelezhető volt, nőkhöz és férfiakhoz is vonzódhatott, sokszor nőként öltözködött, sőt, állítólag egyszer azt is kijelentette, hogy: „Ne nevezzenek úrnak, hiszen hölgy vagyok.”

Elagabalus csupán négy évig uralkodott a Római Birodalom császáraként, 218-tól 222-ig, amikor – 18 éves korában – meggyilkolták. Rövid uralkodása alatt egyre ellentmondásosabb figurává vált, túlzásokba eső vallási ténykedéséről és szexuális kicsapongásairól vált hírhedté.

Cassius Dio szenátor, Elagabalus kortársa leírásaiból tudjuk, hogy a császár rövid élete alatt ötször is megházasodott – négyszer nőt vett el, az utolsó házasságát viszont egy Hiercoles nevű egykori rabszolgával és szekérhajtóval kötötte. Dio szerint ebben a házasságban Elagabalus szeretett magára feleségként, szeretőként hivatkozni és királynőnek nevezte magát.

Az Elagabalus nemi identitásával kapcsolatos vita régóta tart, és megosztja a tudósokat (hogy a kérdés mennyire van benne a köztudatban, jól jelzi, hogy a római császárnak szentelt Wikipédia-oldal is külön fejezetben foglalkozik vele).

Dr. Shushma Malik, a Cambridge-i Egyetem klasszika-filológia professzora a BBC-nek azt mondta, a zavart leginkább az okozza, hogy nincs közvetlen, magától Elegabalustól származó bizonyíték arra vonatkozóan, hogy valóban nőként tekintett magára, és nőként élte az életét. Minden, a szexualitásáról szóló információ közvetett, a kortársai elmondásából származik – akik akár ártó szándékkal is terjeszthették róla, hogy „sminket és parókát viselt, és szőrtelenítette magát”. Malik szerint számtalan példa van arra, hogy a Római Birodalomban egy császár ellenlábasai azzal próbálták meg aláásni az uralkodó tekintélyét, hogy a szexualitását vagy „nőies viselkedését” érintő pletykákat terjesztettek róla. Könnyen lehet, hogy az Elagabalus nemi identitására vonatkozó utalások is csak azért íródtak, hogy ártsanak a népszerűtlen császárnak.

Bár a rómaiak tisztában voltak a genderfluiditás fogalmával, és arra is akad példa, hogy egy személy névmását megváltoztatták, ezek általában mítoszokban, vagy különböző vallási vonatkozásokban fordultak elő, nem élő emberek leírásában – magyarázta Malik.

A North Hertfordshire-i múzeumot is fenntartó Észak-hertzi Tanács szerint azonban Dio szövegei meggyőző bizonyítékok. Keith Hoskins kulturális ügyekért felelős tanácstag a BBC-nek azt mondta, „Elagabalus egészen biztosan a női névmásokat részesítette előnyben, ezért fontos, hogy ma is is úgy beszéljenek róla, ahogy az egyébként is szokás”.

„Tudjuk, hogy Elagabalos nőként azonosította magát, és egyértelműen meghatározta, hogy milyen névmást használjanak rá” – hangsúlyozta. A múzeum szóvivője szerint „egész egyszerűen udvarias és tiszteletteljes dolog érzékenyen kezelni a múltban élő emberek névmásait”.

A múzeum gyűjteményében egyébként egy darab Elagabalust ábrázoló érme van, amit gyakran kiállítanak LMBTQ+ tematikájú tárlatokon. Mostantól az érme melletti tájékoztatón a she/her névmásokat használják.