A kommunizmus története: Románia a nemzetközi kapcsolatokban 1944-1989 között

A második világháború után szoros függőségben Moszkvától

Az újkori román állam születésétől fogva (1859) nyugati irányú külpolitikát folytatott, elsődlegesen franciák és angolok felé, de még volt két európai nagyhatalom amellyel számolnia kellett Németország és Oroszország (később a Szovjetunió). Így volt ez a második világháborúban is: Franciaország 1940-es összeomlása és Anglia elszigetelődése után, Románia 1941-ben a hitleri Németország oldalán kezdte a háborút Sztálin Szovjetuniója ellen. S az 1944. augusztus 23-i fordulat után, tábort cserélve éppen az ellenkező oldalon fejezte be a háborút. Ezzel azt remélte, hogy ha a győztes oldalon áll, akkor enyhébb békefeltételekhez juthat.

Azzal, hogy 1944 második felében Románia a szovjet csapatok megszállása alá került, hosszú időre eldőlt az ország bel- és külpolitikai orientációja. Ennek egyenes folytatása és következménye volt, az is hogy az ország az Európát kettőbe szelő vasfüggöny keleti oldalára került.

Az első nemzetközi egyezmény, a Moszkvában megkötött fegyverszüneti megállapodás (1944.IX.12.), ami szerint Besszarábia és Észak-Bukovina szovjet közigazgatás alá kerül, Románia köteles 300 millió dollárt fizetni a Szovjetuniónak háborús kárpótlásként. Továbbá a területén állomásozó szovjet csapatok ellátását is biztosítania kell. Szövetségi Ellenőrzési Bizottság is létrejön Romániában a nagyhatalmak képviselőiből, de ezt a szovjet parancsnokságnak rendelik alá. (Magyarán Románia a szovjetektől függő, ellenőrzésük alatt álló állammá válik.) A háborút követő párizsi békében (1947.II.10.) ugyanezeket a feltételeket kell Romániának teljesíteni: háborús jóvátétel és területi engedmény Moszkvának és folytatódik a szovjet megszállás. Még 1945. május 8-án a Groza-kormány egy sor gazdasági megállapodást kötött a Szovjetunióval, amelyek révén a román gazdaságot a szovjeteknek rendelték alá. Így jöttek létre a hírhedt román-szovjet közös vállalkozások, az úgynevezett SOVROM-ok.

Az 1947-48-as évekre a kommunisták átvették a teljes politikai hatalmat, s az országot már Román Népköztársaságnak hívták, mely a szovjetek megbízható és tökéletes csatlósa volt: Lelkesen támogatnak minden szovjet kezdeményezést, mint például: a Marshall-tervben való részvétel megtagadása (1947), a Jugoszláviával való kapcsolatok befagyasztása (1949-1954), Kominform, (1947), a KGST (1949) és a Varsói Szerződés (1955) létrehozásában való részvétel. 1956-ban Románia támogatta a Szovjetuniót a magyarországi antikommunista forradalom brutális elfojtásában. (Az is jelzi ezt, hogy Nagy Imre magyar miniszterelnököt és társait a Bukarest melletti Snagovra hozzák és itt tartják fogságban.)

Történelmi fogalomgyűjtemény

Kominform: Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodája, a Komintern utóda, melyet 1947-ben hoztak létre Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Lengyelország, Olaszország, Románia és a Szovjetunió kommunista és munkáspártjai.

KGST: Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa, a kelet-európai országok, a Szovjetunió és néhány más kommunista ország gazdasági integrációs szervezete. 1949-ben alakult meg Moszkvában...

Varsói Szerződés: a Szovjetunió és szövetségesei (Albánia, Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelo. Magyaro. NDK Románia), szerződése biztonságuk szavatolására... 1955-ben Varsóban kötötték meg (innen származik elnevezése), székhelye Moszkva volt. Albánia 1968-ban kilépett a szövetségből. Vezető szervei a Politikai Tanácskozó Testület (1969-től), a Honvédelmi Miniszterek bizottsága és (1976-tól) a Külügyminiszterek Bizottsága. A tagállamok hadseregei a Varsói Szerződés Fegyveres Erőinek Egyesített Parancsnoksága alá voltak rendelve.

S hogy az európai szocialista táboron belül a kapcsolatokat még szorosabbra fonják, az államok egymással körben barátsági, együttműködési is kölcsönös segélynyújtási szerződéseket kötnek, így sorban Románia is megköti a maga egyezményeit: Bulgáriával, Magyarországgal, Szovjetunióval, Csehszlovákiával, Lengyelországgal, NDK-val (1948-1949-ben). A román-szovjet egyezmény aláírásakor még aláírtak egy jegyzőkönyvet is, amellyel a Szovjetunió csatolta a Kígyók-szigetét, habár az az 1947-es párizsi békeszerződés szerint az Románia birtokában maradt. A szigetet 1948. május 23-án átengedték a Szovjetuniónak.

A Szovjetunióval szembeni buzgó lojalitásában egész addig jutott Románia, hogy az 1952-es alkotmány kifejezetten megfogalmazza, hogy a szocializmus Romániában a Szovjetuniónak köszönhető, és hogy az ország külpolitikájában elkötelezi magát a szovjetek mellett:

„A Román Népköztársaság külpolitikája a béke védelmének politikája, a barátság és szövetség politikája a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségével és a népi demokrácia országaival...”

A szoros szovjet alárendeltség ellenére, Sztálin utóda alatt, (Hruscsovról van szó) alatt Gheorghiu-Dej, meg a román állam és pártvezetés, előbb apróbb, majd bátrabb lépésekkel próbálkozik a szovjet függőség csökkentésével.

Lazítás a moszkvai köteléken

Az első lépést Gheorghiu-Dej pártfőtitkár tette meg 1955 decemberében a Román Munkáspárt II. kongresszusán, amikor először beszélt a szocializmus építésének román útjáról, a marxizmusnak a helyi viszonyokhoz való alkalmazásáról, akárcsak a szuverenitás, egyenlőség és belügyekbe való benemavatkozás elveiről. (Itt a román út azt is jelenti, hogy gazdaságilag Románia nem a KGST-ben neki kiosztott mezőgazdasági állam maradjon, hanem az iparát is fejlessze.)

1956-ban az utolsó szovjet-román vegyesvállalatból is, -Szovromoknak nevezték ezeket-, a román állam visszavásárolhatja a szovjetek részesedését. Ezzel is lazítva valamicskét a szovjet függőségen…

Mivel 1956-ban Románia maximális lojalitást mutatott a szovjetekkel szemben, felvetődött román részről a javaslat, hogy az országból rendeljék haza a szovjet csapatokat. Erről a két ország megállapodik, és 1958 nyarán ki is vonják a szovjet haderőt. Azokban a hónapokban azzal van tele a hazai sajtó – nyilván propaganda célokból –, hogy Románia lakossága és a szovjet katonák miként vesznek könnyes búcsút egymástól. Erre a maga Gheorghiu-Dej teszi fel a koronát, amikor 1958 júliusában a román kormány által a szovjet vezérkar tiszteletére adott fogadáson olyan szovjetbarátságot mutat, mintha Sztálin élne és a Nagy Vezért kellene köszöntse…

A szovjetektől való távolodással egyszerre, Románia nyugati irányba próbál nyitni, megállapodik az államosított nyugati javak kárpótlásáról, és ezt követően bővülnek a diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatok, míg ennek megfelelően a szovjet-román kereskedelem és árucsere visszaesik.

1960-ban a Román Munkáspárt III. kongresszusán még világosabban megfogalmazzák a román nemzeti kommunizmus lényegét: azt, hogy joguk van önálló gazdaságpolitikát folytatni, s ha akarnak iparosítanak, s hogy elszántságukat igazolják megépítik a galaci kohászati kombinátot. De a szovjet gazdasági és persze politikai nyomás erősödik, a KGST keretén belül elfogadott Valev-terv Romániának mezőgazdasági szerepet szánt volna. Mivel ugyanebben az időben Kína és Szovjetunió közötti feszültségek ellentétekké válnak, Románia is helyezkedik s a kínaiak oldalán foglalt állást. 1963-ban az ENSZ-ben Románia először szavazott a szovjetektől eltérő módon.

1964-ben, az áprilisi bővített KB ülésén elfogadták Az RMP álláspontja a nemzetközi kommunista én munkásmozgalom kérdéseivel kapcsolatosan című dokumentumot. Ebben megfogalmazzák, hogy nem létezik alá- és fölérendelő viszony a kommunista pártok között, és egyik párt sem erőszakolhatja véleményét a másikra. A pártok saját maguk dolgozzák ki politikai irányelveiket. A nyilatkozat kiemeli a szocialista országok szuverenitását és függetlenségét. Innen ered, hogy a pártdokumentumot sokan a Román Munkáspárt függetlenségi nyilatkozatának tekintik. Még ebben az évben a román kommunista vezetés elutasítja a Valev-tervet, (mely ugyancsak mezőgazdasági feladatokat róna Romániára), s emiatt is nő a feszültség Moszkva és Bukarest között.

Románia külpolitikai fordulatának alakulása, a szovjetek szabta iránytól való eltérés, egyfajta szovjet-román vitává is válik, amelynek hatására Romániában deruszifikációs folyamat megy végbe, az ötvenes évek szovjetimádása – oroszmániája helyett. Eltűnnek az orosz könyvek, az orosz filmek megritkulnak, a nemzeti történelemből kikopnak a szlávok, és megerősödik a dáko-román kontinuitás.

Ceaușescu fokozza az eltávolodást a moszkvai irányvonaltól

A Gheorghiu-Dej által megkezdett leválási folyamatot utóda Ceaușescu is folytatja. Olykor feltűnő tettekkel vagy megfogalmazásokkal szélesítette a szakadékot Románia és a Szovjetunió között, amivel felkeltette a Nyugat figyelmét és jóakaratát. Példák ilyen lépésekre: diplomáciai kapcsolatok felvétele az NSZK-val (1967). Izraelhez való viszony kapcsán nőtt a távolság Románia és a szovjet irányvonal között: Románia előbb elutasította a közel-keleti helyzetről szóló moszkvai nyilatkozat aláírását, s ezt követően megtagadta a diplomáciai kapcsolatok megszakítását Izraellel (1967). Majd a csehszlovákiai katonai beavatkozással szembeni kritikus viszonyulása szinte teljes szakítást jelez a moszkvai irányvonallal.

Románia közeledése a Kínai Népköztársasághoz, amelynek viszonya a Szovjetunióval nagyon megromlott, szintén példátlan volt Moszkva európai csatlósai között. Románia egyedül vett részt az európai szocialista államok közül a Los Angeles-i nyári olimpián (1984) stb. Mindezek miatt a szocialista táborban disszidensként tekintettek Ceaușescura, és ezért Románia javíthatta kapcsolatait Nyugattal.

Ezekből Ceaușescu megpróbál profitálni úgy gazdaságilag, mint diplomáciailag: Egy darabig a Ceaușescu-rezsimet, alkalmas közvetítőnek vélték az arab-izraeli konfliktusban, valamint az amerikai-vietnami vagy amerikai-kínai tárgyalásokon. Románia tagja lesz a GATT-nak (Általános Vám- és Kereskedelmi Megállapodás, 1971), a Nemzetközi Valutaalapnak (1971) és a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Banknak (1972), hozzáférést kap a közös piachoz az Európai Gazdasági Közösségtől (1974), és megkapja a legnagyobb kedvezményes elbánás elvét az USA-tól.

Az is Ceaușescu diplomáciai sikerét jelzi, hogy fontos nyugati államfők látogatnak Bukarestbe, köztük de Gaulle francia elnök (1968), s hogy először jár az USA elnöke Romániában – 1969-ben Nixon-. Illetve maga Ceaușescu is számos jelentős látogatást tesz, (Párizs, Washington, London), de Moszkvában is megfordul többször. S szorosabbra fonja a kapcsolatát az ugyancsak különutasnak számító Jugoszláviával.

De közben folyamatos kapcsolatban van a Szovjetunióval, csak 1970-ben például májusban Moszkvában tárgyal a legfelsőbb szovjet és román vezetés, ahol „véleménycserét folytattak a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom helyzetéről. Kölcsönösen tájékoztatták egymást a két országot érdeklő problémákról.”

Ugyanezen év júliusában Bukarestben aláírják a román-szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyezményt...

1975-ben Ceaușescu aláírja a helsinki záróokmányt, az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet (EBEÉ) konferenciájának nyilatkozatát, mely egy politikai kötelezettségvállalásokat tartalmazó egyezmény.

A kommunista propaganda Romániának más államokkal való kapcsolatainak csúcspontjaként az 1978. április 5. és június 16. közötti időszakot nevezte, amikor Nicolae Ceauşescu elnök 11 államot látogatott meg, köztük Kínát, Indiát, az Egyesült Államokat és Nagy-Britanniát. A nagy-britanniai látogatás során 300 000 000 font sterling értékű repüléstechnikai megállapodásokat írtak alá a Rolls-Royce és a British Aerospace vállalatokkal, amelyekhez továbbiak társultak a kőolajtechnológia, a gépgyártás stb. területén.

A látszólagos nyugati irányultságot, a fejlett világ felé való nyitásban a törés, már Ceauşescunak az 1971-es kínai és észak-koreai látogatáson tapasztaltak nyomán bekövetkezett: csak még időbe telt, amíg a világ felfedezte, hogy Európában példátlan módon átveszik a kulturális forradalom és a keleti dinasztikus kommunizmus elemeit.

Ceaușescu elszigetelődése

1980 után, ahogy nyilvánvalóvá vált Ceaușescu rendszerének valódi jellege: hogy egy dinasztikus önkényuralmi rezsim, a fejlett nyugati államokkal való kapcsolata beszűkült. Emiatt a harmadik világ, Latin-Amerika és a Jugoszláviához hasonlóan az el nem kötelezett országok mozgalma felé próbált közeledni. Gazdaságilag azzal próbálkozott, hogy egyes kőolajban gazdag államoknak szállítson gépeket és munkaerőt (Irak, Líbia, Szíria), cserében az egyre dráguló kőolajért. De ez a csereügylet egyre több veszteséget hozott Romániának.

Érdekes, hogy a Szovjetunió, viszonylag elnézően kezeli a romániai külpolitikai különutas jellegét: nem lesz Romániában sem az ami 1956-ban a magyarországi szovjet beavatkozáshoz vezetett, sem az 1968-as csehszlovákiai eset sem ismétlődik, meg (bár Ceaușescu tartott ettől). Ennek többes oka volt: Moszkva nem szerette volna, ha a Románia követi Albánia és Kína példáját és teljességgel kilép a szovjet ellenőrzés alól, mert ez újabb presztízsveszteség lett volna számára. S ráadásul, látszott jól az is, hogy Románia belső társadalmi-politikai-gazdasági rendszere megmarad az egypártrendszer és kommunizmus mellett. S amíg a román diktátorok különutas mivoltukat bizonygatták, ezzel még nem sértették meg a Szovjetunió alapvető biztonsági vagy gazdasági érdekeit.

Miután a reformista Mihail Gorbacsov átvette a Szovjetunió vezetését, a Nyugat érdeklődése Ceaușescu iránt még jobban megcsappant. Kiderült, hogy akit a kommunista tábor fenegyerekének vagy lázadónak véltek, az egy neosztálinista diktátor. Látványosan és különösen gyorsan romlott meg az Egyesült Államokkal való kapcsolat. 1988-ban az Egyesült Államok bejelentette a legnagyobb kedvezmény visszavonását. A bukaresti diktátor egyre inkább elszigetelődött nemzetközi szinten, ahogy a változás szele fújni kezdett Kelet-Európában, és továbbra is a neosztálinizmus szűk keretei közé szorult. (S gazdaságilag kénytelen volt ismét a KGST és a Szovjetunió felé tájékozódni.)

Miközben Gorbacsov reformokat vezet be, Kelet-nyugati párbeszédet javasol és a vasfüggöny kezd omladozni, Ceaușescu egyre jobban bezárkózik, magára marad és az ostromlott vár képét mutatja.

A kelet-nyugat közötti hidegháború végnapjaiban, miközben sorra omlanak össze a kelet-európai kommunista rendszerek, Ceauşescu Romániája hidegháborús politikát folytat immár nem csak az „imperialista világ”, hanem szinte saját korábbi világrendszere és szomszédai ellen. De ezek már a rendszer végnapjai is, amely váratlanul és meglepően gyorsan összeomlik...

Románia és a Varsói Szerződés

A Varsói Szerződés a hidegháború jellegzetes politikai-katonai tömbje, mely a Szovjetunió kezdeményezésére alakult meg 1955-ben. Létrehozása indokául a béke védelmét hozták fel, meg, hogy létezik NATO és, hogy Nyugat-Németországnak megengedték, az újralfegyverkezést.

Teljes nevén Varsói Barátsági, Együttműködési és Kölcsönös Segélynyújtási Szerződés, melyet 1955 május 14-én Varsóban kötötte meg 8 európai szocialista ország (Jugoszlávia kivételével). Eredetileg 20 évre kötötték, de egész 1991-ig fennmaradt.

A VSZ döntéshozó szerve a Politikai Tanácskozó Testület volt, mely a tagországok legfőbb kommunista vezetőiből állott, évente felváltva tanácskozott a tagországok fővárosaiban. A VSZ katonai főparancsnoka mindvégig egy szovjet főtiszt volt, többnyire marsall volt a rangja. További járulékos szervek: Katonai Tanács, és a Honvédelmi Miniszterek Bizottsága, mindkettőt 1969-ben hozták létre. 1976-ban hozták létre az Egyesített Titkárságát és Külügyminiszterek Bizottságát. (Ez utóbbi külpolitikai ajánlásokat fogalmazhatott meg.)

Románia kezdetben példás, lojális tagja volt a szervezetnek, például 1956-ban támogatja a szovjetek magyarországi beavatkozását. Vagy a VSZ Politikai Tanácskozó Testületének 1966-os bukaresti tanácskozásán Románia is támogatja az elfogadott nyilatkozatot az európai béke és biztonság megerősítéséről, és az USA vietnami agressziójának elítéléséről. Nem sokkal később a különutas külpolitikája következtében, Románia egyre kevésbé veszi ki részét a VSZ katonai tevékenységéből. Majd a pontot akkor teszi fel az „i”-re, amikor 1968 augusztusában Ceaușescu nemhogy nem vesz részt csehszlovákiai beavatkozásban, hanem élesen elítéli a katonai akciót.

Az 1968-as csehszlovákiai beavatkozásnak voltak előzményei, márciusban a VSZ Politikai Tanácsadó testületének szófiai tanácskozáson kizárólag Románia volt az, amely elutasította, hogy megvitassák a csehszlovákiai helyzetet. Emiatt a következő Csehszlovákiát érintő következő drezdai tárgyalásra, már meg sem hívják Romániát, mely diplomáciai erőfeszítéseket tesz, hogy diplomáciai lépésekkel megakadályozza, a VSZ csapatainak felhasználását, más országok területén, mert attől tart, hogy Romániában is beavatkozhatnak. 1968 augusztusának közepén Ceaușescu egy párt- és állami küldöttség élén (tehát a csehszlovákiai katonai beavatkozás előtti héten) volt három napos látogatáson Csehszlovákiában. Ami után érthető, hogy nem csak hogy nem támogatja, hanem nyilvánosan elítélte a szovjetek által megkövetelt katonai beavatkozást Csehszlovákiában.

Nem egész biztos, hogy a VSZ csapatai, vagy csak a Szovjetunió beavatkoztak volna Romániában, de ez jól jött Ceaușescu számára, belpolitikai megfontolásból. A külső veszély fenyegetés a nyájat is összeborulásra készteti.

Viszont a VSZ Moszkvához hű tábor részéről is megvolt a válasz, kritika, sőt elég éles támadások formájában. Azzal tisztában volt mindenki, hogy Moszkvával csak bizonyos mértékig lehet feszíteni a húrt, mert az oroszok nem kukoricáznak ha túl sokat mernek a csatlósok.

De Ceaușescu nem ment el addig, mint Magyarország 1956-ban, mely még a Varsói Szerződésből való kilépését is kijelentette, sem addig, amíg a prágai tavasz reformjai szándékoztak volna. Megmaradt az államszocializmus keretei között, annak egy nacionalista és neosztálinista színt adva. Hogy a VSZ katonai gyakorlatain nem nagyon vettek részt román csapatok, az azért is volt, hogy az országnak se kelljen hadgyakorlat ürügyén külföldi, főleg szovjet haderőt beengedni. (Mert az közismert, hogy az orosz könnyen jön és nehezen távozik...)

S Ceaușescu elég rendszeresen jár a moszkvai tanácskozásokra, legyen szó kétoldalú (szovjet-román) egyeztetésekről-tárgyalásokról, ahol van amikor egyetértenek a felek, de néha akad egy román különvélemény. Amikor az európai béke és biztonság a téma, akkor Románia is felzárkózik a VSZ többségéhez, amikor az arab-izraeli, szovjet-kínai, vagy vietnami-kínai, konfliktusokról van szó, akkor Ceaușescu külpolitikája szembemegy a moszkvai direktívával. Sőt az afganisztáni szovjet agressziót is elítéli, bár nem éppen olyan hangosan és élesen, mint a csehszlovákiai beavatkozást.

A Varsói Szerződés valamivel túléli a Ceaușescu rendszerét, és a hazai kommunizmust, s Politikai Egyeztető Tanács 1990-es megállapodása alapján, a következő évben beszünteti tevékenységét.

Forrásszövegek

1. Románia 1952-es alkotmánya és a szovjetek

A Román Népköztársaság a Szovjetunió német fasizmus felett aratott történelmi győzelmének és Románia dicsőséges szovjet hadsereg általi felszabadításának eredményeként született meg...

...A népi demokrácia államának megteremtése és megerősítése, a nagy Szovjetunióval való barátság és szövetség, annak önzetlen és testvéri támogatása és segítsége biztosítja a Román Népköztársaság függetlenségét, állami szuverenitását, fejlődését és virágzását.

...A Román Népköztársaság külpolitikája a béke védelmének politikája, a barátság és szövetség politikája a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségével és a népi demokrácia országaival, a béke és a barátság politikája minden békeszerető néppel. (Részletek a Román Népköztársaság 1952-es alkotmányának Bevezetőjéből).

2. Gheorghiu-Dej pohárköszöntőjéből a szovjet csapatok tiszteletére adott búcsúfogadáson (1958, július)

Kedves elvtársak, a Szovjetunió fegyveres erőinek képviselői.

Visszamenve hazátokba, magatokkal viszitek ama forró barátság érzelmeit, mely a Románia földjén való tartózkodásotok minden lépésében érezhettetek. Mi arra kérünk, hogy adjátok át a szovjet embereknek, hogy a román nép, a Román Népköztársaság dolgozói megbízható barátok és harcostársak a szocializmus, a kommunizmus és a béke nagy ügyében.

A román nép tiszteli a felszabadító szovjet hősök emlékét, és ezzel megalapozták népeink megingathatatlan fegyverbarátságát.

A békeévekben, amikor a Varsói Szerződés előírásai alapján állomásoztak szovjet csapatok Románia területén, a szovjet katonák és az ország lakossága között elvtársi kapcsolat jött létre, amely abban az elszakíthatatlan barátságban gyökerezik, amely összeköti népünket a szovjet néppel és a népeinket lelkesítő internacionalizmusból fakad.

A Román Munkáspárt és a Szovjetunió nagy Kommunista Pártja között, amelyre a teljes nemzetközi kommunista mozgalom megérdemelten úgy tekint, mint saját élcsapatára, testvéri kapcsolatok vannak. Nem létezik a világon erő, mely megingathatná a Marx, Engels és Lenin nagyszerű tanításai által vezetett kommunista és munkáspártok egységét és kohézióját.

Hazánk dolgozói csodálattal nézik a dicsőséges kommunista pártjuk általa vezetett a szovjet nép nagyszabású győzelmeit a kommunizmus építésének történelmi feladata terén, és hogy utolérjék és megelőzzék a legfejlettebb kapitalista államokat az egy főre eső ipari és mezőgazdasági termelésben. A szovjet műholdak repülése jelképezi a szocializmus ragyogó sikereit, a tudomány és technika terén és az ember boldogsága érdekében.

Népünk a Szovjetuniót tekinti a szocializmus győzelméért és a békéért folytatott harc zászlóvívőjének.

3. A külkereskedelem irányváltása

Fokozatosan a külkereskedelemet nyugati irányba fordították, miközben a nyugati cégek hajlandóságot mutattak arra, hogy Romániának hiteleket nyújtsanak (1958-tól). Ugyanebben az évben Alexandru Bîrlădeanu vezetésével népes gazdasági küldöttség utazott nyugatra, sőt a következő évben maga a pártfőtitkár is odautazik. 1960-ban Románia megállapodik a főbb nyugati kormányokkal az 1948-ban államosított nyugati javak kárpótlásáról, ezzel megszűnik annak akadálya, hogy normalizálják a gazdasági kapcsolatokat. Ennek következtében 1958-1965 közötti időszakban a román külkereskedelemben a nyugati import aránya 21,5 százalékról 40 %-ra, és az export 24 %-ról 33 %-ra nő. Ennek megfelelően a Szovjetunió részaránya a külkereskedelemben az importnál 53 %-ról 37,7 %-ra, illetve az exportnál 50,2 %-ról, 40 %-ra csökkent. (Vlad Georgescu, A románok történelme a kezdetektől napjainkig.)

4. A Román Munkáspárt „függetlenségi nyilatkozata”

A szocialista országok kommunista és munkáspártjai, amelyek a történelemben példa nélkül álló, minőségi szempontból új kapcsolatokat érvényesítenek a nemzetközi porondon, e kapcsolatokat a függetlenség és a nemzeti szuverenitás, a jogegyenlőség, a kölcsönös előnyök, a kölcsönös elvtársi segélynyújtás, a belügyekbe való be nem avatkozás, a területi integritás tiszteletben tartása elveinek, a szocialista nemzetköziség elveinek alapjára építették. Miként az 1960-as értekezlet Nyilatkozata hangsúlyozta, és miként a történelmi tapasztalat igazolta, ezek az elvek az egész szocialista világrendszer megdönthetetlen törvényét, fejlődésének zálogát alkotják. (Nyilatkozat a Román Munkáspárt álláspontjáról a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom kérdéseiben, 1964.IV.1., részlet)

5. Nicolae Ceauşescu beszéde 1968 augusztus 21-én

Ezekben a testvéri csehszlovák nép, az európai helyzet számára nehéz pillanatokban a Központi Bizottság, az Államtanács és a kormány nevében szeretnék szólni önökhöz, kifejezve teljes bizalmunkat a román nép azon elhatározása iránt, hogy biztosítja a szocializmus békés építését hazánkban. (Hatalmas taps, éljenzés.)

Párt- és állami küldöttségünk amely a múlt héten Csehszlovákiába látogatott, meggyőződött arról, hogy a csehszlovák nép, a Csehszlovákiai Kommunista Párt, a csehszlovák munkásosztály, az öregek, a nők, a fiatalok egyöntetűen támogatják a párt- és államvezetőséget abban az erőfeszítésében, hogy orvosolja a múltból örökölt negatív állapotokat, hogy biztosítsa a szocializmus diadalát ebben az országban. (Hosszas taps, éljenzés.)

Az öt szocialista ország csapatainak behatolása nagy hiba és súlyos veszély az európai békére, a szocializmus sorsára világszerte. A mai világban, amikor a népek harcra kelnek nemzeti függetlenségük megvédéséért, a jogegyenlőségért. elképzelhetetlen, hogy egy szocialista állam, hogy szocialista államok megsértsék más állam szabadságát és függetlenségét. Nincs semmilyen igazolás, nem hozható fel semmilyen ok arra, hogy egy pillanatig is elfogadjuk valamely testvéri szocialista állam ügyeibe való katonai beavatkozás gondolatát. (Hatalmas taps, éljenzés.)

A szocialista építés útjai megválasztásának kérdése minden párt, minden állam, minden nép problémája. Senki sem léphet fel a tanácsadó, az irányító szerepében azzal kapcsolatban, hogyan kell építeni a szocializmust más országban. Mi úgy véljük, ahhoz, hogy a szocialista országok közötti, a kommunista pártok közötti kapcsolatokat valóban marxista-leninista alapokra helyezzék, egyszer s mindenkorra véget kell vetni a más államok, más pártok belügyeibe való beavatkozásnak (Hatalmas taps, hosszas éljenzés.)

6. Románia Szocialista Köztársaság Nagy Nemzetgyűlésének Románia külpolitikai alapelveire vonatkozó nyilatkozata 1968 augusztus 22

Románia Szocialista Köztársaság Nagy Nemzetgyűlése, a párt és a kormány, az egész román nép kinyilvánítja azt a szilárd elhatározását, hogy a szocialista országokkal való együttműködési és baráti kapcsolatokban kizárólag a szocialista internacionalizmus elvei alapján fog cselekedni, szilárdan harcolva minden egyes nép ama sérthetetlen jogának tiszteletben tartásáért. hogy egyedül határozzon sorsa felől, maga válassza meg a szocializmus építésének konkrét formáit. Minden egyes párt vagy szocialista állam kizárólagos hatáskörébe tartozik megállapítani a szocialista társadalom felépítésének gyakorlati módszereit, az ország bel- és külpolitikáját, alkotó módon alkalmazva a marxizmus-leninizmus általános tanításait az illető ország konkrét helyzetére. Ez nem lehet vita tárgya, nem szabad vita tárgyát képeznie, nem lehet ok egy szocialista állam belügyeibe való beavatkozásra…

A Nagy Nemzetgyűlés kifejezi a román népnek azt az óhaját, hogy az internacionalista szolidaritás kapcsolatai útján fejlessze az elvtársi barátság kapcsolatait a Szovjetunió népeivel, amelyekhez régi hagyományos barátság és jószomszédság fűzi, bővítse és erősítse a szövetséget és a tartós barátságot a többi szocialista szomszéd országgal, Jugoszláviával, Bulgáriával, Magyarországgal, Csehszlovákiával, Lengyelországgal, a Német Demokratikus Köztársasággal — a németországi munkások és parasztok első szocialista államával —, Albániával, az ázsiai szocialista államokkal, a Kínai Népköztársasággal, Vietnam DK-val, a Koreai NDK-val, Mongóliával, az amerikai földrész első szocialista államával, Kubával.

7. Kínai kapcsolat

1968-at követően Románia felértékelődött a fejlett tőkés országok körében, ennek ellenére a román vezetés a Szovjetunióval szembeni valódi alternatívát a kínai támogatásban látta. Kína 1968 augusztusában határozottan Románia mellé állt, mivel úgy vélte, hogy ezzel gyengítheti a Szovjetunió stratégiai helyzetét. Ezt kihasználva a kínai-szovjet konfliktus újabb kiéleződése idején Románia ismét magára vállalta a közvetítő szerepét, ezúttal azonban nem Moszkva és Peking között, mint 1964-ben, hanem Washington és Peking között. Ez is hozzájárult Nixon elnök 1972-es kínai látogatásához, ami egyúttal a kínai-román kapcsolatok zenitjét is jelentette. Ettől kezdve visszaesés következett be, hiszen Kína széleskörű nemzetközi elismerését követően Románia jelentősége lecsökkent az ázsiai ország számára… R. Süle Andrea, A „függetlenségi törekvések” kiteljesedése. A Ceaușescu-korszak. (1965-1989)

8. A Varsói Szerződés

1. cikk A Szerződő Felek kötelezik magukat arra, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete Alapokmányának megfelelően nemzetközi kapcsolataikban tartózkodnak az erővel való fenyegetéstől, vagy annak alkalmazásától, és nemzetközi vitáikat békés eszközökkel olymódon oldják meg, hogy ne veszélyeztessék a nemzetközi békét és biztonságot…

4. cikk Ha valamely állam vagy valamely államcsoport Európában fegyveres támadást intéz a Szerződésben résztvevő egy vagy több állam ellen, a Szerződésben résztvevő minden állam az Egyesült Nemzetek Szervezete Alapokmánya 51. cikkének megfelelően, az egyéni vagy kollektív önvédelem jogának megvalósításaképpen egyenként és a Szerződés többi tagállamával való megegyezés szerint, minden szükségesnek mutatkozó eszközzel, a fegyveres erő alkalmazását beleértve, azonnali segítséget nyújt a megtámadott államnak vagy államoknak. A Szerződésben résztvevő államok haladéktalanul tanácskozni fognak a nemzetközi béke és biztonság helyreállítására és fenntartására szükséges együttes intézkedésekről. (Részletek a Varsói Szerződés alapító egyezményéből)

Korabeli vicc:

Prágai meglepetés. 968-ban óriási meglepetés történt, Prágában. A csehek a Fradit várták, de helyette a Honvéd érkezett.

Tanári melléklet – kérdések, feladatok

Beszéljétek-vitassátok meg: A 7-es szöveg alapján, hogy volt-e a szocialista Romániának érdemi közvetítői szerepe a nagyhatalmak közötti vitákban.

Hasonlítsátok össze: Az 1-as és a 2-es szövegek hangnemét, stílusát, hitelességét, a szövegekből kiemelt jelzők és érvelés alapján indokoljátok meg, hogy melyik szöveg megalázkodóbb, behódolóbb vagy talpnyalóbb? És miért?

Kérdezzétek meg idősebb ismerőseiteket, rokonaitokat: Emlékeznek-e az 1968-as csehszlovákiai bevonulásra? Ha igen, akkor ők személyesen hogyan élték át azokat a napokat?

Rendezzetek vitát arról, hogy: Ceaușescu részéről a bátorság jele volt elmondani a csehszlovákiai bevonulást elítélő szöveget, vagy igazából nem állott fenn a veszély, hogy Románia is hasonló sorsra jut?

Értelmezési-értékelési kísérlet: A 3-as szövegből kiindulva próbáljátok magyarázni, értelmezni, hogy miért volt egyfajta szentségtörés a szovjetek szemében, ha Románia külkereskedelmében a kapitalista államok felé próbál nyitni? S mennyire volt sikeres ez a lépés?

Kreatív feladat (párokban dolgozva):

Írjátok le napló-blog formában, hogy milyen volt egy romániai középiskolás egy hete, a csehszlovákiai bevonulás idején.

Oknyomozás-rejtélyfejtés:

Próbáljátok meg kideríteni, hogy miért pont Románia lesz „különutas” a kelet-európai szocialista államok között?

Rendezzetek próbapert: A Varsói Szerződés alapító okmányának idézett cikkei alapján, pereljétek be a Csehszlovákiát 1968-ban megtámadó Varsói Szerződés tagállamait. (Legyen 3 tagú bíróság, a vádat képviselő ügyész, a két fél ügyvédei stb.)