A kolozsvári iparmúzeum kapuja

A múzeum

Székely Miklós a Nemzet, Ipar, Művészet című könyvében így vélekedik a műszaki múzeumokról: „Az iparmúzeumok a 19. század utolsó két évtizedének sajátos, múzeumtörténeti szempontból igen jelentős csoportját alkotják. Részint talán nem-múzeum múzeum és egyben ipari jellegükből adódóan a művészettörténet-írás mindmáig megfeledkezett róluk.” És valóban, a műszaki emlékek nehezen megközelíthetőnek tűnhetnek. Pedig ezek a múzeumok eredetileg egyenesen a szakismeretek megközelítésére szolgáltak. A múzeumok elődei az ipari oktatást kiegészítő bemutató anyagok, gépek, technológiai megoldások és eszközök voltak. Ezeknek a segítségével magyarázták el a diákoknak a gyártási módszereket, és tették kézzelfoghatóvá az elméleti tudást.

Kolozsváron már 1884-től működtek ipari műhelyek. Ferenc József kolozsvári látogatása után Pákey meggyőzte a hatóságokat egy iparmúzeum építéséről. 1896. szeptember 30-án Pákey Lajost nevezték ki az intézmény igazgatójává. A Malom utcai múzeum megnyitó ünnepségére 1899. március 26-án került sor. A múzeum mellett ipariskola is működött az épületben, egészen addig, amíg a két intézménynek már szűknek nem bizonyult. Pákeynek sikerült meggyőznie a hatóságokat egy új épület jóváhagyásáról. Az új múzeum szemben a régivel 1903 és 1904 között, Pákey tervei alapján készült el. Így két épületet köszönhet a kolozsvári ipari oktatás Pákey Lajosnak. Az országban a kronológiai sorrendet illetően a harmadik helyet foglalja el az építész kezdeményezése: a budapesti Technológiai Múzeum és a marosvásárhelyi Székelyföldi Iparmúzeum előzi meg.

Kijelenthetjük, hogy a főépítészhez közel álltak a múltbeli értékek. Legyen szó a Majális utcai villájáról, amibe több művészettörténeti elemet beépített, vagy a város régi bástyáiról készített rajzairól, érthetőnek tűnik, miért szorgalmazta a múzeum létrejöttét. Egy olyan múzeumét, ahol nem csak ipari berendezéseket mutattak be, hanem iparművészeti tárgyakat is, amiket ma is érdekesnek találna az utókor. Az egzotikus tárgyak közül Vadona János japán és kínai tárgyai tűnnek ki.

A kapu

A múzeum második épületét nagyobbnak építették, a Malomárok-patak utcával szembeni oldalára, így egy hídon keresztül kellett megközelíteni. A híd lezárására egy kagylómotívumos kapukeretet tervezett Pákey Lajos. A kapu rácsai nem készültek el az épület felavatására.

A diákok aktívan részt vettek az intézet fejlesztésében, ezt jól mutatja, hogy a kapu kovácsoltvas rácsait az iskola fémipari műhelyében készítették. Így 1905-re a hídfőn elhelyezett bejárat elnyerte végleges formáját.

A kaput először 1985-1986-ban bontották el, amikor a villamosvonal kiépítése szélesebb utcát követelt meg. A Malomárkot befedték, a hidat lebontották, és az 1990-es években a kaput az iparmúzeum örököse, a Műegyetem egy másik épületéhez szállították, a Tordai út sarkán levő egykori rádióadóhoz (Sigma bevásárlóközpont mellett). Bár később egy teherautó nekiment, itt maradt egészen a közelmúltig, egészen addig, ameddig el nem kezdték a Mesterséges Intelligencia Központ megépítését.

2024-ben a Műegyetem Csillagvizsgáló utcai épületéhez szállították, a MOL benzinkút közelében levő Építészeti Karhoz, ahol az oszlopokat darabokban tárolták.

A KÉSZ azzal a kikötéssel kezdte meg a MI Központ építését, hogy a régi rádióadó épülete és a kapu az új tervekben is szerepeljen. Ezért hajlították meg a modern épület homlokzatát a történelmi épület közelében, ami kivitelezés szempontjából bonyolultnak bizonyult. A tervek alapján a kaput közelebb fogják elhelyezni a rádióadóhoz, az elkülönített gyalogos sétányra, azonban az oszlopok restaurálása még várat magára. A központot várhatóan 2026 márciusában fogják átadni.