Kommunizmus és diktatúra Romániában 10. – Hogyan működött az állam a párt árnyékában: intézmények, közigazgatás és választási díszletek

Pártállam: a kommunisták hatalmi monopóliuma

A magát népi demokráciának nevező politikai rendszer úgy Romániában, mint a többi államszocialista országban, a kommunista párt ideológiai és politikai monopóliumára épült. A rendszerre jellemző volt a jogállamiság hiánya: Folyamatos volt a polgárok jogainak és szabadságjogainak korlátozása vagy megsértése. A kommunista rendszer gyengén intézményesült és erősen személyközpontú (vezérközpontú, vezérfüggő) volt.

A pártállami politikai intézmények a kommunista ideológia elterjesztésére és uralkodó szerepének biztosítására szánt szervezett struktúrák voltak, melyek révén a Kommunista Párt (vagy Munkáspárt) teljes ellenőrzése alatt tartotta az államot és a társadalmat. Nagyon centralizált, diktatórikus rendszer volt, amelyben a hatalom egy kis csoport kezében összpontosult. A hatalmon levők célul tűzték ki a pártállam gazdasági és társadalmi programjainak, például a kollektivizálásnak, az erőltetett iparosításnak vagy éppen az oktatás- és kultúrpolitikának a megvalósítását. Fokozott figyelemmel kísérték és irányították a köz- és magánélet minden vonatkozását, a gazdaságtól a kultúrán, az oktatáson egész a sajtóig. Terjesztették a marxista-leninista értékeket, és felszámolták a politikában az ellenzéket, törekedtek minden téren a teljes ellenőrzés bevezetésére.

A legfontosabb intézményesült politikai szervezet Romániában a Kommunista Párt volt (1948-1965 között Román Munkáspárt, 1965 után Román Kommunista Párt néven), amely maga kiépítette erőszakos rendszer révén monopolizálta a társadalom vezetését. Az 1948-as, 1952-es és 1965-ös alkotmányok rögzítették a Kommunista Párt szerepét az állam és a társadalom vezető politikai erejeként.

Pártállam: monopolisztikus hatalmi berendezkedésű politikai rendszer, amelyben a hatalmat kizárólagosan birtokló egyetlen párt oly módon fonódik össze az államszervezettel, hogy fölötte iránynyító-ellenőrző szerepet gyakorol. Így jogilag önálló állami szervek a valóságban elvesztik függetlenségüket. A pártállamra mint politikai rendszerre a párt- és államapparátus tisztázatlan funkcionális és strukturális egymásba épülése miatt a döntési hatáskörök tisztázatlansága, a tömegessé váló funkcióvesztések és zavarok jellemzik. (Általános történelmi fogalomgyűjtemény)

Alkotmányok, törvényhozás

A romániai kommunizmus több mint négy évtizede alatt három alkotmánya volt az országnak: 1948-as, 1952-es és az 1965-ös. Az első kettőre a szovjet minta nyomta rá a bélyegét, a harmadikra inkább Ceaușescu személyisége-akarata. Ezekből az alkotmányokból hiányzik az államhatalom ágainak szétválasztásának elve. Az ország főügyésze, például tagja a Nagy Nemzetgyűlésnek. S még ezeket az alaptörvényeket is számos alkalommal módosították, ezzel is fokozva a Romániában szokásos törvényhozási bizonytalanságot, kiszámíthatatlanságot. Ugyancsak romániai sajátosság, hogy az alaptörvény vagy bármilyen jogi norma annyit ér, amennyit betartanak-betartatnak belőle, illetve, hogy az állami szervek gyakran semmibe veszik a hatályos törvényeket.

A legfőbb államhatalmi szervnek a Nagy Nemzetgyűlést (NNGY) nyilvánítják, mely az egykamarás parlament hazai szocialista változata. Ez az egyetlen törvényhozó intézmény, mely megválasztja a NNGY elnökségét, a kormányt, megszavazza a költségvetést stb. A képviselői mandátum előbb 4 majd 5 éves lesz, s évente két rendes és esetenként rendkívüli ülésszakkal. A jelölteket a párt választja ki, és igazából a NNGY alá van rendelve a legfőbb pártvezetésnek, vita nélkül megszavaz mindent, amit javasolnak nekik. A nagynemzetgyűlési választásokon való részvétel igen magas és ellenszavazatok alig-alig akadnak.

Hiába volt a NNGY deklaráltan a legfőbb hatalom, mégis a munkálatait a pártvezetés készítette elő: ők határozták meg a napirendi pontokat, hogy kik és mit szóljanak hozzá, s a megszavazandó dokumentumokat is a pártapparátus fogalmazta meg.

A NNGY elnökségének elnöke volt az államfő, ami egy súlytalan, dekoratív tisztség volt. 1961-ben létrehozták a NNGY elnöksége helyett az Államtanácsot, melynek az elnöke tölti be az államfői tisztet. Az államtanács elnökei voltak: Gheorghe Gheorghiu-Dej (1961-1965), Chivu Stoica (1965-1967) és Nicolae Ceaușescu (1967-1989)

1974-ben a sokadik alkotmánymódosítással létrehozzák, a Románia Elnöke tisztséget, melyet Nicolae Ceaușescu tölt be a rezsim bukásáig. Formálisan is a Párt diktál a Nagy Nemzetgyűlésnek:

Befejezte munkálatait az RKP Központi Bizottságának plenáris ülése: Összhangban az egész párt, egész népünk kívánságával és érzelemeivel a Központi Bizottság javasolta a Nagy Nemzetgyűlésnek, hogy válassza meg Nicolae Ceaușescu elvtársat Románia Szocialista Köztársaság elnökévé. (Előre, 1974 március 28)

Lucian Boia jeles kortárs történész ezt egyszerűen így látja: „1974-ben Ceaușescu elhagyta a kevésbé hangzatos ”Államtanács elnöke„ címet, és Román Szocialista Köztársaság elnökének kiáltotta ki magát...”

Nicolae Ceaușescu államelnökként is megtartja továbbra is a pártfőtitkári (majd első titkár) tisztségét, hasonlóan megőrzi az Államtanács elnöke tisztséget is, valamint a fegyveres erők főparancsnoka stb. Egyszóval az államfő igen széles hatáskörrel, nagy hatalommal bír az alkotmány és a hatályos törvények szerint. Lényegében Ceaușescu államelnökként hatalma csúcsán gyakorlatilag a törvény fölött állt. Az államelnököt a Nagy Nemzetgyűlés választja négy évre, és a mandátumok száma nem volt korlátozott. Az alkotmány szerint az államelnök kizárólag az őt megválasztó NNGY előtt felelős. (Ezért is volt, hogy az 1989-es perének tárgyalása során, a megbuktatott diktátor többször is megismételte, hogy: Kizárólag a Nagy Nemzetgyűlés előtt hajlandó válaszolni, mert annak tartozik felelősséggel...)

A kormány neve Minisztertanács, s az alkotmány szerint a „legfőbb végrehajtó és közigazgatási szerv”, mely a NNGY előtt felelős, de valójában a pártutasításokat hajt ez is végre. A kormány, a miniszterek kinevezése ugyancsak a NNGY hatásköre, bár valójában ezt is a párt vezetése dönti el. Formálisan a párt Központi Bizottsága javasolta a minisztereket, s azok a KB tagjai kellett legyenek. Egyetlen kivétel Petru Groza volt, aki 1945-1952 között volt miniszterelnök és nem volt tagja a Kommunista Pártnak, hanem az Ekésfront vezetője volt.

A kormányok rendszerint nagy létszámúak pl. az első Gheorghiu-Dej kormányban (1952-ben), volt a miniszterelnöknek 4 helyettese, és 25 miniszter, melyekből legalább 10 ipari tárca volt: pl. volt az élemiszeripari tárcán kívül volt hús-, hal- és tejipari tárca is. (Hús, hal, tej nem biztos, hogy volt, de minisztériumuk igen…) Az alkotmány szerint a Minisztertanács fő feladata a központi közigazgatás irányítása.

Néptanácsok: Szovjet mintára 1950-ben hozták létre az államhatalom helyi szerveit a néptanácsokat. A helyi államhatalmi szerveknek, a néptanácsoknak volt egy hierarchikus rangsorolása, felülről lefelé: tartományi, rajoni, városi és községi.

• A Néptanácsok megszervezik a dolgozók tevékeny részvételét az állami és közösségi feladatokban és a szocializmus építésének munkájában.
• A Néptanácsok határozatokat hoznak és rendeleteket adnak ki, a Román Népköztársaság törvényei által nekik biztosított jogok keretében.
• A tartományi, rajoni, városi és községi néptanácsok végrehajtó és rendelkező szervei a Végrehajtó Bizottságok, melyeket a Néptanácsok képviselői választanak, s tagjai lehetnek: elnök alelnökök, titkár és tagok… (1952-es alkotmány a néptanácsokról)

A néptanácsok képviselték helyi szinten az állami hatalmat, s velük párhuzamosan működött minden szinten egészen 1968-ig a pártbizottság. Ceaușescu idejében, 1968-ban összevonják a párt és állami tisztségeket, hogy a községi, városi, megyei néptanácselnök egyben a párttitkára is volt annak a megyének, községnek és városnak. (Mint ahogy a pártfőtitkár Ceaușescu államelnök is lesz 1974-től.)

A közigazgatás a szocializmus éveiben

Alig néhány év kommunizmus után az új hatalom elérkezettnek látta, hogy az ország területi-közigazgatási rendszerét is átalakítsa, e téren is átvegye a szovjet mintát: megszüntették a korábbi megyéket (58 volt belőlük), és járásokat (több mint 400) és a községek számát is lecsökkentsék. Erre 1950-ben került sor, amikor létrehoztak 28 tartományt, ezeken belül 177 rajonnal, 148 várossal és 4000 fölötti községgel. Ez a közigazgatási, vagy rajonálási törvény alapján ment végbe.

Újabb két év után, 1952-ben a tartományok számát 18-ra csökkentették és létrehozták Marosvásárhely székhellyel Magyar Autonóm Tartományt (MAT).

• „A Román Népköztársaság Magyar Autonóm Tartománya a kompakt magyar székely lakosság által lakott területből áll, és az Autonóm Tartomány lakossága által megválasztott, autonóm adminisztratív vezetősége van. A Magyar Autonóm Tartomány rajonjai: Csík, Gyergyó, Udvarhely, Régen, Erdőszentgyörgy, Sepsiszentgyörgy, Marosvásárhely, Kézdivásárhely, Maroshévíz. A Magyar Autonóm Tartomány közigazgatási központja Marosvásárhely város.
• A Román Népköztársaság törvényei, a román állam központi szerveinek rendeletei és döntései a Magyar Autonóm Tartományban is érvényesek.
• A Magyar Autonóm Tartomány Szabályzatát a Magyar Autonóm Tartomány Néptanácsa dolgozza ki és jóváhagyás végett a Román Népköztársaság Nagy Nemzetgyűlése elé terjeszti.” (Az 1952-es alkotmány a MAT-ról)

A Székelyföld nagyobb részét magába foglaló magyar többségű területi, közigazgatási egység Sztálin ajándéka volt, de a MAT csak névleg volt autonóm: egy diktatúrában, erősen centralizált hagyományokkal rendelkező államban mint Románia, nem lehetséges helyi vagy etnikai autonómia. A MAT 1960-tól Maros Magyar Autonóm Tartomány nevet kapta, s közigazgatási határai is megváltoztak. A MMAT 1968-ban a Ceaușescu kezdeményezte megyésítéssel szűnt meg.

Még egy annyi a MAT-ról, hogy az alkotmányban említett A Magyar Autonóm Tartomány Szabályzata soha nem lépett életbe és valójában autonóm sem volt. Ahogy akkoriban mondogatták Székelyföldön: Az autó magyar, de a sofőr az román.

Ez a tartományi közigazgatási beosztás még 1956-ban és 1960-ban módosul, míg marad 16 tartomány. A MAT (MMAT) mellett, még volt egy kuriózum a tartományok sorában, melyet Sztálinról neveztek el. 1950-1960 között Brassó városa Sztálin nevét viselte, így a tartomány is, melynek a város volt a központja felvette a szovjet vezér nevét. (A romániai megkésett desztalinizáció jele, hogy bár 1953-ban meghalt Sztálin és 1956-ban a Szovjetunióban a XX. Kongresszuson leleplezték a sztálinizmus bűneit és túlkapásait, attól még nálunk egy darabig város és tartomány viselhette a nevét.)

Az 1968-as megyerendszer létrehozását is a párt kezdeményezte: A Román Kommunista Párt 1967. december 6-8-i Országos Konferenciáján az ország közigazgatási-területi megszervezésének javítására és a községrendezésre vonatkozóan hozott határozatok megvalósítása céljából a Központi Párt- és Állami Bizottság javaslatokat dolgozott ki a megyék és municípiumok megszervezésére. Ennek nyomán 1968 januárjában nyilvánosságra hoztak egy közigazgatási tervezetet, mely a 16 tartomány helyett 35 megyéből álló területi-közigazgatási beosztást bevezetését tűzte ki célul. Kettős célja is volt az átszervezésnek: egyrészt formailag is megszabadulni a szovjet mintától (beleértve a MMAT-ot is), másrészt egy centralizáltabb, egységesebb közigazgatás létrehozása. A közigazgatási reform elfogadott változata végül 39 megyét hoz létre. (A 35 megyés eredeti változatban a mai 16 erdélyi megyéből Kovászna és Szilágy nem volt benne.)

A Nagy Nemzetgyűlés februári ülésszakán megszavazza a törvényt: Románia Szocialista Köztársaság területének közigazgatási beosztásáról, s még az alkotmányt is ennek megfelelően módosítják. A végső forma szerint lesz 39 megye, plusz a főváros Bukarest. Továbbá 236 város, ebből 47 municípium, 2700-nál több község és ezek részeként 13 000-nél több falu. (Apróbb módosításokkal ma is ez van érvényben.)

(A megyésítési tervezetet még a Jóbarát gyermeklap is leközölte 1968 januárjában, s törvény megszavazása után a végleges térképet is.)

Minden megyében a legfőbb vezető szerv a megyei pártbizottság (MPB) volt, melynek élén a megyei elsőtikár állt. Az elsőtitkár volt a megye kiskirálya, még a belügyi hatóságok is rendszeres jelentéseket készítettek számára. A MPB ellenőrizte a közigazgatást, gazdaságot, oktatást, kultúrát, gyakorlatilag valamennyi intézményt és területet. A megyei vezetés a feladatokat, utasításokat a központból kapta.

Ceaușescu bevezette az úgynevezett káderrotációt: a vezető tisztséget betöltő párt- és állami vezetőket (pl. miniszterek, megyei párttitkárok stb.) egy idő után más megyébe, más szakterületre vezényelte át, nehogy megszokja a területet és nagyobb befolyásra tegyen szert.

„Választások” a szocializmus idején

1948–1989 között Románia parlamentje az egykamarás Nagy Nemzetgyűlés (NNGy) volt. A választásokon csak a kommunista párt (később a pártnak alárendelt tömegszervezet, a Népi Demokrácia Frontja, majd a Szocialista Egységfront, Szocialista Demokrácia és Egység Frontja) által támogatott jelöltek indulhattak csupán.

1989 előtt a romániai választások nem voltak sem többpártiak, sem demokratikusak, lényegében formálisak voltak. 1948-1985 között kilenc alkalommal tartottak nagynemzetgyűlési választásokat a részvétel lényegében kötelező volt: 1948-ben 91 %-os, és 1952-ben 97 %-os, és a többi szavazáson közel járt a 100 %-hoz.

Nagy nemzetgyűlési választások Romániában a szocializmus éveiben

A Kolozsvár tartományi választókerületekben az RNK Nagy Nemzetgyűlésébe beválasztott képviselők névsora (1961-ben)

(Az 1961 március ötödiki választás eredményei az Igazság március 8-ai számából)

Ha megnéztük Kolozsvár tartomány választottainak listáját, akkor nézzük meg az MMAT utolsó képviselőlistáját 1965-ből, mert a következő (1969-es) választáson már megyék lesznek.

A Román Népköztársaság Nagy Nemzetgyűlésébe beválasztott képviselők listája

Maros-Magyar Autonóm Tartományból (1965 március)

A Ceaușescu korszakban „továbbfejlesztve a mélyülő szocialista demokráciát” – kitalálták az addigi egyetlen jelölt helyett, egy választókerületben a kettes, sőt hármas jelölést, mintha az a mélyülő szocialista demokrácia jele lett volna. Valójában arról van szó, hogy a fontos jelölteket egyedül indították egy kerületben, máshol meg ahol két-három jelölt volt, ott a jelöltek neme, végzettsége és nemzetisége is azonos volt. Így előre ismert volt a törvényhozás etnikai, nemi és képzettségi összetétele.

A jelöltek és a megválasztott képviselők között vannak helyi közszereplők és előfordulnak a központi vezetés tagjai közül oda „ejtőernyőzött” politikusok, akik nem onnan származnak, de minden tartománynak, később megyének jut belőlük. Például az 1961-es kolozsvári listán Maurer, Fazekas János, vagy az 1965-ös MMAT-os listán Mogyorós Sándor, Gere Mihály.

Következtetés helyett

Még a látszólag vagy névleg demokratikus testületek létrehozása, hivatkozva a tömegeknek az államvezetésben való részvételére, az állami ügyekbe való bevonására, a nép kollektív vezetésének, a munkások önszervezésének és önkormányzatának s a munkás-demokráciának illúzióját keltette. Pedig valójában nem ezt szolgálta, hanem a lakosság ellenőrzését, propaganda volt inkább és nem utolsó sorban a Nagy Vezető dicsőítése.

Fazekas János (1926-2004) kommunista politikus, újságíró, történész. 1945-1982 között számos vezető tisztséget töltött be úgy állami, mint párt vonalon (többszörös miniszter és helyettes miniszterelnök, KB tag és KB titkár, nagynemzetgyűlési képviselő. 1982-től mellékvágányra került. Amíg pozícióban volt, gyakran közbenjárt az erdélyi magyarság érdekében.

Gere Mihály (1919–1997) Mihai Gere néven is ismert, kőművesből lett kommunista politikus, NNGy-i képviselő (1965–1989), az Államtanács alelnöke, a RKP pártgazdálkodásának vezetője 1989-ig stb.

Mogyorós Sándor (Alexandru Moghioroș, 1911–1969) szakmunkásból lett kommunista aktivista, akinek szerepe volt a mezőgazdaság kollektivizálásában, számos párt- és állami tisztséget betöltött, volt nagynemzetgyűlési képviselő és helyettes kormányfő. Ceaușescu hatalomra kerülése után háttérbe szorult, de halála után szobrokat kapott, és Nagyváradon iskolát neveztek el róla.

Forrásszövegek:

1. A Nagy Nemzetgyűlés működése

„A Nagy Nemzetgyűlés első törvényhozási ciklusában (1948-1952) tartottak 13 ülésszakot, ami kevesebb napot vett igénybe (48-at), mint amennyit Románia régi parlamentjének egyetlen ülésszaka tartott, mely általában 5 hónapos volt. A NNGY megszavazott 36 törvényt és csomagban hagyott jóvá a NNGY Elnökségének néhány száz rendeletét (428-at) melyeket az Elnökség az ülésszakok között kiadott.

A NNGY képviselőknek, bár volt joguk törvények kezdeményezésére, csupán kétszer éltek vele az első választási ciklusban, s akkor is a képviselői napidíj megállapítása és a házszabályzat módosításának kérdésében. Gyakorlatilag valamennyi törvényt a RMP (RKP) kezdeményezésére fogalmazták meg és szovjet mintából inspirálódtak…” (Nicoleta Ionescu Gură, Románia sztálinizálása, részlet)

2. Pártellenőrzés fokozása

A népi demokratikus állam erősítésének és az állami szervek sikeres munkájának legfőbb biztosítéka a pártellenőrzés. Ennek hiánya elkerülhetetlenül bizonyos komoly hibákra és kudarcokra vezet, az államapparátus egyes szerveinek vagy munkatársainak elfajulásával fenyeget.

Fokoznunk kell a pártellenőrzést és politikai nevelőmunkát az államapparátus minden láncszemében, fokoznunk kell a nevelőmunkát e szervek dolgozói körében. A tartományi, rajoni és városi pártszervek legfőbb feladata őrködni afölött, hogy valamennyi állami szerv tiszteletben tartsa a népi törvényességet. (Gh. Gheorghiu-Dej jelentése a RMP KV 1956 március 23-25-i bővített plenáris ülésén, részlet, Előre, 1956.III.30.)

3. Erőforrás mélységesen demokratikus államrendünk számára

Szerda délután a dési Nicolae Bălcescu művelődési házban lelkes hangulatú állampolgári gyűlés zajlott le, amelyen a dési rendezőpályaudvar, a désaknai sóbánya, a Bábolna Helyiipari vállalat, a cementgyár csaknem 700 munkása, mérnöke és technikusa, valamint a közüzemek dolgozói, továbbá tanügyi káderek, a rajoni és városi néptanács dolgozói, pártaktivisták vettek részt.

A gyűlés részvevői lelkesedéssel és határtalan szeretettel fogadták Alexa Augustin elvtársat, a Román Munkáspárt Központi Bizottságának tagját, az RNK főügyészét, a dési 15-ös számú nagynemzetgyűlési választókerület NDF képviselőjelöltjét.

A teremben tapsvihar tört ki, a gyűlés résztvevői hosszasan éltették a pártot és a kormányt, a Központi Bizottságot, népünk szeretett vezetőjét – Gheorghe Gheorghiu_Dej elvtársat…(Igazság, 1961, március)

4. A Központi Választási Bizottság közleménye a Román Népköztársaság nagy nemzetgyűlési képviselőválasztásainak eredményéről

A Központi Választási Bizottság ellenőrizte a választókerületi választási bizottságok és szavazókörzeti választási bizottságok jegyzőkönyveit a 1965. március 7-i nagynemzetgyűlési képviselőválasztások eredményeiről és megállapította a következőket:

A választói névjegyzékekre 12,858.835 honpolgárt vettek fel. A választói névjegyzékekre felvett választók közül 12,853.590 honpolgár, vagyis a választók 99,96 százaléka adta le szavazatát.

A Népi Demokrácia Frontjának jelöltjeire szavazott 12,834.862 választó, a szavazáson részt vett összes választók 99,85 százaléka. Ellenük szavazott 16.449 választó, vagyis a szavazók össz-számának 0,13 százaléka. A törvény értelmében semmisnek nyilvánítottak 2.279 szavazatot, a leadott szavazatok 0,02 százalékát.

5. Lelkes, ünnepi hangulatban, a párt, a kormány és a nép megbonthatatlan egységének jegyében: A szocializmusra, a jólétre és a békére szavaztunk

Hazánk dolgozóinak lelkesedése, mely a választási kampány egész ideje alatt, és különösen a honpolgári gyűléseken megnyilvánult, március 7-én, a választások napján tettekben is kifejezésre jutott: a választók milliói adták szavazatukat azokra, akikben biztosítékát látják annak, hogy tovább viszik egész népünk nagyszerű ügyét…

Tartományunkban is ünnep volt március 7-e. Hazánk dolgozóival együtt bizalommal adták szavazatukat a Népi Demokrácia Frontja jelöltjeire a Maros-Magyar Autonóm tartomány választópolgárai. Már a kora reggeli órákban leadott szavazatok nagy száma, ez a törekvés, hogy minél hamarabb gyakorolják alapvető állampogári jogukat, tartományunk városi és falusi dolgozóinak a pártunk, népi rendszerünk iránti odaadását tanúsítja… (Vörös Zászló, 1965. március 9. részlet)

6. Választás? Szavazás?

Voltak ugyan választási kampányok, a Ceauşescu-rendszer szinte egy folyamatos választási kampányból (propagandából, agymosásból) állott, de ezek nem jelentettek valódi választási lehetőséget. Voltak jelöltek, szavazólapok és urnák, de az eredmény mindig előre borítékolható volt. A szavazáson való részvétel inkább kötelesség volt, mint jog, ha valaki nem ment el idejében (még korán reggel) szavazni, akkor utánaküldtek vagy telefonáltak. (Ha valaki annyira idős vagy beteg volt, esetenként a szavazóurnát is elküldték, de sok esetben – főleg falvakon – a szavazást lebonyolító bizottság szavazott helyette is.) A települések és a megyék valóságos versenyben voltak egymással, hogy ki mozgósít gyorsabban, és ki tudja hamarabb lejelenteni a szavazás befejezését. Az 1985-ös nagy nemzetgyűlési választásokon az országos részvételi arány 99,99%-os volt, s 23 megyében egyenesen 100%. Az összeszámolt „ellenszavazatok” aránya 2,27% volt. Szilágy megyében egyetlen ellenszavazat sem volt. (Kislexikon)

7. Többes jelölés kommunista módra:

Maros megye: 1975: Puskás György a marosvásárhelyi Orvosi- és Gyógyszerészeti Intézet rektora, és Lapohos János a marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskola rektora (Bándi 9-es választókerület). (A két magyar nemzetiségű marosvásárhelyi rektor egymás ellen indul, s bármelyikük is győz, a kerület képviselője rektor lesz és magyar nemzetiségű férfi…) Dorel Mihai Popa, a marosvásárhelyi Vegyipari Kombinát igazgatója és Ioan Boitan, a Tîrnăveni Vegyipari Kombinát igazgatója, a rücsi 10-es választókerület képviselőjelöltjei. (Itt is egy gyárigazgató kapja majd a mandátumot.) Maria David a segesvári Szövetgyár igazgatója és Elena Galea a Szövetgyár főmérnöke, a segesvári 3-as választókerület képviselőjelöltjei. (Vörös Zászló, 1975 márc.2.)

1985-ös jelöltek:

SZILÁGY megyében — Ana Marincaș, a zilahi zománchuzal- gyártó vállalat közgazdásza és Olga Scripcaru, az egyesített lenipari vállalat főmérnöke az 1. számú Zilah választókerületben ;

MAROS megyében — Teodor Coman, a Néptanácsügyi Bizottság elnöke a 10. számú Szováta választókerületben; Hajdú Győző Viktor, az Igaz Szó című folyóirat főszerkesztője az 1. számú Észak-Marosvásárhely választókerületben; Maria Răducanu, a marosvásárhelyi 23 August fafeldolgozó vállalat technikusa, az SZDESZ megyei bizottságának elnöke, Paraschiva Pop, a Prodcomplex vegyipari vállalat gépkezelője és Elena Matei, a selyemszövöde szövőnője a 3. számú Marosvásárhely választókerületben… (Előre, 1985. márc. 14.)

8. Gheorghiu-Dej és Ceauşescu közös arca a sztálinizmus

„A rendszer hol merevebben, hol megértőbben, de továbbra is totalitarista rendszer maradt. Ugyanakkor a kitartóan sztálinista Romániában sem maradtak teljesen ”befagyva„ a dolgok. Egyébként, ami a kommunizmust, a valódi kommunizmust, nem pedig az utópisztikus fantazmagóriákat illeti, a választás szigorúan Sztálin és Lenin között történik, a sztálinista és a leninista modell között. Sztálin az egyetlen személy kezében összpontosuló hatalmat és ennek megfelelő személyiségkultuszt jelentett. Lenin a kollegiális vezetést, más szóval néhány ember együttes vezetését. Egy vagy néhány: ennél tovább nem jutott a kommunista ”demokrácia„. A ”demokratikus centralizmus„ öntudatosan emlegetett elve két egymáshoz sehogy sem találó terminust köt össze: minél hangsúlyozottabb centralizmus – és a kommunizmusban ez eléri a maximális szintet –, annál inkább megszűnik vagy formálissá válik a participatív demokrácia. A néhány valóban jobb, mint az egyetlenegy. Ez azonban mégiscsak nevetséges alternatíva.” (Lucian Boia, A román kommunizmus különös története…)

Korabeli vicc:

Mi a demokratikus centralizmus?

A demokratikus centralizmus lényege, hogy mindenki szabadon dönt, de utána mindenki ugyanazt az utasítást kapja, és mindenki ugyanúgy végrehajtja.

Tanári melléklet – kérdések, feladatok

Beszéljétek-vitassátok meg: A 2-es szöveg alapján, hogy Gheorghiu-Dej felfogása szerint melyik rendelkezik nagyob hatalommal: a)a állam vagy b) a párt, esetleg c)egyenrangú intézmények lennének?

Hasonlítsátok össze: A 3-as és a 8-as szövegek hangnemét, stílusát, hitelességét, kikeresve két hasonló és két különböző elemet, vonást.

Kérdezzétek meg idősebb ismerőseiteket, rokonaitokat: Tényleg a választási kampány és maga a választás éppen annyira ünnepi hangulatban zajlott, miként a 3-as és 5-ös szövegek bemutatják?

Magyarázzátok meg: Minek köszönhető, hogy a kommunizmusban olyan magas volt a választásokon a szavazók jelenléte, s az utóbbi időben kevesebben mennek el szavazni?

Értelmezési-értékelési kísérlet: Magyarázzátok, értelmezzétek, hogy a 7-es szöveg választókerületeiben miért helyenként egy jelölt szerepel, máshol meg kettő-három.

Kreatív kutatás (párokban dolgozva):
-Nézzetek utána, hogy Sztálinvároshoz hasonló nevek voltak-e még Romániában vagy legalább kommunista személyekről, korabeli eseményekről elnevezett utca, intézménynevek abban a városban ahol éltek.

Vetélkedő:

A Kolozsvár tartományi választókerületekben az RNK Nagy Nemzetgyűlésébe beválasztott képviselők névsorából (az 1961-es) mindenki válasszon ki egy személyt és próbáljon meg írni róla egy 8-10 soros életrajzot.

Oknyomozás-rejtélyfejtés:

1.Maros-Magyar Autonóm Tartományból (1965 március) Nagy Nemzetgyűlésbe beválasztott képviselők listája vajon megfelel a tartomány nemzetiségi (magyar-román) arányának?

2.Mi szükség volt arra, hogy az 1952-es alkotmányba belefoglalják a 20. cikket (A Román Népköztársaság törvényei, a román állam központi szerveinek rendeletei és döntései a Magyar Autonóm Tartományban is érvényesek.).

3.Miért vörös posztó a hazai közvélemény és politika számára az autonómia fogalma? A MAT miatt?