Kortárs roma történetek, roma önkifejezés és párbeszéd kerül fókuszba a Roma Hősök Fesztiválon

A Roma Hősök Nemzetközi Színházi Fesztivál 2017-ben jött létre, megteremtve Európa első nemzetközi színházi platformját roma előadók és alkotók számára. Az idén hetedik alkalommal megrendezett eseményt a Független Színház Magyarország és az Eötvös 10 Művelődési Ház szervezi meg május 7. és 11. között Budapesten, a Művelődési Házban. A Roma Hősök fesztivál célja megismertetni a nagyvilággal a roma hősöket a darabokban és a jelmezek mögött egyaránt, nyelvi, etnikai és országhatárokat áthidalva. Olyan önreprezentációs lehetőséget biztosít, amely által a roma kisebbséget érintő kérdéseket tematizálják, nem csak a mi, hanem a miért, hogyan és mikor kérdésekre is választ adnak a színpadon, sőt, az előadások utáni közönségtalálkozókon is.

A fesztivál színpadán évről évre olyan élethelyzetekkel találkozhatnak az érdeklődők, amelyekkel a roma kisebbség naponta találkozik. Idén öt társulat előadásai tekinthetőek meg, köztük a Caliban és a boszorkány című darab is, amellyel a romániai Giuvlipen társulat készült erre a szezonra. Ez az előadás Shakespeare A vihar című drámájának feldolgozása, amely megfordítja a hatalmi viszonyokat, így a roma keresztény kormányzó igázza le a fehér európaikat a civilizáció nevében.

A fesztivál keretet biztosít annak, hogy a művészek elhúzzák a függönyt, hogy betekintést nyerhessünk egy kisebbség életébe a nézőtérről, azonban a cél itt nem az, hogy csak nézzük, hanem hogy lássuk is ezeket a darabokat, helyzeteket, problémákat. Minden előadás egy új lehetőség arra, hogy kapcsolódjunk a roma kultúrával, hogy át- és újraértelmezzük a véleményünket, hogy figyeljünk és tanuljunk, mindezt szórakozva. A fesztivál programja és művészhálózata is folyamatosan bővül, mára már Olaszországban és Romániában is megrendezték, az ezt övező érdeklődés pedig évről évre egyre nagyobb.

Lakatos Luciaval, a Roma Hősök fesztivál egyik szervezőjével, a Független Színház szakmai vezetőjével beszélgettünk a fesztivál szellemiségéről, a különböző alkotók együttműködési és önreprezentációs lehetőségeiről, a roma kisebbség kihívásairól, ezek közösségi megéléséről, illetve művészeti tematizálásáról.

Elmondta, hogy a társulatok részvételét egy felhívással előlegezték meg, amelyet kiküldtek a korábbi évek résztvevőinek és közösségi médiában is meghirdették, hogy új résztvevőket is bevonzanak. A jelentkezők közül a szervezői csapat választotta ki azokat az előadásokat, amelyek szerepelnek majd a fesztivál programjában. Évről évre arra törekednek, hogy bővítsék az előadók névsorát, de a korábbi évek meghívottjainak viszontlátása is fontos programpont. Lakatos úgy fogalmazott, hogy a fesztivál tulajdonképpen a különböző alkotók és művészek egymásra találásának és együttműködésének ünneplése is. A cél a kapcsolatépítés, hogy Európa-szerte megismerjék egymást a roma színházi alkotók és közösségek, közös munka- és sikerélményekben legyen részük.

Elmesélte, hogy 2017-ben szinte véletlenszerűen fogalmazódott meg a fesztivál ötlete, így akkor kevesebb résztvevőt tudtak bevonzani, azóta azonban egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Hozzátette, az elején nehezen tudták bevonni a roma közösséget, mint nézőket, de idővel ez is változott. Az első alkalommal egy maréknyi roma ember volt jelen a nézőtéren, a legutóbbi fesztiválon azonban legalább a nézők fele roma volt, mondta.

Több társulattal a fesztivál szezonján kívül is együtt dolgoznak közös projekteken, példaként említi a Stand Up Roma című produkciót, amelyet romániai és olaszországi partnerekkel valósítanak meg és amely, ahogy a neve is sejteti, stand up-műfajú előadásokat foglal magába a roma emberek hétköznapi kihívásairól, humorosan. A színházi társulatok, akikkel partnerként együttműködtek egyébként magyarországi mintára a saját országaikban is indítottak roma színházfesztivált, mesélte büszkén.

„Mindig jó együttműködni különböző országokból jövő emberekkel, mert látjuk azt, hogy a saját történeteinkkel, saját kihívásainkkal, harcainkkal nem vagyunk egyedül, és a közösség ereje mindig nagy löketet tud adni, hogyha arról van szó, hogy át kell ugrani egy akadályt” – tette hozzá. Fontos megerősítés számukra, hogy látják, ahogy a világ különböző pontjairól érkező, különböző kulturális, társadalmi és családi háttérrel rendelkező emberek, közösségek rátalálnak a hasonlóságokra, a közös pontokra és ezt a közönség elé is tudják tárni. „A saját különbözőségünket és értékeinket mutatjuk meg, merthogy a roma közösségek rendkívül sokszínűek” – mesélte Lakatos.

A fesztivál sikerét a közönség visszajelzéseiben mérik, a programnak kezdetek óta fontos részei az előadások utáni beszélgetések, ahol a közönség hozzászólhat a látottakhoz, közösen gondolkodhat a többi nézővel és a darab alkotóival. Arra invitálják a résztvevőket, hogy ne csak megnézzék a darabokat, hanem beszéljék ki a látottakat, ezzel pedig egy nem titkolt közösségépítési folyamatba is bevonják őket. „Fontos, hogy a néző ne azt érezze, hogy csak addig látjuk szeretettel, amíg megnézi az előadást, hanem hogy a mi közegünkbe bármikor becsatlakozhat” – fogalmazott.

Arra a kérdésre, hogy milyen metszéspontokon találkozik a performatív művészet és a roma kultúra, Lakatos azt válaszolta, hogy nem a többség, nem a kívülállók szemszögéből fogalmazzák meg és mutatják be a történeteket, hanem a roma alkotók saját történeteiket viszik a színpadra. Nem mások beszélnek róluk, hanem ők maguk tárják fel a saját értékeiket, harcaikat, kihívásaikat, művészetüket. Ezt pedig nem csak a fesztivál keretein belül, hanem online is, ugyanis rendelkeznek egy digitális archívummal is, ahol az érdeklődők részleteket láthatnak a darabokból, cikkeket, tanulmányokat olvashatnak és tájékozódhatnak a roma színjátszásról. „Ez szintén az önreprezentációnak ad teret, illetve egy lenyomat az utókornak és a jelenkornak, egy olyan platformot, ami által egy aktív kapcsolat jöhet létre a közönség és az alkotók között, ami hiánypótló” – mesélte.

Az idei fesztivál hívószava a Túlélők, mindegyik előadásra jellemző a túlélési attitűd, a karakterek mind értékvezérelt karakterek, akiknek különböző helyzeteket kell túlélniük, különböző harcokat kell megvívniuk. A fesztiválnak egyébként minden évben különböző mottója van, amelyek az adott év alkotásait jellemzi.