Botond Nagy rendezése miatt az ortodox egyház nekiment a bukaresti nemzeti színháznak

A közösségi oldalakon megjelent kommentek nyomán a Román Ortodox Egyház közleményben bírálta a bukaresti Ion Luca Caragiale Nemzeti Színház Ilja próféta (Proorocul Ilie) című előadását, amit Botond Nagy állított színpadra a fővárosban.

A Digi24 beszámolója szerint a közösségi médiában olyan felhívások jelentek meg, amik az előadás megszakítására biztatják a résztvevő keresztényeket, de állítólag azt is írták, „tiltakozni is lehet a Nemzeti Színház előtt azért, hogy a darabot teljesen eltávolítsák a műsorból”. Ezek után adott ki közleményt a Román Ortodox Egyház vezetése.

A patriarkátus közleményében úgy fogalmazott, hogy „a keresztény szimbólumok tisztelete spirituálisan, illetve kulturálisan egyaránt fontos és szükséges egy egyre szekulárisabb világban, amely hajlamos a lelki ítélőképesség nélküli értelmezésére”.

„Ezért elszomorít bennünket a keresztény vallási szimbólumok becsmérlő használata az Ilja próféta című előadásban,

és reméljük, hogy a jövőben a kulturális rendezvények továbbra is tiszteletben tartják a keresztény vallási szimbólumok szakrális dimenzióját, anélkül, hogy bármilyen módon sérülne spirituális értékük” – fogalmazott tiltakozásában a patriarkátus.

A bukaresti Ion Luca Caragiale Nemzeti Színház február közepén mutatta be a darabot. Az egyház rosszallására pedig közleményben reagált. Állításuk szerint az Ilja próféta című előadás

„nem kívánja megsérteni sem a keresztény hitet, sem más vallási meggyőződéseket”.

Azt hangsúlyozzák, hogy épp ellenkezőleg, a darab a hitről, az emberi meggyőződések törékenységéről és mindenféle szélsőség veszélyeiről való elmélkedésre ösztönöz. Ez egy olyan művészi megközelítés, amely toleranciára, párbeszédre és az emberi lélek összetettségének mélyebb megértésére biztat.

Kiemelik, hogy a közösségi médiában megjelent egyes képek kiragadott részletek csupán, amelyek így torzítják az előadás művészi üzenetét.

„Az előadás nem istenkáromló, nem célja a hit kigúnyolása, hanem épp ellenkezőleg, mélyebb elmélkedésre hív az ember és az isteni kapcsolatáról, valamint arról, hogy a hit hogyan befolyásolható vagy eltéríthető” – írták. Hozzáteszik, hogy már az előadás bemutatásában is azt írták, hogy az Ilja próféta „egy őszinte meghívás a hit és vallás átgondolására egy spirituális és erkölcsi szempontból mélyen válságos időszakban”.

A színház szerint bizonyos kritikák az előadás téves értelmezéséből fakadnak, de az nem tagadja, hanem éppen ellenkezőleg, rávilágít az ember, a hit és a társadalom közötti kapcsolat összetettségére.

A bukaresti Nemzeti Színház a közleményben hangsúlyozza, hogy nem ők mutatták be először az Ilja prófétát, Bocsárdi László rendezésében a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház már 2001-ben a műsorára tűzte, majd 2010-ben újból játszották. 2010-ben Nagybányai Városi Színház is bemutatta a darabot. „Ezek a produkciók hozzájárultak a darab mélyebb megértéséhez a romániai színházi közegben” – írták. A színház közleménye alatt tovább folytatódott az előadás iránti közösségi felháborodás, többen is istenkáromlónak nevezik az előadást.

Botond Nagy csak annyit reagált a felháborodásra, hogy megosztotta a színház közleményét. Korábban a Ziele și Nopți-nak arról beszélt, hogy szerinte Románia lelki válságban van, és az sarkallta leginkább, hogy mindenki felfedezhesse a saját hitét. Úgy fogalmazott, hogy a hírnév hajszolása, az összeesküvés-elméletek terjedése, valamint a vallási beszéd bagatellizálása egy tömegeket megszólító politikai narratíva érdekében rámutat arra, hogy a társadalom mennyire sérülékeny.

Szerinte megdöbbentő és egyben ijesztő is, ahogyan Tadeusz Słobodzianek egy több mint három évtizeddel ezelőtt írt szövegében – amelyben a szentség és a bűn elkerülhetetlenül összefonódik, ahogyan az életben is – egy olyan disztópikus univerzumot ír le, amely oly hűnek tűnik a pillanatnyi társadalmi-politikai kontextushoz.

Amikor a riporter arról, kérdezte, hogy félt-e a közönség reakciójától, miután borítékolható volt, hogy az előadás sok vitát fog kiváltani, Nagy azt válaszolta:

„Egyáltalán nem akarok arrogánsnak tűnni, de őszintén szólva nem. Mert tényleg azt gondolom, hogy én vagyok a saját magam legnagyobb kritikusa, így az első nézői szem is az enyém”

– mondta, és hangsúlyozta, hogy elsősorban a saját maga örömére csinálja a színházat.

„Azt szeretném, ha ezen a művészi projekten keresztül a nézők új megvilágításba helyeznék saját hitüket, és megértenék ennek a csodálatos emberi kapcsolódásnak az igazi értékét, amit hitnek nevezünk” – idézi a színház a közleményében a rendezőt.

Egy lengyel antropológus 1974-ben publikált tanulmánya alapján írta Tadeusz Słobodzianek a drámát 1992-ben. Egy megtörtént esetet dolgozott fel: az 1910-es években Éliás Klimowicz fehéroroszországi parasztember zarándokútra indul egy csodatevő paphoz, hogy ketten, közös imával megszabadítsák a környéket az ott grasszáló hírhedt rablógyilkostól. Miközben Éliás úton van, a rabló meghal, s ezt az eseményt a közeli falvak lakói csodaként értelmezik. A történtek után Éliást szentként – Ilja prófétaként – kezdik tisztelni. Lassanként pedig elterjed, hogy Ilja maga a másodjára földre eljövő Jézus Krisztus, ezért a falusiak fejükbe veszik, hogy „hozzásegítik” a Messiást újbóli feltámadásához.