Van egy vibe-ja és könnyíti a kommunikációt – erdélyi magyar fiatalok szlengjéről készült kutatás

A szleng informális környezetbe való, ott viszont van helye, mert olyasmit lehet vele kifejezni, amit más szóval vagy szószerkezettel nem – így gondolja az erdélyi magyar középiskolások és egyetemisták többsége egy nyelvészeti kutatás szerint. Az adatok alátámasztják azt a sejthető jelenséget is, hogy az erdélyi magyar fiatalok az angol nyelvvel többször találkoznak, mint a románnal, így a szlengbeszédükben előforduló kölcsönelemek között is több az angol, mint a román eredetű szó, bár utóbbira is sok a példa.

Lázár Lakatos Aliz doktori disszertációjának könyvváltozata 2024-ben jelent meg az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége kiadásában, Szleng a kétnyelvűségben. Attitűd és kontaktusjelenség az erdélyi magyar fiatalok körében címmel. A lexikai adatgyűjtés mellett – amelyből a könyv a kontaktusjelenségeket mutatja be – a kutatás kiterjedt arra is, hogy milyen kép él a szlengről Erdélyben, illetve hogyan viszonyul a szlenghez a kutatás során vizsgált korcsoport.

Az első kihívás, amivel a nyelvész szembesült, az a szleng meghatározásának problémája volt. „Összetett jelenség a szleng, nyelvi, szociológiai és szociálpszichológiai vonatkozásai is vannak. Eleinte nem számítottam rá, hogy ennyire problémás ez a terminus, egyrészt a szlengkifejezések érzelmi töltete miatt, másrészt azért, mert sokféle szleng van, bármilyen kis csoportban automatikusan előjön. A fiatalok nyelvhasználatához kötjük, én is ebből indultam ki, amikor úgy döntöttem, hogy ezt fogom kutatni, de akár egy családban is kialakulnak szlengszavak” – magyarázta.

Lázár Lakatos Aliz végül így határozta meg a szlenget ehhez a kutatáshoz:

• informális, csoport jellegű beszédmód, amely intenzív beszédkapcsolatot és közvetlenséget feltételez a használói közt
• attitűdöt is tükröz (gyakran cinizmust és iróniát), az „érzelmi szóalkotás” fontos eszköze
• fontos aspektusa a normaszegés, a folyamatos megújulás és a kreatív nyelvhasználat
• körülhatárolható csoportok esetében jellemző, hogy a szleng közös tudásra épít és az együvé tartozást fejezi ki

„Amikor a fiatalokat a szlengről kérdeztem, akkor nagyjából ők is a saját nyelvhasználatukra gondoltak, ami megkönnyítette a dolgomat, ahogy az is, hogy mivel fiatalokról volt szó, könnyebb volt szervezett körülmények között adatokat gyűjteni, mert a kérdőíveket tanórák keretében töltötték ki. A szociális kapcsolataim is segítették a kutatást, mert a fókuszcsoportos kutatásnál hólabda-módszerrel dolgoztam, megkerestem valakit, hogy segítene-e azzal, hogy részt vesz a beszélgetésen, úgy, hogy beszervez még maga mellé néhány embert. Elég sok ismerősöm volt ebben a korcsoportban, ami sokat segített” – mesélte a nyelvész.

A doktori kutatásában Lázár Lakatos Aliz a szlengben megjelenő kontaktusjelenségeket vizsgálta, tehát mindazt, ami egy más nyelv hatására került be az erdélyi magyar fiatalok nyelvhasználatába. „Lehet az egy direkt átvétel, például ha egy román vagy angol nyelvű szót átveszünk, ami aztán alakulhat a magyar nyelv hangzása szerint, ilyen például a buletin vagy az adeverinca, lehet akár egy tükörfordítás is, amikor egy összetett szónak lefordítjuk a két elemét, például amikor a Facebookot pofakönyvnek vagy arckönyvnek nevezzük, lehet a kettő keveréke is, amikor egyik felét átvesszük, a másikat lefordítjuk, lehet jelentésátvétel is, amikor például magyarban nem használunk egy adott jelentésben egy szót, de románban igen, és annak hatására elkezdjük a magyarban is használni” – sorolta a példákat.

Az adatok gyűjtése középiskolások és egyetemisták körében történt, kérdőíves felméréssel, illetve fókuszcsoportos interjúkkal. Az erdélyi magyar középiskolások öt (Gyergyószentmiklós, Gyulafehérvár, Kolozsvár, Marosvásárhely és Nagyvárad), az egyetemisták három (Kolozsvár, Marosvásárhely, Nagyvárad) különböző nyelvi környezetű városban összesen 384 kérdőívet töltöttek ki. A fókuszcsoportos interjúk 3-5 fős csoportokban zajlottak, összesen 32 fiatal részvételével. A kérdőívezés 2019-ben zajlott, az interjúk készítése pedig 2020-ban kezdődött, majd a koronavírus-járvány miatt egy időre leállt, végül 2023-ban zárult le.

A szlengbeszédben használt szavakat a kérdőíves felmérés és a csoportos interjúk során is gyűjtötte a kutató. A kérdőívben az adatközlőket arra kérték, hogy írják le, hogy bizonyos fogalmakat hogyan szoktak megnevezni a baráti beszélgetéseik során. Hogy nagyobb mennyiségű adat gyűljön össze, a kérdőívnek két változata volt, mindkét esetben 15-15 hívószóval, amelyekhez megfelelőt kellett írni.

A 30 hívószóra összesen 2134 válaszszó érkezett, a legtöbb a nemtetszés kifejezése (163), a nem szimpatikus személy (139) és a tetszés kifejezése (138) hívószavakra érkezett, jelentősen több mint a többi fogalomra. A legkevesebb válaszszót pedig a következő hívószavakra írták az adatközlők: tanulás (39), csók/csókolózik (39), pótvizsga (43) és cigaretta (43).

A kérdőívben adott válaszszavaknak 15,51 százaléka volt kontaktusjelenség.

A legnagyobb arányban a jó (49,27 százalék), a barát vagy barátnő párkapcsolatban (38,82 százalék) és a barát(nő) (35,95 százalék) hívószavakra írtak olyan válaszszavakat, amelyek más nyelvből erednek. Az átadó nyelvek között az angol állt az első helyen (140, 42,29 százalék), ezt a román követte (108, 32,62 százalék).

Az interjúk nyomán két adathalmaz keletkezett, az egyik azokból a szavakból áll, amelyeket az interjúalanyok példaként mondtak az általuk vagy a környezetük által használt szleng- és kölcsönelemekre, a másik pedig azokból, amelyeket spontán módon használtak. A fiatalok által említett szavak között (metanyelvi adatok) a román eredetű volt a legtöbb, és ezt követték az angol eredetű átvételek, de fontos körülmény, hogy ez az adathalmaz nem csak az általuk, hanem a környezetük által használt szavakat is tartalmazza.

Az interjúalanyok beszédében spontán módon megjelenő szleng- és kölcsönelemek 66,66 százalékban angol és csak 20,95 százalékban román eredetűek.

„Az erdélyi magyar fiatalok leginkább angolból vesznek át szavakat. Több interjúcsoport is utalt arra, hogy gyakrabban találkoznak az angollal, mint a románnal. Hiába környezeti nyelv a román, sokan angolul hallgatnak zenét, angol nyelvű filmeket néznek, akár még olvasnak is angolul, a közösségi médiában is találkoznak a nyelvvel” – mondta ezzel kapcsolatban Lázár Lakatos Aliz.

A nyelvész kiemelte még a betűszókölcsönzés jelenségét: több olyan angolból kölcsönzött betűszó van, amelyek az internetes kommunikációban elterjedt rövidítések, de a fiatalok már a beszélt nyelvben is használják, ilyen például a LOL – hangosan nevet (laugh out loud) és az OMG – ó, Istenem, Úristen (Oh my God).

A kérdőíves kutatásból az is egyértelműen kirajzolódott, hogy az angol nyelvnek nagyobb a presztízse az erdélyi magyar fiatalok körében, mint a románnak. „A kérdőívben bejelölték, hogy önértékelés alapján mennyire ismerik jól az adott nyelveket, illetve mennyire tetszik nekik az adott nyelv, és ott nagyon szépen kijött az, hogy ami tetszik nekik, azt szerintük jobban tudják, és ami nem tetszik, azt meg kevésbé. Az, aki úgy ítélte meg, hogy közepesen tud angolul és románul, az angolt inkább pozitívnak értékelte, a románt pedig inkább negatívnak. Ez is jól mutatja, hogy egy közepes román nyelvtudás több kudarcélménnyel jár, mint egy közepes angol nyelvtudás” – magyarázta a nyelvész.

A fiatalok napi szinten használnak szlenget, de inkább csak informális körülmények között. A kérdőíves felmérés azt mutatja, hogy a tanárokkal való kommunikáció során és a hivatalos ügyek intézésekor – önbevallás alapján – a fiúk gyakrabban használnak szlenget és kölcsönszavakat is, mint a lányok, ami a lányok határozottabban érvényesülő normatudatára utalhat.

„Amikor a nyelvi ideológiák jelenlétét vizsgáltam a fiatalok körében, érdekes volt, hogy bár a nyelvi standardizmus, ahol a standard nyelvváltozat élvez előnyt és a nyelvi purizmus, amely elítéli az idegen eredetű szavakat, ellentétben áll a nyelvi pluralizmussal, amely a sokféleséget helyezi előtérbe, mégis az attitűdben mind a három egyszerre benne van. Ennek oka az, hogy a beszédhelyzet függvényében ítélik meg, hogy valami helyénvaló vagy sem” – mondta a kutató. Lázár Lakatos Aliz hozzátette, „a fiatalok a nyelvművelőktől és az iskolából is azt hallják, hogy kerülni kell a szlenget, ők meg érzik, hogy a szlengszavaknak van helyük, mert kifejezőbbek, más jelentésárnyalatot hordoznak vagy olyan stílusuk van, ami egyes helyzetekben megfelelőbb.”

Lázár Lakatos Aliz szerint érdemes lenne az iskolai oktatás keretében is beszélni a szlengről. „Találkozunk vele a mindennapokban, ez egy természetes nyelvi jelenség, nincs vele semmi baj. Érdemes lenne beszélni róla azért is, mert ez a téma közel áll a fiatalokhoz, van róla saját tapasztalatuk, és ezzel közelebb lehetne hozni őket a nyelvészethez” – mondta. A mesteri képzése során a kétnyelvűség és a nyelvi érintkezések témájához kapcsolódó, középiskolásoknak szóló tananyag-segédletet dolgozott ki, amelyben a nyelvváltozatok között helyet kapott a szleng is. Ezt ugyan élesben még nem tesztelték, de az Unikornis középiskolásoknak szóló nyelvi olimpia táborában már tartottak olyan műhelyfoglalkozást, ahol ennek egy részét használták.

A kutatás során gyűjtött adatok feldolgozása nem fejeződött be a kontaktusjelenségek vizsgálatával, Lázár Lakatos Aliz távlati terve pedig az első erdélyi szlengszótár összeállítása, amelyhez a saját gyűjtése mellett más adatokat is felhasználna.

Mennyire beszéled az erdélyi magyar fiatalok nyelvét?

Az alábbi szavakat Lázár Lakatos Aliz gyűjtéséből válogattuk, a helyes válaszok azokat a jelentéseket tükrözik, amelyeket ő talált eddig a kutatása során. Szerinted melyek ezek?