Egy kisfiú, aki azután tudta meg, mi történt vele, miután kiszabadították

Kissé klisés beütése van a címnek, azonban nemcsak arra utal, hogy a film holokauszttúlélőkről szól, hanem egy tudatos szójáték is. A főszereplő, Ivor neve vizuálisan is kiemelkedik belőle: SurvIVOR. Ezzel a kreatív megoldással a készítők nemcsak az akkor 12 éves kisfiú személyes történetére helyezik a hangsúlyt, hanem arra is, hogy Ivor túlélése egyszerre egyedi és egyetemes jelentőségű. A vetítés után dr. Tibori Szabó Zoltán moderálásával beszélgetés zajlott, ahol a közönség is feltehette kérdéseit a film alkotóinak: Zoom Rockman rendezőnek és Kate Lennard forgatókönyvírónak. A film 2024 októberében debütált a Cannes-i filmfesztiválon, és azóta Európában nem volt nyilvános vetítése, így a kolozsvári közönség volt az első Cannes után, aki láthatta a negyven perces animációt.

A vetítés előtt Tibori Szabó Zoltán dióhéjban ismertette a film történelmi hátterét, de azt is elárulta, miért éppen márciusban szerették volna megmutatni a Survivort a kolozsvári közönségnek. Nyolcvanegy évvel ezelőtt, 1944. március 19-én a német hadsereg bevonult Magyarországra, és rövidesen kezdetét vette a magyar zsidóság jogainak megcsorbítása: megfosztották vagyonuktól, kötelesek voltak sárga csillagot viselni, kitagadták őket a társadalomból, gettókba zárták, végül pedig különböző koncentrációs táborokba deportálták őket. Az akkori Magyarország területéről összesen 437 000 embert hurcoltak el Auschwitzba, közülük 135 000 Észak-Erdélyből származott, Kolozsvárról 18 000 embert deportáltak. Az Észak-Erdélyből deportáltak között 40 000 tizennégy év alatti gyermek is volt – közülük egy sem tért vissza. Ivor Perl és bátyja, Alec voltak a kivételek.

A FSPAC amfiteátrumában csak pár üres hely maradt, a közönségben az egyetemi hallgatók és oktatók mellett találkozhattunk középiskolás diákokkal és a kolozsvári zsidó közösség tagjaival is. A negyven perces vetítés után kezdődött a kérdezz-felelek.

A Survivor egy 12 éves magyar kisfiú, Ivor történetét követi, aki Makóról egészen Auschwitz kapujáig, majd Kaufering, Allach és Dachau koncentrációs táborain keresztül járja végig a holokauszt borzalmait. Ivornak alapból nem volt sok esélye túlélni a borzalmakat, de a szelektálásnál azt hazudta, hogy 16 éves, a vagonban hallotta valakitől, hogy ezt kell mondani. A makói kisfiú nem is sejtette, de már akkor megmentette saját életét. A barakkban a náci kapo (fogoly, akit az SS-őrök a kényszermunka felügyeletére vagy adminisztratív feladatok elvégzésére bíztak meg – szerk. megj.) így fogadta a rabokat:

„Nem vagytok emberek, nincs már többé nevetek. Kaptok egy számot, ha azt elfelejtitek, akkor nem is léteztek.”

Megismerhetjük Ivor szemszögéből, hogyan sikerült többször is elkerülni a gázkamrákat és a krematóriumokat, hogyan élték túl az éhezést, a tífuszt és a családjuk elvesztését. A történet másik főszereplője Alec, Ivor két évvel idősebb bátyja. Kettejük között erős kötelék alakult ki, többek között ennek a köteléknek köszönhetően sikerült megmenekülniük.

Ivor és testvére, Alec a következő 6 hónapot Birkenau borzalmait tanúsítva éli át. Nem sokkal később, miután Ivor és Alec csodával határos módon újra találkoznak az apjukkal, ismét marhavagonokban szállítják őket Kaufering IV-be, ahol mindannyian munkára kerülnek a Walnuss II-ben. Amikor apjukat és Alecet elviszik az ellenőrzéskor, Ivor a legmélyebb pontjára ér, és amikor Alec három hét múlva visszatér, már tífuszban szenved. Majdnem halálos állapotban, testvére viszi ki a betegbarakkból.

A film alapjául Ivor Perl Bem Chicken Soup under the Tree: a Journey to Hell and Back (Húsleves a fa alatt: Utazás a pokolba és vissza) című könyve szolgál. 2023-ban jelent meg a kötet, az akkor 91 éves Ivor Perl nem publikálásra szánta a történetét, csupán a családjának szerette volna megörökíteni és elmesélni a második világháború idején megélteket.

A címben szereplő húsleves az animációs filmben is megjelenik. Ivornak hét testvére volt, édesanyjuk egy óriási adag húslevest főzött, hogy legyen amit egyenek az utazás (deportálás) alatt. A tűzhelyen fővő húslevest Zoom Rockman párhuzamba állítja a zsidók jogainak fokozatos megvonásával. Az elején csak kisebb korlátozásokat vezettek be, amiket még elviselhetőnek és megoldhatónak tartottak, de amint megfőtt és elkészült a húsleves, már azon kapták magukat a zsidók, hogy vonatokba tuszkolják őket. A család igyekezett minden maradék holmijukat magukkal vinni, de a nagy fazék húsleves ott maradt egy fa alatt. Rockman úgy fogalmazott, a húsleves valószínűleg Ivornak az utolsó olyan konkrét élménye vagy emléke volt, amikor még nem történtek szörnyűségek: együtt volt a családjával egy olyan pillanatban, amikor az életük még nem hevert romokban.

Egy barátság kezdete és az animációs film születése

Mielőtt a közönség feltette volna kérdéseit a film rendezőjének és forgatókönyvírójának, Zoom Rockman elmesélte, hogyan született meg az az ötlet Ivor Perl történetének feldolgozására.

Másfél évvel ezelőtt Londonban a Jewish Hall of Fame kiállításon vett részt, ahol néhány holokauszttúlélő is jelen volt. Rockman felajánlotta, hogy megrajzolja a portréikat, majd két héttel később meghívták a túlélők központjába, ahol ismét találkozott velük, és bemutatta az elkészült munkákat. Itt ismerte meg Ivor Perlt, akinek pár héttel azelőtt jelent meg a könyve. Perl története megfogta a rendezőt, mert rendkívül vizuálisan írta le élményeit, így nagyon hamar megszületett a film ötlete.

Perl és kiadója rábólintott a film elkészítésére, így kevesebb mint egy év alatt elkészült a papírbáb animáció. Az alkotók mindent beleadtak, hogy Ivor még láthassa a filmet, és időben elkészüljön a koncentrációs táborok felszabadításának 80. évfordulójára is. Zoom Rockman szó szerint éjt nappallá téve dolgozott: reggel kilenctől hajnal négyig a stúdióban volt. Bár az idő szorított, és voltak pillanatok, amikor úgy érezték, nem érnek célba, végül sikerült – a Survivor határidőre elkészült.

A rendező arról is beszélt, hogy messze nem volt minden nap zökkenőmentes: az időnyomás állandó volt, és sokszor úgy tűnt, lehetetlen az időkeretbe beilleszkedni. Ilyenkor találkoztak Ivorral, aki a jelenlétével, személyiségével új lendületet adott a csapatnak. Minden alkalom után feltöltődve, megerősödve vágtak bele újra a munkába.

Minden egyes képkocka valóságon és tényeken alapul

A film különlegessége, hogy karaktereit egytől egyig valós személyekről mintázták. Még olyan áldozatokról is mintáztak karaktereket, akikről csupán fényképek maradtak fenn, és sosem tudták meg, kik is voltak valójában. De nemcsak a szereplőknél, hanem a helyszíneknél, épületeknél is hiteles ábrázolásra törekedtek: Rockman és csapata két nagy kutatási utazást is tett, hogy minél pontosabban rekonstruálják a történetet.

Elsőként Auschwitzba látogattak, ahol fényképeket készítettek a helyszínekről, hogy az animáció hátterei minél pontosabban tükrözzék a valóságot. Második útjuk Münchenbe vezetett, majd Dachauba mentek. Ivor Perl visszaemlékezéseiben azt mondta, egy felrobbantott kerítésen keresztül szökött meg bátyjával, de Rockman történészek segítségével kiderítette, hogy Dachau nem volt körbekerítve. Így jöttek rá, hogy Perl valószínűleg nem Dachauban, hanem Allachban raboskodott, ahol a kerítéses történet pontosan passzolt Perl emlékeihez.

A történelmi hűség biztosítása érdekében Rockman a lágerekben élő művészek megmaradt munkáit is áttanulmányozta, így az animációs ábrázolások a lehető legpontosabbak lettek.

„A filmben nincs fikció. Zoom nem rajzolt le egyetlen arcot sem anélkül, hogy ne lett volna mögötte valós személy” – mondta Kate Lennard. A film végén hosszú lista szerepel azokról a történészekről, túlélőkről és intézményekről, akikkel konzultáltak – épp azért, hogy a történet kizárólag tényekre és Ivor emlékeire épüljön, minden torzítás nélkül.

Lennard szerint a Survivor elkészítése azért volt különösen fontos, mert egyre többen próbálják tagadni a holokausztot – könyvek és filmek is terjednek, amelyek ezt a hamis narratívát erősítik. Ez aggasztó jelenség, ezért a készítők mindent megtettek, hogy a film hiteles, pontos és vitathatatlanul valóságos legyen. Minden jelenet mögött alapos kutatómunka áll, minden helyszín, minden szereplő valóban létezett.

Tibori Szabó Zoltán felhívta az alkotók figyelmét, hogy a Survivornek erős kolozsvári kötődése is van. Nemcsak azért, mert Kolozsvárról is több ezer embert deportáltak munkatáborokba, hanem azért, mert

a filmben egy kolozsvári rabbi feltűnik: Yekusiel Halberstam vagyis a „Klausenburger rebbe”.

Ő vezette itt a közösségét, és családjával – feleségével és tizenegy gyermekével – itt élt. Közülük azonban csak ő élte túl Auschwitzot.

Miért éppen a papírbáb animációs stílust választották?

A filmhez választott animációs stílus több szempontból is előnyösnek bizonyult. Nézői kérdésre válaszolva Zoom Rockman elmondta, nyolcéves kora óta karikaturistaként dolgozik, így számára ez a művészeti forma természetes.

Az animáció lehetőséget biztosított arra, hogy stilizált, de mégis érzékletes formában mutassák be a történetet, így a film már 12 éves kortól megnézhető. Szeretnék, ha minél több diákhoz eljutna, már csak azért is, mert Ivor Perl is mindössze 12 éves volt, amikor Auschwitzba deportálták.

Ha élőszereplős filmet készítenének, a szereplőválogatás sok problémával járna, mivel nehéz lett volna a valós karaktereket hitelesen visszaadni. A CGI (computer-generated imagery, számítógépen létrehozott kép – szerk. megj.) használata költséges lett volna, míg az animáció lehetőséget adott arra, hogy a készítők pontosan úgy alkossák meg a jeleneteket, ahogyan azt elképzelték. A háttér megteremtése is könnyebb volt, mivel sok munkatábor azóta teljesen átalakult, és a gettók egy része szinte eltűnt, csupán egy-egy emléktábla őrzi az emléküket. Az animáció segítségével Rockman történészek és térképek alapján rekonstruálhatta a helyszíneket.

Fekete, fehér, kék

A film készítése fekete-fehér vázlatokkal indult, ezek a skiccek abban segítettek, hogy a háttér és a karakterek elrendezése megfelelő legyen. Később ezeket a karcolatokat dolgozták ki részletesen.

Egy koncentrációs táborban tett látogatása során Rockman arra figyelt fel, hogy a gázkamrák falain kék foltok láthatók. Ezek a ferrocianid vegyületből származnak, amely a Zyklon B gáz mellékterméke, ugyanezt a vegyületet használják a poroszkék festék előállításához is. Ez az élmény mélyen megérintette, és úgy döntött, a filmben is megjeleníti a színt.

Ivor visszaemlékezései arra is rávilágítottak, hogy a háború vizuális ábrázolása gyakran eltér a valóságtól. Sokan úgy képzelik el a koncentrációs táborokat, hogy minden sötét és szürke, de valójában minden borzalom fényes nappal történt: az ég kék volt és hét ágra sütött a nap. A világ látta és figyelte az eseményeket, de nem tett semmit.

A Survivor legfontosabb összetevői: kutatómunka és autentikusság

Kate Lennard nemcsak Ivor könyve alapján írta meg a forgatókönyvet, hanem rendszeresen találkozott is vele, mai napig látják egymást hetente egyszer a 93 éves holokauszttúlélővel. Ivor eredetileg nem a nagyközönségnek írta a történetét, hanem a családjának, egy 12 éves fiú szemszögéből. A film ezt a narratívát követi, és egy jelenetben például egy felnőtt azt mondja Ivornak a táborban, hogy a nagy kémény egy pékséghez tartozik – és csak később, a felszabadulás után derül ki számára, hogy valójában az volt a krematórium.

Elie Wiesel tanúvallomásai is segítettek a Survivor történetének megírásában, de Rockman hangsúlyozta, a tények ellenőrzése alapvető: minden túlélő másképp élte meg a koncentrációs táborok borzalmait. Ivor mindössze 12 éves volt, amikor deportálták, így az emlékei is gyermeki szemszögéből születtek.

Az autentikus narratívát erősíti, hogy a filmben több nyelven is megszólalnak a szereplők: Ivor és családja jiddisül beszélgetnek, a munkatáborokban a náci őrök németül, az amerikai katonák pedig angolul beszélnek.

Közönségkérdésre válaszolva Rockman elmondta, hogy eredetileg minden párbeszédet kétféleképpen is felvettek: az eredeti nyelven és angolul. Az utóbbi verzióban a német katonák erős akcentussal beszéltek, akárcsak a magyar zsidó közösség tagjai. Végül azonban úgy döntöttek, megtartják az eredeti nyelveket, és feliratozzák a filmet, mert az akcentusos angol furcsán hatott, és némely jelenet komikusnak tűnt.

A Survivor jelenleg különböző televíziók műsorán látható, és a készítők célja, hogy minél több iskolába eljusson Ivor Perl története. Idővel pedig a nagyközönségnek is elérhető lesz a film. Jelenleg az a terv, hogy a BBC többször is tűzze műsorra a Survivort. Kate Lennard szerint ez különösen fontos, mivel az antiszemitizmus kezd egyre jobban elterjedni az Egyesült Királyságban. A holokauszt emléknapján Ausztráliában is sugározták a közszolgálati csatornákon.

A készítők nem siettetik azt, hogy a streaming platformokon is elérhető legyen a Survivor:

biztosak abban, hogy a film témája soha nem fog elavulni, és tíz év múlva is ugyanolyan fontos lesz erről beszélni, mint ma.