Telek-Fejér Bernadette úgy segít a nőknek elfogadni magukat, hogy megmutatja, milyenek valójában

Telek-Fejér Bernadette Csíkbánkfalván nevelkedett, a csíkszeredai Nagy István Művészeti Középiskolában végzett, majd a kolozsvári Művészeti és Formatervezési Egyetemen (UAD) tanult fotográfiát, mesteri diplomáját pedig a budapesti MOME-n szerezte. Már középiskolás kora óta fényképezéssel foglalkozik és ekkor kezdte el felfedezni a testábrázolás különböző lehetséges módszereit is. Kezdetekben magán, később másokon kísérletezett, mára pedig már megkeresésre segít a nőknek úgy látni magukat, ahogy ő látja őket.

Sok idő, sok munka és sok tanulás van mögötte, de úgy érzi, neki ez szívből jött, mesélte. Érezte, hogy ezt akarja majd csinálni, de mielőtt belevágott volna, előbb vizuálisan akart fejlődni, bízott az útjában, és célba ért. Elérte a vágyát, hogy egy biztonságos teret tudjon adni annak, aki szeretne az önelfogadás útján járni. Hozzátette, erdélyi gyökereinek is szerepe volt abban, hogy ilyen kifejezésmódot válasszon később.

Mikor az ember a természet közelségében nő fel, látja az elmúlást, az újjászületést, minden kincset, amit ad vagy elvesz, ebben a nagy körforgásban, az nagyon meghatározó és inspiráló, mesélte. Nem aktfotóként hivatkozik képeire, mert az túlságosan leegyszerűsíti, lecsupaszítja, amit csinál, szerinte sokkal többről szól ez, mint magáról a meztelenségről.

A szakrális meztelen fotózás kifejezést használja, amit azzal indokol, hogy ez egy olyan folyamat, ami által a nők az igazi belső énjükkel találkozhatnak.

Organikusan alakul ki, hogy éppen mi az, ami foglalkoztatja, önismereti útjának is fontos szerepe van az alkotásban. Ha alkotásról van szó, tette hozzá, akkor úgyis magadból fogsz kiindulni, hiszen igazán csak onnan tudsz, a legbensőbb lényedből, a szíved igazából.

Telek-Fejér Bernadette gyakran utal a munkái kapcsán a szakrális, mitológiai vonatkozásokra, Földanya-archetípusra, termékenységi kultuszokra. Arról is kérdeztem, ezek hogyan inspirálják az alkotási folyamatban. Elmondta, ez nem tudatos döntés eredménye, hanem spontán módon alakul ki. Úgy fogalmazott, hogy amikor egy gondolat, elképzelés vagy vízió érkezik hozzá, akkor próbál ráérezni, rájönni, hogy mit akar ez a vízió üzenni, tanítani, nem egy előre megtervezett folyamatot követ. Hangsúlyozta, hogy nem célja kitalálni témákat, inkább hagyja, hogy ezek természetesen formálódjanak benne.

A nőiséghez vezető út, tette hozzá, nagyon személyes út, ami egyszerre egyéni és közösségi élmény is.

A saját nőiségének szakaszait igyekezett azok teljes valójában megélni, minden korszaknak meghagyta a maga útját, nem aggódott azon, hogy néz ki, bizalommal volt maga felé. Egy személyes tapasztalatot is elmesélt, egy egészségügyi probléma diagnosztizálása indította el azon az úton, ami a testével kapcsolatos tudatosságig, később pedig az ezt ünneplő test-ábrázolásokig vezetett el. Akkor még nem volt kiforrott koncepciója, a test különlegességére akart rámutatni, annak egyszerre egyedi és közösségi jellegére, ehhez pedig a kamerája volt a segítségére.

Sokan keresik meg, azzal, hogy ők is járják a saját útjukat, és szeretnének közelebb kerülni a testükhöz, jobban elfogadni, szeretni magukat, vagy szeretnék egyszerűen csak úgy látni magukat, ahogy ő látja a nőket. Azt mondta, mindegyik fotózás egy külön élmény, összehasonlíthatatlan. Célja, hogy segítsen a nőknek az összetartozás, egység és nővéri szeretet fényében látni magukat.

A képeivel igyekszik elkerülni a heteronormatív ábrázolást, ezért arról érdeklődöm, hogyan viszonyul az aktuális női szépségideálhoz, az ehhez kapcsolódó sztereotípiákhoz. Arra törekszik, hogy segítsen a nőknek elfogadni magukat úgy, ahogy vannak, illetve legalábbis az önazonosságot elérni náluk, mondta. Ez szerinte jelenthet bármit, ami támogatja azt, hogy egy nő, fejlődésre, elégedettségre, elfogadásra legyen képes a saját testére és személyére vonatkozóan. Sarkított, meg kicsit azért mérgező, ami jön a médiából, vélekedik. Ezt szeretné kizárni, és a valóságnak, az igazinak, az önazonosnak szentelni minden egyes munkáját, amit létrehoz. Bizakodó azzal kapcsolatban, hogy a világ készen áll arra, hogy az igaz női minőséget tudja támogatni.

A természetben egy-egy fotózás alkalmával a nők teljesen meztelenül, a teljes valójukban vannak jelen, ami azért nagyon bensőséges és szakrális pillanat, amikor nincs amit és ahogy elrejteni, meséli. Ilyen módon az emberi létnek a sebezhetőségéből, esendőségéből adódó természetessége, valódisága az, ami megjelenik. Ehhez pedig hozzátartozik a szexualitás is, emeli ki. Hozzátette azonban, hogy nem úgy, ahogy a pornóiparban látjuk, mivel egy nő szexualitása sokkal többről szól, mint csak maga a szexualitás. Úgy jellemezte inkább, mint egy univerzális, kreatív energiát, ami bennünk van, belénk van kódolva, és nagyon-nagyon sok mindenre kiterjed. Szeretné, hogy ezt felvállaljuk, mert a lényünk egy meghatározó része, munkáival ő is ennek a tudatos felvállalásnak a vizuális megalkotására törekszik.

A női testet a társadalom gyakran a férfi vágy tárgyaként kezeli. Ha egy nő tudatosan mutatja meg magát, az veszélyezteti ezt a narratívát, mert ilyenkor nem egy külső tekintet számára válik láthatóvá, hanem önmaga kifejezéseként. Telek-Fejér Bernadette a tárgyiasítás elkerülését már a fotózás folyamán biztosítja. A tárgyiasítás szerinte azért nem tud megtörténni, mert nem úgy kezeli a nőket, mintha csak a kellékei lennének annak, hogy megmutasson valamit. Úgy vannak jelen együtt egy fotózáson, alkotó és alany, mintha egy terápia, egy szertartás lenne, vallja be. Megadják neki a bizalmat és egyúttal maguknak is lehetőséget teremtenek valami újra, fejlődésre, továbblépésre. Egy ilyen helyzetben, minden erejével és teljes szívével-lelkével jelen van, és ez szerinte kizárja azt, hogy bármiféle tárgyiasítás kialakuljon, teljes összhangban mozognak és alkotnak együtt. Van, aki meg tudja fogalmazni, hogy mi a célja, mit vár ettől a fotózástól, vagy utána majd a képektől, de ami kialakul ilyenkor, azt nehéz szavakba önteni. A természetben, ami a női lélek a kapuja, olyan kivetülések, olyan megnyílások tudnak létrejönni, ami máshol nem, meséli Telek-Fejér.

Társadalmi előítéletekkel gyakran találkozhatunk abban a kontextusban, amikor egy nő megmutatja a testét a nyilvánosságnak. Sőt, sok kultúrában a női testet még mindig közösségi tulajdonnak tekintik, amelynek bemutatása csak bizonyos kontextusban elfogadott. Ha egy nő önállóan dönt a meztelenségről, az provokatívnak vagy figyelemhajhásznak minősülhet. Telek-Fejér elmondta, hogy nem kapott még szemtől-szemben negatív minőség vagy tartalombeli visszajelzést a képeire, pozitívat annál inkább, onnan is, ahonnan nem is gondolta volna. Ugyanakkor hozzátette, hogy nagyon sok seb meg tabu övezi a női testet. Ezeket kell gyógyítani, egyénileg, és közösen is dolgoznunk kell rajta, hiszen nagyon régi sebek ezek, amiket ideje begyógyítani.

Jövőbeli terveiről is beszéltünk, elmondta, hogy mindenképpen folytatja az egyéni fotózásokat, és több csoportos fotózásra is időt kerít majd. Tervei szerint lesz, ami a tűz elemhez, a női tűzhöz fog kapcsolódni, és olyan is, ami kimondottan az anyaságot tematizálja majd, minden más a jövő zenéje. Most ebben az évben, mikor az egész világ átalakulóban van, a metamorfózis foglalkoztatja, vannak víziói, elképzelései, amelyeket rábíz a titokzatos alkotói folyamatra.

Aki kíváncsi a titokzatos folyamatra, Telek-Fejér Bernadette eddigi vagy jövőbeli munkáira, azokat itt tudja megnézni.