Filmek, amiket nem hagynánk ki a TIFF-en

Három kilométer a világ végéig (Trei kilometri până la capătul lumii)

Igaz, hogy egyenesen az idei Cannes-i versenyprogramból érkezik Kolozsvárra Jórgosz Lánthimosz legújabb mozija, Kinds of Kindness is, ami a kritikák szerint a Kutyafogat vagy A szent szarvas meggyilkolása rajongóinak biztosan nem fog csalódást okozni, mi a világ legrangosabb fesztiváljának versenyéből mégis egy másikat ajánlunk. Egy hazai történetet a Duna-deltából. Bár Emanuel Pârvu az LMBTQ-témát vagy karaktert bemutató filmnek járó Queer Palm díjat kapta a Trei kilometri până la capătul lumii (Három kilométer a világ végéig) című filmjéért, de ahogy sokan kiemelték, itt nem a 17 éves Adi a főszereplő, akit állítólagos melegsége miatt megvernek, hanem a környezet, amely ezt tette vele, szülőstől, papostól és rendőröstől. Szóval olyasmi, amit mind ismerhetünk, még ha soha nem is csókoltunk azonos neműt.

A makacs lány (The Adamant Girl/Kottukkaali)

A játékfilmes versenyszekcióban idén két indiai film is van, és mindkettő arról szól, hogy fiatal lányok keresik a saját útjukat a környezetük szigorú elvárásai között, viszont más-más szeletét mutatják be a sokféle indiai társadalomnak. A Girls Will Be Girls (r. Shuchi Talati) a Himalájában működő elitiskolában játszódik, a The Adamant Girl (A makacs lány/Kottukkaali, r. Vinothraj Palani) pedig a rurális Indiában. Ez utóbbit azért emeljük most ki, mert a tamil rendező első nagyjátékfilmje, ez az egyszerű, érzékeny, a mélyszegénységben élő dél-indiaiakról szóló „népmese”, a Pebbles (Kavicsok/Koozhangal) emlékezetes élmény volt a 2021-es TIFF-en (elnyerte a zsűri különdíját is). A makacs lány főszereplője, Meena teljes némasággal tiltakozik a megrendezett házassága ellen, ugyanis szerelmes egy másik férfiba, aki történetesen alsóbb kaszthoz tartozik. A család csak arra tud gondolni, hogy a lányt megszállták a démonok, ezért felkerekednek, hogy tradicionális démonűző rituáléra vigyék egy távoli faluba. Túlélheti a lány a hagyományok és az erkölcs nevében ellene elkövetett erőszakot?

Tatami

Nem túlzás kijelenteni, hogy idén ismét sportos nyarunk lesz. Nemcsak a párizsi olimpia miatt, hanem a TIFF-fel egyszerre kezdődő labdarúgó-Európa-bajnokság is sok sportos élményt tartogat. A szervezők az alkalomból pedig egy sportszekciót is összeválogattak, mi pedig ebből mutatjuk a kedvencünket. A tavalyi velencei filmfesztivál programjában bemutatott Tatami egy iráni női dzsúdós, Leila és edzője, Maryam történetét dolgozza fel, akik azért utaznak a cselgáncs-világbajnokságra, hogy hazavigyék Irán első aranyérmét az eseményről. Azonban az ország vezetése egyszer csak arra utasítja a versenyzőjét, és hozza őt ezzel helyzetbe, hogy veszítsen, különben hazaárulónak nyilvánítják. A film Velencében elnyerte az emberi jogok tiszteletben tartása érdekében kiosztott Brian-díjat.

Alice On & Off

Isabela Țenț egyelőre nem tartozik az ismertebb fiatal román filmesek közé, de az elmúlt években olyan filmeknek volt rendezőasszisztense, mint Radu Jude Zűrös kettyintés, avagy pornó a diliházban című filmje, a Creangă-klasszikust feldolgozó horror, a Capra cu trei iezi, vagy Tudor Giurgiu Libertate című filmje. Időközben saját dokumentumfilmjén dolgozott: tíz éven át követett egy családot.

Ez a család nem felel meg a hagyományos modellnek, ugyanis az anya csak 16 éves volt, amikor gyermeke született a nála 35 évvel idősebb Doriantól, akihez egyébként mély kapcsolat fűzte, nem sokkal később mégis azt a döntést hozta, hogy különválik Doriantól és gyermeküktől, Aristótól is. A film azt követi nyomon, ahogy Alice megpróbálja megtalálni a saját útját nehéz gyermekkora, korai anyasága után, és rapszodikusan fel-feltűnik a gyermeke életében, amivel éppen a saját szüleinek a számára traumatikus mintáját ismétli meg. A generációk közötti kapcsolatról szóló dokumentumfilm producere az az Irina Malcea-Cândea (LUNA FILM), aki Püsök Botond családon belüli abúzusról szóló Túl közel című dokumentumfilmjét is gyártotta.

Kix

Úgy látszik, ez a hosszú éveken át készülő projektek éve a TIFF dokumentumfilmes versenyében, beválogatták ugyanis a Kix című magyar produkciót is, amely 12 éven át követi a főszereplőjét. Mikulán Dávid és Révész Bálint rendezők Budapest utcáin találkoznak Sanyival, a karizmatikus, féktelen 8 éves gyerekkel, aki folyamatosan feszegeti a határokat, a gyermeki ártatlanság és a korát meghazudtoló józan szemlélet között ingadozva. Az ő életútját követik cinema verité stílusban több mint egy évtizeden át, bemutatva a családi viszonyait, a csecsemő húgával túl korán rászakadó felelősségét, az iskolai problémáit, elkerülhetetlen haladását egy sötét jövő felé.

Révész Bálint rendező ismerős lehet már a TIFF közönségének, pár éve kísérte el Kolozsvárra a Nagyi projekt című lendületes dokfilmjét, amelyben három unoka találkozik nagymamáik – egy angol kém, egy volt náciszimpatizáns táncosnő és egy holokauszttúlélő, aki egykor meggyőződéses kommunista volt – második világháborús emlékeivel.

Egy élet (One life)

A fiatal londoni bróker, Nickolas Winton 1938 decemberében Prágába látogat. Érzékelve a náci felemelkedés jelentette veszélyt, és látva a Németországból és Ausztriából oda menekült nincstelen zsidókat, elhatározza, hogy megpróbál segíteni nekik. Végül 669 gyermek kimenekítésében működött közre, de 50 évvel később őt mégis azoknak a gyereknek a sorsa kísérti, akiket nem tudott megmenteni. Lehet, már ismeritek Nickolas Winton történetét, hiszen többször is feldolgozták, lehet, hogy majd csak most hallotok először róla, de az emberi jószándéknak és tenni akarásnak ez az esete sokadjára is megható. Szinte garantált, hogy ez a történetet meg fogjátok könnyezni, és az is elég biztos, hogy ez lesz az idei fesztivál egyik közönségkedvence.

Mind idegenek vagyunk (All of us Strangers)

A romániai mozik nem vállalták be, hogy bemutatják a visszavonultan élő forgatókönyvíró (Andrew Scott) és az alsó szomszéda (Paul Mescal) között kibontakozó szerelmi történetet. A TIFF megteszi, és mi nem szeretnénk kihagyni, hogy széles vásznon megnézzük a tavalyi év egyik legmeghatóbb történetét az újonnan felfedezett szerelem erejéről és a traumák feldolgozásáról. A rendező, Andrew Haigh korábbi remeke, a Weekend minket meggyőzött, hogy ezt se hagyjuk ki.

Kék Pelikan

Akármik is történtek a magyar filmgyártásban az elmúlt egy évben (legyen szó a Reisz Gábor Magyarázat mindenéről vagy Rákay Philip Most vagy soha!-járól, hogy csak két, egymástól igen távoli példát említsünk) egyiket sem fogadta akkora lelkesedés, mint a Kék Pelikant, Csáki László több mint egy évtizedig készült animációs filmjét a ‘90-es évek vonatjegyes sefteléséről. Három fiatal kitalálta ugyanis, hogy leoldja a tintát a vonatjegyekről, hogy aztán egy másik célállomás nevével helyettesítse a feliratot, és így utazza körbe Európát. Az üzlet pedig szárnyalt. Az olyan lelkesítő felsóhajtások után, mint „teljesen váratlanul kurva jó” vagy „piszok szórakoztató”, nem lehet mást mondani, mint nagyon várjuk.

Családi videók (Pelicule de familie)

A külföldi egzotikumok vagy máskor moziban aligha látható klasszikusok mellett a TIFF néha arra is jó, hogy helyi különlegességekre irányítsa rá a figyelmet. Ilyen idén Dan Curean kolozsvári filmrendező, BBTE-s tanár projektje, amely a nem túl sokatmondó Pelicule de familie cím ellenére izgalmas élmény lehet: egy Facebook-hirdetés nyomán előkerült, 8 mm-es tekercsekből álló családi filmhagyatékról szól. A rövid leírás alapján a film nem csak az önmagukban is érdekes, Kolozsvárt egy család hétköznapjainak és ünnepnapjainak szűrőjén át mutató mozgóképekből áll, hanem a digitalizálás és a szereplők utáni nyomozás lépéseit is bemutatja.

Japán fókusz

A távolkeleti országok közül Japánra összpontosít idén a filmfesztivál, ami azt jelenti, hogy a főtéri TIFF Lounge-ban megszervezett origami-, tea-, ikebana- és mangaműhelyek mellett nyolc kortárs filmet és a japán filmművészet történetének öt kiemelkedő alkotását is megnézhetjük, és a 3x3 szekció egyik rendezője is japán, a Cannes-ban díjazott Hamagucsi Rjúszuke. A filmtörténeti válogatásban ott van az Arany Pálma-díjas, 1983-as Narajama balladája, a 19. századi faluról, ahol az a szabály, hogy a 70 év felettieket hagyják éhenhalni a hegyen, Ozu Jaszudzsiró 1953-as Tokiói története a család rendszerének működéséről, az 1961-es Az éjszaka lányai, Kinuyo Tanaka filmje egy volt prostituáltról, aki megpróbál új életet kezdeni, de egy 1926-os thriller-némafilm, Az őrület oldala (a Page of Madness) is, amit élőzenei kísérettel vetítenek a monostori Dacia-moziban.