375 plusz és némi mínusz

Zilahon a középiskolai oktatás több mint 375 éves, a kollégium 1646-os alapítású. Abból az évből ismert a Református Kollégium első diáknévsora, s első rektorának neve. A kollégium legismertebb diákjai Ady Endre és Iuliu Maniu voltak. A iskola 1902-1948 között viselte Wesselényi nevét, s 1948-ban államosították.

Ez az immár állami iskola 1953-ban Ady Endre nevét vette fel és viselte másfél évtizedig. Később párszor átkeresztelték. 2002 óta Silvania Főgimnázium a neve. (1960 óta van román tagozata is. A jelenlegi 36 osztályból 8 magyar tannyelvű: évfolyamonként 2-2 osztály.)

1991-ben újraalapították a református középiskolát Zilahon, mely később felvette a Wesselényi nevét. Ez az iskola nem az államosított épületben működik, s az épületért pereli az egyház az államot. Az iskola közel négy évszázados szellemi-kulturális örökségét mindkét iskola magáénak tartja: a „Refi” és a főgimnázium is. (Ez utóbbit a helyiek Adynak is nevezik.) A két zilahi középiskola közötti viszony kiegyensúlyozott, vannak közös tanárok és van átjárás a diákok között is.

2021-ben a járvány idején volt a zilahi kollégium 375 éves. Ugyancsak 2021-ben volt a református oktatás újraindulásának a 30-ik évfordulója.)

***

Első ránézésre kellemesen meglepődünk, amint kézbe vesszük a korábban beharangozott iskolai emlékkönyvet vagy emlékalbumot: EMLÉKKÖNYV A ZILAHI MAGYAR REFORMÁTUS OKTATÁS 375. ÉS A ZILAHI REFORMÁTUS WESSELÉNYI KOLLÉGIUM ÚJRAINDULÁSÁNAK 30. EMLÉKÉVE ALKALMÁBÓL. (Az iskola nevét a továbbiakban főleg így fogom írni: ZRWK.)

A több mint 250 oldalas könyv Zilahon jelent meg 2023 végén, és a borítón Bara Lajos-István igazgató neve van feltüntetve. Ugyancsak ő a könyv felelős kiadója és Bara Erzsébet vallástanár a könyv szerkesztője és a legfontosabb-legterjedelmesebb írás szerzője is. A mutatós kötet a bevezetőnek szánt igazgatói köszöntőn kívül hat fejezetből áll, és több mint 30 oldal színes képmellékletet is tartalmaz.

Az Emlékkönyv az igazgatótól, tanároktól, jelenlegi diákoktól- véndiákoktól s másoktól tartalmaz szövegeket. Műfajilag vegyes: alkalmi beszédek, beszámolók, visszaemlékezések és interjúk is vannak benne. Egyházi elöljárók és politikusok beszédei, üzenetei vagy emlékezései is szerepelnek benne, hisz egy felekezeti, református iskola kiadványáról van szó, s az iskolai rendezvényeken sokan megfordulnak. Olvashatunk az 1948-ban államosított iskoláért folyó visszaszolgáltatási perről: az egyház évtizedek óta kéri vissza az épületeket. S persze van szó az 1991-es újraindulásról, az új épület 2019-es alapkőletételéről, építéséről, tervekről, iskolai eseményekről stb. A kötet borítóját a ZRWK címerével illusztrálták.

Bemutatásomban elsődlegesen a 7-63. oldalak közötti: Századok ölelésében címen közölt iskolatörténeti mozaikként megjelölt szöveg kapcsán szeretnék történészi szempontból reagálni. (Alcíme, A Zilahi Református Wesselényi Kollégium Története már sokkal többet sejtet, mint a főcím!) A mozaik vagy tanulmány szerzője Bara Erzsébet vallástanár és a szöveg újraközlés (?), mely megjelent 2017-ben kötetben is: Lini István élete és pályaműve: Ady Endre iskolája, a Zilahi Református Wesselényi Kollégium címen. (Azért a kérdőjel, mert a 2017-es kötetben van szó ugyan az iskola történetéről, de B. E. abban inkább az általa igen nagyra tartott Lini István életét és pályáját mutatja be, ott az iskolatörténet Lini írása, kb. háromszor akkora terjedelemben, mint a mozaik.)

Az Emlékkönyv történelmi mozaikjának bevezetéséből három rövidke idézet:

1. „Ezen dolgozatnak elsősorban az a feladata, hogy fényt derítsen a történelem azon kis részecskéjére, amely jórészt csak egy kisebb közösséget érint, de mindenképpen egy egész nemzet értéktárának alapkövébe épül...” (8. old. Szép és nagy szavak.)
2. „Aki nem ismeri saját történelmét, azt könnyen elhitetik hamis igazságokkal...” (9. o.)
3. „Több mint három század távlatából feltárni egy iskola történetét, merész feladatnak bizonyulhat...” (9. o.) (Kiemelések tőlem, L. L., majd menet közben kiderül miért.)

Szóval a szerző, Bara Erzsébet tisztában van a feladat fontosságával, s talán a nehézségi fokával is, de belevág a munkába. Ezt a történelminek mondott munkát figyelmesen elolvasva úgy érzem, hogy szükség van visszajelzésre, pontosításra és korrekciókra. Főleg, mert úgy tűnik

1. tárgyi (történelmi, időrendi, tartalmi)
2. és formai tévedések-hibák akadnak benne.
3. Ha jobban megnézzük, néhol felvetődik a másolás (kompiláció v. talán a plágium) gyanúja is.

Újabb és rossz szokásunk a kisebbségi lét ürügyén elnézni egymás vétkeit, botlásait, mulasztásait, szőnyeg alá söpörni a szemetet. Addig, amíg lehet. Ettől hibáink száma nem csökken, nem leszünk erényesebbek, jobbak. Sőt, ez a rossz gyakorlat hosszú távon kontraproduktív, még ha egyeseknek talmi sikereket hozhat.

A teljesség igénye nélkül néhány példával fogom alátámasztani a fentebb felsorolt hiányosságokat, nyilvánvaló tévedéseket, hibákat.

Kincs Gyula igazgatótól van egy szemelvény, amiről a szerző állítja, hogy Kincs 1944-ben írta, holott ez jóval korábbi, hisz ő már 1915-ben elhunyt. A 9. oldalon van az idézet, de nem adja meg a forrást. Megkerestem, az eredeti szöveg az 1903-as tanévnyitón és épületavatáson elhangzott igazgatói beszédből való. S még ebben is van átírási hiba: az eredeti szövegben régiesen tanítóintézet van, amit tanintézetnek ír át a szerző, illetve a befejező szófordulat: elnyomatás, amit elnyomás formában idéz. Kincs Gyula bemutatásához fűződően is van a szerzőnek még egy bakija. Idézet a 31. oldalról: „Kincs Gyula nevével először az 1883-84-es évkönyvben találkozunk, mint segédtanár...” Holott Kincs Gyula név szerint négyszer szerepel diákként a kollégium legelső 1877-78-as értesítőjében: legelőször a 25. oldalon bölcselmis, azaz nyolcadikos, végzősként.

A 15-16. oldalakon – Gyarmathi Sámuel zilahi tanárkodásánál – tévesen közli, hogy a tudós professzor itteni munkássága 1810-ig tart. Holott éppen az általa a 16. oldal 10. számú jegyzetében idézett mű (Kovács Miklós tanulmánya) közli, hogy 1809 nyarán a megfáradt idős Gyarmathi abbahagyja a tanárkodást. Szintén Bara Erzsébet szerint az 1807, 1808, 1809-es évek diáklétszámai szerepelnek a nevezett tanulmányban, de valójában ott az 1802., 1804., 1805. és 1809-es évek létszámai szerepelnek. Ugyanitt Bara úgy fogalmaz, hogy évente ennyi és ennyi „diák írta alá sajátkezűleg a törvényeket.” Holott négy oldallal előbb még mást ír: „Ez a gyűjtemény őrzi az eredeti Album vagy Napló valószínűleg XIX. században készült másolatát is (1809-ig az összes bejegyzés ugyanazzal a kézírással rögzítődött.)” – 11. oldal. Tehát saját magának mond ellent. Ilyen és hasonló hibák elkerülhetőek volnának, ha a szerző figyelmesebb vagy többször átolvassa a megírt szöveget, és főleg ha többször ellenőrzi az adatokat, s nem csupán összemásol innen-onnan. A tévedések kiszűrhetőek azáltal is, ha egy szakmabeli szerkesztő lektorálja a kéziratot. Megint idéznék a bevezetőből: „Több mint három század távlatából feltárni egy iskola történetét, merész feladatnak bizonyulhat...” (9. o.). Valóban merész feladat…

Továbbá előfordulnak névelírások, és vagy a forrásmunkák címét hibásan adja meg:

• A 10. oldalon egy teljes szerzői csapat helyett egyetlen embernek tulajdonít egy munkát: „1946-ban a kollégium megalakulásának 300-ik évében a Zilahi Wesselényi Kollégium jubileumi ünnepe alkalmából lát napvilágot Józsa Gergő emlékkönyve A 300 éves kollégium címmel.” Nem Józsa Gergő emlékkönyve, hanem EMLÉKKÖNYV A ZILAHI REFORMÁTUS WESSELÉNYI-KOLLÉGIUM 300-ÉVES JUBILEUMÁRA. Összeállította a kollégium elöljárósága megbízásából: Józsa Gergő, Szász Árpád, Tapsony Endre és Tatár Géza. Négy ember együttes munkájáról, tehát csapatmunkáról van szó!
• A 11. oldalon arról ír, hogy Remus Câmpean munkája „az egyetlen román nyelvű írás, amelyben a XVIII-ik században Erdélyben működő gimnáziumok között a dicső múltú zilahi kollégiumról is olvashatunk.” (Megjegyzés: Câmpeanu-nak hívják, nem Câmpean-nak. Hibásan közli, hogy az írás lapban jelent volna meg, önálló kötetről van szó, mely több mint 300 oldalas, és nem egy „kolozsvári egyetemi lapban jelent meg”. A Presa Universitară Clujeană, könyvkiadó nevét, amely kiadta a művet, Bara Erzsébet helytelenül fordította. Továbbá nem R. C. írt egyedül románul a zilahi kollégium múltjáról, hanem Kovács Miklós is, még 1992-ben a Școala Noastră folyóiratban. Vagy említsem, a szilágysági szerzők közül Emil Trif és Dănuț Pop számos munkáját, melyek közül több jelent meg folyóiratokban vagy kötetekben is az elmúlt 30 évben? S persze vannak még általános oktatástörténeti kötetek románul is.
• Nem tartom helyesnek a román személy és családnevek lefordítását, magyarosítását sem, hisz nekünk se esik jól, ha románosítják a nevünket. Ilyeneket találunk, hogy Matiesan György, Filipescu Sándor, Domsa Gyula, Pteancu Sándor, Angelescu Konstantin, Ossián János, Gusti Demeter stb. (Amennyiben idézett szövegben szerepel úgy, hogy Gusti Demeter vagy Ossián János, akkor zárójelbe odaírhatjuk a román változatot: Dimitrie Gusti, vagy Ioan Ossian. De többnyire nem voltak idézetek, illetve idézőjelet ritkán használ a mozaik szerzője.) Romániában nem NEMZETI, hanem Állami Levéltár van (Arhivele Naționale).

Első látásra tudományosnak tetsző szöveg a MOZAIK, de ahogy jeleztem a lapalji jegyzetek igencsak megtévesztőek, ahelyett, hogy segítenék az olvasót a tájékozódásban:

• A 19. oldal 15. sz. jegyzetében az áll, hogy „Szikszai Lajos, Hadadi Báró Wesselényi Miklós emléke, in. Erdélyi Múzeum, XX. kötet, 4. füzet, 1903, pp. 50-52.” Ebből az értendő, hogy Szikszai lenne a szerző, de valójában Petri Mór tanulmánya – Báró Wesselényi Miklós és munkái – szerepel a folyóirat azon számában, és tőle annak a 180. oldalon levő 1. sz. lábjegyzetét „kölcsönzi” Bara Erzsébet. (Mindkét cikk Wesselényiről szól ugyan, de szerzőjük, címük, megjelenési helyük és évük különböző.) Attól is zavaros a helyzet, hogy a Bara Wesselényi Miklós 1827-es beszédéből idéz, amikor őt választották kollégiumi főgondnoknak. („…használhasson hazájának, nevelőintézetek igazgatásában…”) Az Erdélyi Múzeum folyóiratban is Wesselényiről van szó, csak ott éppen Wesselényi és Széchenyi összehasonlítását idézi Petri Mór Szikszaitól, de nem iskolaügyben. (Az elvileg elfogadott, hogy egy másik szerző idézetét átvesszük, de ilyenkor fel kell tüntetni mindkét szerző nevét, így: Szikszai Lajos, Hadadi Báró Wesselényi Miklós emléke, 1884, idézi vagy apud, Petri Mór, Báró Wesselényi Miklós és munkái, in Erdélyi Múzeum, XX. kötet, 4. füzet, 1903, pp. 177-190.)
• A 21. oldal 17. sz. jegyzetében egyenesen blöfföl, mert akiről ír – Hiri Ferenc (1798-1876) –, nem a középkorban élt, s így az általa idézett-jelzett Tonk Sándor könyvében (Erdélyiek egyetemjárása a középkorban) nem is szerepelhet Hiri neve. (Tonk Sándornál a jelzett 27. oldalon egyébként a krakkói egyetem alapításáról van szó a XIV. századból!
• A 24. oldalon a 24-es hivatkozásában hasonlóan olyasmiről ír, ami nem szerepel, nincs benne az általa forrásként megnevezett műben. (A jegyzetekben jelzett műben a XVIII. századi népoktatásról írnak, s az iskolatörténeti mozaikban a XIX. század közepén Zilahra kerülő Kerekes Sándor későbbi rektor pályája kapcsán van hivatkozás. Népoktatás, az általános iskola mai megfelelője lényegében.)

Az iskolatörténeti mozaikban a lapalji hivatkozásoknál kezdetben örömmel láttam, hogy jó sok utalás van Lini, akkor még számomra ismeretlen művére. Legelőször a 12. oldalon a 2. sz. jegyzetben így: Lini István, „Ady Endre iskolája, a Zilahi Református Kollégium” 1987-ben a Magyar Történelmi Társaság által „Emlékezzünk a régiekről” éremmel kitüntetett pályamunka, Budapest, p. 93. Összeszámoltam, és a 64 lábjegyzetből 15 darab a Lini István művére hivatkozik. Mintha az egy alapmű lenne a témában…

Elolvasva azonban Lini István munkáját abban a formában, ahogy Bara Erzsébet 2017-ben kiadta kötetben, úgy vélem, hogy az gyakorlatilag egy másodkézből származó munka, egy kompiláció csupán megspékelve helyenként ömlengésekkel, Ady utánzásokkal, esetleg a költőre, annak emlékére való utalásokkal. Nincs könyvészeti jegyzék, sem bibliográfiai hivatkozás, és egész bekezdéseket, olykor szinte oldalnyi részeket vesz át korábbi iskolatörténeti munkákból vagy iskolai értesítőkből.

Magyarán egy dilettáns vagy botcsinálta történész összemásol néhány száz oldalt. Lehet, jó szándék vezérelte őt, de nem biztos, hogy érdemes volt kinyomtatni.

Talán szakmailag ajánlatosabb, hasznosabb és hitelesebb lett volna, ha Bara Erzsébet, a mozaik szerzője nem emlegeti és főleg idézi annyit Linit, hanem inkább például az 1877-1944 között Szilágy – majd Szilágyság, néven megjelent zilahi hetilapból merített volna ilyen bőségesen, mert a lap rendszeresen, részletesen, sőt hitelesen beszámolt az iskola életéről. A lap szerkesztőségében többnyire kollégiumi tanárok dolgoztak, Kincs Gyula, Petri Mór stb. Esetleg belenézhetett alaposabban az iskolai évkönyvekbe is.

Említettem a másolás, kompiláció (plágium) gyanúját a Bara által írt, „mozaikban”, mely főleg a két világháború közötti korszak bemutatásánál tapasztalható leginkább.

Vegyünk egy szemelvényt A ZILAHI REFORMÁTUS WESSELÉNYI-KOLLÉGIUM ÉVKÖNYVE az 1940-41. tanévről, 23. oldaláról, mert ez lehetett a „forrás”:

• „Intézetünkbe az 1919-20 iskolai évre 450 nyilvános és 143 magán, tehát összesen 593 tanuló iratkozott be. Soha – sem azelőtt, sem azután – ilyen nagy létszáma nem volt az iskolának. A magyarázatot abban találhatjuk meg, hogy a nagybányai állami gimnázium bezárta kapuit s a tanulók egy része – szám szerint 143 – a zilahi kollégiumba jött át.” (Egy hosszabb tanulmányból van a részlet, melynek címe: Intézetünk a román megszállás alatt. Adatok. Jegyzetek, 21-61 old.)

S most nézzük a megfelelő részletet a 375. éves Emlékkönyvből, amelyben Bara Erzsébet a 35. oldalon ezt írja:

• „Az intézetben, az 1919-20-as iskolai évben a nyilvántartott tanulók száma 450 nyilvános és 143 magán, tehát összesen 593. A tanulók száma aránytalanul megnőtt… Ennek magyarázata, hogy a nagybányai állam gimnázium bezárta kapuit s a tanulók nagy része, szám szerint 143 a zilahi kollégiumba jött át.” (A megfogalmazáshoz, hogy „a tanulók száma aránytalanul megnőtt” hozzáfűzném, hogy ha közölné a korábbi évek adatait, láthatnánk, hogy nem is annyira aránytalanul nőtt a létszám, hisz az 1917-1918-as háborús tanévben volt 446 diák, amihez képest ez a gyarapodás 593 főre, még nem jelent aránytalanságot!)

Látható, hogy a mozaik szerzője egy-egy szót felcserél, átfogalmaz, vagy kihagy, beszúr egy kötőszót, de egyértelmű, hogy miből „inspirálódik”, mit másol, annak szófordulatait veszi át, de nem jelzi hogy idézet lenne, sőt, a forrásmunkát meg sem említi a jegyzetekben.

További nagyon „hasonló” szemelvény:

„Az új tanterv lényege az volt, hogy a modern nyelvekre és reál tárgyakra nagy súlyt fektettek. A nyelveket úgynevezett direkt-módszerrel tanították, a nyelvtanra kevés gondot fordítottak. A fizikát-kémiát, számtant, természetrajzot aránylag nagy óraszámban és gyakorlati célok szem előtt tartásával tanították.

E tanterv szerint az alsó osztályokból kiesett a latin, a felső osztályokból a görög. A magyar és román nyelv minden osztályban szerepeltek, a német nyelv a második osztálytól kezdve. A felső tagozat ilyenformán reál és humanisztikus gimnáziummá alakult át.” (Évkönyv, 1940, 26. old.)

„Az egyházi főhatóság állami intézkedések hatására új tantervet vezetett be, amely nagyobb hangsúlyt fektetett a modern nyelvek és a reáltudományok oktatására. A nyelveket ún. direkt módszerrel tanították, a nyelvtanra kevés hangsúlyt fektettek. E tanterv szerint az alsósoktól kivették a latint, a felsősöktől pedig a görögöt, ugyanakkor nagy óraszámba oktatták a fizika-kémiát, számtant, természetrajzot. A magyar és román nyelvet minden évfolyamon oktattak, másodiktól pedig németet is. A felső tagozat reál és humán tagozattá alakult át.” (Emlékkönyv, 2023, 36-37. old.)

Természetesen lehetséges, hogy Bara E. egyes részeket nem az eredeti 1940-es közlésekből vett át, hanem Lini munkájából. Ha ez esetleg így van, akkor a plagizáló Linit is másolhatták-plagizálhatták.

De nem csupán ebből az 1940-es évkönyvből vett át a mozaik szerzője, hanem más forrásokból is, így dr. Csiszár Ádám, Mesélő kövek című tanulmányából is:

• „1944 őszén újabb politikai változás éri a Szilágyságot. A szovjet és román csapatok 1944. okt. 17-én bevonultak Zilahra, de harcok nélkül, mert okt. 15-i magyar fegyverletételi kísérlet megzavarta a német védelmet, és így harcok nélkül feladja Zilahot. A kollégium épületei nem károsodtak. A tanárok nagy része nem menekült el, csak eltávozott Zilahról, de az állapotok részbeni rendeződése után visszajöttek, és megnyílt az 1944/45-ös iskolai év. Egyelőre minden a megszokott, régi mederben halad. 1945 tavaszán berendezkedik az új román közigazgatás és a tanévet sikerül bevégezni minden baj nélkül. Igazgató továbbra is Szász Árpád marad. Nagy erőpróbát jelent a tanári kar részére az 1946-os év, mikoris megrendezik a kollégium fennállásának 300-ik évfordulójának ünnepségeit. Az ünnepségek műsora 3 napra – május 3-5 – terjed ki. Kiadnak egy Emlékkönyvet is, melyben Józsa Gerő az intézet 300 éves történetét is összefoglalja.” (Dr. Csiszár Ádám, Mesélő kövek. A Zilahi Református Kollégium Története, in A ZILAHI REFORMÁTUS KOLLÉGIUM ÉVKÖNYVE AZ 1991-1994-ES TANÉVEKRŐL, Zilah, 1994, p. 35.)
• És akkor ugyanaz a gondolat az új évkönyv mozaikjában: „1944 őszén újabb politikai változás éri a Szilágyságot. 1944 októberében a szovjet és a román csapatok bevonulnak Zilahra. A város elfoglalása harc nélkül történt, a kollégium épülete sem károsult. A tanárok bár, elhagyták a várost, de az 1944-45-ös iskolai év kezdetére visszatértek. Az 1945-ös társadalmi rendeletek következtében megindult az osztályharc az iskolában is.” (Emlékkönyv, 2023, 45-46. old.) Ebben a 1. részletben vagy máshol is szövegeket „kölcsönöz” (másol), sőt ismételten tévesen adja meg a forrást: a 46. old. 51. sz. lábjegyzetben a 300 éves, 1946-os kiadású Emlékkönyvre hivatkozik. De valójában nem onnan, hanem dr. Csiszár Ádám említett munkájából „merít” szinte szó szerint.
• „1946 május 3-5 fontos napok voltak az iskola életében, ugyanis az iskola fennállásának 300-ik évét ünnepelték. Ekkor adta ki az iskola a jubileumi Emlékkönyvet, amelyben Józsa Gerő tanár az intézet 300 éves történetét is összefoglalja.” (Emlékkönyv, 2023, 46. old.) Ebben a részletben nem közöl forrásmunkát, de látható, hogy ismételten dr. Csiszár Ádám írásából merített…

A 2023-as ZRWK Emlékkönyvben elég nagy teret kaptak az ünnepi, alkalmi beszédek, üzenetek, tele számos intelemmel és bölcs gondolattal. A „külsősök” anyagai közül figyelemre méltó Tolnay István nyugalmazott tanügyi előadótanácsos dokumentált összeállítása az újraindulásról és az iskola körüli későbbi nehézségekről. Pécsi L. Dániel „jelképművész” anyagai is figyelemre méltóak, bár esetleg lehetett volna némiképp rövidebben is.

A kiadványban frissességükkel kitűnnek a mai diákok irodalmi alkotásai vagy élménybeszámolói. Az újraindulás utáni véndiákok visszaemlékezései is rendkívül tanulságosak, kikről látható, hogy sokra vitték az életben és ezért is hálásak iskolájuknak. S a még távolabbi a múltból üzen néhány egykori véndiák: Ők még a harmincas-negyvenes években jártak ide, az egykori Wesselényiben tanultak és váltak felnőtté. (Egy 2006-os hármas interjúról van szó, illetve egy önéletrajzról.) Hasonlóan lélekemelő visszaemlékezéseket olvashatunk két jelenlegi tanárnő tollából: egyikük az iskola legelső címzetes tanára, a másik pedig volt tanárának állít emléket.

A pedagógusok szakmai közleményei többnyire leltárszerűen bemutatják szakterületükön az iskolában általuk végzett munkát, kiemelve a sikereket, versenyeredményeket. Persze adódnak ismétlődések, átfedések, (126. a 135-136-tal, vagy 128. a 135. oldallal), amin esetleg a szerkesztő még egyengethetett volna. Talán az is a kötet előnyére vált volna, ha az újraidulás utáni valamennyi igazgatót (a jelenlegivel együtt négyen vannak), bevonták volna az Emlékkönyv összeállításába, hogy vegyék ki részüket a beszámlókból-visszaemlékezésekből, hisz a „Refi” az ő mandátumaik alatt született, s nőtte ki magát.

Összesítve a tanári hozzájárulásokat az Emlékkönyvhöz

• Bara Lajos-István igazgatónak (matematika szakos) van összesen 43 oldala,
• Bara Erzsébet (vallástanár és a könyv szerkesztője) 69 oldal,
• dr. Bóné Éva (irodalomtanár) 17 oldal,
• Lugosi Anikó (angol szakos) 13 oldal.
• További pedagógusok, akik írásaikkal hozzájárultak még: Kovács Nikoletta (fizikatanár), Pünkösti Ildikó (tanítónő), Balogh Lucian (filozófia-történelem).

S bár tudom, hogy a Zilahi Református Wesselényi Kollégium egy felekezeti iskola, ennek ellenére, ha összehasonlítjuk a száz vagy több évvel ezelőtti wesselényis kiadványokkal az újabbakat (2019-es v. 2023-as), a régiekből nem hiányzott a vallásos szellemiség, de nem is csordult túl.

Van egy olyan szubjektív érzésem, hogy a sok „solideogloriázás” eredője éppen a mérhetetlen emberi becsvágy lenne, ami azt hiszem ellentétes a puritán református szellemiséggel.

Szeretném jelezni, hogy e sorok szerzője nem a (történelmi) igazság kizárólagos birtokosa, s nem áll senki zsoldjában, és jelen könyvkritika nem irányul sem személy(ek) vagy intézmény(ek) ellen.

Azzal kezdtem könyvismertető kritikámat, hogy első ránézésre kellemesen meglepődünk, ha kézbe vesszük a korábban beharangozott iskolai emlékkönyvet vagy emlékalbumot. S még tart a kellemes érzés, amíg megnézzük a tartalomjegyzéket és belelapozgatunk. De végigolvasva a történelmi részt (mozaikot), s felfedezve a jelzett hiányosságokat, némileg csalódtam. Ugyanis többet vártam volna éppen azért, mert a hagyományok köteleznek. Több pontosságot, szakértelmet és figyelmet, eredetiséget, lényeges információt, s kevesebb fesztivizmust és újraközlést-ismétlést. (Esetleg egy nyelvi lektor sem ártott volna...)

Reméljük, hogy az esetleges javított kiadás, vagy a következő évfordulós album kiadásakor nem ismétlődnek meg a jelzett problémák. Ezért is kívánom a Refinek, hogy minél előbb érje is el a hajdani Wesselényi színvonalát!

László László történész, történelemtanár számos tankönyv szerzője és fordítója, aki jólismert és szerteágazó oktatási tevékenységgel rendelkezik, továbbá a Szilágyság múltjának kutatójaként is számon tartott szakember.