Megnéztük, hogyan alakult át színházi térré Kolozsvár üresen álló cipőgyára, a Clujana

„Amikor először beléptünk a csarnokba, azt éreztem, hogy ismerős. Úgy nézett ki, mint egy ház, amit sietve hagytak el. Valójában tényleg elég hirtelen állt le a gyártás a Clujana gyárban… Több olyan részletet találtunk itt, ami lenyűgözött, például asztalon felejtett feljegyzéseket, fogason lógó köpenyt, szétdobált cipősdobozokat ”Enjoy your shoes!„ felirattal. Fájdalmasnak tűnt ez az enjoy egy ilyen elhagyatott helyen” – mesélte Cristina Buluga, a kolozsvári Create. Act. Enjoy egyesület tagja, az In Between Homes projekt művészeti vezetője, amikor a helyszínen fogadott.

Az előadást annak a csarnoknak az egyik emeletén hozzák létre, ahol az utolsó pár cipők készültek, mielőtt a gyár 2022-ben bezárt volna. „Több teret megnéztünk, többek között egy szállodát is. Találtunk volna megfelelőt a város központjában is, de az rengeteg pénzbe került volna. Rájöttünk, hogy olyan teret keresünk, ami jelent valamit a közösségnek, Kolozsvárnak. Végül valaki felhívta a figyelmünket a Clujana gyárra, ahol tavaly leállt a gyártás, és azóta semmire sem használják” – mesélte Diana Buluga.

„Azon túl, hogy milyen jól passzol ez a tér a koncepciónkhoz, az előadásunkkal tisztelegni is szeretnénk azok előtt az emberek előtt, akik annyi éven át dolgoztak itt, és akiknek ez volt a második otthonuk. Emellett fel szeretnénk hívni a hatóságok figyelmét arra, hogy az ilyen terekben igenis rejlenek kulturális lehetőségek is, nem csak az ingatlanbiznisz számára lehetnek értékesek parkolóházként vagy mallként” – tette hozzá a művészeti vezető.

Călin Oancea, a Clujana gyár igazgatója korábban nem gondolta volna, hogy az épületet ilyen célra is fel lehet használni, árulta el. Kérdésünkre, hogy egyedi alkalomról van-e szó vagy lesznek még hasonlóak a volt gyárban, azt mondta, hogy ő szívesen látna az épületben ilyen kezdeményezéseket, de ez nem rajta áll, hiszen a tulajdonos a Kolozs Megyei Tanács, ők döntenek arról, hogy mi történik vele. Diana Buluga szerint egyébként a megyei önkormányzat nyitott volt a kezdeményezésükre.

A legendás kolozsvári cipőgyár rendszerváltás előtti hangulatát egykori munkatársak és Csomafáy Ferenc fényképei idézték fel korábban a Transindexen. A Clujana a rendszerváltás után korszerűtlenné vált, működése nem volt fenntartható, így 1998-ban bezárt. Ekkor több mint 2800 alkalmazottja volt. 2004-ben 35 alkalmazottal nyitott újra, de hosszú távon nem sikerült nyereségessé tenni. Az épületek közül a központi csarnok maradt a gyár tulajdonában, ezt a Kolozs Megyei Tanács 2018-ban megvásárolta, ebből fizette ki a Clujana az állam felé felhalmozott 23 millió lejes tartozását. A megyei önkormányzat, amely jelenleg a vállalat fő részvényese is, 2021-ben kérte az épületek felszabadítását, s mivel más megfelelő helyszínt nem találtak, 2022-ben leállt a gyártás.

Az épülettel kapcsolatos tervekről egyelőre nem sokat tudni. Alin Tișe, a Kolozs Megyei Tanács elnöke márciusban a Monitorul de Clujnak azt nyilatkozta, hogy mindenképp közösségi célokra használnák fel, lehet benne kórház, adminisztrációs épület, levéltár, ugyanakkor azt is mondta, hogy a cipőgyár újraindítása sincs kizárva. A márkanév a következő tíz évre le van védve, a gyártás pedig akkor indulhatna újra, ha megfelelő teret találnának hozzá, mondta el Călin Oancea.

Ulysses-parafrázis a külföldi munkavállalás hatásairól

A helyszínre érkezve a Május 1. tér felőli lépcsőházból léptünk be a sötét csarnokba. Előbb felfüggesztett fehér textilszalagok között haladtunk át: ebben az előadásban nem a függöny gördül fel, hanem közönség lép át a külvilágot és a játékteret elválasztó képlékeny határon. A játéktér sem megszokott: a résztvevők (ezúttal nem csak egyszerű nézők) kilenc elkülönített teret járnak be, az első hatot meghatározott sorrendben és meghatározott idő alatt, az utolsó hármat pedig saját ritmusukban. Ez a színház, amelyben a néző nem csak fejben, hanem fizikailag is bejár egy útvonalat, Nagy-Britanniából ered, de Romániában nem próbálkoztak még vele, tudtuk meg a művészeti vezetőtől.

Az épületnek egy részét, mintegy 1500 négyzetmétert laknak be az In Between Homes alkotói. Az előadás fő témája a migráció és annak romániai társadalomra gyakorolt hatása. Az Ulysses: European Odyssey európai uniós projekt keretében James Joyce Ulysses című regényének 18 fejezetére rímelő előadások valósulnak meg 18 városban, a kolozsvári előadás a regény 11., Szirének című fejezetének a feldolgozása. „Ez a fejezet az elválásról, a jelenlétről és hiányról, távolságról szól, így arra gondoltunk, hogy a migráció az a jelenkori téma, amelynek keretében ezekre reflektálhatunk” – mondta Diana Buluga.

Az európai uniós projekt kolozsvári lebonyolítója a Create.Act.Enjoy egyesület, az előadás rendezője Andreea Iacob, de összesen több mint 50 közreműködő dolgozik rajta, köztük több magyar munkatárs is: Varga Hunor-József a rendezőasszisztens, a díszlettervező Gábor Zsófia, a zeneszerző Iszlai József, aki játszik is az előadásban, akárcsak Pál Emőke.

Mikor megérkeztünk, már zajlott a próba, Andreea Iacob rendező éppen az előadás két amatőr szereplőjével próbált, őket az Idősek 1-es Számú Nappali Központjában szervezett színházkör látogatói közül választották ki az alkotók, tudtuk meg. A szereposztás többi tagja profi színész, kivéve a gyermekeket, akik az előadáshoz készült videofelvételeken szerepelnek, magyarázta Diana Buluga.

A jeleneteket valós történetek inspirálták, ezeket a Babeș-Bolyai Tudományegyetemen működő Transznacionális Családok Kutatóközpontjának vezetőjével, Viorela Telegdi-Csetri szociológussal közösen válogatták. Ahogy házigazdánk végigvezetett a 80 százalékban elkészült díszletek között, körvonalazódik az előadás üzenete: a migráció tragédiákat és pozitív élettörténeteket is szülhet, ami biztos, az az, hogy megváltoztatja azt, hogy mit értünk családi kapcsolaton, intimitáson, milyenek a társadalmi rítusaink.

Mint megtuduk, a helyszínen talált tárgyakat is felhasználtak az előadás díszletéhez, például székeket, asztalokat, raklapokat, plakátot. „Hiszünk az újrahasznosításban, de az is fontos szempont volt, hogy a kis székhelyünkön nincs lehetőségünk majd a díszleteket tárolni” – magyarázta Diana Buluga. A díszletek másik részét a Kolozsvári Nemzeti Színház biztosította, és remélhetőleg újrahasznosítja majd, mondta.

Az alkotócsapat korábban gyűjtést rendezett a kivándorláshoz kapcsolódó tárgyakból és történetekből. A tárgyak ottjártunkkor dobozban várták, hogy elfoglalják helyüket a készülő kiállításon. Volt, aki testvérétől emlékbe kapott karkötőtől vált meg a kiállítás idejére, másnak a kalácshoz cipősdobozban küldött otthoni dió jelentette a külföldi élet esszenciáját, de láthattunk olcsó telefonbérletek előtti korból származó órarendet, amelyen feltüntették, hogy a más időzónában élő családtagok közül kit hány órakor lehet hívni, hogy az ne kerüljön sokba. Emellett olyan kiállítást is berendeznek a helyszínen, amely 1911-től a jelenig mutat be 18 fontos epizódot a Romániát érintő migráció történetéből.

Miután áthaladtak a 15 perces jelenetekből és a kiállításokból álló labirintusokon, a résztvevők akár az udvaron is megbeszélhetik a látottakat, vagy leülhetnek egy itallal, esetleg táncolhatnak egyet az utolsó térben, ahol különböző videoinstallációk segítségével idézik meg annak a Mihaela Runceanunak a dalait, akit a rendszerváltás után kivándorlók első generációja hallgathatott.

Július 7. és 16. között összesen hat előadást tartanak, illetve 12-én egy performansszal egybekötött szimpóziumot, amelyen a meghívottak James Joyce regényének kortárs értelmezési lehetőségeiről tárgyalnak. A részvétel ingyenes, de előzetes foglaláshoz kötött.