Kalotaszeg pünkösdi látványossága a pártás lányok templomba vonulása

Nem véletlen, hogy pünkösdkor rendszerint sok turista és érdeklődő keresi fel Körösfőt. Valószínűleg ilyen érdeklődő turistaként érkezett Körösfőre 1989-ben Búzás Árpád medgyesi vegyészmérnök, és amatőr fotós, akinek a hagyatékát nemrég kapta meg az Azopan Fotóarchívum. Az ő akkor készült képeiből közlünk egy válogatást.

A párta – általánosan – a megkonfirmált lányok tipikus viselete Kalotaszegen, ezen belül pedig Körösfőn is. A nagylányok egészen a lakodalmukig viselték a pártát, illetve viselik még manapság is például Körösfőn. A pártaviselést társadalmi, gazdasági és erkölcsi tényezők befolyásolták, és időben is változott. Faragó József néprajzkutató egy Művelődésben megjelent cikkében 1957-ben egy magyarkiskapusi interjúalanyát idézve még azt írta, „a pártát szígyen sokáig viselni: egy évig elég, ha kettő, ammár dupla, ha háromig, ammár szígyen”. Manapság a körösfői lányok akár 30 éves korukig is hordhatják, anélkül, hogy bárki is úgy tekintene rájuk, mint akik „pártában maradtak”, tehát nem sikerült férjez menniük.

Faragó József az előbb említett cikkéből – amelyben azt elemezte, miért tolódik el akár egy-két évvel is a konfirmáció után a párta feltétele – például az derül ki, hogy Körösfőn az első világháború előtt a konfirmáció után egy évvel tették fel a pártát. Csak utána kezdett elterjedni a tehetős családok lányai körében, hogy már a konfirmáció évében fölteszik. A 20. század derekán a szegényebb családokban még az volt a jellemző, „csak egy esztendő múltán [tettek pártát], sőt vannak, akik soha nem is jutnak hozzá”. Ezzel szemben manapság szinte elképzelhetetlen, hogy a pünkösd előtt egy héttel frissen megkonfirmált lányok ne tegyenek pártát az alkalomból. Ahogy Zalányi-Péntek Tímea, a Kalotaszeg szíve, Körösfő c. kötet szerzője fogalmazott, ő nem is hallott ilyenről.

„Nálunk Körösfőn népviseletben konfirmálnak a lánynak, de akkor még nem viselnek pártát. Délelőtt befont hajjal vannak a templomban, délután pedig keszkenőt kötnek a fejükre. Pünkösdkor teszik fel először az újonnan megkonfirmált lányok a pártát, abban mennek templomba és vonulnak ki az úrasztala köré úrvacsorát venni. Onnantól kezdve pedig a férjhezmenetelükig ezt általában minden úrvacsoraosztáskor felveszik még manapság is” – magyarázta Tímea. A 19. század végi adatok szerint a pártás lánynak télen-nyáron megszokott vasárnapi és ünnepnapi viselete volt a párta. Faragó József a múlt század közepén már arról számolt be, hogy jelentősen csökkent a rendszeres viselésének a száma.

A pártaviselésben így vált jelentős eseménnyé Körösfőn a pünkösd, amikor tulajdonképpen a legnagyobb számban vonulnak a pártás lányok a templomba. Ahogy Tímea később fogalmaz, „nagylány” sorba bekerült frissen konfirmált lányok ünnepe is a pünkösd. Ilyenkor ők három istentiszteletre is népviseletbe mennek: az ünnep első napján délelőtt és délután, valamint másodnapja délelőtt is abban vannak. Tehát ekkor az újonnan konfirmált lányok ezen az ünnepen nem csupán úrvacsoraosztáskor veszik fel a pártát, hanem az ünnep második napján is pártában és muszujban mennek a templomba. Pünkösd első napján délután keszkenőt kötnek a fejükre, akkor nem tesznek pártát.

„Húsvétba csak azok hordják, akik addig is felvették, de pünkösdben hozzájuk csatlakoznak a frissen konfirmáltak. Még többen lesznek ebben a színes népviseletben” – mesélte, és ehhez jön hozzá a pártaviselés izgalma és büszkesége.

„Szeretjük felvenni, én biztosan szerettem. A tinédzser kor középén büszkeség is volt, hogy pártát tehettem a fejemre, már nagylány vagyok. (…) A pártaviselés a nagylánnyá válás egyik jele. Innentől már hivatalosan a párválasztási, párkapcsolati időszak következik egy nő életében. Innentől látszik, hogy kik mehetnek előbb-utóbb férjhez, látják ezt a fiúk is a karból, amikor kiállnak a lányok úrvacsorát venni” – mondta.

A körösfői pünkösdöt az is különlegesebbé teszi, hogy ilyenkor még a frissen megkonfirmált fiúk bő gatyában vesznek úrvacsorát. Utána ők már általában priccses nadrágot és bújkát viselnek az ünnepeken, de az első alkalommal még rajtuk is bő gatyás viselet van.

„Nálunk húsvétkor és pláne pünkösdkor általában turisták álltak a dombon, akkor is, amikor bementünk a templomba, akkor is, amikor kijöttünk onnan. Mivel Körösfő az E60-as út mentén van, sokan megállnak vásárolni és nézelődni, szerintem nincs olyan pünkösd, amikor nincsenek turisták” – mondta Tímea, hozzátéve, hogy ő 2019 tavaszán vett utoljára pártát, akkor is ott álltak. Sőt, még be is kérezkedtek hozzájuk lefényképezni a kalotaszegi tiszta szobát, és őt is népviseletben.

Elmondása szerint sokszor érkeznek fotósok is kifejezetten a lányok pünkösdi felvonulása miatt. „Járt nálunk fotózni Czeglédi Zsolt, az MTI fotósa is. Ő kimondottan azért jött, hogy népviseletbe öltözve fényképezzen minket” – hozza példaként.

Régen a lányok korai férjhezmenetele miatt egy családban nagyon ritkán volt két pártás lány, Faragó összegzése szerint ugyanakkor a kalotaszegi települések többségében az a véleményen, hogy „nincs két pártás leány a háznál”, tehát előbb a nagyobbaknak férjhez kell menni, aztán kapja meg a pártáját a kisebb. „Körösfőn is csak utóbb lett szokás, hogy módos családokban a második, kisebbik leány is pártát kap” – jegyezte meg 1957-es tanulmányában a néprajzkutató. Ez manapság teljesen már teljesen természetes.

„Mi ketten vagyunk a nővéremmel, mind a kettőnknek volt pártája. Egyikünk örökölte az édesanyámét, a másiknak csináltattak. Édesanyám egyedüli lány volt, ő az édesanyjától örökölte a pártáját. Hasonló a helyzet a vállnál és a bojtnál. Volt amit én örököltem meg, és volt, amiből újat kaptam. A nővérem kapta az édesanyám vállját, nekem pedig újat készítettek. A bojtnál pont fordítva van. Igyekeztünk úgy elosztani az örökséget, hogy mindenkinek jusson a régiből is. A muszuj még a dédnagymamámtól maradt ránk” – magyarázta Tímea.

„Én nagyon szerettem, nekem nem esett nehezemre viselni, mert örömmel tettem, viszont tényleg van egy súlya. Persze ez attól is függ, hogy milyen gyöngyből készültek. Ha sokáig van a fejeden, tehát az úrvacsora után még van valami ünnepség is, akkor azért meglátszik a nyoma a homlokon, de nem olyan, amit nem lehet kibírni vagy elviselni” – foglalta össze, hogy milyen érzés a pártát viselni.