Ciprian Mureșan szoborsorozatával nyílt meg Kolozsvár új transzdiszciplináris kiállítótere, az Aluvial

Az 1977-ben, Désen született Ciprian Mureșan az egyik legismertebb kolozsvári kortárs alkotó, műveivel jelen volt a többek között a Velencei Biennálén vagy a londoni Tate Modernben, volt kiállítása az Amerikai Egyesült Államokban, Olaszországban és Magyarországon, a budapesti Ludwig Múzeumban is. Szobraiban, installációiban gyakran reflektál a Ceaușescu-korszakra és a posztszocialista Romániára, rákérdezve a jelen politikai, társadalmi, kulturális jelenségeire, viszonyaira.

A Semmi sem valós, de megtörtént eseményeken alapul című kiállításán a szocreál művészetre jellemző ikonikus munkásalakokat mintázott meg fehér papírból. Nem csak a szokatlan, könnyű anyaggal értelmezte át az 1950-es évek hivatalos kelet-európai művészetének monumentális figuráit, hanem azzal is, hogy ezeket az embernagyságúnál nagyobb, de láb nélküli szobrokat a látogatókkal nagyjából egy szemmagasságba helyezte el. Újabb csavarral ráadásul a tekintet tárgya helyett megfigyelőkké változtatta ezeket a fehér proletár-árnyakat: a szobrok feje valójában camera obscura, azaz lyukkamera, amely a benne lévő fényérzékeny felületre rögzíti a szobor fél szemén beáramló vizuális információt.

Az így készült fényképeket folyamatosan hívják elő a helyben improvizált sötétkamrában, és állítják ki a falra, amely így a kiállítás végéig, augusztus 25-ig megtelik a látogatókat és a kiállítóteret „visszhangozó” fényképekkel. Mivel azonban a lyukkamerának hosszú expozíciós időre van szüksége, nem éles portrékra kell számítanunk. „A szobrok ”agyában„ létrejövő fényképeken mi magunk kerülünk megörökítésre, ahogyan a szobrok között mozgunk és éljük az életünket. A hosszú expozíciós időnek kitett fényérzékeny papír azonban keveset tud megragadni az előtte kibontakozó életből, és inkább az üres tér képét őrzi meg, emberek és mozgás nélkül” – írja ismertetőjében a kiállítótér kurátora, Székely Sebestyén György. „Ezekben a művekben a történelemnek egyfajta kiüresedését észlelhetjük. A hős hiányzik belőlük” – teszi hozzá.

A kiállítást a Visszhangok szoborsorozat mellett Ciprian Mureșan két régebbi videómunkája alkotja, mindkettő kapcsolódik a felvetett témához. Az egyik a 4’33 (2008) című videó, amely nem más, mint John Cage híres, csendből álló zeneművének parafrázisa, egy elhagyatott, posztszocialista üzembe áthelyezve, a másik pedig a Tánc (2005), amelynek hőse fordított sztriptízzel ölti magára a társadalmilag elvárt külalakot.

Az Aluvial kiállítótér a kezdeményezők terve szerint társadalmi jelenségekre is reflektáló, transzdiszciplináris tárlatokat lát majd vendégül, nem csak erdélyi és nem csak kortárs alkotóktól. Nevét az egyszerre megtermékenyítő és szennyező hordalékról, allúviumról kapta – egyébként az új kiállítótérrel szomszédos Quadro Galéria aktuális kiállításán épp most tekinthető meg Kusztos Endre erdélyi festő, grafikus 1970-es években készült Hordalék című grafikasorozata.

Az Aluvial Facebook-oldalán a következőképpen határozzák meg az új kiállítótér koncepcióját: „Az allúvium termékenyítő szerepet játszott a biológiai sokféleség és az emberi civilizációk létrejöttében. Az ember maga is idővel hordalékok termelőjévé vált. Az Aluvial célja, hogy transzdiszciplináris kiállításokat és projekteket valósítson meg. A kultúrára a társadalmat gazdagító tevékenységként tekintünk. Ugyanakkor a leülepedő hordalékok szennyező hatással is bírhatnak, és ezt a kockázatot folyamatosan kezelnünk kell”.