Transtelex-esemény: bemutatjuk Kolozsváron Tompa Andrea új regényét

Tompa Andrea regényének szereplői Erdélyben, Kolozsváron élnek. 1944-ben vagyunk, a gettósítás és a zsidók elhurcolása után Feri és Erzsi nevelik Matyit, aki valójában kislány, és Matildnak hívják – németes neve van, állapítja meg Erzsinek a barátnője, amikor arról kérdezősködik, hogy ki is a gyerek anyja –, és akinek zsidó származását megpróbálják eltitkolni, mert börtön jár a zsidók rejtegetéséért. A Sokszor nem halunk meg három nagy fejezetben követi végig Nagy Matild sorsát. A legelsőben, a pár hónapos csecsemő a teljes kiszolgáltatottságból kerül Erzsi és Feri szárnyai alá.

„Édes Erdély, itt vagyunk, s hogyha baj lesz, itt hagyunk” – dúdolja viccesen Feri a feleségének, Erzsinek, és azzal biztatja, most már csak napok kérdése, és vége lesz a háborúnak, visszajönnek az elhurcolt zsidók Kolozsvárra is, a gondjaikra bízott kislánynak az orvos édesanyja is hazakerül, és neki lehet fogni egy új, igazságosabb világ felépítésének. Az édesanya nem jön haza, és az új világ sem az lesz, amire számítanak. A két ember ideiglenes nevelőszülőkből állandó családdá formálódik, és biztos, megtartó hálót vonnak a növekedő Tilda köré. Tompa Andrea hiperrealisztikus leírásokban bontja ki a három ember hétköznapjait.

A szerző a regényben hangsúlyt egyértelműen a nőkre helyezi. Matyinak /Tildának/ Nagy Matildnak az életútját követi végig, látjuk őt gyermekként a lebombázott Kolozsváron, nevelőszüleinél, látjuk kamaszként, amint elkezdi keresni önmagát, és végül látjuk felnőttként is egy olyan közegben, amely szintén közel áll Tompa Andreához: a színház világáról van szó. Matildnak színészként minden fellépésre össze kell raknia egy identitást, egy ént, miközben a saját igazi önmagát próbálja megtalálni.

Magyarok, székelyek, zsidók és románok találkoznak ebben a történetben, amely sokféle emberi sorsot mutat fel. A regény az észak-erdélyi visszacsatolás négy évének legsötétebb pillanatával, a zsidók elhurcolásával indul, és utána kibomlik az olvasó előtt a következő fél évszázad is. De nemcsak történelmi freskót tár elénk Tompa Andrea, nemcsak arra keresi a választ, hogy hova tűntek a zsidók Erdélyből, hanem fontos emberi kérdéseket is felvet az örökbefogadás, a női sorsok, a családi titkok és elhallgatások kapcsán. Az otthon keresése, az illúziók szertefoszlása és az egyéni felelősség kérdései mind ott vannak ebben a könyvben, amelynek íve a második világháborút egy másik sötét korszakkal, a diktatúrával kapcsolja össze.

Az eseményhez Facebookon itt lehet csatlakozni.

Az esemény nyilvános. Minden résztvevő elfogadja a Transtelex adatvédelmi tájékoztatójában foglaltakat, valamint jelenlétével hozzájárul ahhoz, hogy az eseményen a szervező fotó- és videófelvételeket készítsen, azokat tárolja, valamint online felületein közzétegye.