Írók és irodalmárok ajánlják friss könyvélményeiket, akár az ideális ajándékra ismerhetünk bennük

Vonnák Diána: Látlak, Jelenkor, Budapest, 2021

Mindig nehéz döntést hozni, amikor arra kérnek, hogy egyetlen könyvet emeljek ki, hiszen idén is rengeteg fontos, említésre méltó alkotás jelent meg, mint például Borda Réka Égig érő csalán című regénye, Tóth Krisztina A majom szeme vagy Deres Kornélia Boksz című kötete.

A választásom végül Vonnák Diána Látlak című novelláskötetére esett, ami a szerző első könyve, és ami talán a legközelebb állt hozzám olvasás közben. A kötet tizenhét novellát tartalmaz, melyek egy kultúrantropológiai sétára visznek különböző kultúrkörök között. Mind a novellák felépítése, mind pedig azok nyelvezete lenyűgöző, hiszen a szerző egy igazán finom költői nyelvezetet használ, olyan mondatokkal, mint „Folyton rám lóg az ég, mint egy kivédhetetlen, arcra szorított nejlonzacskó.”. Sok szövegnél nem egyértelmű az elején, hogy hol járunk, ki az elbeszélő, de számomra ez cseppet sem volt zavaró, rábíztam magam a szövegre, vigyen, amerre vinnie kell, és végül mindig arra jutottam, hogy megérte az utazást. (György Alida író, költő, az f21.hu irodalom rovatának szerkesztője)

Julie Otsuka: Buddha a padláson, Magvető, Budapest, 2022

„Egy lány legjobb, ha beleolvad a szobába: úgy kell legyen, mintha nem is létezne” – olvasom Julie Otsuka első magyarul megjelent, Buddha a padláson című regényében (ford. Morcsányi Júlia). Csak részben vigasztal, hogy ezt a huszadik század elején mondták egy „postán rendelt” japán feleségnek útravaló tanácsként, mert talán nem csak a mondás, hanem még a gyakorlat is létezhet napjainkban.

A Buddha a padláson a „láthatatlan világhoz tartozók” regénye: Julie Otsuka kollektív hangon szólal meg, többes szám első személyben, minden történetet egyszerre mesél el, és mindegyikből csak annyit, „amennyit nagyon muszáj”. Az első oldalakon egy hajónyi fiatal lánnyal ismerkedünk meg, férjükhöz készülnek Amerikába. Akad köztük kiskamasz, és olyan is, aki inkább tengerbe veti magát, mint a hazatérés szégyenébe. Összehasonlítják leendő uraik fényképét, kézírását: mind jóképű férfiak, sikeres bankárok, gyöngybetűkkel írott leveleikben a rég áhított amerikai álmot ígérik nekik. És természetesen mind hazudtak.

Otsuka regénye nem riad vissza sem a kellemetlen kérdésektől, sem a sztereotípiáktól, még attól sem, hogy a szikár tőmondatok és vallomások hálójában néha szereplőivel együtt higgyen a változásban. A Pearl Harbor elleni japán támadás és a Második Világháború azonban háttérbe szorítja ezeket a történeteket, így a regény végkifejlete is csupán annyira „fair”, amennyire a történelem ismeretében számíthatunk igazságosságra – vagy arra, hogy a padláson hagyott bronz Buddha valaha visszakerül gazdájához. Bár a Buddha a padláson bő tízéves késéssel jutott el magyar nyelvű olvasójához, olyan történelmi korról és jelenségről szól, amelyet ma már igazán nehéz lenne elfelejteni. (Mărcuțiu-Rácz Dóra költő, író, a Helikon folyóirat szerkesztője)

Szabó Róbert Csaba: Újratöltés, Gutenberg Kiadó, Csíkszereda, 2022

Szabó Róbert Csaba neve már a fiatal olvasók körében is ismerős, hiszen a verespataki ciántechnológiás bányakitermelés története ihlette meseregénynek (Vajon nagyi és az aranyásók) töretlen a sikere. A szerző első ifjúsági regénye a napokban látott napvilágot: alcíme szerint az Újratöltés ifjúsági kalandregény. Bár két ujjunkon meg tudjuk számolni a kortárs erdélyi ifjúsági regényeket, az Újratöltés nem ezzel fog kitűnni az irodalmi palettán. (Az első ujjunkon Zágoni Balázs A Gömb című regénye szerepel.)

A történet röviden: a gamer főszereplő valamennyire szándékán kívül, de egy megmagyarázhatatlan (belső) hívásra válaszolva kilép a mindennapokból, a számára otthonos számítógépes játék világából, és a szelídítetlen természetben indul eltűnt apja keresésére. Ismerősnek találja a regény világát az, aki a Vajon Nagyi-sorozat valós és fikció között lebegtetett történetét már bejárta. Az erdélyi tájakon játszódó regényben Orosz Annabella illusztrációi, a szerző fordulatos stílusa, humora, néhol lírai nyelvezete, és a főbb témák is visszatérnek: a természetközelség, az erdők, vizek, bányák világa, a kamasz főszereplő identitáskeresése, a fiatal szereplők küzdelme a környezet védelméért és a természet kizsákmányolása ellen (illegális fakitermelés).

Szabó Róbert Csaba Újratöltése úgy ökokritikai és ifjúsági regény, hogy elkerüli a két kategória fő csapdáit. Az egyik csapda, amit a regény elkerül az ifjúsági regények egyszólamúsága, moralizáló tartalma és sekélyes nyelvezete. A szerző bravúrosan tartja kézben a kalandregény szálait, miközben az olvasó számára különböző kapcsolódási és értelmezési pontokat ad.

A másik csapda a regény természetközelségéből adódhatna. Ahogyan a klímaszorongás jelensége egyre elterjedtebbé vált a fiatalok körében, úgy tűnt fel egyre több, a környezettudatosságot tematizáló gyermek- és ifjúsági mű is. A témába tartozó művek alműfaja például a cli-fi (klímafikció, climate fiction), amelyben túl gyakran fordulnak elő olyan szövegek, amelyek főként a szorongást, a tehetetlenség érzését növelhetik az olvasókban.

A regény legnagyobb erőssége azonban, hogy szorongás, megfélemlítés helyett a vad, szelídítetlen természet szeretetét, tiszteletét és misztériumát érezteti meg az olvasóval, azt hogy mi nem csupán benne élünk a természetben, nem felhasználói vagyunk, akik okosan kell vele gazdálkodjanak, hanem hogy magunk is a természet vagyunk. (Jakab Villő Hanga irodalmár, tanár, a Cimbora kulturális diáklap szerkesztője)

Korpa Tamás: Házsongárd LIVE, Erdélyi Híradó – Kalligram, Kolozsvár – Budapest, 2022.

Nehéz kiemelni egyetlen kötetet az elmúlt évekből, mert szerencsére nem szűkölködünk jó megjelenésekben. Visky András Kitelepítés regényét olvasom épp, azt is nagyon imádom, de Németh Zoltán Tektonika című kötete, Fischer Botond Buddha Jazz kötete, Kustos Júlia Hullámtörő, Vajna Ádám egyébként is, mit akarhatott itt az őrgróf, valamint Szőcs Petra A gonosz falu legszebb lakója sok más mellett mind emlékezetes olvasmányok voltak. Viszont Korpa Tamás Házsongárd LIVE kötetét különösen szerettem, sőt. Alapmű, nem csak erdélyiek számára.

Korpa Tamás magyarországi szerző, de a szíve régóta Erdélyhez, kiváltképp Kolozsvárhoz húzza. Már közel tíz évet éltem ebben a városban, de ő még mindig sokkal alaposabban és behatóbban ismeri a várost, mint én valaha is fogom. A Házsongárd LIVE különböző poétikai eljárásokat használ, van humora, van érzékenysége, van líraisága. Mint a címe is sejteti, többek között olyan jeles személyiségekhez kötődik, akik a Házsongárdban nyugszanak, mint például Bréda Ferenc, Hervay Gizella, Kántor Lajos, Szilágyi Domokos vagy Jancsó Noémi. Szintén említésre méltó az Egy házkutatásról című versciklus is, ami ugyanazt a teret dokumentálja különböző megfigyelők szemszögéből. De az Isus célszemély megfigyelésének leírásai is gyönyörűek, ahogy a krisztusi történetet egy szekusdosszié nyelvezetével írja újra. Az utolsó ciklus, a Tananyagok a Securitate esti iskolájából pedig a líraiságában válik igazán fenyegetővé: alternatív – és kegyetlen – segédanyagok a megismeréshez.

A Nászéjszaka a Belvederében című verse pedig személyes kedvencem, ahogy egy sietés, egy kapkodás történetét töri darabokra: „a sietség egy felkavart franciaágyból * ásítás a hálószobában * a sietség, aminek összeköttetése van a csípővel * amit a fej nem követ, csak narancsmag méretű verejtékcseppek gördülnek le róla, mert a fej tájolása másmilyen * ismer habozást, és árnyalatokat ismer, felségjeleket”.

Fontos, érzékeny kötet Kolozsvárról, múltról, diktatúráról, emberségről, kiszolgáltatottságról és szeretetről. Határozottan erdélyi könyv, akkor is, ha nem erdélyi szerző írta. Helyettünk írta meg. (André Ferenc költő, slammer, műfordító)

Jorge Luis Borges: A végtelen életrajza, Jelenkor, Budapest, 2021

Jorge Luis Borges összegyűjtött esszéi 2021-ben jelentek meg A végtelen életrajza címmel, a Jelenkor gondozásában. A kötetet Scholz László szerkesztette az Emecé 1996-os, négykötetes, spanyol nyelvű Borges-életműkiadása alapján, és szervesen illeszkedik abba a sorozatba, melynek nyitódarabja a 2018-ban közreadott, az összes Borges-prózát magában foglaló válogatás volt. Míg a Jól fésült mennydörgés esetében a magyar fordításban első alkalommal itt megjelenő Borges-önéletrajz, valamint a prózakötetekhez kapcsolódó szerzői előszavak jelentették az újdonságot, A végtelen életrajza az igényesen szerkesztett név- és tárgymutatók, 19 magyar fordításban korábban nem olvasható esszé, a magyar nyelvű Borges-megjelenéseket összesítő bibliográfia, valamint az esszékötetekhez tartozó szerzői paratextusok magyar nyelven történő közlése miatt tekinthető izgalmas projektnek.

A kötet megjelenése több szempontból is időszerű volt. Az Európa gondozásában 1999-2000-ben közreadott, majd 2010-ben nagyjából változatlan formában újra kiadott Borges-életmű számos ponton hézagosnak bizonyult. Ezeknek a hézagoknak a pótlása, a magyarul korábban nem olvasható esszék hozzáférhetővé tétele a magyar olvasók számára ha merőben új fénybe nem is helyezi a Borges-életművet, de mindenképp támpontokat kínálhat kevésbé bejáratott Borges-értelmezések számára.

Fontosnak érezném, hogy a Borges-életművet a saját földrajzi, történeti, politikai kontextusai felől is újraértsük, számomra ugyanis úgy tűnik, hogy akkor is aktív párbeszédben áll a spanyol-amerikai posztgyarmati világgal, amikor tüntetően hallgat erről. A művek pontos időrendbe állítása, az életmű darabjai közt fennálló viszonyok ilyen szempontú újragondolása segít valamelyest közelebb férkőzni a kevésbé explicit politikai, társadalmi, történeti koordinátarendszerekhez is. Továbbá, mivel a Borges-életművet alapvetően a mozaikosság, a műfaji hibriditás, a műfajok közötti mellérendelő viszonyok jellemzik (ld. prózai munkásságát nem tetőzi be regény, az esszéisztikája pedig nem eszkalálódik nagymonográfiában, hanem inkább horizontálisan, a széppróza irányába nyílik meg, és fordítva), ismételten fontos, hogy helyükre kerüljenek a mozaik darabjai. A kiadóváltás (korábban Európa, 2018 óta Jelenkor) szintén izgalmas fejleményekhez vezethet: új olvasóközönséget implikál, így a korábbiaktól eltérő értelmezési stratégiákat hozhat játékba. (Serestély Zalán író, költő, a BBTE bölcsészkarának oktatója)

Molnár T. Eszter: Hidegkút, Kalligram, Budapest, 2022

Ami nem öl meg, az erősebbé tesz, hangzik a közhely. Jó, de mit jelent az, hogy „megölni”? – kérdezi a Hidegkút.

Molnár T. Eszter könyvének cselekménye különböző, a szó szoros értelmében soha el nem követett gyilkosságokból épül fel (a gyilkos betegségből való kigyógyulás is ide sorolható). Szereplői (a fontosabb szereplők) kísértetek: önmaguk kísértetei, de ez nem értékítélet, csupán egy létmódra utal. Közülük egy ténylegesen halott; az ő esetében a kísérteti létmód lesz irreális, vagy még inkább: beteljesületlen, nem több, nem más, mint a fantázia játéka. Ilyen közegben, ilyen szereplők által vizsgálja a regény törvény és igazságosság, igazságszolgáltatás és igazságosság bonyolult kapcsolatát, és modellezi helyzetek sorozatát, melyekben az érintettek következetesen elhárítják maguktól a törvényt/törvényességet, totál érthető okokból, amelyeket az olvasó legitimnek, sőt igazságosnak fogad el. (Egy olyan történet, ahol szereplők és elkövetett bűnök is valamiképpen önmaguk kísértetei, talán eleve megköveteli a törvény helyett annak szellemalakját – újfent értékítélet nélkül, ld. fentebb.) A Hidegkút tragédiával, illetve tragédiák sorozatával végződne, ha végződne egyáltalán bárhogy, ha létezhetne bármiféle végkifejlet a folyamatos megvalósulatlanság terepén.

Hogy a (számomra rendkívül) fontos kérdések és a súlyos téma ellenére sem lesz ez a könyv sem a kelleténél nyomasztóbb, sem nehezen olvasható, az az fordulatos cselekménynek és a szöveg gazdagságának köszönhető: a pimasz-gonosz humor jól megfér itt a csodálatos szimbolikájú képek és a zoológiai tárgyú információk mellett. Minden szereplő a saját stílusában, a saját pozíciójából szólal meg, az olvasó mindig sokkal többet tud náluk – de ez a tudás nem hatalom, hanem kétkedéshez, elbizonytalanodáshoz vezet, mint ahogy annak egy jó könyvben lennie kell.

A Hidegkút kivételes olvasmányélményt nyújt, büszke lesz a karácsonyfa, amely alá odakerülhet. Ráadásul becsomagolni sem kell, olyan gyönyörű a borítója. (Papp-Zakor Ilka író, műfordító)