Jelennel rezonáló archív – kiállítással zárul a Dolgozó nő fotóanyagának digitalizálása

Elérhetővé vált a Dolgozó Nő folyóirat mintegy 10 ezer darabos, digitalizált fotóarchívuma a Minerva Archívum honlapján. Az 1945 és 1989 között készült fényképek kiállításon lépnek párbeszédbe a jelennel.

A Dolgozó Nő havilap volt az egyetlen magyar nyelvű, nőkkel foglalkozó folyóirat a szocialista Romániában. 1945 és 1989 között jelent meg, 1948 óta az országos nőtanács lapjaként. Ebből az időszakból mintegy 10 000 6x6-os színes dia- és középformátumú kép maradt fent, többnyire Ioan Miclea-Mihale sajtófotói, amelyek az elmúlt három évtizedet padláson töltötték, most pedig a Román Kulturális Alap (AFCN) és a Minerva Művelődési Egyesület társfinanszírozásával digitalizálta őket a Minerva-sajtófotó archívum csapata, Miklósi Dénes, Oana Hodade, Răzvan Anton, Öllerer Áron, Jancsik Gergő, Nagy Blanka-Ágnes és Bogdán Farkas.

„A képek »hallgatnak«, nehéz kitalálni, hogy hogy tudod elhelyezni, valamilyen relevanciával visszaadni a köztérnek, hogy ne gyors »effekteket«, spektákulumot gyártsunk, hanem valamit megértsünk belőle, mert érint” – mondta el a Transtelexnek Miklósi Dénes, a Minerva-sajtófotó archívum egyik alapítója. A fotók „megszólaltatásával” a csapat tagjai mellett meghívott alkotók, szakértők próbálkoztak (Blos-Jáni Melinda, Iulia Toma, Claudiu Cobilanschi, Nicoleta Moise, Alina Șerban, Miron-Vilidár Vivien, Matei Bejenaru, Tibori Szabó Zoltán), többek között az ő beavatkozásaikból áll össze a Kedves Bori című kiállítás, amely december 15-ig látogatható a kolozsvári tranzit.ro terében, a Jókai (Napoca) utca 16. szám alatt, ott, ahol korábban a Dolgozó nő szerkesztői is tevékenykedtek.

A kiállítótérbe lépve fellapozhatjuk a kötetekbe kötött folyóiratot, majd eldönthetjük, hogy melyik installációhoz lépünk közelebb. A szemközti falon a kiállítás plakátján is szereplő felvételt dekonstruálja Matei Bejenaru vizuális művész videója: a kolozsvári Porcelángyárból 1967-ben kilépő munkásokat ábrázoló diáról készített hatalmas méretű fotónyomatot a Iași-i Kortárs Fotográfiai Központ egyik alapítója, majd meditatív mozgóképpé alakította úgy, hogy lassan pásztázott a kamerával a szemcsés felületen, ezzel a fotográfia anyagiságára és a szkennelés gesztusára irányítva a figyelmet.

Láthatjuk ugyanakkor az egykori szerkesztőket a Román Televízió riportjában, amelyet a lap 40. születésnapjára készítettek, és olvashatjuk visszaemlékezéseiket is, például Márton Len Ilona nemrég papírra vetett, gyöngybetűs beszámolóját a szerkesztőségi életről.

A Kedves Bori a Dolgozó Nő folyóirat rovata volt, itt közölték az olvasók leveleit, és próbáltak tanácsadással, sőt helyszíni riportokkal megoldást keresni az ezekben felmerülő problémákra. A kiállításon látható az a videointerjú, amelyben Márton Len Ilona, a lap belső munkatársa mesél a népszerű rovatról a cenzúra vonatkozásában. A diktatúra előrehaladtával előfordult, hogy nem jelenhetett meg bármilyen olvasói levél, a felmerülő témákról nem lehetett írni.

A rovatban jól nyomon követhető a nő társadalmi szerepének a változása: az ‘50-es években a kollektivizációhoz, a ‘60-as években a városiasodáshoz és modernizációhoz, a társadalmi egyenlőséghez kapcsolódó problémákkal jelentkeztek a nők, később pedig egyre inkább előtérbe kerültek a magánéleti, kapcsolati kérdések, derül ki Blos-Jáni Melinda videoinstallációjának leírásából. A fotótörténész, vizuális antropológus arra volt kíváncsi, hogy hogyan rezonál az egykori nők levele a mai nők, családok gondjaival, ezért fiatal nőket kért meg arra, hogy olvassanak fel néhány levelet.

Elvontabb, a laphoz közvetetten kapcsolódó installációban láthatjuk Harun Farocki német filmrendező Still Life című dokumentumfilmjét a reklámfotóról, mint kortárs csendéletről, mellette Aurel Ciupe festőművész gyümölcsöket ábrázoló csendéletével és néhány gipszgyümölccsel, utalva a szocialista Románia hivatalos kommunikációban szereplő bőség és az ínséges valóság közötti feszültségre.

A rendszerváltás előtti sajtófotókat „újrahasznosító” installációk egyike Miron-Vilidár Vivien fotográfusé, aki művészként és kutatóként – a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Hungarológia Doktori Iskolájának hallgatójaként – is a női testtel és az ehhez kapcsolódó tabutémákkal foglalkozik. Egyik fotósorozatának célja az volt, hogy ítéletmentesen foglalkozzon az abortusz kérdéskörével, a másikban negatív szülésélményeket dolgozott fel, a két projekt pedig a Dolgozó nő archívumában találkozott. „Az archív képekhez már eleve úgy nyúltam, hogy azokat mazsoláztam ki magamnak, ami valahogy többletet tud adni a két sorozatomnak, behozza a múltat” – magyarázta a fotográfus.

Azt is elárulta, hogy sorozatait általában szövegként képzeli el, amit balról jobbra kell „olvasni”. Installációjában a fogantatást követő különböző utakat, döntési lehetőségeket mutat fel, amelyek mind hozzátartoznak a női léthez, ezért elfogadhatóak. „Azért azt gondolom, hogy az abortuszt jobb megelőzni. Én fotósként csak annyit tehetek, hogy elgondolkodtatok a képeimmel, de a megelőzés az oktatási rendszer meg az egyéb segítő intézmények dolga lenne” – tette hozzá Miron-Vilidár Vivien.

Claudiu Cobilanschi egy tíz részes sorozatot választott ki a Dolgozó nő archívumából, amely elmozdul a sajtófotó irányából a reklámfotó felé, tulajdonképpen egy ékszert reklámozó modellt láthatunk rajta különböző beállításokban. Hogy mozgásba hozza a fotó jelentésrétegeit, a művész olyan kérdéseket rendelt a különböző beállításokhoz, amelyek ma is megosztóak, vitát generálnak.

A december 15-ig, keddtől péntekig 16-20 óra között látogatható kiállításnak része maga a digitalizáló asztal is, amit akár működésben is láthat az, aki ellátogat ide, ugyanis időközben a fotóarchívum további darabjai kerültek elő, és ezek feldolgozása még folyamatban van.