Jelennel rezonáló archív – kiállítással zárul a Dolgozó nő fotóanyagának digitalizálása

2022. november 21. – 17:55

Másolás

Vágólapra másolva

Elérhetővé vált a Dolgozó Nő folyóirat mintegy 10 ezer darabos, digitalizált fotóarchívuma a Minerva Archívum honlapján. Az 1945 és 1989 között készült fényképek kiállításon lépnek párbeszédbe a jelennel.

A Dolgozó Nő havilap volt az egyetlen magyar nyelvű, nőkkel foglalkozó folyóirat a szocialista Romániában. 1945 és 1989 között jelent meg, 1948 óta az országos nőtanács lapjaként. Ebből az időszakból mintegy 10 000 6x6-os színes dia- és középformátumú kép maradt fent, többnyire Ioan Miclea-Mihale sajtófotói, amelyek az elmúlt három évtizedet padláson töltötték, most pedig a Román Kulturális Alap (AFCN) és a Minerva Művelődési Egyesület társfinanszírozásával digitalizálta őket a Minerva-sajtófotó archívum csapata, Miklósi Dénes, Oana Hodade, Răzvan Anton, Öllerer Áron, Jancsik Gergő, Nagy Blanka-Ágnes és Bogdán Farkas.

„A képek »hallgatnak«, nehéz kitalálni, hogy hogy tudod elhelyezni, valamilyen relevanciával visszaadni a köztérnek, hogy ne gyors »effekteket«, spektákulumot gyártsunk, hanem valamit megértsünk belőle, mert érint” – mondta el a Transtelexnek Miklósi Dénes, a Minerva-sajtófotó archívum egyik alapítója. A fotók „megszólaltatásával” a csapat tagjai mellett meghívott alkotók, szakértők próbálkoztak (Blos-Jáni Melinda, Iulia Toma, Claudiu Cobilanschi, Nicoleta Moise, Alina Șerban, Miron-Vilidár Vivien, Matei Bejenaru, Tibori Szabó Zoltán), többek között az ő beavatkozásaikból áll össze a Kedves Bori című kiállítás, amely december 15-ig látogatható a kolozsvári tranzit.ro terében, a Jókai (Napoca) utca 16. szám alatt, ott, ahol korábban a Dolgozó nő szerkesztői is tevékenykedtek.

A kiállítótérbe lépve fellapozhatjuk a kötetekbe kötött folyóiratot, majd eldönthetjük, hogy melyik installációhoz lépünk közelebb. A szemközti falon a kiállítás plakátján is szereplő felvételt dekonstruálja Matei Bejenaru vizuális művész videója: a kolozsvári Porcelángyárból 1967-ben kilépő munkásokat ábrázoló diáról készített hatalmas méretű fotónyomatot a Iași-i Kortárs Fotográfiai Központ egyik alapítója, majd meditatív mozgóképpé alakította úgy, hogy lassan pásztázott a kamerával a szemcsés felületen, ezzel a fotográfia anyagiságára és a szkennelés gesztusára irányítva a figyelmet.

A kolozsvári porcelángyár dolgozói, 1967-ben – Fotó: Dolgozó Nő / Minerva Archívum
A kolozsvári porcelángyár dolgozói, 1967-ben – Fotó: Dolgozó Nő / Minerva Archívum

Láthatjuk ugyanakkor az egykori szerkesztőket a Román Televízió riportjában, amelyet a lap 40. születésnapjára készítettek, és olvashatjuk visszaemlékezéseiket is, például Márton Len Ilona nemrég papírra vetett, gyöngybetűs beszámolóját a szerkesztőségi életről.

A Kedves Bori a Dolgozó Nő folyóirat rovata volt, itt közölték az olvasók leveleit, és próbáltak tanácsadással, sőt helyszíni riportokkal megoldást keresni az ezekben felmerülő problémákra. A kiállításon látható az a videointerjú, amelyben Márton Len Ilona, a lap belső munkatársa mesél a népszerű rovatról a cenzúra vonatkozásában. A diktatúra előrehaladtával előfordult, hogy nem jelenhetett meg bármilyen olvasói levél, a felmerülő témákról nem lehetett írni.

A rovatban jól nyomon követhető a nő társadalmi szerepének a változása: az ‘50-es években a kollektivizációhoz, a ‘60-as években a városiasodáshoz és modernizációhoz, a társadalmi egyenlőséghez kapcsolódó problémákkal jelentkeztek a nők, később pedig egyre inkább előtérbe kerültek a magánéleti, kapcsolati kérdések, derül ki Blos-Jáni Melinda videoinstallációjának leírásából. A fotótörténész, vizuális antropológus arra volt kíváncsi, hogy hogyan rezonál az egykori nők levele a mai nők, családok gondjaival, ezért fiatal nőket kért meg arra, hogy olvassanak fel néhány levelet.

Elvontabb, a laphoz közvetetten kapcsolódó installációban láthatjuk Harun Farocki német filmrendező Still Life című dokumentumfilmjét a reklámfotóról, mint kortárs csendéletről, mellette Aurel Ciupe festőművész gyümölcsöket ábrázoló csendéletével és néhány gipszgyümölccsel, utalva a szocialista Románia hivatalos kommunikációban szereplő bőség és az ínséges valóság közötti feszültségre.

A rendszerváltás előtti sajtófotókat „újrahasznosító” installációk egyike Miron-Vilidár Vivien fotográfusé, aki művészként és kutatóként – a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Hungarológia Doktori Iskolájának hallgatójaként – is a női testtel és az ehhez kapcsolódó tabutémákkal foglalkozik. Egyik fotósorozatának célja az volt, hogy ítéletmentesen foglalkozzon az abortusz kérdéskörével, a másikban negatív szülésélményeket dolgozott fel, a két projekt pedig a Dolgozó nő archívumában találkozott. „Az archív képekhez már eleve úgy nyúltam, hogy azokat mazsoláztam ki magamnak, ami valahogy többletet tud adni a két sorozatomnak, behozza a múltat” – magyarázta a fotográfus.

Miron-Vilidár Vivien kiállítása – Fotó: Miron-Vilidár Vivien / Minerva Archívum Facebook-oldala
Miron-Vilidár Vivien kiállítása – Fotó: Miron-Vilidár Vivien / Minerva Archívum Facebook-oldala

Azt is elárulta, hogy sorozatait általában szövegként képzeli el, amit balról jobbra kell „olvasni”. Installációjában a fogantatást követő különböző utakat, döntési lehetőségeket mutat fel, amelyek mind hozzátartoznak a női léthez, ezért elfogadhatóak. „Azért azt gondolom, hogy az abortuszt jobb megelőzni. Én fotósként csak annyit tehetek, hogy elgondolkodtatok a képeimmel, de a megelőzés az oktatási rendszer meg az egyéb segítő intézmények dolga lenne” – tette hozzá Miron-Vilidár Vivien.

Claudiu Cobilanschi egy tíz részes sorozatot választott ki a Dolgozó nő archívumából, amely elmozdul a sajtófotó irányából a reklámfotó felé, tulajdonképpen egy ékszert reklámozó modellt láthatunk rajta különböző beállításokban. Hogy mozgásba hozza a fotó jelentésrétegeit, a művész olyan kérdéseket rendelt a különböző beállításokhoz, amelyek ma is megosztóak, vitát generálnak.

A december 15-ig, keddtől péntekig 16-20 óra között látogatható kiállításnak része maga a digitalizáló asztal is, amit akár működésben is láthat az, aki ellátogat ide, ugyanis időközben a fotóarchívum további darabjai kerültek elő, és ezek feldolgozása még folyamatban van.

Támogasd a Transtelexet!

Az erdélyi közösségnek saját, független lapja csak akkor lehet, ha azt az olvasótábora fenntartja. Támogass minket akár alkalmi jelleggel, ha pedig teheted, állíts be rendszeres támogatást!

Támogatom!
Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!