Az elmúlt két évben Fábián Tibor három könyvét adta ki Tortoma kiadó, ezekből kettő, az Ilyenek voltunk és a Ceaușescu elvtárs, pajtás a diktatúrát közelíti meg humorosan, a Guyana szörnyei pedig egy izgalmas kalandregény, amelynek írása közben néha a szerző is félt. Kölcze Renáta beszámolója.
„Szeretnéd 30-35 évig ezt csinálni?” – merült fel a kérdés Fábián Tiborban, a szakadáti kólagyárban. Ekkor döntötte el, hogy inkább írásra adja a fejét.
Nem indult zökkenőmentesen az írói pályafutása, rengeteget próbálkozott míg kiadták a könyveit, az akkori felesége sem támogatta. A most már újságíró és református lelkész úgy gondolja, hogy az ember akkor jön rá, hogy mit is szeretne igazán csinálni, ha kipróbálja magát különböző dolgokban.
Fábián Tibor a 11. Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten mesélt pályafutásának kezdeteiről beszélgetőtársaival, Somogyi Botonddal és Tókos Leventével. A műveit megjelentető Tortoma alapítója, Demeter László pedig egy kisvárosi kiadó működtetésének a nehézségeiről beszélt.
Fábián számára fontos a spontaneitás és a humor, talán ezért is tud a diktatúrára úgy visszaemlékezni, hogy „30 év távlatából nem maradt más, mint a nevetés”. Az Ilyenek voltunk tárcanovella kötet a szerző fiatalkori emlékeit mutatja be a kommunizmusról, szerinte egy bizonyos kor után, 40 felett megszületik az emlékezés igénye. A 39 tárcanovellát tartalmazó könyv az író kortársainak is sokat segített az emlékek felidézésében, Fábián pedig egyelőre itt leállt, de folytatja, ha az olvasók ezt igénylik.
Elhangzott, sok szerző táborozik le egy történelmi korszak mellett, ahogy Fábián Tibor is a 80-as éveknél. A Ceaușescu elvtárs, pajtás parodizálja a diktátort, és próbálja emberi helyzetekben feltűntetni, hiszen „egy diktátor is ember, vagy ember volt valamikor”.
Tókos Levente szerint a könyv egy „Fábián Tibi féle tasli a nosztalgiázóknak”. A szerző egyébként ezt a könyvet írta a leghosszabb ideig, a 80-as évekre úgy emlékszik vissza, mint a lassú idő korszakára. „Sokat szenvedtünk, de úgy kell visszaemlékezni, hogy utólag is kinevessük a diktátort”.
A harmadik kötet, Guyana szörnyei egy kalandregény, a szerző szeretett volna műfajt váltani és egy kalandot megélni. „Próbáltam valami nagyon ismeretlen és egzotikus országot megjelölni, kis túlzással mondhatom, hogy megnéztem a térképet, és ami a legtávolabbi és legismeretlenebb volt számomra, ráböktem”. A könyvet 2020 nyarán írta, visszatükrözve a világjárvány pár elemét. A szerző számára is egy kellemes utazás volt a kalandregény, aminek írása közben néha ő maga is félt.
A Transtelex egy egyedülálló kísérlet
Az oldal mögött nem állnak milliárdos tulajdonosok, politikai szereplők, fenntartói maguk az olvasók. Csak így lehet Erdélyben cenzúra nélkül, szabadon és félelmek nélkül újságot írni. Kérjük, legyél te is a támogatónk!
Támogató leszek!