Sárik Péter: Bartók zenéje tiszta jazz

2022. június 01. – 11:57

Sárik Péter: Bartók zenéje tiszta jazz
Fotó: Sárik Péter Trió

Másolás

Vágólapra másolva

Kell még Bartókot népszerűsíteni? Vagy épp Bartók népszerűsíti az előadót? Az éppen erdélyi turnéra induló Sárik Péter szerint szükséges a zenei marketing, de csupán Bartók neve nem lenne elég.

Tucatnyi erdélyi helyszínen koncertezik szerdától a Sárik Péter Trió, amelynek tagjai a Bartók-feldolgozásaikból összeállított lemezt mutatják be. Nagyváradon kezdenek június elsején, majd sorban Marosvásárhely (június 2.), Székelyudvarhely (június 3.), Csíkszereda (június 5.), Pürkerec (június 7.), Kézdivásárhely (június 8.), Sepsiszentgyörgy (június 9.), Câmpina (június 10.), Brassó (június 11.), Déva (június 12.), Nagykároly (június 14.) és Szatmárnémeti (június 15.) következik. Sárik Pétert kérdeztük Bartókról, a komolyzene marketingjéről, és egy kicsit a turnéról is.

Egy korábbi interjúdban említetted, hogy manapság már nem elég önmagában csak a zene annak eladásához, szükséges hozzá a marketing is. Miért nem elég az, ha valaki nagyon jó?

Mert dömping van. Mindenből. Bemész a boltba, és tegyük fel, joghurtot szeretnél venni. Van húszféle. Melyiket fogod választani? Ritka kivétellel azt, amit ismersz, megszoktál, vagy azt, amit épp nagyon reklámoznak. A többinek esélye sincs, pedig lehet, hogy sokkal finomabbak hevernek a hátsó polcon.

Pont ugyanígy van ez a zeneiparban is. És azt gondolom, hogy ezzel nincs semmi baj. Ráadásul sokkal igazságosabban működik ez manapság, mint mondjuk harminc éve. Akkor egy zenész totálisan ki volt szolgáltatva a kiadóknak, tévéknek, rádióknak. Ha nekik nem kellettél, senki nem ismerhetett meg.

Ha reklámozni szerettél volna, akkor vagyonokért kellett plakátokat, szórólapokat gyártatni, újsághirdetéseket venni. Ma, ha tényleg, de tényleg átlagon felüli tehetség vagy, illetve valóban világraszóló, amit nyújtasz, pár nap alatt megismerhet bárki ezen a bolygón. Pár gombnyomással, és akár egy fillér befektetés nélkül. Sok ilyen példa van, és ez szerintem csodálatos. Ez a lehetőségek világa!

Korábban már feldolgoztad Beethoven zenéjét, most pedig egy Bartók-lemezt fogsz bemutatni Erdélyben. Milyen szempontok szerint döntesz egyik vagy másik művész mellett?

Az egész tizenkét éve kezdődött, amikor elkezdtük a Jazzkívánságműsor című koncertsorozatot. Ott teljesítettük a közönségünk dalkéréseit, persze úgy, hogy jazzesítettük a kívánságokat. Kértek Beethovent is, és a feldolgozásunkat játszották a rádiók. A Beethoven Budán Fesztivál igazgatója meghallotta, megtetszett neki, és felkért minket egy egész koncertnyi Beethovenre. Szóval ez véletlen jött.

Bartók már tudatos választás volt. Mi jazz-zenészek rajongva szeretjük őt, így alig vártuk, hogy lejárjanak a szerzői jogok és végre feldolgozhassuk a műveit. Bartók zenéje tiszta jazz, másrészt ő a miénk, természetes, hogy Bartókot játszunk.

Gondolom, marketing szempontból is jelentősége van egy ismert művész életműve feldolgozásának.

Természetesen, marketing szempontból is sokkal könnyebb dolgunk van, ha ilyen szupersztárok műveit adjuk elő, hisz mindenki ismeri a nevüket, de hatalmas tévút, ha valaki azért játszik például klasszikus zenei feldolgozásokat, hogy ezáltal legyen ismert. Ha nincsenek saját műveid, zenéd, stílusod, könnyen rád aggatják a coverband címkét.

„Az volt a célunk, hogy ismertebbé tegyük a mai fül számára Bartók zenéjét” – nyilatkoztad korábban. Milyen tapasztalataid vannak, szükség van Bartók népszerűsítésére? Ismerik a nevén kívül a zenéjét is?

A Kékszakállú feldolgozásunk megjelenése után az a kijelentésem, hogy szerintem népszerűsíteni kell a klasszikus zenét és Bartókot is, sok komolyzenész kollégánál kiütötte a biztosítékot. Ízekre szedtek a Facebookon, hatalmas indulattal védték az ellenvéleményüket. Valahol megértem őket, mert sokuk 0/24-ben a klasszikus zenében él, a felmenőikkel, családjukkal, barátaikkal egyetemben, és tényleg el sem tudják képzelni, hogy mások nem Mozarttal kelnek és Bartókkal fekszenek.

Az a tapasztalatom, hogy sokszor még a klasszikus zene rajongók nagy részének is sok, túl modern, túl nehéz Bartók. Nemhogy azoknak, akik még életükben nem voltak egy hangversenyen sem.

Szerencsére nemcsak mi, de egyre több klasszikus zenész is úgy látja, hogy kell a reklám a műfajunknak és új, szokatlan, érdekes módon próbálnak közelíteni a közönséghez.

Milyen érzés volt hozzányúlni Bartók zenéjéhez? Nem tartottál attól, hogy félrecsúszhat az újraértelmezés?

Hatalmas súllyal nyomta a vállam ez az egész, amellett, hogy hihetetlenül izgalmas volt a kirándulás Bartók világába. Mindig ott a veszély, hogy egy újraértelmezés félremegy és az borzasztó, hisz mindenki ismeri a tökéletes eredetit.

Épp ezért óriási alázattal, figyelemmel és tisztelettel dolgoztam. Megpróbáltam kitalálni, hogy Bartók hogy csinálná, ha épp jazz-trióra szeretné áthangszerelni a műveit. Meg kellett őt ismernem, mint embert, nem mint a hatalmas zsenit, hanem, mint a köztünk járó, alacsony, törékeny, hallgatag kis emberkét. Bele kellett bújnom a bőrébe, hogy a lehető leghitelesebbek legyenek a feldolgozások. És néha tényleg úgy éreztem, mintha mellettem ülne a zongoránál. Na, az elég félelmetes tud lenni.

A Bartók-lemezt korábban már bemutattad Nyugat-Európában és Ázsiában is. A korábbi fellépéseid, illetve Bartók neve miatt is milyen fogadtatásra számítasz Erdélyben?

A legtöbb helyen teljesen megőrjítette a közönséget a bartóki zene ilyenfajta előadása. A törökök és a kazahok is talpra ugrottak az első darab után, képzelheted, hogy mi is milyen felfokozott állapotba kerültünk rögtön. Kapolcson táncoltak rá, a budapesti lemezbemutató koncerten az egész Zenakadémia velünk énekelt és a legnagyobb örömünkre olyan volt a hangulat, mint egy vérbeli jazz-klubban.

Bartók valóban zseni volt, a zenéje a világ minden pontján hat. Nem könnyű megszeretni, de ha egyszer elkap, nem ereszt. Majd két évtizede minden évben turnézunk Erdélyben, illetve Romániában. Játszottunk már nagy fesztiválokon, romkocsmákban, filharmóniai hangversenytermekben, zsinagógában, Beethovent a jászvásári Streed Food fesztivál nagyszínpadán, de még székely lagziban is Csíkban. Nagy meglepetés nem érhet, imádunk itt koncertezni, és azt hiszem, mondhatom, hogy komoly rajongótáborunk van errefelé. Lehet, hogy Bartók neve majd pár embert elriaszt, de biztatok mindenkit: nem kell félni Bartóktól!

Hogyan került a turné helyszínei közé Pürkerec, amiről valószínűleg az erdélyiek többsége sem tudja, hogy hol van? Milyen szempontok szerint állították össze a helyszíneket?

Én sem tudtam, de a pürkereci evangélikus lelkész hallgat minket és régi vágya, hogy ott koncertezzünk. Hívott, megyünk. Oda is, és bárhová, ahol szívesen látnak.

Most 12 koncertünk lesz, de volt olyan pont a szervezésben, amikor úgy tűnt, hogy 16 helyre megyünk. Az már félelmetes mennyiség lett volna, így is nagyon összeszedettnek kell lennünk, hogy mindegyik koncerthelyszínen a maximumot nyújthassuk.