Alekszej Navalnij: Hazafi (részlet)

2022. január 17.

Pontosan egy évvel ezelőtt jöttem haza, Oroszországba.

Egyetlen lépést sem tehettem a hazám földjén szabad emberként: letartóztattak még az útlevél-ellenőrzés során. Az egyik kedvenc könyvemben, Lev Tolsztoj Feltámadásában a főhős azt mondja: „Igen, Oroszországban, ezekben a mostani időkben a becsületes ember egyetlen méltó helye a börtön!”*

Jól hangzik, de nem volt igaz akkor sem, és most még kevésbé az.

Rengeteg becsületes ember van Oroszországban – tízmilliók. Sokkal több, mint általában gondolják.

A hatalom azonban, amely förtelmes volt akkor, és most még förtelmesebb, nem a becsületes emberektől fél, hanem azoktól, akik nem félnek tőle. Vagy, hogy pontosabban fogalmazzak: akik talán félnek, de legyőzik a félelmüket.

Ilyenekből is nagyon sok van. Állandóan találkozunk velük mindenféle helyeken, tömeggyűlésektől kezdve a médiáig: az emberekkel, akik megőrizték függetlenségüket. Még itt, az Instagramon is. Nemrég olvastam, hogy a belügyminisztérium elbocsátja azokat a munkatársait, akik lájkolták a posztjaimat. Úgyhogy most, 2022-ben Oroszországban még egy „like”-hoz is bátorság kell.

A politika lényege mindig az volt, hogy egy hitvány cárnak, aki személyes teljhatalmat akar magának, meg kell félemlítenie a becsületes embereket, akik nem félnek tőle. Azoknak pedig meg kell győzniük mindenkit maguk körül, hogy nem kell félniük, és hogy nagyságrenddel több becsületes ember van, mint amennyi biztonsági őre a gonosz kis cárnak. Miért élnéd le az egész életed félelemben, miközben még meg is rabolnak, ha mindent lehet máshogy és igazságosabban is elrendezni?

Az inga egyfolytában leng. A kötélhúzásnak sosincs vége. Ma bátor vagy. Holnap mintha kicsit megrémisztenének. Holnapután annyira rád ijesztenek, hogy kétségbeesésedben megint bátor leszel.

Fogalmam sincs, mikor ér véget az űrutazásom, ha véget ér egyáltalán, de pénteken közölték velem, hogy újabb bűnügyi pert indítottak ellenem, és bíróságra kell mennem. És utána lesz még egy, arról, hogy állítólag szélsőséges és terrorista vagyok. Így hát az az űrhajós vagyok, aki nem számolja az utazás végéig hátralévő napokat. Ugyan mit számolhatnék? Egyeseket már huszonhét évig is tartottak fogva.

De pontosan azért találtam magam űrhajósok társaságában, mert a lehető legnagyobb erővel húztam a kötelet magam felé. És áthúztam erre az oldalra a becsületes emberek közül azokat, akik többé már nem akarják vagy nem tudják elviselni, hogy félniük kell.

Ezt tettem. Egy pillanatra sem bánom. És továbbra is ezt fogom tenni.

Miután letöltöttem az első évemet a börtönben, pontosan ugyanazt akarom elmondani mindenkinek, amit azoknak kiabáltam, akik összegyűltek a bíróság előtt, amikor az őrök elvezettek a rendőrségi teherautóhoz. Ne féljetek semmitől! Ez a mi országunk, és másik nincsen.

Az egyetlen dolog, amitől félnünk kell, hogy engedjük a hazugok, tolvajok és álszentek bandájának, hogy kirabolják a hazánkat. Hogy harc nélkül, önként lemondunk a saját és a gyermekeink jövőjéről.

Hatalmas köszönet mindannyiótoknak a támogatásotokért. Érzem.

Csak annyit akarok hozzátenni: ez az év hihetetlenül gyorsan elrepült. Úgy tűnik, mintha tegnap lett volna, amikor felszálltam a Moszkvába induló repülőgépre, most meg már letöltöttem egy évet börtönben. Igaz, amit a tudományos könyvekben írnak: a földön és az űrben más sebességgel múlik az idő.

Szeretlek benneteket. Ölelek mindenkit.

* Gy. Horváth László fordítása

Alekszej Navalnij: Hazafi
Fordította: Bartók Imre, Gy. Horváth László, M. Nagy Miklós
Helikon, 2024, 6999 Ft