Attila, maradj! – ha a kormányhű kultúreliten múlik, Vidnyánszky nem megy sehova

Hétfő délelőtt lemondott a Nemzeti Színház vezérigazgatói posztjáról Vidnyánszky Attila. Nem sokkal később Csák János kulturális miniszter közölte, hogy még nem fogadja el a lemondását. Hétfő estére a kormányközeli sajtót elárasztották a Vidnyánszkyt marasztaló nyilatkozatok. Valahol kinyílt egy kotta, a zenészek pedig hangszert fogtak: így állt ki egy emberként a konzervatív jobboldal az igazgató mellett, akinek a színházában, az általa rendezett előadás alatt súlyos baleset ért két embert.

Zuhanás

Szombaton jelent meg egy közlemény a Nemzeti Színház oldalán, amit Vidnyánszky Attila – az előadás rendezője – jegyzett, és amiben azt írta, a pénteki Rómeó és Júlia című előadás Szász Júlia és Horváth Lajos Ottó balesete miatt a második felvonás alatt félbeszakadt. A két színész a több méter magas vasszerkezetű díszletről zuhanhatott le – nagyjából négy métert. Súlyos végtagsérülésekkel szállították őket kórházba, sajtóértesülések szerint Szász Júlia a lábán szenvedett sérüléseket, Horváth Lajos Ottó pedig a kezén. Az állapotuk stabil, de Szász felépülése akár hat hónapig is eltarthat. Az ügyben belső vizsgálat indult, és a rendőrség is nyomozást indított, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés gyanújával.

Hétfő délelőtt a Nemzeti Színház bejelentette, hogy „Vidnyánszky Attila vezérigazgató a péntek esti sajnálatos baleset hatására, elismerve vezérigazgatói felelősségét, lemondott a Nemzeti Színházban betöltött posztjáról”.

Vidnyánszky bejelentése után Csák János miniszter szinte azonnal közölte, hogy a „kezdeményezéssel” csak „a színházban történt balesettel kapcsolatos vizsgálat lezárultát követően foglalkozik”, addig pedig „Vidnyánszky Attila maradéktalanul ellátja a színház vezetésével összefüggő feladatait”.

És akkor valahol, a nemzeti, keresztény, konzervatív, jobboldali, hazafias kultúrközegben felsírt a remény hangja. Vidnyánszky maradhat, csak szépen kell kérni. Hangosan kell kérni. Lehetőleg ugyanazokkal a szavakkal. És természetesen a nyilvánosság előtt. Mondjuk – az Origón.

Attila, maradj!

Szinte véget sem ért a Nemzeti Színház hétfői társulati ülése, amin Vidnyánszky közölte lemondási szándékát a társulattal, az Origón egymás után kezdtek el megjelenni az igazgatót marasztaló nyilatkozatok. Úgy, hogy a sérült színészek még kórházban lábadoznak, úgy, hogy a vizsgálat még nem zárult le, úgy, hogy Vidnyánszky saját maga ismerte el a felelősségét mint az intézmény vezetője.

Ami szembetűnő: mintha a nyilatkozatok egytől egyig ugyanazon recept alapján készültek volna.

• A nyilatkozók szinte kivétel nélkül kiemelték, hogy a színház veszélyes üzem, balesetek előfordulnak.
• Együttérzésüket fejezték ki a lábadozó színészeknek,
• de hangsúlyozták, hogy egy baleset miatt még nem kellene lemondania a Nemzeti Színház igazgatójának.
• Mert bár a lemondása szép, férfias, tisztelendő, kivételes, példaértékű gesztus,
• Vidnyánszky Attila nem mondhat le.
• Mert ő fontos, megkerülhetetlen, védelmező bástya, kormányos a viharban.
• Ezért kérik őt, hogy ne mondjon le, és kérik Csák Jánost, hogy ne fogadja el a lemondását.

Ki több, ki kevesebb sóval, de ugyanazt a gulyást főzte meg. Íme:

Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója rövidre fogta: „Attila, maradj! A traumán átvezetni a társulatot is Te vagy hivatott.”

Káel Csaba filmügyi kormánybiztos, a Müpa vezérigazgatója először hangsúlyozta, hogy a színház veszélyes üzem, balesetek előfordulnak, a színészeknek gyors felépülést kívánt, majd azt mondta: „Vidnyánszky Attila lemondását emberi, tisztességes gesztusnak tartom, de ebben a nehéz helyzetben éppen most van szükség olyan vezetőre, mint Vidnyánszky Attila. Remélem, hogy a döntéshozók is így fogják gondolni, és nem fogadják el Vidnyánszky Attila lemondását.”

Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója: „Felelős vezetőként ez olyan gesztus volt, ami ritka a mai világban – az, hogy vállalja a felelősséget. Ugyanakkor remélem, hogy a miniszter úr nem fogadja el a felajánlott lemondást, mert Vidnyánszky Attila kiváló vezetője a Nemzeti Színháznak, és a nemzeti színi életnek.”

Kálomista Gábor producer, a Thália Színház igazgatója szerint is szörnyű tragédia történt, reméli, hogy a színészek mihamarabb felépülnek, de: „Vidnyánszky Attila megkerülhetetlen alakja a magyar színházi világnak, és mint a Nemzeti Színház igazgatója, véleményem szerint egy igazodási pont. Átgondoltan és megfontoltan kellene dönteni, és meggyőzni őt, hogy maradjon.”

Turi Attila, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke szerint „minden intézményben van veszélyes üzem, ahol előfordulhat baleset”, de: „Véleményem szerint Vidnyánszky Attilának folytatnia kell azt a nagyszerű munkát, amit végzett, ugyanis ez a baleset nem az ő közvetlen felelőssége.”

Kiss-B. Atilla, a Budapesti Operettszínház főigazgatója szerint „Vidnyánszky Attila felelősségtudatát aláhúzza a döntése, amit tett”, és nem ismer „nála jobban rátermett és nagyobb felelősségtudattal rendelkező embert, aki alkalmas lenne a Nemzeti Színház vezetésére”. Kiss-B. Atillának óceánjáró párhuzamra is futotta a nyilatkozatában: „Neki mindenképpen maradnia kell az igazgatói pozícióban, mert ezek az intézmények, mint a Nemzeti Színház is, hatalmas óceánjáró hajók, amelyeket a viharos vizeken is át kell tudni kormányozni, és most egy ilyen viharos állapot van, amiben a társulat a baleset után traumatizálódott. Ebben is Vidnyánszky Attilának kell kormányozni tovább az intézményt.”

Zsuráfszky Zoltán, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes művészeti vezetője kicsit bővebben fejtette ki a gondolatait, de a lényeg ugyanaz: a színház veszélyes üzem, balesetek eddig is előfordultak, de kiáll Vidnyánszky mellett, mert „egyedülálló a magyar színházi életben betöltött szerepe, amit képvisel, pótolhatatlan” – ezért nem szabad engedni, hogy „egy ilyen sajnálatos esemény miatt kivonuljon”, meg kell győzni, hogy vonja vissza a lemondását.

Kiss János, a Magyar Táncművészeti Egyetem kuratóriumi elnöke szerint „nem sűrűn, de előfordulnak balesetek”, sajnálja a művészeket, sajnálja a társulatot és együttérez Vindnyánszky Attilával, aki „fantasztikus emberi bölcsességről tesz tanúbizonyságot” azzal, hogy beadta a lemondását, de „a munkáltatójának ezt mérlegelnie kell”. „Én semmiféleképpen nem fogadnám el a miniszter úr helyében a lemondást, mert a balesetről nem az igazgató úr tehet.”

Fekete Péter, a Nemzeti Cirkuszművészeti Központ főigazgatója, korábbi kultúráért felelős államtitkár Vidnyánszkynak címzett nyílt levelet tett közzé, ebben azt írta: a színház veszélyes műfaj, baleset történt, amiért neki is megszakad a szíve, Vindnyánszkyra pedig „gigantikus teher zuhant”. „Egy úriember ilyen helyzetben benyújtja lemondását. Példaértékű döntés. Most mégis arra kérlek, vizsgáld felül elhatározásodat. Csák János miniszter urat pedig arra fogom kérni, ne fogadja el lemondásodat! Szükségünk van rád! A társulatnak, a színháznak, a hamarosan felépülő színészeknek és a magyar, valamint a nemzetközi színházi világ egészének. Veled vagyunk a bajban!”

Apáti Bence, a Budapesti Operettszínház balettigazgatója pedig szabadversben mondta el, hogy Vidnyánszky Attilának akkora a szíve, hogy az egész Nemzeti Színház belefér, ezért természetesen nem mondhat le.

Az Origó semmit nem bízott a véletlenre, az egyesével csepegtetett nyilatkozatok után külön cikket is szentelt annak, mennyien támogatják Vidnyánszky Attilát.

Így néztek ki az Origón a témának szentelt cikkek hétfő este:

Az, hogy a kulturális intézmények vezetői egymás után álltak ki a Nemzeti Színház szedelőzködő igazgatója mellett, lehet szimpla túlbuzgóság. Lehet bajtársi kiállás. És lehet valami más is. Az Index információi szerint Fekete Péter nemcsak nyílt levelet írt hétfőn, hanem a – közvetlenül a kormány alá tartozó – Nemzeti Kulturális Tanács tagjainak is küldött egyet, amiben közös állásfoglalásra kérte őket. A lap birtokába jutott levélben Fekete azt írta, „több igazgatótársammal egyeztetve kérjük a nemzeti kulturális tanács tagjait, hogy e nehéz helyzetben biztosítsuk támogatásunkról tagtársunkat, nemzeti kulturális életünk megkerülhetetlen és kiemelkedő személyiségét, aki pótolhatatlan értékteremtő munkát folytat első színházunk élén”.

Nem sokkal később meg is születtek az egyennyilatkozatok.

Vidnyánszky Attila, a bástya

De miért ragaszkodik foggal-körömmel a komplett jobboldali kulturális közeg Vidnyánszky Attilához? Talán azért, mert 2023-ra tényleg megkerülhetetlen szereplő lett, olyan százkarú polip, akinek mindenbe van beleszólása, akinek mindenhova van bejárása, akinek mindenkivel szemben lehet döntő szava és akitől változó szinten, de a magyar színházi szféra szinte minden szereplője függ. Azok, akik kiállnak mellette, miközben kicsinyítik a baleset jelentőségét, és elkenik a felelősségét, azok szintén függnek tőle.

Vidnyánszky Attila a kárpátaljai Beregszázon született, itt is kezdte el építgetni a karrierjét, majd színházat is alapított a városban, mielőtt a kétezres évek elejétől kezdve elkezdett volna Magyarországon is rendezni. Rendezett a Nemzetiben, és meg is pályázta a színház vezetését, de akkor még nem ő, hanem Jordán Tamás nyerte el a pozíciót. Egy évig vezette a Magyar Állami Operaházat, aztán több évig a debreceni Csokonai Színházat. Közben tanított a Kaposvári Egyetemen. Igazán viszont csak 2012-ben robbant be a magyar kulturális élet fősodrába: amikor kinevezték a Nemzeti Színház igazgatójává. Innentől pedig nem volt megállás, Vidnyánszky mentéjén úgy gyűlnek a megbízatások, mint tinilányok falán a Bieber-plakátok.

• 2005 óta a Magyar Művészeti Akadémia tagja.
• 2008-ban megalapította a Magyar Teátrumi Társaságot, aminek azóta is az elnöke.
• 2010 és 2013 között az Emmi minisztere mellett működő Színházművészeti Bizottság elnöke volt.
• 2013 és 2020 között a Kaposvári Egyetem művészeti rektorhelyettese volt.
• 2014-ben megalapította a Madách Nemzetközi Színházi Találkozót (MITEM).
• 2020 augusztusától a modellváltott Színházi és Filmművészeti Egyetem (SZFE) fenntartó alapítványának kuratóriumi elnöke.
• 2020-tól a Szent István Egyetem Rippl-Rónai Művészeti Karán rektori megbízott.
• 2021-ben bekerült a Kossuth- és Széchenyi-díj Bizottság tagjai közé.
• A Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház alapító igazgatója.
• 2023-tól a Színház Olimpia Nemzetközi Bizottságának tagja, a 2023-ban Magyarországon megrendezett 10. Színházi Olimpia művészeti vezetője.
• A Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház alapítójaként a mai napig a színház főrendezője.
• A Nemzeti Színházat 2013 óta vezeti. Legutóbbi megbízatása 2028-ig szól – ha addig nem mond le.

A maradása érdekében nyilatkozók saját szavaikkal bizonyítják, hogy a Vidnyánszky holdudvarában kialakult hatalmi-egzisztenciális függés mára mindenkit – aki túl akar élni ebben a rendszerben – feltétlen lojalitásra kényszerít. Még akkor is, ha Vidnyánszky színházában olyan súlyos baleset történik, amilyenre évek óta nem volt példa magyar színházakban.