A Hamász fegyverként élt a szexuális erőszakkal, ezért most támadásuk minden résztvevőjét felelőssé tennék

A háborúk velejárója – az emberiség történelme alatt így tekintettek a fegyveres konfliktusok alatt elkövetett nemi erőszakra (conflict-related sexual violence CRSV). Ez a nézet a második világháború után kezdett megváltozni, de csak az 1990-es évek óta vizsgálják háborúk alatt elkövetett szexuális támadások miatt népirtás, háborús vagy emberiesség elleni bűncselekmény gyanújával. A sikeres vádemelés így is ritkaságnak számít, pedig egyre több ilyen esetet vizsgálnak.

Az ENSZ az elmúlt évtizedben több mint 51 ezer áldozatot és túlélőt azonosított. Tavaly májusi jelentésük szerint 2023-ban több mint 3600 esetet jegyeztek fel, ez 50 százalékkal több, mint egy évvel korábban. Az áldozatok 32 százaléka gyerek volt. Ez azonban csak a jéghegy csúcsa: szakértők szerint az esetek nyolcvan százalékát fel sem jegyzik.

A legtöbb esetet Etiópiában (835) és a Kongói Demokratikus Köztársaságban (733) jegyezték fel, de az ENSZ 2024 márciusi jelentésének óvatos megfogalmazásában „észszerű alapja van feltételezni, hogy fegyveres konfliktushoz kapcsolódó szexuális erőszak történt” Izraelben is, amikor a Hamász palesztin szervezet fegyveresei 2023 október 7-én rátámadtak a Gázai övezet közelében fekvő területekre. Ezzel valamennyire megerősítették azokat a sajtóértesüléseket, amik szerint a palesztin fegyveresek több helyszínen is brutális nemi erőszakokat követtek el. Ezt erősíti az is, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság arra is hivatkozva adott ki háborús és emberiesség elleni bűncselekmény gyanújával elfogatóparancsot Mohammed Deif, a Hamász támadását kitervelő stratéga ellen, hogy a támadás során tömegesen követtek el nemi erőszakot és más szexuális erőszakot.

Ezeket a bűncselekményeket rendkívül nehéz a jelenlegi jogi gyakorlatban bizonyítani. Ezt a problémát igyekezett orvosolni a részben a brit kormány által finanszírozott izraeli Dinah Project. A főleg izraeli jogászok vezette csapat másfél éven át vizsgálta az október 7-i támadás alatt elkövetett nemi erőszakokat, és július 8-án közzétett jelentésükben egy olyan, az egész világon alkalmazható új jogi megközelítésre tettek javaslatot, ami megkönnyítheti a vádemelést a Hamász tagjai ellen.

„Tökéletes bűncselekmény”

„A háború alatt elkövetett szexuális bűncselekmények, elnézést a kifejezésért, tökéletes bűncselekmények” – mondta az izraeli jelentés egyik szerzője, Sharon Zagagi-Pinhas, az izraeli hadsereg egykori főügyésze. Igaz ez az október 7-i Hamász-támadás alatt elkövetett nemi erőszakokra is, amik elkövetőit különösen nehéz azonosítani, és a megszokott bírósági bizonyítási eljárásban felelősségre vonni.

A legfőbb akadály, amiben az elkövetők bízhatnak, az áldozatok hallgatása, mert vagy megölték őket, vagy pedig olyan traumát szenvedtek el, hogy képtelenek beszélni az ellenük elkövetett támadásról – mondta Zagagi-Pinhas. A bizonyítékok begyűjtése is különösen nagy kihívás egy harcok dúlta területen, ahogy azt Ukrajnában is megtapasztalták.

A Hamász támadása után hiába volt nyilvánvaló, hogy sok megölt nő nemi erőszak áldozatává is vált, a helyszínre kiérkezett rendfenntartó erőknek és mentősöknek nem az volt a legfontosabb dolguk, hogy ennek bizonyítékait megőrizzék a későbbi vádemeléshez. „A fegyveres konfliktusokban elkövetett szexuális erőszakot gyakorlatilag soha nem dokumentálják úgy, ahogy azt a bűnügyi tévésorozatokban látni lehet” – írta a támadás után két hónappal Jill Filipovic amerikai jogász és újságíró.

Ahogy azt az ENSZ jelentése is kiemelte, az aktív háborús övezetben a túlélők mentése, a terület biztosítása és a holttestek elszállítása, valamint a vallási gyakorlat szerinti gyors eltemetése volt a prioritás, ami bizonyítékok sorát semmisítette meg. „Emellett az áldozatok jelentős részén olyan égési sérülések voltak, amik lehetetlenné tették a nemi erőszak bizonyítását” – áll az ENSZ jelentésében.

A nemi erőszak mint fegyver

A jelentés szerzői szerint a háborús övezetekben elkövetett szexuális bűncselekmények bizonyítására nagyobb hangsúllyal kell figyelembe venni szem- és fültanúk beszámolóit, a közvetett bizonyítékokat, a helyszínre elsőként kiérkező mentősök, rendőrök és katonák, illetve a halottkémek és az áldozatokat kezelő terapeuták vallomásait, valamint a támadás közben készült fényképeket és videókat, amik közül több a közösségi oldalakon terjedt.

Az ENSZ-jelentés több olyan közvetett bizonyítékot is talált, amik arra utaltak, hogy a támadók több helyszínen is hasonló módszerrel hajtottak végre nemi erőszakot. Ez alapján nem elszigetelt esetekről van szó. A támadás több helyszínén is teljesen vagy derék alatt lemeztelenített, hátrakötözött kezű vagy kikötözött holttesteket, főleg nőkét találták, akik közül többet fejlövéssel végeztek ki. Voltak, akiket tömegesen erőszakoltak meg, és eközben gyilkolták meg őket, és legalább két megbízható szemtanú is holttestek megerőszakolásáról számolt be. Legalább száz holttesten pedig olyan égési sérülések voltak, amik megakadályozták annak megállapítását, hogy nemi erőszak áldozatai-e – áll az ENSZ-jelentésben.

A Dinah Project jelentése korábban nem hallott szemtanúkra és egyéb, köztük fényképes bizonyítékokra alapozva megerősítette az ENSZ jelentésében szereplő állításokat. 17 szemtanú számolt be 15 különböző, köztük csoportosan elkövetett szexuális erőszakról a terrortámadás három helyszínén, illetve Gázában, ahova túszként hurcoltak el áldozatokat. A jelentésben idéznek 27 olyan szemtanút, akik elsőként érkeztek a terrortámadás hat helyszínére, és legalább 30 esetben találtak szexuális erőszakra utaló nyomokat, például holttesteket szétlőtt vagy megcsonkított nemi szervekkel vagy nők holttestét, akik félig vagy teljesen lecsupaszítva, széttárt lábakkal voltak kiterítve.

A jelentés következtetései szerint a több helyszínen talált minták azt bizonyítják, hogy ezek nem elszigetelt esetek voltak, hanem a Hamász széles körben és szisztematikusan, fegyverként élt a nemi erőszakkal a polgári lakosság ellen. Amit, ahogy arra a jelentés készítői emlékeztetnek, háborús bűncselekményként és emberiesség elleni bűncselekményként tart számon a nemzetközi jog.

Bár az izraeli hatóságok azonnal nyomozást indítottak, a hagyományos eljárásokban, mint arra már utaltunk, szinte lehetetlennek tűnik az elkövetők felelősségre vonása. A Dinah Project szerzői ezért újszerű megközelítést javasoltak: ne a konkrét elkövetőket büntessék, akiket azonosítani is nehéz, hanem a nemzetközi törvényszék gyakorlatában már használt származtatott felelősség (derivative liability) elvén, és mert a bűncselekményeket bűnszövetségben (Joint Criminal Enterprise) követték el, a közös büntetőjogi felelősségük alapján mindenkit, aki részt vett a Hamász terrortámadásában. Érvelésük szerint előre látható volt, hogy a polgári lakosság elleni támadás természetes következménye lesz a tömegesen elkövetett szexuális erőszak, és az abban részt vállalók már azzal bűnössé váltak, hogy saját döntésükből segítettek annak végrehajtásában. Még akkor is, ha ők maguk nem erőszakoltak meg senkit.

„A fegyveres konfliktusban végrehajtott szexuális erőszak fegyver. Nem véletlenszerű, nem egyes személyek ellen irányul, és nem a vezetés tudta nélkül. A nemzetközi közösségnek el kell kezdenie így is kezelnie azt” – mondta Ruth Halperin-Kaddari, a Bar-Ilan Egyetem jogászprofesszora, a jelentés egyik szerzője,