Rácz András: A régi világrendnek vége, új európai védelmi együttműködés szükséges

Rácz András Oroszország-szakértő, a Corvinus Egyetem oktatója hosszú Fb-posztban foglalta össze, hogy szerinte miképpen is áll Európa biztonsági helyzete a Donald Trump amerikai és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök közötti kínos találkozó után.

A szakember megállapítja, hogy az Egyesült Államok valóban éppen megszűnik Európa kiszámítható partnere és szövetségese lenni. Ez a helyzet rövid távon nem is fog változni.

„Siránkozás helyett tehát Európának alkalmazkodnia kell ehhez az új helyzethez, aki pedig ezt akadályozza, annak nem lesz helye az európai biztonsági rendszerben.”

A pánik nem segít

Mint Rácz András javasolja, érdemes egy kicsit lehiggadni, a pánikszerű rohangálás és kapkodás nem segít. A nagyhatalmi politika, ideértve a katonai műveleteket is, jellemzően hosszú kifutású, komplex, stratégiai érdekek határozzák meg. Nem nagyon van olyan, hogy egyetlen, csúcsvezetői találkozón dőlnének el véglegesen dolgok. Igaz, azáltal, hogy a legutóbbi élő, egyenes adásban történt, mindenki szeme láttára, erősebb hatású volt, de valójában nem volt rendkívüli.

„Az amerikai és ukrán stratégiai érdekek nem változnak attól, hogy a pénteki találkozó rosszul sikerült.”

Ukrajnának ugyanúgy szüksége van az amerikai támogatásra, mint előtte, az Egyesült Államok ugyanúgy hozzáférést akar kapni az ukrajnai stratégiai nyersanyagokhoz és infrastruktúrához, mint előtte. Az Egyesült Államoknak továbbra is érdeke, hogy Oroszország ne győzhessen ebben a háborúban és hogy Európa nagyobb szerepet vállaljon a konfliktus kezelésében, hogy az USA Kínára tudjon koncentrálni.

Akik elemeznek, hozzászólnak, érdemi újdonságot nem tudnak mondani, attól, hogy sokan szörnyülködnek, nem lesz előrébb Európa, de február 28-a óta sokan dolgoznak is azon, hogy ezt a konkrét problémát meg lehessen oldani.

A valódi kérdések

A háború aktuális alakulása szempontjából rövid távon a legfontosabb kérdés, hogy mi lesz az amerikai katonai támogatással. A pénteki találkozó után ugyan a Fehér Ház bejelentette, hogy felfüggesztik, de semmilyen részletet nem közöltek.

Attól azonban, hogy siránkozni nem érdemes, fontos tanulságokat le lehet vonni. Például azt, hogy a Trump-adminisztráció teljesen kiszámíthatatlan, inkoherens, egyértelműen személyeskedő, sokszor amatőr működésű.

A szakértő Zelenszkij fellépésével részletesebben nem foglalkozik, de azt jelzi, hogy az elnök kimerült volt, hiszen korábban sokszor változott, hogy lesz-e találkozó, ráadásul jetlagje is lehetett. Ugyanakkor az nagyon szokatlan volt, hogy az ukrán elnököt és a delegációját konkrétan kidobták az épületből annyira hirtelen, impulzív döntés volt az ukránok kidobása Trumpék részéről, hogy a nekik szánt ebédet konkrétan végül a Fehér Ház személyzete ette meg.

Szintén fontos részlet, hogy miközben az AP és a Reuters tudósítóit ideológiai okokból nem engedték be, az orosz állami hírügynökség, a TASSZ tudósítója be tudott jutni a sajtókonferenciára úgy, hogy nem hívták meg.

Működési jellemzők

A Trump-csapat működési módjának az egyik fő jellemzője az extrém unilateralizmus, a pacta sunt servanda (a szerződéseket be kell tartani) elvének vége. Trumpék készek egyoldalúan kilépni korábbi, szerződéses kötelezettség-vállalásokból, legyen szó akár civil szervezetek támogatási szerződéseiről, akár hosszú távú, stratégiai-katonai megállapodásokból, illetve előfordul az is, hogy utólag megpróbálják átírni a feltételeket.

Az ukránokkal

Scott Bessent pénzügyminiszter által aláíratni próbált nyersanyag-kitermelési megállapodásban Kijev nem kapott volna semmit, tényleg semmit.

Az amerikai narratíva az volt, hogy ez a megállapodás a korábban már odaadott amerikai fegyverek ellenértéke, noha a korábbi megállapodásban semmiféle ellenértékről vagy kompenzációról nem volt szó.

Szintén integráns része a trumpi működésnek a fenyegetőzés is. Ukrajnát folyamatosan a katonai támogatás leállításával fenyegetik, de említhető a Kanada és Mexikó elleni vámok egyik napról a másikra történő bevezetésével való fenyegetés is, vagy Dánia fenyegetése Grönland ügyében.

Mi lesz így Európa biztonságával?

Az amerikai vezetés tényleg arra készül, hogy nagyon jelentősen csökkenti a hozzájárulását Európa biztonságához, és ezt ráadásul nagyon gyorsan teszi. A fentiek fényében ráadásul

az is erősen kérdőjeles, hogy a NATO-ban az amerikai kötelezettségvállalás vajon mennyire tekinthető hitelesnek.

Nem lehet a Trump-érából hátralévő három és háromnegyed évet úgy kibekkelni, hogy abban reménykedünk, hogy az amerikaiak nem csinálnak semmi extrémet. A remény az nem stratégia.

Ehelyett más kell, ami kialakulóban van, az egy kormányközi alapon, az Európa biztonságáért (ideértve Ukrajnát is) tenni hajlandó országok szövetsége lesz. Nem EU-s keretben, mert a rendszeres magyar, eseti szlovák, ciprusi vétó vállalhatatlan kockázatot jelent egy olyan világban, ahol nem lehetünk biztosak benne, hogy mögöttünk áll az amerikai támogatás. Ugyanezért nem is a NATO lesz a fő keret.

A kontinens együttműködni hajlandó országai, kiegészülve olyan szövetségesekkel, mint Kanada, bizonyos ügyekben Ausztrália, Új-Zéland valami újat dolgozhatnak ki.

Amiben van erő, hiszen a brit és francia nukleáris védőernyő, a német, norvég, svéd, brit és más, gazdag nemzetek katonai és pénzügyi hozzájárulása, a nagy létszámú és jól felszerelt török, finn és lengyel hagyományos haderők, a baltiak, románok, bolgárok tudása az orosz állam és hadsereg működéséről mind érték. Mindez persze pénzbe fog kerülni. De biztosan nem lesz olyan drága, mint az orosz fenyegetésnek való behódolás lenne.

Azokat pedig, akikben nem lehet megbízni, ebből egyszerűen ki fogják hagyni. Ez történik éppen most: Londonban nincs ott sem a magyar, sem a szlovák kormány képviselője. A magyar kormány példátlan vaksággal még örül is annak, amit a Trump-adminisztráció csinál, noha a történelemből éppenséggel mi is megtanulhattuk, hogy kis országként egyedül maradni olyan világban, ahol a nagyhatalmak erővel érvényesítik az érdekeiket, ritkán szerencsés.