Meghalt Benjamin Ferencz, a nürnbergi per erdélyi származású ügyésze

A103 éves korában Floridában meghalt Ben Ferencz, a nürnbergi per utolsó élő ügyésze. Az erdélyi születésű férfi halálhírét a fia erősítette meg az NBC Newsnak.
Ben Ferencz 27 éves volt a nürnbergi per idején, ügyészként elérte, hogy a náci halálosztagok 22 parancsnoka közül 14-et halálra ítéljenek. Később döntő szerepet játszott a holokauszt túlélőinek nyújtott kártérítés biztosításában és a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság létrehozásában.
Ben Ferencz a jelenleg Máramaros megyéhez tartozó Csolton született 1920-ban. Az akkor még magyarországi település születése után néhány hónappal került át a trianoni békeszerződés értelmében román fennhatóság alá. Ben Ferencz tíz hónapos volt, amikor a családja a zsidóüldözések elől az Amerikai Egyesült Államokba vándorolt ki. Szegénységben nőtt fel New York Hell’s Kitchen (a Pokol konyhája) nevű negyedében, az apja szobafestőként kereste a kenyerét. Ösztöndíjjal jutott be a Harvard Egyetem jogi karára.
Diplomája megszerzése után jelentkezett a hadseregbe, és Európában harcolt a II. világháború alatt. Később áthelyezték egy olyan egységhez, amelynek feladata a háborús bűnök bizonyítékainak összegyűjtése volt, így több koncentrációs táborban járt, gyakran a felszabadításuk után néhány nappal, néha órákkal.
Ferencz és csapata több ezer dokumentumot gyűjtött össze, köztük részletes jelentéseket az SS különleges egységeiről, az Einsatzgruppe nevű brigádokról, amelyek több mint 1 millió embert öltek meg Európában a náci megszállás alatt. A nürnbergi per során a náci halálosztagok 22 elítélt parancsnoka közül tizennégyet halálra ítéltek.
Ben Ferencz kilenc könyv és számos cikk szerzője, franciául, spanyolul, németül és magyarul is beszélt.
Állj ki a szabad sajtóért!
A Transtelex az olvasókból él. És csak az olvasók által élhet túl. Az elmúlt három év bizonyította, hogy van rá igény. Most abban segítsetek, hogy legyen hozzá jövő is. Mert ha nincs szabad sajtó, nem lesz, aki kérdezzen. És ha nem lesz, aki kérdezzen, előbb-utóbb csend lesz, holott tudjuk, a hallgatás nem opció.
Támogatom!