Stefano Bottoni: Giorgia Meloni érdeke, hogy ne szélsőjobboldali politikusként tekintsenek rá

2022. szeptember 28. – 16:02

frissítve

Stefano Bottoni: Giorgia Meloni érdeke, hogy ne szélsőjobboldali politikusként tekintsenek rá
Giorgia Meloni, az Olasz Testvérek párt elnöke Rómában, a szeptember 26-i parlamenti választások estéjén – Fotó: Reuters

Másolás

Vágólapra másolva

A Giorgia Meloni vezette szövetség kormányra kerülése nem jelenti a kisebbségek és a nők jogainak korlátozását Olaszországban, a koalíció várhatóan nem éri el a menedékjoggal kapcsolatos dublini rendelet újratárgyalását sem, mondta Stefano Bottoni történész a Presshub.ro-nak adott interjúban.

Mint a beszélgetésből kiderül, Bottoni szerint helytelen a szélsőjobb, radikális vagy neofasiszta jelzőket használni a hétvégi olasz parlamenti választásokat fölényesen, 44 százalékkal megnyerő koalícióra, a szövetséget alakító három párt közül ugyanis a leginkább jobboldali Liga a voksoknak csak 8 százalékát mondhatja magáénak. A történész úgy gondolja, hogy

az olasz választók nem annyira ideológiai megfontolásból, mint tiltakozásból, frusztrációból szavaztak,

amit a szokatlanul alacsony, 64 százalékos részvétel is jelez: Meloni 26 százalékos győzelmét elősegítette a gazdasági válság, de az is, hogy az utóbbi öt évben ellenzékből politizált.

Az olasz és a román közéletet is jól ismerő történész legfontosabb állításai a következők:

  • egyelőre bizonytalan, hogy hogyan foglal állást az új olasz kormány az orosz-ukrán háborúval kapcsolatban
  • Olaszországban várhatóan nem sérülnek a nők és a kisebbségek már kivívott jogai
  • ígérete ellenére Meloni kormánya nem fogja tudni elérni a Dublini Rendelet újratárgyalását
  • a jobboldalt jelentős mértékben támogatják az olasz állampolgársággal rendelkező kelet-európaiak
  • Meloninak érdeke mérsékelt politikusként fellépni

Bottoni szerint a most alakuló olasz kormány várható külpolitikája egyelőre bizonytalan, kérdés, hogy Meloni kitart-e NATO-párti álláspontja mellett. Emellett szól, hogy Giorgia Meloni tagja az Európai Konzervatívok és Reformisták csoportjának, amelyben az oroszellenes lengyelek is fontos szerepet játszanak, a szövetség másik két tagja, a Hajrá Olaszország (Forza Italia) és a Liga azonban korábban az oroszok elleni szankciók visszavonását támogatta, hívta fel a figyelmet a történész. Bottoni szerint

az orosz-ukrán háborúval kapcsolatos uniós politika az olasz álláspont mellett a közeljövőben hivatalba kerülő bolgár és cseh kormányok álláspontjától is függ.

Arról, hogy Meloni kormánya hozzájárulhat-e a női vagy a kisebbségi jogok korlátozásához Olaszországban, Bottoni azt gondolja, hogy a már kivívott jogok nem sérülhetnek, egyrészt azért, mert az alkotmány védi őket, másrészt azért, mert ez heves társadalmi ellenkezést váltana ki.

„Olaszország nem egyenlő Magyarországgal vagy Lengyelországgal ebből a szempontból. Itt a helyi közösségek nagyon erősek, és a feminista mozgalomnak, a női jogoknak hagyománya van” – mondta.

A Meloni által támogatott „hagyományos család” témájával kapcsolatban a történész szerint fontos szempont, hogy Olaszországban 50 éve egyetlen kormány sem dolgozott ki családpolitikát, a demográfiai problémák „ijesztőek”, így ha valaki ezt komolyan veszi, az sok támogatóra számíthat.

Meloni kampányának fő ígérete a menedékjogokat szabályozó Dublini Rendelet újratárgyalása volt, de Bottoni szerint ebben nem fog sikerrel járni, elsősorban azért, mert a kelet-európai uniós tagállamok nem támogatják a kötelező menekültkvóta bevezetését. A történész úgy látja, a menekültproblémára sem a bal-, sem a jobboldal nem tudott megoldást találni. „Amikor a baloldal azt mondja, hogy nem zárhatjuk be a kapukat, mert erkölcsi kötelességünk van, nem hagyhatjuk meghalni az embereket, igaza van, csakhogy Olaszország nem Németország, hogy évente fél millió bevándorlónak munkát tudjon adni. Olaszországban nincs munka. A bevándorlókat ilyen körülmények között fogadni problémát jelent a társadalmi kohézió szempontjából” – hangsúlyozta.

Bár felmérések erről egyelőre nem állnak rendelkezésre, Bottoni valószínűnek tartja, hogy Meloni pártjának szavazói között sok a kelet-európai. A történész szerint a jobboldali olasz pártok számára jelentős bázist jelent a kettős állampolgársággal rendelkező bevándorlók rétege, akik otthonról hozzák magukkal a hagyományos család értékrendjét.

Ugyanakkor Bottoni szerint nem kell az ördögöt festeni a falra, Meloninak, akivel kapcsolatban a teljes európai sajtó a fasisztának tartott szövetségesét emeli ki, érdeke, hogy jobbközép politikusként lépjen porondra, aki képes kormányozni egy országot és nem a gyűlöletbeszédet szítja.

Meloni győzelmének érdekes vonatkozása, hogy az Olaszországban élő románok körében népszerű, nacionalista Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) vezetői elsőként gratuláltak hozzá, bevándorlóellenes politikája ellenére. Bottoni szerint ez egyrészt az utóbbi években Donald Trump, Orbán Viktor és Jair Bolsonaro körül alakuló „transznacionális jobboldal” újabb megnyilvánulása, másrészt pedig azzal magyarázható, hogy az olasz jobboldal a bevándorlók alatt már rég nem az európai, keresztény és rendkívül jól integrálódó kelet-európaiakat érti, hanem az afrikaiakat és a közel-keletieket.