Tudod hogyan védhető meg a gyereked az online szexuális ragadozóktól?

Valóban feltettem a kérdést néhány szülőnek. A többségük zavarba jött, ilyesmiről ritkán szokás beszélgetni. Az is kiderült, hogy sokan nem igazán tudják. Csak néhány felkészült szülő számolt be fesztelenül arról, hogy hol nézett utána a témának, és milyen óvintézkedéseket tett.

Egy kiadvány, ami sokat segíthet a szülőknek

Nemrég Marosvásárhelyen bemutattak egy kiadványt, ami ebben szeretne segíteni – derült ki Csép Éva Andrea, parlamenti képviselő, szakpolitikus közösségimédia bejegyzéséből.

A közleményből kiderül, hogy a „Szülőként a digitális korban: Hogyan beszéljünk a gyerekekkel és a tizenévesekkel az internet veszélyeiről?” című tájékoztató azeLiberare egyesület munkájának eredménye, amit a képviselő kezdeményezésére a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem fordító szakos hallgatói magyar nyelvre fordítottak.

Az eLiberare egyesület már több mint egy évtizede küzd az emberkereskedelem és a szexuális kizsákmányolás ellen – ami Romániában tartósan egy egyre aggasztóbb jelenség. Az Európai Unióban és regionális szinten is kiugró az azonosított áldozatok száma. Igaz, az utóbbi években nemzetközi támogatással történtek előrelépések az ügyben, ám az erőfeszítések mellett is az emberkereskedelem és a szexuális kizsákmányolás sajnos még egy jól jövedelmező bűnözői iparág.

A hivatalos adatok szerint a probléma valós, és súlyos

Az Emberkereskedelem Elleni Országos Ügynökség (ANITP) az évi jelentéseiben egyre több esetről számol be. A szervezet a 2024-es évre vonatkozó jelentésében megjegyzi, hogy ennek két magyarázata lehetséges: egyrészt a jelenség egyre súlyosabb méreteket ölt, egyre több az áldozat; másrészt társadalmilag egyre láthatóbb is a dolog, ezért több a feljelentés, így egyre több emberkereskedelmi és szexuális kizsákmányolási esetet tárnak fel.

Az elemzésből az is kiderül, hogy az azonosított áldozatok között valamennyivel több a kiskorú (54,6%), mint a felnőtt, illetve az is, hogy az emberkereskedelem és szexuális kizsákmányolás legtöbb áldozata nő (80,5%). A nemi és a korcsoport arányt is figyelembe véve a legtöbb áldozat kiskorú lány (48,4%).

A jelentés arra is kitér, hogy mi volt az azonosított áldozatok esetében a kizsákmányolás módja, amiből kiderül, hogy a legtöbb eset a szexuális bűncselekmények közé sorolható (75,3%).

Arról is találhatunk adatokat, hogy az emberkereskedők milyen módszerekkel hálózzák be az áldozataikat. Az adatok szerint leggyakrabban személyes manipulatív beszélgetés keretében történik ez meg, de nagyon gyakori a Loverboy módszer is (erről még lesz szó a továbbiakban). Több jelentést összevetve az is kiderül, hogy egyre népszerűbb az online világban történő beszervezés.

Mit találunk a kiadványban?

Az útmutató tulajdonképpen egy 99 oldalas színes kis online dokumentum, amit ingyen bárki letölthet román és/vagy magyar nyelveninnen.

A tájékoztató anyag a Bevezetőjében rögzíti: „Ahhoz, hogy megóvjuk gyerekeinket az online térben, fontos tudnunk, hogy milyen veszélyeknek lehetnek kitéve, de azt is, hogy nyitottan és empatikusan kell beszélgetnünk velük ezekről a dolgokról.”

Ennek fényében négy nagyobb fejezetre tagolódik az útmutató.

Az első részben az emberkereskedelem és a gyerekkereskedelem fogalmait mutatják be a szerzők. E szerint a gyerekkereskedelem abból áll, hogy bizonyos személyek kiskorúakat toboroznak, szállítanak, átadnak, elrejtenek, abból a célból, hogy kizsákmányolják őket. A kizsákmányolás állhat prostitúcióra való kényszerítésből, szexuális kizsákmányolásból, online történő szexuális kihasználásból, kényszermunkára való alkalmazásból, de ide sorolható a rabszolgaság vagy ahhoz hasonló más gyakorlat is, valamint az illegális szerveltávolítás, bűncselekményekre és/vagy koldulásra való kényszerítés, vagy bármilyen más kizsákmányolási mód.

Ezek után bemutatják a Loverboy módszert, illetve hogy miről ismerhető fel egy olyan személy, aki éppen ezzel a móddal igyekszik behálózni egy gyereket. Ekkor olyan jelekre kell felfigyelnünk, hogy az illető hárít vagy ideges lesz, amikor a saját magánéletével kapcsolatos kérdésekkel találkozik; túlzásokba esik, amikor a „szeretetét” bizonygatja; megpróbálja kontrollálni, irányítani az áldozatát; megpróbálja a gyereket eltávolítani és elszigetelni a családjától és a barátaitól; feltételeket szab meg. A tájékoztató kiemeli, hogy az illető és a gyerek közötti kapcsolat kezdeti fázisában valószínűleg elkerüli az olyan magatartási formákat, amelyek megijesztenék és menekülésre késztetnék az áldozatot, azaz nem jellemző a fizikai vagy verbális erőszak a beszervezés első szakaszában. Éppen ezért kell felfigyelni az említett korai jelekre, és tisztázni, hogy mi is történik.

Emellett az első rész még kitér arra, hogy hogyan tevékenykednek az emberkereskedők az online térben, mi miatt válhat egy kiskorú célponttá, mivel próbálkozhatnak az elkövetők. Az utóbbi kapcsán beszélhetünk arról, hogy a gyereket online csevegés közben bevonják a nemi aktusról szóló beszélgetésbe, meztelen vagy pornográf fotókat küld magáról vagy valakiről, esetleg élő közvetítésben mutat ilyen tartalmat, arra kéri a kiskorút, hogy mutassa meg „magát”, szemérmetlen képeket készít és oszt meg róla. A kiadvány továbbá ismerteti azt is, hogy felmérések alapján mennyi időt töltenek a kisgyerekek és tizenévesek a neten, és milyen platformokon, közösségi médiákon (korcsoportos bontásban, 0-5 évesek, 6-12 évesek, és 13-17 évesek).

A szerzők itt felhívják a szülők figyelmét arra, hogy „mivel az internet ma már a gyermekek és tizenévesek mindennapi életének szerves részét képezi, a szülőknek is új feladataik vannak gyermekeik védelmében, többek között az online térben is”!

Ennek fényében az inkább tájékoztató-informatív első rész után az útmutató további részei kimondottan gyakorlatorientált fejezetekből állnak, arra keresve a választ, hogy a szülők hogyan tudják biztosítani ezt a védelmet, anélkül hogy ez túlzott kontrollba torkollana? Az útmutató a gyerekekkel való őszinte, tiszteletteljes és empatikus beszélgetés mellett foglal állást.

A második rész azt taglalja, hogy hogyan beszélgessünk szülőkként a 7-11 éves gyerekekkel az internet veszélyeiről. Kitér arra, hogy miről érdemes beszélgetni még mielőtt digitális eszközt kapna a gyerek, és mintát kínál a telefonhasználat szabályainak megbeszéléséről. Szóba kerül a beleegyezés fogalma, ami alapvető minden biztonságos online interakció esetében. Hasonlóan tájékoztatást és mintát kaphatnak az érdeklődők, hogy a közösségi médiáról, a különféle alkalmazások és játékok használatáról, illetve azok csetszobáiban való csevegésről, hogyan viszonyuljanak az idegenekhez az internet világában.

A tájékoztató anyag arra is felhívja a figyelmet, hogy a szexuális behálózás, a grooming veszélyeiről is beszélgetni kell a gyerekkel. Ebben a fejezetben részletesebben is kitér az útmutató a jelenségre, felsorakoztatja, hogy melyek a jelei, hogy egy gyerek potenciálisan szexuális behálózás áldozata, illetve melyek azok a jelek, amik arra utalnak, hogy a kiskorú nemi erőszak áldozata. A veszélyek ismertetése után rátér a prevenciós információs csomagra, azaz ismerteti, hogy egy szülő mit tehet, hogy mindezt megelőzze. Arra is választ kapnak az érdeklődők, hogy hogyan viselkedjünk és mit tehetünk, ha visszaélésre kezdünk gyanakodni. Végül ebben a fejezetben is találhatunk egy beszélgetés-mintát, ám emellett egy beszélgetésindító kérdéssort is, ami átfogja a második rész egész tartalmát.

A harmadik rész hasonló szerkezettel, ám a 12-17 évesekre leselkedő veszélyekről szól, a korcsoport jellegzetességeit figyelembe véve. Itt már a beszélgetésekben szóba kell kerüljön a szexuális beleegyezés fogalma, a szexting, a szexuális zsarolás, az online térben megismert emberekkel való személyes találkozás is.

A szerzők felhívják a figyelmet arra, hogy a tinédzserek kulcsfontosságú pillanatokban fog találkozni ezekkel a dolgokról, akár az online térről, akár személyes kapcsolatokról van szó. „A kényes témákról való »komoly« beszélgetések (…) nehezek lehetnek, szóval a legjobb az, ha mindig él az apró lehetőségekkel, hogy természetes módon, a közös tevékenységek során tárgyaljon ezekről a gyermekkel” – tanácsolják a szerzők.

Ebben a részben is találhatunk számos tematikus beszélgetésmintát, problémafelvetési módot, beszélgetésindító kérdéssort, illetve konkrét tanácsokat, hogy mit tegyünk, ha valamire gyanakodni kezdünk.

A tájékoztató anyag rögzíti, hogy akinek kiskorúval szemben elkövetett szexuális jellegű bűncselekményről tudomása van, az köteles azt jelenteni a hatóságoknak – amennyiben ezt nem teszi meg, börtönbüntetéssel szankcionálható a mulasztása (a Btk. 266 cikke alapján).

Az útmutató ismerteti a segélyhívó zöld telefonszámokat is, 119, a gyerekeket érintő visszaélések telefonszáma, illetve a 0800 800 678, az Emberkereskedelem Elleni Országos Ügynökség tanácsadó és segélyhívó vonalának száma.

A tájékoztató határai, korlátai

Mint a fentiekből kiderül egy nagyon fontos tájékoztató anyagról van szó, annál is inkább, mert a tartalmát az emberkereskedelem elleni, társadalmi és jogi területek szakemberei koordinálták. Mindazonáltal ez a koordináció maga után vont egy nehézséget: néhol a szöveg túlságosan „szakmaivá” vált, amivel a romániai társadalom felkészültségét figyelembe véve, nem biztos, hogy minden szülő képes megbirkózni. Ez elkerülhetővé vált volna, ha egy kommunikációs szakembert is bevonnak, aki közérthetőbbé, gördülékenyebbé tehette volna a szöveget. Emellett az útmutató tanulmányozása során az is felmerült bennem, hogy talán pszichológiai szakembereket is indokolt lett volna bevonni, hiszen számos nehéz témát is érint, amelynek erőteljes lélektani vonatkozásai lehetnek – úgy vélem érdemes lett volna jobban kitérni rájuk.

Az is fontos, hogy hogy a tájékoztatónak elkészült a magyar fordítása. Ugyanis a romániai magyar kisebbség sajátos helyzetben van: a román nyelvű hasonló anyagok kissé idegenek lehetnek számukra nyelvi okok miatt (lásd például a román rendőrség tájékoztatóanyagát), másrészt a magyarországi ilyen természetű anyagok egy másik állam intézményrendszerére, törvénykezésére, társadalmára vannak kidolgozva (érdemes megnézni a Hintalovon Alapítvány anyagait, vagy az ENSZ vonatkozó ismertetőit). Ezért értékelhető, hogy létezik magyar nyelvű, ám a romániai helyzetre vonatkozó tájékoztató anyag.

Ugyanakkor a fordítás néhány szempontból problémásnak is tekinthető. Az eredeti román szövegen érezhető az említett szakértői koordináció, ami a pontos és szakszerű fogalomhasználatot és jelenségismertetést illeti, ám a magyarban ez nem tud érvényesülni. Az olvasónak az a benyomása támadhat, hogy a fordítók nem vették figyelembe, hogy a szöveg számos helyen jogi, pedagógiai, társadalmi, stb. szakmai terminológiát használ, amit nem csak lefordítani kell, hanem egyeztetni a szakirodalom magyar nyelvű fogalomkészletével. Így a magyar változatba belekerült néhány zavaró magyartalan mondat, pontatlan fogalomhasználat, kontextusba nem illeszkedő fogalmak. Ez amellett, hogy akadályozza a gördülékeny olvasást, sokat veszít a tájékoztató a szakszerűségéből.

Így pedig még a román változatnál is erősebb a közérthetőségre és más szakterületek bevonására vonatkozó hiányérzet. Mindenképpen értékelhető, hogy a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem nyolc fordító szakos hallgatója szakmai gyakorlat gyanánt lefordította az útmutatót, de még értékesebb és használhatóbb anyagot adtak volna ki a kezükből, ha a lefordított szöveget megjelenés előtt alaposan átnézi néhány a témában jártas szakember, aki helyére teszi a fogalomhasználatot, illetve egy olvasószerkesztő.

Egy további kritikai vonatkozás, hogy jelenleg a romániai társadalomban (beleértve a magyar kisebbséget is) nem ritka az az eset, hogy a gyerekek járatosabbak az internet világában mint a szüleik: ez azt vonja maga után, hogy egyrészt, a tájékoztatóban javasolt beszélgetésekben megjelenhetnek olyan problémák, amelyekre a szülőket nem készíti fel az útmutató; másrészt, nagyon sok szülő számára nem hozzáférhető ez az anyag. Hiszen ahhoz, hogy egyáltalán találkozhasson vele, meg kell találja, és le kell töltse az internetről.

A marosvásárhelyi eseményen, ahol a kiadvány bemutatása mellett egy átfogó prevenciós tartalomcsomagot is ismertettek oktatási intézmények számára, Csép Éva Andrea és az egyesület képviselői mellett a beszélgetésen részt vettek szakemberek a tanfelügyelőségtől, a Megyei Nevelési Tanácsadó és Erőforrás Központtól (CJRAE), a rendőrségtől, de iskolaigazgatók, tanárok is. És valószínűleg a fent említett szempont is felmerülhetett, ugyanis a közleményből megtudhattuk, hogy a nevelési-oktatási anyagok bemutatásán túl, konkrét együttműködési módokat is meghatároztak a résztvevők, hogy a prevenciós anyag üzenetei minél több diákhoz, tanárhoz és szülőhöz eljuthassanak.

Végül ezzel összefüggésben azt is érdemes megemlíteni, hogy a tájékoztatóban tematizált jelenségek és veszélyek ma már számos európai uniós országban az általános oktatás szerves anyagába tartoznak, hiszen a kötelező szexuális nevelés tananyaga tartalmazza mindezt.

Sajnos Romániában politikai-ideológiai okokból ez nem valósulhat meg, és ha az állami oktatás nem végzi a feladatát, kénytelenek vagyunk a civil szféra munkájára támaszkodni – amely nagyon erősen korlátozott erőforrásokkal, számos kihívás közepette végzi a munkáját. Ezért hálásak lehetünk, hogy lehetővé teszik, hogy például Romániában magyar nyelven is elérhető olyan tájékoztató anyag, mint a „Szülőként a digitális korban: Hogyan beszéljünk a gyerekekkel és a tizenévesekkel az internet veszélyeiről?”.

Azzal ismerjük el leginkább a civil közösségek munkájukat, ha használjuk is. Vegyük kézbe az útmutatót, olvassuk, és beszélgessünk róla más szülőkkel, tanárokkal, és beszélgessünk a gyerekekkel az őket érintő veszélyekről.

Mert a szakma egyetért abban, hogy bár valóban érzékeny és nehéz témák ezek, a tájékozottság és a tudás védelmet nyújt, megelőzést jelent, a tájékozatlanság és a tudatlanság sérülékennyé tesz, és veszélyt rejt magában.

A cikk először a szerző blogján jelent meg, engedélyével újraközöljük.