Toró Tibor politológus: Ilie Bolojan megmutatta Nicușor Dannak, hogyan néz ki kettejük erőviszonya

Kereken négy hétig tartottak a kormányalakítási tárgyalások, amelyek elhúzódását Nicușor Dan államfő azzal magyarázta, hogy előbb a körvonalazódó koalíció pártjainak ki kell dolgozniuk egy átfogó költségvetés-konszolidáló csomagot. Ehhez képest a csomagnak csak egy része készült el, ezt fogadtatja el felelősségvállalással a kormány, megalakulása után két héttel. A tanácstalanság vagy pedig politikai érdekek ütközése áll szerinted annak a hátterében, hogy ennyit agyaltak a megoldásokon a döntéshozók?

A tárgyalások elhúzódásának legfontosabb oka szerintem az volt, hogy az államfőnek nincs pártja. Nicușor Dan ezért úgymond konszenzuális pontokhoz keresett tárgyalópartnereket. Ez az egyik feltételezésem. A másik magyarázat pedig az, hogy nyilvánvalóan eltérő elképzeléseik voltak a deficitcsökkentő intézkedésekről a pártoknak, különösen a PSD és az USR között voltak nézetkülönbségek. Mindenesetre azt, hogy az áfa Nicușor Dan választási ígérete ellenére már augusztustól emelkedik, úgy értelmezem, hogy az államfő háttérbe került. Támogatói túl sokat vártak Nicușor Dantól, az alkotmányos jogkörei korlátozták a mozgásterét, és azzal, hogy gyakorlatilag egyik pártra sem tudott hatni, elég kiszolgáltatott helyzetben volt. A tárgyalások végső soron a három nagyobb román párt egyezkedései miatt húzódtak el, mert nem hinném, hogy az RMDSZ-nek olyan sok lapot osztottak volna. Várhatóan a koalíción belül feszültséget fog kelteni ez az első csomag, mert a PSD rábólintott ugyan, de minden jel szerint nem lelkesedik érte. De Nicușor Dan nem várhatott a kormányalakítással addig, amíg elkészül a teljes konszenzusos csomag.

Nem lehetett volna rengeteg időt megspórolni azzal, hogy az államfő már hetekkel korábban megbízza Ilie Bolojant kormányalakítással, aki önállóan megpróbál egy parlamenti többséget maga köré gyűjteni?

Minden jel arra mutatott, hogy az államfő Bolojannak ad kormányalakítási megbízást. Erre utalt már a megválasztása előtti nyilatkozataiban is. Másrészt Nicușor Dannak a PNL-vel volt a legjobb a viszonya, a liberálisok voltak a fő támogatói a helyhatósági választásokon. Elképzelhető, hogy azért sem akarta közvetlenül a hivatalba lépése után kormányalakítással megbízni Bolojant, mert nem akarta elveszíteni a kontrollt a kormányalakítási tárgyalások fölött. És úgy gondolhatta, hogy hatékonyan tud majd közvetíteni a körvonalazódó koalíció pártjai között.

Az kezdettől fogva világos volt, hogy a PSD nélkül nincs parlamenti többség, és Sorin Grindeanuék ragaszkodtak ahhoz, hogy a kormányzati ciklus felénél átvegyék a kormány irányítását. Ezt a kompromisszumot, illetve a Bolojan-kabinet névsorát figyelembe véve, ki nyert és ki veszített politikai értelemben a kormányalakításon?

Kérdéses, hogy a kormányzati ciklus közben miniszterelnök-csere mennyire fog megvalósulni. Van már egy rossz tapasztalatunk ezzel a „politikai vetésforgós” megoldással. Ami pedig a kormány összetételét illeti: érdemes beszélni arról, hogy a liberálisok által javasolt Daniel Davidon kívül van két pártfüggetlen miniszter. Az egyik Dragoș Anastasiu, aki Nicușor Dan embere, az államfő tiszteletbeli tanácsadójaként képviselte az elnöki hivatalt a deficitcsökkentő csomagról szóló tárgyalásokon. Anastasiu egyben az üzleti szféra lobbistája is a kormányban. Ez nagyon problematikussá teszi azt, hogy miként fognak kinézni a megszorítások és reformok, ha az üzleti szféra ilyen közvetlen módon be van kötve a kormányba.

A másik független a kormányban Dragoș Pîslaru, aki a REPER-től érkezett ugyan, de alapvetően ez a párt már nem igazán létezik. Ők ketten mondhatni a „szakértői elemei” a kormánynak, egy nagyon érdekes felállásban. Anastasiu ugyanis miniszterelnök-helyettesként a Pîslaru vezette uniós alapokért felelős minisztériumot is felügyeli. Ezért úgy tűnik, mintha az uniós források elköltését a pártok kiszervezték volna a Nicușor Danhoz köthető függetleneknek. A másik érdekesség, hogy az USR kapta meg a védelmi minisztériumot és a külügyet, és ez éppen az a két terület, amelyen az államfő erős jogkörökkel rendelkezik. Ez egyben azt is jelenti, hogy még hangsúlyosabb lesz Románia Ukrajna-párti elköteleződése és erős marad az ország EU-barát irányvonala.

Az RMDSZ súlya nyilvánvalóan csökkent a kormányban, csak a fejlesztési minisztériumot sikerült megtartani, illetve a kultúrát kapták meg, ahol Demeter András miniszter a politikai establishment szempontjából outsidernek számít. Tánczos Barna miniszterelnök-helyettesi tisztsége inkább az RMDSZ-en belüli pozíciója szempontjából lehet érdekesebb. A PSD és a PNL kevés új embert küldött a kormányba, és a kulcsfontosságú minisztériumokat megtartották.

Az utolsó pillanatig kérdéses volt Bolojan miniszterelnöki tisztsége, mert ő azonnali áfaemelést szeretett volna, Nicușor Dant pedig kötötte az a kampányígérete, hogy az államfői mandátuma alatt nem fog nőni az áfa. A patthelyzetet az a kompromisszum oldotta fel, hogy az általános áfaemelést őszire tolják, és csak akkor lépi meg a kormány, ha feltétlen szükség volt rá. Úgy tűnt, hogy Nicușor Dan egy darabig arcvesztés nélkül vészeli át a kormány mandátumának első hónapjait, viszont múlt héten kiderült, hogy Bolojanék nem várják meg az őszt, máris megemelik az áfát. Átverte a miniszterelnök az államfőt? Hogy kell értelmezni a történteket?

Biztos voltak emögött nagyon erős gazdasági rációk is. Ugyanakkor számomra az tűnik a legkézenfekvőbb értelmezésnek, hogy abban a pillanatban, amikor megkapta a miniszterelnöki jogköröket, Ilie Bolojan megmutatta Nicușor Dannak, hogyan fog kinézni kettejük erőviszonya. Nem gondolom, hogy Nicușor Dan olyan típusú elnöke tud lenni az országnak ebben a kontextusban, mint amilyen Traian Băsescu volt. Az államfő ki van szolgáltatva a kormánypártoknak, a szélsőségesek által uralt ellenzék egy no-go zóna számára. Nem lehet opció számára a kormánytöbbség megosztása, kényszerpályán van. Valószínűleg ezt Bolojan is felismerte.

Ilie Bolojanról az a percepció, hogy egy elkötelezett reformpárti politikus. Viszont máris sok bírálat éri, amiért a kormány első deficitcsökkentő csomagja nem a strukturális hibákra, a privilégiumok és szinekúrák felszámolására, hanem a megszorításokra és adóemelésekre koncentrál. Tekintettel az évtizedek alatt kiépült politikai klientúrák várható ellenállására, látod esélyét annak, hogy Bolojanék olcsóbbá és hatékonyabbá tegyék az államot?

Bolojanról tudni kell, hogy nem csak a románok, hanem magyarok körében is a legelfogadottabb román politikus. Mindenki szuperlatívuszokban beszél róla. És az a percepció, hogy képes változtatni az állam működésén. Azt tudjuk, hogy irányítása alatt Nagyváradon és Bihar megyében volt egy nagyon erős infrastrukturális fejlesztés, nagyon jó volt az uniós pénzek felhasználásának aránya, illetve nagyon radikálisan csökkent a szolgáltató állam. Miniszterelnökként most eltérő helyzetben van. Infrastrukturális fejlesztésre nincs pénz, az uniós források lehívása problematikus, ezért Bolojan az államnak megy neki. Be is indult egy sajtókampány a különböző állami intézmények, hatóságok és vállalatok ellen, például a parajdi katasztrófában szerepet játszó Salrom vállalatnak is most kezdenek előjönni mindenféle dolgai. A minap Bolojan piócáknak nevezte azokat a politikai alapon kinevezett vállalatvezetőket, akik úgymond közpénzeken élősködve hatalmas béreket szavaztatnak meg maguknak. A miniszterelnök szerintem valóban eltökélt a politikai alapú privilégiumok és szinekúrák felszámolásában, a kérdés inkább az, hogy valóban megtörténik-e előtte az állami intézmények, hatóságok és vállalatok egyenkénti átvilágítása, vagy fűnyíró módszert fognak alkalmazni. És nekem legalábbis úgy tűnt, hogy Bolojan Bihar megyében az utóbbi módszert alkalmazta: egyszerűen nem disztingvált különböző intézmények között. Mindenesetre a kormányfő jelentős ellenállásba ütközhet, ha beindul ez a folyamat, mert a célba vett intézményeket és vállalatokat főként a PNL és a PSD emberei vezetik. Bolojan házelnökként még csökkenteni tudta a szenátus alkalmazottainak a számát, de most nagyon sok érdeket készül megsérteni. Elválik, hogy eléri-e a célját, de azt látjuk, a miniszterelnök nem a szinekúrák lebontásával kezdte a deficit csökkentését, hanem megszorításokkal és adóemelésekkel.

Bolojannak és számos szakértőnek az volt érve, nagyon sürgős lépésekre volt szükség a pénzpiacok bizalmának helyreállításához, ezért „szike helyett bárddal” kellett operálni. Hogyan látod ezt az érvet?

Az első deficitcsökkentő csomag az energiaárakat fogja leginkább érinteni, mert az eddigi kedvezményes áfakulcs 11 százalékra nő augusztustól, amire rátevődik az is, hogy júliustól kivezették az áram ársapkáját. Emellett nő az üzemanyagok jövedéki adója, ami önmagában nagyon sok termék és szolgáltatás drágulásához vezet. Eközben pedig jövő év végéig befagyasztották a közalkalmazotti béreket és a nyugdíjakat, az egészségbiztosítási járulékot pedig kiterjesztették a 3 ezer lejnél nagyobb nyugdíjakra. Vagyis ez a csomag egyszerre okoz drágulást és korlátozza a lakosság költekezési lehetőségét. Szinte az összes intézkedés, beleértve az ösztöndíj- és az egészségbiztosítási rendszer átalakítását, a kiszolgáltatott helyzetű csoportokat fogja még hátrányosabb helyzetbe hozni. Rájuk csapott le ez a bizonyos bárd. Számos szakértő azzal magyarázza az államháztartás egyensúlyának megbomlását, hogy Romániában az elmúlt években történt egy próbálkozás a jövedelmi egyenlőtlenségek enyhítésére, a minimálbér növelésével a bérszakadék csökkent, viszont egyik kormány sem merte bevállalni, hogy kivel fizettesse meg ennek az árát. És akkor mindez hitelből történt. A deficitcsökkentő csomag pedig visszarendeződéshez vezet a jövedelmi egyenlőtlenségek terén. A következő csomag, a helyi közigazgatás reformja pedig a területi egyenlőtlenségeket fogja növelni. A kormánynak az az elvárása, hogy az önkormányzatok önerőből tudják fenntartani magukat, a kisebb településeket hozza nehéz helyzetbe.

Nicușor Dan is sokakban csalódást okozott. A civil társadalom képviselői, véleményformálók azért bírálják, mert az államfő a választási programjának ellentmondva szótlanul nézi az igazságszolgáltatásban történő visszarendeződéseket: a reformellenesnek tartott Lia Savonea megválasztását a legfelsőbb bíróság élére, vagy a PSD-s őskövület Mihai Busuioc kinevezését az alkotmánybíróságba. Milyennek látod az államfő mandátumának első heteit?

Az igazságszolgáltatásban kétségtelenül történik egy visszarendeződés, az igazságügyi minisztérium megtartásával a PSD meg akarta tartani valamilyen formában ezen a területen a befolyását és garanciákat szeretett volna kapni arra, hogy nem lesz a következő években korrupcióellenes kampány.
Habár a korrupcióellenes lendületet már az előző államfő, Klaus Iohannis visszafogta. Nicușor Dan idejét mandátuma első heteiben a kormánykoalíciós tárgyalások foglalták le. Már említettem, hogy a stratégiája a konszenzuskeresés volt, amelyben közvetítői szerepet vállalt. A kormányalakítás után ez a szerepe megszűnt. De nem látom, hogy mit tudott volna lépni az igazságszolgáltatással kapcsolatos kérdésekben.

Mennyire lesz tartós szerinted a négypárti kormánykoalíció?

Meglepődnék, ha a koalíció ebben a formában kihúzná a következő választásokig. A négy pártot egy oldalra sodorta az elnökválasztásig az a tét, hogy ne az AUR jelöltje nyerjen. Most már az a tét, hogy melyikük veszít politikai értelemben a legtöbbet a megszorító intézkedések miatt. Azt nem látom, hogy a klasszikus pártok gyengülésének európai trendjét Romániában meg lehet-e állítani. Az egyik kérdés például, hogy a PSD a magyarországi az MSZP-hez hasonlóan elindul-e az eltűnés felé vezető lejtőn. Mindenesetre a következő hónapokban számíthatunk feszültségekre a koalícióban, különösen az USR és a PSD között.

Az elmúlt hetekben érthető módon a kormánypártok és Nicușor Dan uralták a nyilvánosságot. Ahhoz képest, hogy a választók közel fele George Simionra szavazott május 18-án, az AUR mintha eljelentéktelenedett volna. A parlamentbe bekerült másik két szélsőséges pártnak lassan megszűnnek a frakcióik, és két új „szuverenista” párt (a Claudiu Târziu-féle, illetve az SOS Romániából és a POT-ból kilépetteké) jelenik meg a politikai színtéren. Mi történik ellenzéki oldalon?

Az AUR nem jelentéktelenedett el, csak a napirend-alakító képességük csökkent. Simionéknak a jelenlegi helyzetben nem is kell erőlködniük, a beharangozott kormányzati intézkedések politikai értelemben nekik kedveznek. Szerintem szét kell választani, hogy mi történik a pártokkal, és mi történik a szavazóbázisaikkal ebben az időszakban. Kutatási adataim nincsenek, de van egy hipotézisem. Eszerint ugyanúgy, ahogy Nicușor Dan nagyon sok társadalmi réteget megmozgatott a kampányban, tavaly novembertől mostanáig a másik oldalon is politikailag aktiválódtak korábban passzív társadalmi rétegek. A kérdés az, hogy ezekkel rétegekkel mi történt. A feltételezésem pedig az, hogy egy ideig most ismét passzívakká váltak. Ebből a rétegből nagyon sokan elhitték, hogy Simion meg tudja nyerni a választásokat, és most azt látják, hogy nem történt semmilyen változás, a korábban is hatalmon lévő pártok maradtak kormányon. Simion szavazóbázisa nem fog átállni, mivel nincs hova átállnia, csupán passzívabbá vált. Politikai szempontból pedig elmondható, hogy habár napirendalakító képességük csökkent, az AUR-ban nem történtek megrázkódtatások, Târziu kilépését leszámítva a párt egyben maradt, az SOS Románia és a POT felbomlása indult el. Az utóbbi két párt gyakorlatilag azt a pályát követi, amit az elmúlt 15 évben a Nagy-Románia Párt óta az összes populista alakulat. A Dan Diaconescu-féle párt színeiben is sokan bekerültek a parlamentbe, akiket aztán a nagy pártok nagyon hamar szétkapkodtak. Tehát én nem gondolom azt, hogy a szélsőségesek által uralt ellenzéki oldal a választások elvesztése miatt válságba került. Ne feledjük, hogy végül is Simion több mint 46 százalékkal veszítette el a választást hihetetlenül magas részvétel mellett.

Az csak a következő választásokon fog kiderülni, hogy mekkora rizikót vállalt ebben a gazdasági helyzetben az RMDSZ a kormányzati részvétellel. Viszont sokak szerint az RMDSZ-nek van egy másik problémája is: továbbra is adós Orbán Viktor tihanyi nyilatkozatának kibeszélésével. Erre alkalmat adhat akár a közelgő Tusványos, már csak Orbán erdélyi jelenléte miatt is. Látsz-e esélyt arra, hogy az a téma Tusványos kapcsán terítékre kerüljön?

Nem igazán látok erre esélyt. Esetleg az lehet érdekes, hogy milyen mértékben képviselteti magát az RMDSZ Tusványoson. Ez a tábor már jó ideje a Fideszé. Erdélyi szervezői is vannak, de alapvetően a politikai napirendjét még csak nem is a Fidesz, hanem Orbán Viktor alakítja. Nem úgy tűnik, hogy az RMDSZ abban a helyzetben van, hogy bármit is kibeszélne. Az elnökválasztás után nagyon hamar megtörtént a visszarendeződés az RMDSZ-Budapest viszonyban, mintha zárójelbe került volna a tihanyi nyilatkozat. Az RMDSZ stratégiája az, hogy „nincs itt semmi látnivaló”. Hogy a szervezeten belül milyen típusú törésvonalakat idézett elő a tihanyi nyilatkozat, az már egy másik kérdés.