Politológus: Többen gondolhatják úgy az RMDSZ-ben, hogy most lehetne átrendezni a viszonyt a Fidesszel

Több keretezése is van Nicușor Dan bravúros elnökválasztási győzelmének. Egyes értelmezések szerint egyszerűen csoda történt, tekintettel a független jelölt jelentős hátrányára. Mások szerint Európa és az elszigeteltség, a ráció és a misztikum, a düh és a félelem, a szakértelem és az alkalmatlanság küzdelmét láttuk vasárnap, sőt olyat is olvastam, hogy Románia arra szavazott a második fordulóban, hogy a Föld gömbölyű, nem lapos. Hogyan értelmezi politológusként ezt az eredményt?

Valóban kisebb csoda történt a második fordulóban. Nem nagyon hittem abban, hogy Nicușor Dan győzni tud. Próbáltam magam is másokhoz hasonlóan felkészülni a legrosszabb forgatókönyvre. Szerencsére másként alakult ez a választás. A kedvező fordulatnak a hátterében pedig az áll, hogy nagyon megijedt a társadalomnak egy része attól a sötét és ismeretlen iránytól, amerre elindult volna az ország Simion győzelmével. A két forduló közötti időszakban ez a félelem uralta a közösségi médiát és a magánbeszélgetéseket is. Az emberek nagyon úgy érezték, hogy cselekedni kell: mindenki győzködte a környezetét, mozgósított a saját kapcsolathálóján belül, és úgy tűnik, hogy ennek meglett az eredménye. Igyekeztek meggyőzni a külföldön élő rokonokat, ismerősöket is, hogy keressék meg az irataikat, és szavazzanak, a közösségi oldalakon folyamatosan terjedtek a külképviseleti szavazóhelyiségek elérhetőségei és órarendjei. Sikerült elkerülni a nagyon negatív forgatókönyvet, de azért nyilván nem lehet hátradőlni, mert nem az történt, hogy hétfőtől egy teljesen másik világba léptünk át. Az ország továbbra is nagyon nehéz helyzetben van, és nehéz hónapok következnek.

Van olyan értelmezés is, hogy nem Nicușor Dan nyerte meg, hanem George Simion veszítette el a választást a kampányban elkövetett kikényszerítetlen hibákkal, a jelöltvitáktól való megfutamodással. Mennyire számítottak ezek a tényezők a végeredmény alakulásában?

Kétségtelen, hogy Simion hibát hibára halmozott, kapkodott a két forduló között, de a választók mobilizálódása, aktivizálódása fontosabb szerepet játszott a független jelölt győzelmében. Kiemelném, hogy bizonyos társadalmi csoportok az átlagnál sokkal jobban megmozdultak, elsősorban a hölgyek, akiknek az exit poll adatok szerint a hatvan százaléka Nicușor Danra szavazott. Ez is mutatja, hogy az ország jelentős része ijesztőnek tartotta azt, amit George Simion és tábora részéről látott. Ez a percepció pedig nem Simionnak a kampányban elkövetett hibáin, hanem a teljes politikai pályájára jellemző viselkedésén alapult.

Ettől még a bizonytalanokat befolyásolhatták Simion taktikai hibái. Az AUR jelöltje kétszer is 180 fokos fordulatot vett. Az első forduló utáni egy-két napban úgy tűnt, hogy megpróbál egy mérsékelt, centrista álláspont irányba elmozdulni. Elment egy tévévitára, interjúkat adott a mainstream médiának, és ezekben az interjúkban próbálta árnyalni a politikai álláspontját. Olyasmiket nyilatkozott, amik akár szöges ellentétben voltak az addigi narratívájával. Három nappal az első forduló után viszont újabb hátraarc következett, és visszatért az eredeti stratégiához. A mainstream sajtóval nemhogy nem állt szóba, hanem éppenséggel támadta. De támadta Nicușor Dan szavazóit is, akikről mindenféle vadakat mondott. Tehát úgy tűnt, hogy visszatér a törzsszavazói mobilizálásához, és nyilván bízhatott abban is, hogy itt-ott még vannak azért tartalékai, elsősorban a diaszpórában. Ebből az következett, hogy az országban alig mutatkozott, ehelyett körbejárta a potenciális szövetségeseit Európában és találkozott a nagyobb európai országokban élő román közösségekkel. Eleinte úgy tűnt, hogy ez sikeres külföldi turné lesz, mert Lengyelországban végül az államfő is fogadta, és Giorgia Meloni is találkozott vele, bár az olasz miniszterelnök arra azért odafigyelt, hogy ne a kormánynál történjen a találkozó, hanem a Fratelli d'Italia székházában. De aztán a turné utolsó állomásán, Franciaországban az AUR elnöke beleszaladt a pofonba, ráadásul baráti terepen, egy szélsőjobbos televízió stúdiójában. Diktátornak nevezte a francia elnököt, Iránhoz hasonlította Franciaországot, és látszott, hogy egyszerűen nem fogja fel, hogy ez azért nem fér bele még a Le Penékhez közel álló sajtóban sem. Ráadásul az egészet tetézte azzal, hogy mindezt egy tört franciasággal próbálta elmagyarázni. Ezzel már egy hatalmas öngólt rúgott. További öngól volt az, amikor autistának nevezte Nicușor Dant. Szintén hatalmas hiba volt szerintem az, amikor belengette 500 ezer állami alkalmazott elbocsátását. Tehát rengeteget hibázott, de én azt gondolom, hogy nem ez döntötte el a második fordulót. A társadalom jelentős része megértette, hogy Simion nem lehet alternatíva Románia számára, mert az általa képviselt értékek, az általa képviselt politizálási stílus az országot egy ismeretlen és veszélyes irányba tereli.

Az előző elnökválasztásoktól eltérően nem a hatalmon lévő párt vagy pártok jelöltje csapott össze az ellenzék jelöltjével második fordulóban, hanem két „rendszerellenes” jelölt, akik közül az egyik, a független Nicușor Dant egyetlen párt logisztikai vagy anyagi segítségére sem támaszkodhatott. A PNL és a PSD politikusai jobbára hallgattak ebben a kampányban, viszont a független jelölt óriási támogatást kapott hiteles közéleti szereplőktől, művészektől, sportolóktól, egyetemi oktatóktól. Lehet úgy fogalmazni, hogy a vasárnapi forduló eredménye a civil társadalom győzelme is volt?

Említettem, mennyire felemelő érzés volt látni azt, ahogyan az emberek aktivizálódnak például a közösségi oldalakon vagy az ismerőseik körében, ezt szerintem mindenki tapasztalhatta. Ettől függetlenül én nem vagyok meggyőződve arról, hogy Nicușor Dan győzelme a civil társadalomnak, mint egy politikummal szembeállítható entitásnak a sikere volt. A mainstream pártok hallgatásáról ugyanis nem tudom eldönteni, hogy ez mennyire volt tudatos stratégia, vagy inkább az első fordulós kudarc utáni a tanácstalanság következménye. Netán megértették, hogy most jobb lapítani, hiszen megszólalásaikkal akár árthatnak is Nicușor Dannak, vagy inkább nem akartak elvágni semmilyen további opciót a választások utánra, miután nem sikerült bejuttatniuk a saját jelöltjüket a második fordulóba. A népszerű közéleti személyiségek, művészek, sportolók Nicușor Dan melletti kiállása nyilván sokkal hitelesebbnek tűnt a választók szemében a politikusok megnyilvánulásainál. És persze volt több olyan politikus is, aki felmérte azt, hogy az explicit kiállása a független jelölt mellett inkább árt Nicușor Dannak, mint használ. De nem lehet elmenni például Crin Antonescu megnyilvánulásai mellett. A koalíció közös jelöltje a két forduló között megeresztett egy nagyon zavaros Facebook-bejegyzést, amiben kiosztotta mindkét második fordulóba került jelöltet, és elkezdte építeni azt a narratívát, hogy Nicușor Dan mögött is ilyen-olyan szekus körök állnak. Aztán erre ráerősített a második forduló után egy újabb bejegyzéssel, bár ez nyilván az eredményt már nem befolyásolta. Szerintem ez a zavart viselkedés sokkal inkább Antonescuról mond el sokat, mintsem Nicușor Danról.

Nicușor Dan győzelméhez jelentős módon, az RMDSZ számításai szerint kb 620 ezer szavazattal, hozzájárultak a romániai magyarok is. Rekordrészvétel volt a székelyföldi megyékben, annak ellenére, hogy a második forduló napján Kelemen Hunor maga is beismerte: zavart okoztak az emberek fejében Orbán Viktor tihanyi kijelentései. Ezek szerint mégsem okoztak zavart?

A „zavart okozott” egy nagyon eufemisztikus és politikailag korrekt megfogalmazása annak, hogy mit váltottak ki az erdélyi magyarokban Orbán kijelentései. Politológusként én úgy gondolom, hogy a politikában nem kell moralizálni, de azért most szerintem nem lehet megkerülni ennek a mozzanatnak a morális vetületeit sem. Zavart Orbán kijelentései az RMDSZ-nek okoztak. A szervezet vezetése egy kommunikációs csapdába esett bele, miközben az RMDSZ és a szavazói között közvetítői szerepet játszó réteg, a pedagógusok, lelkészek, közösségszervezők és helyi véleményformálók nagyon kellemetlen helyzetbe kerültek. Beszélgettem az ehhez a réteghez tartozó emberekkel, és bizony azt olvastam ki abból, amit mondtak, hogy őket mellbe vágta a tihanyi üzenet. És ezt nem lehet annyival megoldani, hogy Orbán Viktor utólag megerősíti, hogy ezentúl is az RMDSZ-nek az álláspontja lesz a mérvadó a magyar kormány számára, mert az emberek szerintem most egy kicsit ennél többet várnak.

A kérdésemben arra utaltam, hogy Orbán kijelentései nem okoztak zavart az erdélyi magyar választók fejében, mert nem hallgattak rá, hanem egyöntetűen elutasították a magyar miniszterelnök potenciális harcostársát, George Simiont.

Ez valóban így van, az erdélyi magyar szavazatokat Orbán állásfoglalása nem befolyásolta. Ehhez hozzájárult, hogy az RMDSZ végső soron azt tette, amit ilyenkor tennie kell. Nem állt neki magyarázkodni, nem állt bele vitákba Budapesttel, hanem azt mondta, hogy nekünk most egy sokkal fontosabb dolgunk van, erre kell koncentrálnunk, és valóban erre koncentráltak. Végül sikerült valahogy annyit elérni, hogy nem jöttek további Simiont támogató jelzések Budapesttől. Bár azért az tény, hogy Orbán nem határolódott el az AUR Székelyföldön is terjesztett kétnyelvű szórólapjaitól, amelyekre felkerült a fényképe a Simion fotója mellé. Mindenesetre az RMDSZ a második forduló előtt kimaxolta a kampányban Simion magyarellenességét, és működött. Még mindig működött. A kérdés csak az, hogy meddig működik még ez a fajta mobilizáció, főleg úgy, hogy közben Budapestről ellentmondásos, vagy ennek ellentmondó üzenetek érkeznek.

Kelemen Hunor közvetlenül a második forduló után szükségét érezte annak, hogy személyesen is tárgyaljon a magyar miniszterelnökkel a kampányban történtekről. Az én olvasatomban az RMDSZ elnöke egyrészt azt akarta jelezni, hogy érzi a súlyát az erdélyi magyarok érdekeivel szembemenő Orbán-nyilatkozatnak, másrészt azt, hogy ez a konfliktus az RMDSZ részéről megnyugtató módon rendeződött. Valóban lezártnak tekinthető ez a történet, nincs itt már semmi látnivaló?

Szerintem nem tekinthető lezártnak. De nyilván egy ilyen helyzetben kapkodni sem lenne jó. Nem tudom, hogy mi történik az RMDSZ-en belül, de azt sejtem, hogy a tihanyi beszéd megosztja a szervezetet, feszültségek vannak. Biztos akadnak olyanok, akik szeretnék minél hamarabb lezárni ezt a történetet, legyen letudva, és utána business as usual. De szerintem vannak olyanok is, akik úgy gondolják, hogy ez egy kiváló alkalom újratárgyalni az RMDSZ mozgásterét a Fidesszel való kapcsolatában. Nem arra gondolok, hogy kilépnének ebből a stratégiai partnerségnek nevezett együttműködésből, hanem inkább megpróbálják kihasználni ezt a malőrt arra, hogy esetleg növeljék az RMDSZ alkupozícióját, akár még több forrást kérve Budapesttől. Cinikusan a Macskajaj című filmből idéznék: amit nem tudsz megoldani sok pénzzel, azt oldjad meg még több pénzzel. Egyébként lehetséges, hogy Orbán maga is úgy kalkulált: ha esetleg ebből valami balhé lesz, el lehet majd simítani azzal, hogy a magyarországi választáshoz közeledve bejelentenek még néhány nagyobb Erdélybe irányuló támogatást. Kérdés az, hogy honnan tudják ezt előteremteni. És végül biztos vannak olyan politikusok is az RMDSZ-ben, akik azt mondják: most már tényleg elég, lépjünk hátra, ne legyünk ott testületileg Tusványoson, és ne implikálódjunk annyira a magyarországi választási kampányba, ne szállítsuk a szavazatzsákokat éppen akkora lelkesedéssel. Szerintem ez a vita még nem zajlott le az RMDSZ-ben, és az imént felsorolt az alternatívák közül kell kiválasztaniuk a követendő irányt. Eközben meg vélhetően azért azt is árgus szemekkel nézik, hogyan vonul Magyar Péter az Alföldön át Nagyváradig.

Az új államfő várhatóan hétfőn leteszi az esküt, és elkezdődnek a kormányalakítási tárgyalások. A Szociáldemokrata Pártban (PSD) a távozó Marcel Ciolacu helyére ügyvivő elnökként Sorin Grindeanu került, aki azt nyilatkozta, hogy „kötöttségek nélküli” tárgyalásokra kapott felhatalmazást az államfővel és a többi párttal esedékes egyeztetéseken. Vagyis még nem dőlt el, hogy a PSD belép-e a kormányba, vagy a parlamentből támogat egy kisebbségi kormányt. Milyen kormányalakítási forgatókönyvek lehetségesek?

A legfontosabb az, hogy szerintem az előre hozott parlamenti választásokkal most már egyáltalán nem kell számolni. Nicușor Dan győzelmével pedig a kormányalakítás tekintetében most már nagyjából csak két vagy három forgatókönyvre redukálódott a választék. Az első kettő szerint többségi, a harmadik szerint kisebbségi kormány alakul. A többségi kormánynak két változata lehet, és én mind a kettőt valószínűtlennek tartom. A kettő között az lenne a különbség, hogy ki adja a kormányfőt. Nicușor Dan elmondta többször is, hogy Ilie Bolojant bízná meg kormányalakítással, de azt nem tudja megígérni, hogy ez így is lesz. A kérdés az: ha a legnagyobb parlamenti pártként a PSD belép a kormányba, van-e olyan miniszterelnök-jelöltjük, akivel ezt megtehetik. Ha pedig nincs, akkor elképzelhető-e az, hogy ne ők adják a kormányfőt, hanem mondjuk átengedik a posztot Bolojannak. Ezek a forgatókönyvek a többségi kormányra, de én egy kisebbségi kormány megalakítását tartom valószínűbbnek. Grindeanu maga is utalt arra, hogy a PSD-ben a többség „konstruktív ellenzékiséget” szeretne. Hogy mennyire konstruktívat, ez egy nagyon jó kérdés. Elvileg ez azt jelentené, hogy a PSD a parlamentből támogatja a kormányt, de nem vállal kormányzati szerepet, nem lesznek miniszterei, államtitkárai stb. Megszavazzák a kormány fontosabb törvénytervezeteit, és nyilván megkérik az árát ennek. Ez a PSD számára azért lenne előnyös, mert ellenzékben rendezhetnék a soraikat. Az ország számára azért lenne ennek a forgatókönyvnek pozitív hatása, mert így az ellenzék nem csak a szélsőséges pártokból állna, és a kormánnyal szembeni lakossági elégedetlenség nem csak az AUR-t hizlalná. A hátránya ennek a forgatókönyvnek pedig az, hogy a kisebbségi kormány teljesen ki lenne szolgáltatva a PSD parlamenti támogatásának. Azt pedig a Tăriceanu- vagy a Cioloș-kabinet idejéből tudjuk, hogy a szociáldemokraták profi módon ki tudnak zsarolni egy kisebbségi kormányból forrásokat a helyi kiskirályaik számára. Csakhogy ez nagy feszültségekkel járhat, mert a kormány most kénytelen lesz a költségeket lefaragni. A PSD polgármestereit és a regionális vezetőit pedig az fogja érdekelni, hogy minél több forráshoz jussanak.

Egy kisebbségi kormányban benne lenne az RMDSZ? Ezt azért kérdem, mert Kelemen Hunor múlt héten még azt nyilatkozta, hogy ezt politikai kalandorságnak tartaná.

Ha kisebbségi kormány alakul, akkor szerintem az egy PNL-USR-RMDSZ összetételű kormány lesz, mert még hárman is túl kicsik ahhoz, hogy elegen legyenek. Teljesen érthető Kelemen Hunor múlt heti nyilatkozata, mert ez nem lesz egy könnyű kormányzati felállás, viszont azt is figyelembe kell venni, hogy egy kisebbségi kormányban az RMDSZ nagyobb súllyal lesz jelen, mint a jelenlegi többségi kormányban. Ezt azt jelentheti, hogy a minisztériumainak és államtitkárainak a száma nő. Természetesen az egyik kulcskérdés bármilyen konfigurációban a fejlesztési minisztérium sorsa lenne. Valószínűnek tartom, hogy az RMDSZ azzal a feltétellel szeretne kormányra lépni, hogy megtarthassa a fejlesztési minisztériumot.

Másfelől szerintem többségi – azaz PSD-s részvételű – kormány esetén sem kell már Kelemen Hunoréknak tartaniuk attól a forgatókönyvtől, amitől a második forduló előtt joggal tartottak: azaz, ha Nicușor Dan győz, és az USR bekerül a kormányba, akkor az RMDSZ már nem lesz ott az Európa-barát pártok koalíciójában, mert a parlamenti többség nélkülük is meglesz. Szerintem az elnökválasztás második fordulójának eredménye tükrében ezt most már nem tudják meglépni a román pártok. Nem volt időm becsülni a magyar szavazatok számát, de ha valóban 600 ezer magyar szavazatot kapott Nicușor Dan, nagyon rossz üzenete lenne annak, ha az RMDSZ-t kiszorítanák a kormányból. Szerintem nagyon jól tudja Nicușor Dan és Ilie Bolojan is, hogy most nem kell egy újabb frontot nyitni.

Mi történik az AUR-ral? George Simion a választás éjszakáján beismerte a vereségét, sőt később azt is, hogy nem történtek „nagy mértékű” csalások. Ennek ellenére kedden ismét agresszívre váltott, és bejelentette, hogy külföldi befolyásolásra hivatkozva az alkotmánybíróságon kéri a választás érvénytelenítését, és az államfő, illetve a kormány beiktatásán sem vesz részt. Ez a taktika azt jelzi, hogy már a 2028-as parlamenti választásokra készül?

A 2028-as parlamenti választások még nagyon messze vannak, és az AUR jelenlegi óriási támogatottsága miatt jó, hogy az előre hozott választások rémképétől megszabadultunk. Simion a szavazatok 46 százalékát szerezte meg a második fordulóban, szerintem a reális cél most az lehet, hogy ebből legalább 30-35 százaléknyi megmaradjon a parlamenti választásokig az AUR számára. Simion maga is tudja azt, hogy ez a támogatottság nem csak a személyének szólt és még csak nem is az ő személyének és a Călin Georgescu személyének együttesen. Rengeteg választó azért szavazott rá, mert gyűlöli a hagyományos pártokat, és Nicușor Dant a hagyományos pártokhoz közelebb álló politikusnak tartotta. Simion mindenesetre fenn akarja tartani ezt a „szuverenista” lendületet, ehhez pedig szüksége volt egy új üzenetre. Ez pedig az, hogy csalást kiált. Nyilván nem szép gesztus, hogy nem vesz részt az államfő beiktatásán, a kormányalakítási konzultációkon vagy a kormány beiktatásán, de túl nagy gyakorlati jelentősége nincs. És annak sincs, hogy megóvta a választás eredményét az alkotmánybíróságon, de valahogy a szuverenista narratívát életben kell tartania. Nem kizárt az sem, hogy külföldről is motiválták egy kicsit, hogy ne lépjen hátra, maradjon harcias üzemmódban. Továbbá meg kell említeni még egy lehetőséget, ezt Mădălin Hodor történész, a CNSAS kollégiumának alelnöke vetette fel. Véleménye szerint a mostani óvás ugyanabba a stratégiába illeszkedik, mint áprilisban az első fordulót megsemmisítő alkotmánybírósági határozat megtámadása a táblabíróságokon. Ez nyilván jogi nonszensz volt, de valójában azt a célt szolgálta, hogy az alkotmánybíróság továbbra is kereszttűzben maradjon, és tovább lehessen építeni a második forduló lefújásáról szóló döntés illegitim mivoltára vonatkozó narratívát. Hodor azt is hozzáteszi, hogy az alkotmánybíróság elnökére, Marian Enachéra vonatkozóan azt narratívát fogják megpróbálni elterjeszteni Simionék, hogy rejtegetni valója van, mert együttműködött a Securitatéval. Annak ellenére, hogy Enachét már több ízben is tisztázta a CNSAS, ez a stratégia alkalmas lehet az alkotmánybíróság, és implicite a decemberi megsemmisítési határozat legitimitásának aláásására, ami kiválóan illeszkedne a „velejéig romlott rezsim” diskurzusba, amit Simionék eddig is építettek.

Nicușor Dan győzelme után a szuverenista oldal gyengülni látszik a parlamentben, a Fiatal Emberek Pártjának (POT) szenátusi frakciója megszűnt és jó eséllyel ez a sors vár a képviselőházi frakcióra is. Az előző válaszában említette, hogy az AUR 30-35 százalékos támogatottságot tartaná reálisnak a 2028-as parlamenti választásokon. Nem túl optimista forgatókönyv ez, tekintettel arra, hogy bármilyen kormány is alakul, a gazdaság helyzet miatt népszerűtlen intézkedésekre kényszerül?

Valójában nem vagyok optimista, és 30-35 százalék is rémesen sok. De vizsgáljuk meg, hogy mi történhet Simion szavazótáborának bizonyos szegmenseivel. Egyfelől a választások után a győztes támogatottsága rendszerint tovább szokott nőni. Szerintem most is ez fog történni, annak ellenére, hogy valóban nagyon népszerűtlen döntésekre fog rákényszerülni a kormány. Nem kizárt, hogy Nicușor Dan sikeréből tud egy picit profitálni az USR is, bár nem annyira közvetlen ez a kapcsolat, hogy a népszerűségtranszfer látványos legyen. Más párt viszont nem igazán tud ebből profitálni. Az USR növekedése persze azon is múlik, hogy ki lesz Elena Lasconi utódja a párt élén. Erre talán a jelenlegi ügyvivő elnöknek, Dominic Fritznek van a legnagyobb esélye, mindenesetre jó lenne, ha nem a Claudiu Năsui féle piaci fundamentalista szárny venné át a pártot. Most gyakorlatilag mind a három fontos nem szélsőséges román pártban új vezetést kell választani. Valószínűleg PNL van a legkönnyebb helyzetben, mert Ilie Bolojan ügyvivő elnökként fog ugyan visszatérni, de valószínűleg meg fogja kapni a pártelnöki széket. A PSD-ben még nem látszik, hogy ki veszi át a vezetését.

De visszatérve Simionra: ebből a 46 százalékból egy nagyon vékony réteg tehát átszivároghat Nicușor Danhoz is akár. Másfelől azonban ott van még az AUR-ral nem túl fényes viszonyt ápoló Diana Șoșoacă féle még radikálisabb SOS Románia és a felszámolódás határán lévő POT is, Claudiu Târziu pedig állítólag Gigi Becali támogatásával tervez új pártot indítani. Továbbá a PSD is mindent el fog követni azért, hogy visszaszerezze azt a szavazóbázist, amelyik az elmúlt években az AUR-hoz szivárgott át tőlük. Szerintem a szélsőjobb további erősödése vagy gyengülése leginkább a PSD-n múlik. Azon, hogy milyen irányba mozdulnak el a szociáldemokraták. Sorin Grindeanu már utalt arra, hogy a PSD nyár végén esedékes kongresszusán nem csak a vezetőségről, hanem a párt ideológiájáról, programjáról is döntenek. Kérdés, hogy megkísérelnek-e esetleg egy markánsabb baloldali programot elfogadni, és akkor ezzel megpróbálják valahogy azokat a szavazókat visszacsábítani, akik gazdasági- egzisztenciális okokból fordultak az AUR-hoz.

Nagy kérdés az is, hogy mi lesz Călin Georgescuval. Egyrészt az, hogy mikor kezdődik el a büntetőpere, mi lesz annak a végkifejlete, másrészt az, hogy Simion hogyan fog viszonyulni hozzá: megpróbálja maga mellett tartani, esetleg mártírt kreálni belőle, vagy pedig inkább elhatárolódik tőle. De más tényezők is hozzájárulhatnak a szélsőjobb erejének változásához: például az ország gazdasági helyzete vagy az ukrajnai háború végkifejlete. Ezek pedig még szintén ismeretlen tényezők.