Elnökjelöltprogramok: papíron mindenki euroatlantista, csakhogy a fogalom időközben kiürült

Jelentősen megnövekedett a tétje az előzőkéhez képest a májusi elnökválasztásnak, mert Romániának jelenleg egyszerre kell külpolitikai, védelmi és nemzetbiztonsági kihívásokkal szembenéznie, és éppen ezekre a területekre terjednek ki az alkotmány szerint az államfői hatáskörök. A körülmények közismertek: Donald Trump második ciklusa felborítani látszik az eddigi világrendet és megrengette a transzantlanti kapcsolatokat. Az amerikai elnök kiemelte Oroszországot a nemzetközi elszigeteltségből, Ukrajna számára kedvezőtlen békét akar kierőszakolni, ellenségének tartja az EU-t, a helyettese pedig megveti Európát, kioktatja a kontinens országait demokráciából és támogatja az európai szélsőségeseket.

És ami a leginkább rettegéssel tölti el a bukaresti vezetőket: vannak arra utaló jelek, hogy Trump nem ellenzi az orosz érdekszféra határainak kiterjesztését, a NATO keleti szárnyának országai számára pedig a katonai szövetség már nem jelenti azt a biztonsági garanciát, amit akár fél évvel ezelőtt jelentett. Az alkotmányos jogköreiből adódóan a következő román államfőnek óriási szerepe lesz abban, hogy Románia meg tudjon küzdeni ezekkel a kihívásokkal, és meg tudja találni a helyét a körvonalazódó új világrendben. Ennek ellenére eddig a kampányban alig esett szó ezekről a kérdésekről.

Mindenesetre jelzésértékű, hogy a múlt héten a legesélyesebb négy jelölt – George Simion, Crin Antonescu, Nicușor Dan és Victor Ponta – a Bukaresti Egyetem felhívására válaszolva aláírtak egy nyilatkozatot, amelyben vállalják, hogy államfőként továbbra is az euroatlanti pályán fogják tartani Romániát. Ennek hátterében nyilván az is állhat, hogy egyikük sem mer szembemenni az Oroszországhoz való közeledést a legfrissebb felmérések szerint egyértelműen elutasító, az EU- és a NATO-tagsághoz ragaszkodó román választókkal. És amint az Elnökjelöltporték sorozatunkból is kiderült, hogy a négy jelölt között a nyilatkozataik szintjén vannak eltérések az orosz-ukrán háború, Donald Trump amerikai elnök mandátuma, vagy akár az EU fegyverkezési programjának megítélésében. Ebben az összeállításunkban azt vizsgáljuk meg, hogyan vélekednek a választási programjukban az államfői hatáskörökhöz tartozó külpolitikai, védelmi és nemzetbiztonsági kérdésekről.

Crin Antonescu (kormánypártok)

A négy jelölt közül Crin Antonescu vázolja a legrészletesebben a programjában a vízióját az ország külpolitikájáról, védelméről és nemzetbiztonságáról. A külpolitikáról szóló fejezet bevezetőjében úgy vélekedik: Románia befolyása és szerepe az orosz agresszió elleni európai védekezésben egyenes arányban fog növekedni Moszkva expanziós szándékaival és az országtól keletre lévő térségek instabilitásának fokozódásával. Leszögezi, hogy Románia biztonsága és prosperitása elképzelhetetlen az európai és euroatlanti értékrendszeren és intézményeken kívül. Románia túlélése és releváns államként való megerősödése szerinte mindenekelőtt attól függ, hogy miként lesz képes kezelni a NATO- és EU-partnerekkel való kölcsönös függőségét, valamint a Nyugat egészéhez hasonlóan gondolkodó országaival való kapcsolatait.

A jelölt egyik külpolitikai célkitűzése az, hogy Románia nélkülözhetetlen partnerré váljon Közép-Európában, a Nyugat-Balkánon és a fekete-tengeri térségben, a régiók államai közötti politikai és gazdasági együttműködés középpontjába kerüljön. A cél eléréséhez növelné a külügyiminisztérium költségvetését és az uniós szabályokkal összhangban felgyorsítaná a tagfelvételt a diplomáciai és konzuli testületbe, a diplomáciai munka színvonalán pedig a nemzetközi kapcsolatok területén működő magán kutatóintézetek szakértőinek bevonásával javítana. Emellett újragondolná a román diplomácia lobbitevékenységének (az úgynevezett hálózati diplomáciának) a szerepét, és egy „szélesebb körű diplomáciai közösség” létrehozását javasolja. Ez a közösség olyan szakértőkből állna, akik képesek a hagyományos diplomácia által nem lefedett területekkel foglalkozni.

Programjában Antonescu jogosan állapítja meg: Románia hozzászokott ahhoz, hogy követi a Brüsszelben megszabott irányt, és nem vesz részt aktívan az európai fórumokon zajló vitákban. Úgy véli, hogy Bukarestnek ötletekkel és elképzelésekkel kell hozzájárulnia a nagy európai témákhoz. Ám a programjából nem derül ki, hogy melyek lennének ezek az elképzelések. Nem tudjuk meg például azt, hogy mi lesz Románia álláspontja európai fegyverkezési programról, miként részesedhetne minél nagyobb arányban az ország az EU biztonságra és védelemre szánt forrásaiból, ha megválasztják. De nem derül ki az sem, hogy mi lenne államfőként az álláspontja a következő többéves uniós költségvetésről szóló vitában.

Ettől eltekintve ígéretesen hangzik a javaslata az úgynevezett Európai Ügyek Stratégiai Tanácsának létrehozásáról, aminek a lényege a civil társadalom bevonása az uniós kérdésekkel kapcsolatos román álláspontok előkészítésébe. Hasznosnak tűnik az a kezdeményezése is, hogy létre kell hozni egy fórumot olyan román értelmiségiek, diplomaták, egyetemi oktatók részvételével, akik ötleteket és elképzeléseket javasolnának az európai politikákkal, illetve a Románia és az EU számára fontos stratégiai kérdésekkel kapcsolatban.

A román-amerikai viszonnyal kapcsolatban a jelölt álláspontja az, hogy Romániának nem kell választania Brüsszel és Washington között, mert Európa és az Egyesült Államok továbbra is ugyanazokat az értékek és elveket osztja, és a stratégiai érdekeik is közösek. Ez meglehetősen bizarr megállapítás, figyelembe véve az amerikai kormányzat EU-hoz való hozzáállását Donald Trump hivatalba lépése óta. Mindenesetre Antonescu célja az Egyesült Államokkal való stratégiai partnerség megerősítése. Ennek érdekében az elnökjelölt meg akarja győzni a Trump-kormányzatot az amerikaiak fokozott romániai jelenlétének előnyeiről, és ezáltal erősíteni akarja Románia szerepét a NATO keleti szárnyán.

Programja szerint Antonescu azt szeretné, ha Románia részt venne Ukrajna újjáépítésében. Ennek érdekében államfőként a kormánnyal közösen létrehozna egy eszközt, amelyik szakértelmet és támogatást nyújt az újjáépítésben való részvételben érdekelt gazdasági szereplőknek. Ez a szándék jelenleg kissé megkésettnek tűnik, mivel más uniós tagállamok már jó ideje prioritásként kezelik ezt a kérdést, és az elmúlt évben olyan kapcsolatokat alakítottak ki, amelyek előnyösebb helyzetbe hozzák őket az ukrajnai beruházások terén.

Az Antonescu-féle külpolitikában nem meglepő módon továbbra is prioritást élveznének a Moldovai Köztársasággal ápolt kapcsolatok, amelyek fejlesztéséhez a jelölt a Pruton túli ország gazdasági elitjével, civil társadalmával és politikai osztályával való együttműködés új keretét teremtené meg, amelyen keresztül az európai ügyekkel és biztonsággal kapcsolatos tudás és szakértelem átadása hatékonyabb és gyorsabb lehet. Az nem derül ki a programjából, hogy mit jelentene ez az új keret.

A védelemről szóló fejezet bevezetőjében a jelölt kifejti, hogy Romániának alkalmazkodnia kell az új geopolitikai környezethez, összhangban a jelenlegi NATO- és EU-politikákkal. Úgy vélekedik, hogy az ukrajnai békerendezés feltételeitől és a háború lezárása utáni fejleményektől függően Romániának példátlanul nagy erőforrásokat kell fordítania az agresszió legkülönbözőbb formái elleni védelemre. Ezt azzal indokolja, hogy „már nem pusztán elméleti lehetőség” a nagyhatalmak és a körülöttük létrejövő vagy már kialakult szövetségek közötti konfliktus, vagy akár a háború Európában és a világban. Szerinte a NATO-n belüli viták és feszültségek okozta bizonytalanságok arra kényszerítik Romániát, hogy kilépjen a „stratégiai komfortzónájából”, és változtasson a mentalitásán, hogy konfliktus esetén a rendelkezésre álló összes erőforrását hatékonyan és eredményesen lehessen felhasználni.

Ezért, ha megválasztják, a beiktatásától számított 6 hónapon belül Antonescu javaslatot tenne egy új, „a realitásokon, szakmai elemzéseken és intézményközi párbeszéden alapuló” nemzetvédelmi stratégiára. Ugyanakkor már a mandátuma első napjaiban tárgyalásokat kezdeményez egy olyan politikai megállapodásról, amely szerint 2026-2035 között Románia a GDP-je legalább 3,5 százalékát fordítja védelemre. Emellett fejlesztené a szövetséges csapatok befogadására szolgáló infrastruktúrát, és kétoldalú megállapodásokat kötne az erős NATO-tagállamokkal, hogy „Romániát a lehető legbiztonságosabbá és legvédettebbé tegye”. Az nem derül ki a jelölt programjából, hogy honnan vonna el forrásokat a védelmi kiadások növeléséhez, és nem világos az sem, hogy milyen szövetséges csapatok befogadására készül Románia, ha az Egyesült Államok kivonja a katonáit Európából.

Programjában a jelölt nem szentel külön fejezetet a nemzetbiztonsági kérdéseknek. A hibrid hadviselés elleni védekezést a védelemről szóló fejezetben említi meg a kibervédelem erősítésével összefüggésben. A programjában egyetlen szót sem ejt a titkosszolgálatokról, annak ellenére, hogy a közvélekedés szerint ezek az intézmények képtelenek voltak megelőzni Călin Georgescu – törvénytelen eszközökkel elért – tavalyi első fordulós győzelmét. Így nem derül ki, hogyan erősítené – ha erősítené – a Román Hírszerző Szolgálat feletti civil kontrollt, és prioritásnak tekinti-e egy igazgató kinevezését a SRI élére. A közbiztonsággal foglalkozó fejezetben viszont érinti a nemzetbiztonsági kockázatnak tekintett szervezett bűnözést és a drogkereskedelmet. Utóbbit a legsúlyosabb bűncselekmények közé sorolná, és a drogellenes ügynökség amerikai mintára történő átalakításával lépne fel ellene. Fontos, hogy a jelölt szerint a kábítószer-fogyasztót áldozatként kell kezelni, és arra kell ösztönözni, hogy szakszerű segítséggel szabaduljon meg a függőségtől.

Nicușor Dan (független)

Programjában Nicușor Dan a külpolitikáról, védelemről és nemzetbiztonságról szóló, meglehetősen szűkszavú fejezet bevezetőjében általánosságban leszögezi: Romániának aktív külpolitikára és erős nemzetbiztonságra van szüksége ahhoz, hogy „egy egyre bizonytalanabb világban tiszteletben tartsák és megvédjék”. Megállapítja, hogy egy erős állam nemcsak reagál, hanem javaslatot tesz, stratégiai szövetségeket köt és megvédi értékeit. „Románia hangjának világosnak és határozottnak kell lennie ott, ahol a jövőnket befolyásoló döntések születnek” – állapítja meg a dokumentumban.

A független jelölt nem vesződik a részletekkel, pontokba foglalja a célkitűzéseit ezeken a területeken, de nem fejti ki, vagy csak futólag említi meg, hogy a céljait milyen konkrét lépésekkel fogja megvalósítani. Eszerint államfőként megerősítené Románia transzatlanti kapcsolatait a NATO-hoz való hozzájárulás növelésével, az Egyesült Államokkal való stratégiai partnerség bővítésével, valamint az EU-USA együttműködéshez való aktív hozzájárulással. Arról nem ír, hogyan melegítené fel a Donald Trump hatalomra jutása óta befagyott román-amerikai viszonyt.

Crint Antonescuhoz hasonlóan Nicușor Dan szerint is aktívabbnak kellene lennie az országnak az Európai Unióban. Konkrétabban: Romániának teljes erőbedobással részt kell vennie az európai döntéshozatali folyamatokban az új többéves uniós költségvetésről szóló tárgyalásokon, Európa fegyverkezési programjának megerősítésében, az EU moldovai és nyugat-balkáni bővítésében, valamint az európai gazdaság versenyképességének növelésében. Megemlíti, hogy növelni kell a román hadsereg gyorsreagálási képességét és az európai partnerekkel való interoperabilitását, Romániának aktívan részt kell vennie az Európai Unió fegyverkezési programjában, és fejlesztenie kell a védelmi ipari képességeit.

A jelölt nemzetbiztonsági kérdésként kezeli a stratégiai gazdasági függőségek csökkentését. Ezt szerinte úgy lehet megvalósítani, hogy Románia az energia, a technológia és az ellátási láncok területén az európai demokratikus államokkal és az indo-csendes-óceáni térséggel (Japán, Dél-Korea, Ausztrália) működik együtt. „Romániának el kell kerülnie a Kínához hasonló tekintélyelvű rezsimektől való technológiai függőséget” – fogalmaz a programjában.

A fejezetben kitért a hibrid hadviselés elleni védekezésre is. Államfőként a kibertámadások és a dezinformáció elleni küzdelemmel foglalkozó munkacsoport állítana fel, a mesterséges intelligencia felhasználásával korszerűsítené a hírszerzési infrastruktúrát, együttműködne a magánszektor kiberbiztonsági szakértőivel és integrálná az országot az európai hírszerzési rendszerbe. Emellett, akárcsak Crin Antonescu, a GDP 3,5 százalékára növelné a védelmi kiadásokat. De a koalíció jelöltjéhez hasonlóan nem árulja el, hogy ehhez honnan vonna el forrásokat, és nem ejt egyetlen szót a titkosszolgálatokkal kapcsolatos elképzeléseiről sem. Külön fejezetet szentel viszont a román-moldovai kapcsolatoknak, amelyek szorosabbra fűzését a román külpolitika „stratégiai prioritásának” tartja.

George Simion (AUR)

George Simion programjának külpolitikai fejezete szerint az EU-ban másodrendű polgárokként kezelik a romániaiakat, és államfőként ezen változtatni fog. Intézkedni készül például arról, hogy a román állam jogi segítséget nyújtson minden olyan román állampolgárnak, akiket diszkriminálnak más tagállamok polgáraival szemben. Az AUR jelöltje szerint a románokkal szembeni diszkrimináció nem csak az állampolgárok, hanem a tagállamok szintjén is érvényesül, például az uniós forrásokhoz való hozzáférésben. Ezért véget vetne annak a „megalázkodó és lemondó” politikának, ami az eddigi kormányokat jellemezte ezen a területen. Emellett román iskolák létrehozásával és kulturális események szervezésével segítené a diaszpórában élő jelentősebb román közösségek nemzeti identitásának ápolását. Illetve – nem meglepetésre – a Moldovai Köztársasággal való egyesülést tekinti egyik külpolitikai prioritásának.

Programja szerint Simion a magyar kormányfőhöz hasonlóan a szuverén nemzetek Európájának híve. És akárcsak Orbán Viktor, határozottan ragaszkodik a tagállamok vétójogához a külpolitikai és regionális biztonsággal kapcsolatos kérdésekben. Érvei szerint az egyhangúság elvének kivezetésére tett kísérlet célja a „rebellis” államok szerepének minimalizálása az uniós döntéshozatalban, ami szerinte a tagállamok szuverenitásának súlyos megsértését jelentené. Leszögezi, hogy az Európai Unió döntéshozó szerveinek (Európai Tanács, Európai Parlament, Európai Bizottság) feladatait és hatáskörét a tagállamok közös politikáinak koordinálására kell korlátozni. „A szubszidiaritás elvét helyesen kell alkalmazni, abban az értelemben, hogy az Európai Unió nem rendelkezik olyan hatáskörökkel és illetékességekkel azokon a területeken, amelyeken a tagállamok a saját érdekeik szerint, önállóan cselekedhetnek” – írja a programjában.

Szintén Budapestről ismerős Simionnak az álláspontja, hogy Románia nem záródhat be a nyugati és keleti világgazdaság egyikébe sem, hanem a konnektivitás elvét követve az uniós tagállamok mellett gazdasági kapcsolatokat kell kialakítania az indo-csendes-óceáni térség, a Közel-Kelet és Ázsia növekvő piacaival is. Szerint Romániának semlegesnek kell maradnia az orosz-ukrán háború kérdésében is, és ki kell maradnia ebből a konfliktusból. Ilyen értelemben az AUR jelöltje Orbán Viktorhoz hasonlóan „békepárti” politikus. „A béke a legfontosabb számomra. Államfőként el fogom utasítani Románia külföldi konfliktusokba való bevonásának minden formáját” – ígéri Simion, emlékeztetve: korábban ellenezte azt, hogy Patriot rakétarendszert adományozzon Ukrajnának.

A jelölt továbbra is a NATO-ban tartaná Romániát, és államfőként a katonai szövetség kelet-európai szárnyának megerősítésén fáradozna. Programja szerint azt szeretné, ha az ország a NATO és az EU regionális vezetőjévé válna a gazdasági, katonai és geopolitikai potenciáljának kiaknázása révén. A dokumentum védelemről szóló fejezete szerint Simion egyetért azzal is, hogy Romániának növelni kell a védelmi kiadásait, de szerinte az ország a célra szánt forrásokat nem egy életképes terv, hanem „diktálás” alapján költi el, aminek véget kell vetni. Programjában a jelölt nem érinti a nemzetbiztonsági kérdéseket, és a titkosszolgálatok szerepéről még csak említést sem tesz.

Victor Ponta (független)

Programjában Victor Ponta egy szót sem ír arról, hogy milyen irányt szabna államfőként Románia külpolitikájának. Az egyetlen fejezet, ami közvetlenül az elnöki hatáskörökhöz kapcsolódik, a Mihail Kogălniceanu román-amerikai stratégiai beruházás címet viseli, és a Konstanca megyei település melletti amerikai katonai bázis fejlesztéséről szól. Ebben kifejti, hogy Románia az Amerikai Egyesült Államokkal való stratégiai partnerségen keresztül biztosítja nemzetbiztonságát. „Az amerikai katonák jelenléte Romániában, különösen a Mihail Kogălniceanu légitámaszponton, országunk védelmének és stabilitásának alapvető pillére” – állapítja meg. Emlékeztet arra, hogy egy 2024-ben elindított átfogó korszerűsítési és bővítési beruházás révén ez a katonai létesítmény Európa legnagyobb NATO-bázisává válik. Mintegy 2 milliárd euróból a település mellett 50 ezer NATO-katona és polgári alkalmazott befogadására alkalmas, „valódi katonai várost” építenek fel – részletezi a programjában.

A független jelölt szerint az Egyesült Államokkal való szoros együttműködés nemcsak Románia stratégiai pozícióját erősíti a NATO keleti szárnyán, hanem jelentős gazdasági előnyökkel is jár, mert a katonai és polgári infrastruktúrába történő amerikai beruházások munkahelyeket teremtenek és ösztönzik a régió gazdasági fejlődését. „Alapvető fontosságú, hogy Románia továbbra is támogassa és kihasználja ezt a partnerséget, biztosítva a nemzeti érdekek védelmét és azt, hogy Románia megbízható szövetséges és elismert szereplő maradjon a nemzetközi színtéren” – írja a köztudomásúan trumpista irányvonalat követő Ponta, de arra nem tér ki, hogy miként tudja meggyőzni a katonáinak Európából való kivonását fontolgató amerikai elnököt a légitámaszpont fejlesztésének folytatásáról.

Érintőlegesen az elnöki hatáskörökhöz kapcsolódik a jelölt programjának a drogkereskedelem és a korrupció elleni fellépésről szóló fejezete, mert mindkét jelenség nemzetbiztonsági kockázatokat hordoz. Ponta ebben kifejti, hogy államfőként rendkívüli módon megszigorítaná a drogkereskedőkre kiszabható büntetéseket. Így például támogatná azoknak a dílereknek az életfogytiglanra ítélését, akik kiskorúaknak árulnak kábítószert vagy egy bűnszervezet tagjaként tevékenykednek. Hasonlóképpen támogatná azt is, hogy a nagykorrupciós bűncselekményekben bűnösnek talált személyeket a maximálisan kiszabható börtönbüntetésre ítéljék. „Ha milliókat lopsz az állami költségvetésből, ha kirabolod az államot, ha birodalmakat építesz a román adófizetők hátán, akkor nem csak néhány év házi őrizetet érdemelsz egy úszómedencés villában. Megérdemled, hogy soha ne lásd szabadságban a napvilágot” – vallja az elnökjelölt.

Összefoglalásképpen

Crin Antonescu az egyetlen jelölt a négy közül, aki a súlyukhoz mért teret szánt a programjában az államelnöki hatáskörökhöz tartozó területeknek, s szintén az egyetlen, akinek konkrét javaslatai is vannak a román külpolitika próaktívabbá tételére. Nicușor Dan programja szegénységi bizonyítvány: ahhoz képest, hogy jónevű szakértők segítették, az elnöki vízióit ismertető dokumentum egy felületes vázlatnak is kevés. George Simion szuverenista elképzelései a megnyirbált hatáskörű Európai Unióról legalább következetesek, a „békepárti” programját akár Orbán Viktor is írhatta volna. Victor Ponta pedig egyetlen sort sem írt a külpolitikai víziójáról, hacsak az Egyesült Államokkal való szoros együttműködést nem nevezzük annak.

Mindannyiukban közös: úgy euroatlantisták, hogy Donald Trump hatalomra jutása óta ez a fogalom kiürülni látszik, és vakon bíznak abban, hogy a NATO az elnöki mandátumuk alatt is szavatolni fogja Románia biztonságát.