Hiába tiltja a törvény a romák oktatási szegregációját, mégis mérhetően jelen van

100 olyan diák közül, aki magyar tannyelvű, roma többségű oktatási helyszínen tanult tavaly, csupán 8 érte el a képességvizsgán minden tantárgyból az átmenő jegyet, talán ez az adat összegzi legjobban az Egyenlőbb Erdélyért Mozgalom (Romákért és Akciószociológiai munkacsoportjai) tavaly nyáron készített kutatásainak eredményét, amelyet hétfő délben mutattak be a készítők Kolozsváron. A felmérésben a romák jelenlétét vizsgálták a romániai magyar nyelvű oktatásban, térképezték fel az iskolai szegregációjukat, illetve azt, hogy ezek milyen diszkriminációval társulnak, például milyen infrastrukturális hátrányt jelent ez számukra.

Az adatfelvétel 2024-ben nyarán készült, és minden olyan iskolát megkerestek egy kérdőívvel (100 százalékos válaszadási rátával), ahol magyar oktatás folyik Erdélyben. Ugyanakkor az oktatási helyszínek szerinti adatokat összekapcsolták más adatbázisokkal, például az országos képességvizsga eredményeivel, így derült ki, hogy tavaly a magyar tannyelvű, roma többségű oktatási helyszín diákjai milyen arányban érték el az ötös átlagot a képességvizsgán. A kutatók hangsúlyozták, hogy nem az iskola (tehát nem a jogi személyiséggel rendelkező intézmény) volt a lekérdezés alapja, hanem az oktatási helyszín (egy intézménynek esetenként több oktatási helyszíne is lehet), amiből összesen 885-öt azonosítottak be, de ezzel együtt a szövegben néha iskolaként fogom említeni őket.

Elöljáróban a SocioRoMap 2017-es felmérése szerint idézték a magyar nyelvű romák helyzetét. Erdélyben összesen 110 ezer magyar nyelvű romát számoltak, az arányuk a magyar nyelvű közösségen belül magasabb, mint az országos átlag. Két nagy roma tömb különíthető el, Székelyföldön mintegy 55 ezren élnek, míg Partiumban 35 ezren, ami a magyarul beszélők mintegy 10, illetve 15 százalékát jelenti ott A magyar romák kétharmada szegregációban, telepen él.

Összesen 440 teljesen vagy részben magyar telepet regisztráltak, zömmel falusi és kisvárosi településeken. Kiss Tamás hangsúlyozta, hogy ezek az emberek fokozottan marginális helyzetben vannak, mert mind magyar anyanyelvűként, mind romaként szembesülnek kizárással. A magyar nyelvű közösségen belül ráadásul erőteljesebb a romaellenesség, nagyobb azoknak az aránya, akik nem fogadnának el szomszédnak romákat.

„Úgy a kisebbségi intézményrendszerben, mint a többségi intézményrendszerben szembesülnek kizárással. Utóbbi alatt a nyelvileg el nem különülő struktúrákat kell érteni. A lakhatás, az infrastruktúra, az egészségügy vagy a munkaerőpiac tipikusan olyan szociális területek, amik nincsenek szétválasztva nyelvileg. Vannak ugyanakkor olyan intézményes struktúrák, amikor a magyar kisebbségi intézményeken keresztül érvényesülhetne a romák egyenlő részvétele. Ezek közül az oktatás a legfontosabb terület, de mellett az egyházi élet is ilyen” – magyarázta Kiss Tamás.

A szociológus hangsúlyozta, nem a jogi normákból olvasható ki a strukturális diszkrimináció, mint mondta, az oktatási törvény kimondottan tiltja a szegregációt (de azt nem határozza meg, hogy az mi), hanem statisztikai elemzésen keresztül lehet megfogni a hátrányos megkülönböztetést, ha az látszik, hogy társadalmilag értékes erőforrásokhoz eltérő mértékben férnek hozzá a különböző csoportok. Ebből a felmérésből pedig ez egyértelműen látszik.

Roma jelenlét a magyar nyelvű oktatásban

A roma tanulók arányát az magyar nyelvű iskolákban 14 százalékra mérték, ami 16 ezer roma és 98 ezer nem roma diákot jelentett 2024 júniusában.

Látványos viszont a lemorzsolódásuk, mert minél magasabb szintű az oktatás, annál kisebb az arányuk. Az elemi tagozaton (I-IV. osztály) még 20 százalékos az arányuk, az általános iskolában (V-VIII. osztály) pedig 15 százalékos, de a középiskolai oktatásban már sokkal kisebb mértékben vesznek részt. Az elméleti líceumokban mindössze 0,6 százalékos a romák részaránya a magyar tannyelvű oktatáson belül, a vokacionális képzésben 0,7 százalék, a szaklíceumokban 2,2 százalék, a szakiskolákban pedig 8,5 százalék.

Toró Tibor szerint ugyan a nem roma diákok esetében is van egy bizonyos arányú létszámcsökkenés, tehát ők is lemorzsolódnak, de „ha valaki nem romaként bekerül a magyar oktatási rendszerbe, az jó eséllyel végig is megy rajta, míg a romák esetében lényegesen kisebb ennek a valószínűsége. Egy roma gyerek kifutási pályája ideálisan a szakiskola, míg elméleti oktatásban, ami ugye potenciális továbbtanulást jelent, mindössze 75 olyan gyermek volt a felmérés idején, akit romaként azonosítottak az iskolák” – fogalmazott a politológus.

Területi eloszlásban az látszik, hogy majdnem minden megyében felülreprezentáltak a roma gyerekek az oktatásban ahhoz képest, hogy a magyar közösségen belül milyen arányban vannak jelen. Partium magyarlakta területein a legnagyobb az arányuk: Szatmár megyében az elemi tagozaton 38 százalékos a magyarul tanuló roma diákok aránya, az általános iskolában pedig 30 százalékos, míg Bihar megyében az elemiben 31, általánosban pedig 25 százalékos.

A kutató szerint mivel ilyen jelentős arányban vannak jelen a magyarul tanuló elemisek között a romák, „az egész magyar oktatási struktúra problémája, ha nem fordítunk figyelmet erre a kérdésre.”

A felmérésből kitűnik, hogy a roma tanulók falvakon és kisvárosokban lényegesen felülreprezentáltak, például a Szatmár megyei falusi és kisvárosi iskolákban az elemi tagozatosok körében már abszolút többségben vannak a roma gyerekek, míg a municípiumokban (Szatmárnémetiben és Nagykárolyban) sokkal kisebb az arányuk. Ugyanez jellemző – ha nem is ilyen arányban – Bihar, Maros, Kovászna és Hargita megyékben is.

A kutatók több okot is felvázoltak arra, hogy miért vannak főleg a falusi iskolákban többségben a romák. Egyrészt a romák elhelyezkedése miatt, már a múlt rendszerben kiszorultak a gazdasági szempontból periférikusabb településekre, a falvakba és a kisvárosokba. Másrészt az magyarázza a jelenséget, hogy a nem roma gyerekeket a municípiumokba viszik a családok tanulni.

„Abban a pillanatban, amikor úgy érzik, hogy az iskolában megjelentek a romák, nagyon hamar beviszik a városba a gyerekeiket, egy idő után pedig ténylegesen többségben lesznek a romák az iskolában” – magyarázta Toró Tibor. A kutatók szerint ehhez jön hozzá az, hogy a municípiumokba tömörült jobb iskolákat „megpróbálják roma mentes területekké nyilvánítani” tehát nehezebben kerülhetnek be oda roma diákok. Ezzel pedig el is érkeztünk az oktatási szegregáció kérdéséhez.

Oktatási szegregáció

A felmérés eredménye szerint ugyanis a lakóhely szegregációt erőteljes oktatási szegregáció egészíti ki. A kutatók a 885 oktatási helyszínből összesen 143-at azonosítottak roma oktatási helyszínként, tehát ott többségben voltak a romák. Emellett 85 erős roma jelenlétű oktatási helyszínt számoltak (20 százalék fölött volt az arányuk, de még nem voltak többségben), míg 145 olyat, ahol a roma jelenlét 10 és 20 százalék között volt. A többit minimális roma jelenlétű iskoláknak számították.

Összességében közel 12 ezer gyerek tanult roma többségű oktatási intézménybe, akiknek közel háromnegyede, mintegy 9 ezer gyerek volt roma. Ennek megfelelően a 16 ezer roma diák 55 százaléka a jár roma többségű iskolába, míg további 20 százalékuk (szám szerint 3200 diák) olyan oktatási intézménybe, amelyben erős a roma jelenlét.

Elemi tagozaton még inkább szembetűnő volt a roma gyerekek szegregációja, a diákok 60 százaléka tanult olyan iskolában, ahol többségben voltak. Általánosban tagozaton a romák 51 százaléka tanult olyan oktatási helyszínen, ahol többségben voltak.

Székely István Gergő elmondása szerint a felmérésből az is kiderült, hogy a városon és municípumokban élő romák sokkal inkább ki vannak téve az iskolai szegregációnak. Hiába tanulnak kevesebben ezeken a településeken, mert ők nagyobb arányban járnak olyan oktatási intézménybe, ahol többségben vannak a romák, tehát végeredményképpen magasabb arányban tanulnak szegregált iskolákban.

„Az a relatíve kevés roma, akik municípiumokban lakik, nagyobb eséllyel szegregált iskolákba jár. Tehát azokon a településeken nagyobb arányú a szegregáció, ahol elvileg megvalósítható lenne az integrált oktatás. Például Székelyudvarhelyen, Szatmárnémetiben, Nagyváradon, Sepsiszentgyörgyön vagy Marosvásárhelyen. Ezzel szemben a falvakon valójában integrált oktatás folyik egy magasabb roma aránnyal” – tette hozzá Kiss Tamás.

Városon a roma elemisták és általános iskolások 74 százaléka tanul olyan oktatási helyszínen, ahol többségben vannak, míg a municípiumok esetében 71, valamint 61 százalékos ez az arányuk, szemben a falvakkal, ahol a romáknak „csak” az 56 százaléka tanul olyan iskolában, ahol többségben vannak.

Szegregált iskolákban tanuló romák Partiumban jellemzők igazán. Szatmár megyében a magyarul tanuló roma elemisták 75 százaléka, míg Bihar megyében a 74 százaléka jár olyan iskolába, ahol többségben vannak. Kovászna, Maros és Hargita megyében 50 százalék körül van az arányuk. Általánosban hasonló a tendencia, Szatmár és Bihar megyében nagyjából a roma diákok kétharmada tanul olyan intézményben, ahol többségben vannak a romák, míg Hargita, Maros és Kovászna megyében 40 százalék körüli az arányuk.

Infrastrukturális egyenlőtlenségek

„Bár elméletileg a törvény tiltja az oktatási szegregációt, de gyakorlatilag nem határozza meg, hogy mi számít szegregációnak, így miközben a különböző intézmények képviselői politikai korrekt beszédmódot használva az integrált oktatás mellett érvelnek, gyakorlatban nincs egy bevett módszertan ennek betartására” – magyarázta Sólyom Andrea szociológus.

A kutatók két esetben tekintették diszkriminatívnak a szegregációt,

• ha ez a kisebbségi szülő akarata ellenére történik,
• ha ez alacsonyabb minőségű oktatással jár együtt.

Sólyom Andrea elmondása szerint az iskolákat körzetesítése óta az oktatási szegregáció összekapcsolódik a lakóhelyei szegregációval, a települések roma lakóövezeteit bizonyos iskolákhoz rendelték, és „esélyük sincs önerőből a roma szülőknek nem ezekbe az iskolákba íratni a gyerekeiket”. Ehhez egy másik körzetben kellene ideiglenes tartózkodási engedélyt kapniuk, de „erre esélyük sincs”, így kijutni se nagyon tudnak ezekből a jellemzően kevésbé felszerelt iskolákból.

Ugyanis a felmérésből szembetűnő, hogy a roma oktatási helyszínek továbbra is jelentős infrastrukturális hátrányban vannak, mind a tantermek, mind az iskolaépületek, mind szolgáltatások, mind a szakemberekkel való ellátottsága terén.

„Miközben az elmúlt években EU-s és kormányzati forrásokból óriási összegek álltak rendelkezésre az iskolaépületek fejlesztésére, valamilyen szinten történt is kiegyenlítődés az infrastrukturális kérdésekben, de még mindig jelentősek a különbségek a minimális roma jelenlétű iskolákban és a roma oktatási helyszínek között. Még mindig azt látjuk, hogy luxuscikknek számít egy videóprojektor vagy a flipchart, miközben a rendelkezésre álló forrásokhoz képest aprópénzbe kerülnek” – mondta. Ezt nagyon látványosan támasztja alá a felmérés adatai.

A mára már szinte alapértelmezettnek számító internethozzáférésben is rosszabb a roma oktatási helyszínek felszereltsége, mint a minimális roma jelenlétű iskolák esetében. Sólyom szerint a segítő szolgálatokhoz való hozzáférésben még nagyobbak a hiányosságok, pedig a romák oktatásban erre még nagyobb szükség lenne.

„Miközben a törvény szabályozza, hogy milyen gyereklétszám mellett lehet ilyen állást igényelni, gyakorlatilag nem minden esetben igényelnek vagy nem érkezik meg hozzá a minisztérium jóváhagyása az állások betöltésére, így jóval kevesebb a nevelési tanácsadó, az egészségügyi asszisztens és a logopédus is a roma oktatási helyszíneken, mint a minimális roma jelenlétű iskolákban” – mondta Sólyom, aki a szakképzett tanárok esetében is nagy lemaradások figyelhetők meg.

„Úgy tűnik, hogy azok a pedagógusok, akiknek sikerült megszerezni I. és II. fokozatot, menekülnek ezekből a szegregált oktatási helyszínekből, és megpróbálnak bejutni azokba az elitebb iskolákba, ahol nem kell megküzdeniük ezekkel a mindennapi problémákkal” – tette hozzá.

Lemorzsolódás, képességvizsga eredmények

Szembetűnő, hogy a roma oktatási helyszíneken vagy erős roma jelenlétű iskolákban tanulók esetében folyamatos a lemorzsolódás. Míg a magyar tanuló diákok között elemiben még 23,7 százalékos volt az ilyen helyszíneken tanulók aránya, addig a képességvizsgára jelentkezők között már csak 13,5 százalékos volt a részük, és az átmenő jegyet szerzők aránya pedig még kisebb.

Még látványosabban mutatja a roma diákok hátrányát, ha képességvizsga eredményeket nézték meg. A magyar tannyelvű iskolákban tanuló tavalyi nyolcadikosok számából indultak ki, őket tekintették 100 százaléknak. Míg a minimális roma jelenlétű oktatási helyszíneken a végzettek 92 százalék jelentkezett vizsgára, és 50 százaléknak jött össze, hogy minden tárgyból 5-ös fölötti jegyet írjanak, addig a roma többségű iskolákban 69 százalék jelentkezett képességvizsgára, és mindössze 8 százaléknak sikerült átmenőt írni.

Igaz, erdélyi magyar oktatás vonatkozásában is elég alacsony ez az arány, a teljes magyar oktatási rendszeren belül 38 százalék írt mindenből átmenő jegyet, míg az országos átlag 54 százalék volt tavaly.

„Ez mutatja, hogy milyen esélye van továbbtanulni a roma gyerekeknek, és láttuk is, hogy a középfokú oktatásra már gyakorlatilag eltűnnek” – magyarázta Kiss Tamás.

A szociológus szerint a roma tanulók szegregált oktatása a romániai magyar oktatás erőteljes osztály alapú szelektáltságába ágyazottan működik, a romák oktatási szegregációja egy szelektív, igazságtalan és a társadalmi mobilitást gátló rendszerbe illeszkedik.

A tavaly PISA felmérésekre utalva elmondta, már az azt is mutatta, hogy a román és azon belül az erdélyi magyar egyike azon oktatási rendszereknek, ahol leginkább a társadalmi háttértől függ, hogy ki milyen eredményt ér el a felmérésen. És ez a társadalmi háttér már az iskolaválasztásban megmutatkozik, mert különböző iskolákban tanulnak a különböző társadalmi hátterű gyerekek. Ennek egyik fontos mérőszáma a romák jelenlétének az aránya az oktatásban.

Kiss szerint a romákat az oktatás rendszer zárja be informális gazdaságba, mert a formális munkaerő piacra nagyon nehezen tudnak kilépni.

„Az állam által fenntartott közoktatásunk egyenlőtlen osztja el a lehetőségeket, osztály és etnikai alapon szelektál már az iskolaválasztáskor” – összegezte Kiss.