Csendes felvonulással üzentek a kolozsvári magyar fiatalok: az erőszak nem lehet része az együttélésnek

Csütörtök este közel ötszázan vonultak utcára Kolozsváron, hogy békésen, szolidaritásból tiltakozzanak az erőszak ellen. A demonstrációt magyar fiatalokat ért támadás után szervezték meg helyi ifjúsági szervezetek. A résztvevők az emberi méltóság, a biztonságos városi együttélés és a kisebbségi jogok mellett álltak ki. A Sétatér elején gyülekeztek, majd közösen indultak az Universitatea stadionhoz – oda, ahol a hét eleji incidens történt. A tömeg sokszínű volt: fiatalok, idősebbek, magyarul és románul írt üzenetekkel a transzparenseken, közösen, békésen jelezve, hogy az erőszak nem elfogadható – senkivel szemben.

Noha Emil Boc polgármester is kiemelte legutóbbi nyilatkozatában, hogy az etnikai indíttatásra nincs bizonyíték, a megkérdezett fiatalok többsége egyért abban, hogy azért bántalmazták a társaikat, mert magyarul beszéltek.

„Szinte biztos, hogy csak azért támadtak rájuk, mert magyarul beszéltek. Nem volt rajtuk semmi, ami utalt volna arra, hogy CFR-szurkolók lennének” – mondta az egyik áldozat volt osztálytársa. Az eset kapcsán sokan feltételeznek etnikai indíttatást, különösen, mert a megkérdezett kolozsvári fiatalok közül sokan idéztek fel korábbi helyzeteket, amikor nyelvhasználatuk miatt érte őket megjegyzés vagy ellenséges viselkedés.

„Hatodikos lehettem, amikor a Sétatéren mentünk, és jeges hógolyóval kezdtek dobálni idősebb srácok, mert magyarul beszéltünk. Azt kiabálták, hogy takarodjunk el az országból” – idézett fel egy régi, de maradandó élményt az egyik megszólaló.

Egy másik fiatal arról beszélt, hogy örült volna, ha a felvonuláson román résztvevőket is hallhat vagy láthat: „Jól esett volna a lelkemnek, ha hallok egy-két román szót.” Bár a részvétel nyitott volt, végül a legtöbben magyar fiatalok voltak jelen. Többen úgy gondolják, ehhez az is hozzájárult, hogy a román nyilvánosságban alig jelent meg az esemény híre. „Nem volt érdeklődés vagy szándék, hogy ez szélesebb körhöz is eljusson” – jegyezte meg valaki.

Egy kolozsvári lány szerint a párbeszéd és a közös felelősségvállalás lenne a kulcs az ilyen helyzetek elkerüléséhez: „A románoknak is érdekük lenne, hogy ne történjenek ilyen dolgok. A CFR-szurkolók is csatlakozhattak volna szolidaritásból. Kár, hogy rosszkor volt, mert meccs előtt voltunk, a legtöbben már ott voltak a stadionban.”

Annak is utánajártunk, hogy a jelenlévők miért tartották fontosnak, hogy részt vegyenek ezen a felvonuláson és hogy szerintük precedensértékű-e az eset, ami történt.

Az erőszak minden formája elítélendő egy következő fiatal szerint, különösen ha ez etnikai indíttatású, ezért fontosnak tartotta, hogy ebben a kérdésben állást foglaljon azáltal, hogy részt vesz ezen a megmozduláson. Különböző retorziókkal és szitkozódásokkal már találkozott, amiért magyarul beszélt, utoljára például egy gyorsétteremben a szomszédos asztaltól szóltak rá, amiért az anyanyelvét használta. Azt azonban nem mondaná, hogy fél attól, hogy hasonlóan szélsőséges eset vele is megtörténhet.

Egy másik megszólaló azért vett részt a felvonuláson, mert fontosnak tartja, hogy a kisebbségi jogok ne csak elvileg létezzenek, hanem ténylegesen is érvényesüljenek – és hogy az elkövetőket felelősségre vonják. Úgy érzi, ha az érintettek nem állnak ki magukért, akkor senki más sem fogja megtenni helyettük. Többször fordult már elő vele, hogy nyilvános helyen kellemetlen megjegyzéseket kapott csak azért, mert magyarul beszélt. Nem fél, mert – ahogy fogalmazott – meg tudja védeni magát, de lány barátai miatt aggódik, akik szerinte könnyebben válhatnak célponttá.

Egy fiatal lány arról beszélt, hogy meccsnapokon sok magyar anyanyelvű fiatal inkább csendben marad a városban – nem azért, mert nincs mondanivalójuk, hanem mert nem akarják kiprovokálni a bajt. Ő maga egy villamoson utazott haza a legutóbbi U-s meccs után, amikor néhány szurkoló ellenséges rigmusokat kezdett kiabálni. Egy másik alkalommal egy buszmegállóban a mellette álló férfi azt kezdte ordítani, hogy „ Georgescunak kellett volna megnyernia a választást és le kellett volna lőni az összes magyart”. Az ilyen élmények mélyen megrázták, de a mostani közösségi jelenlét számára mégis biztonságot jelentett. Jó érzés volt látni, hogy sok embernek fontos ez az ügy – és hogy nem kell egyedül viselnie a nehézségeket.

Volt, aki személyes okból érkezett: egyik barátját tavalyi meccs után érte támadás, amikor meghallották, magyarul beszél telefonon. Az eset nem került nyilvánosságra, de számára meghatározó élmény maradt. Szerinte az ilyen helyzeteknek ma már semmi keresnivalójuk nincs Kolozsváron – és nem az a fontos, hogy ki honnan jött, hanem az, hogy mindenki biztonságban érezhesse magát ott, ahol él. Ő maga eddig nem tapasztalt hátrányos megkülönböztetést, és azt is elmondta, hogy román egyetemen tanul, román nyelven – bár kezdetben nehezen ment, törte a nyelvet, mára már természetesnek érzi a környezetét.

Egy másik résztvevő azért csatlakozott, mert kíváncsi volt, mit jelent ez a felvonulás a város fiataljai számára. Elmondása szerint vele soha nem fordult elő, hogy hátrány érte volna a nyelvhasználata miatt, de ezt részben annak tulajdonítja, hogy korábban Csíkszeredában élt, ahol más a nyelvi viszony.

A felvonulásra a helyi hatóságok is felkészültek: rendőrök, csendőrök, biztonságiak voltak jelen, hogy a rendezvény zavartalanul és békésen mehessen végbe. A résztvevők nyugodtan, egymással beszélgetve haladtak végig az útvonalon, mindenféle incidens nélkül. Amikor a menet az aréna előtti térre ért, egy közelben álló román társaság – kissé törve ugyan, de kedvesen – annyit kiáltott: „Hajrá Magyarország!”

A BT Aréna és a Kolozsvár Aréna közötti téren a rendezvény szervezői – a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) és a Kolozs Megyei Ifjúsági Fórum (KIFOR) – rövid felszólalásokkal nyitották meg az eseményt. Ezután a résztvevők krétával írhatták fel üzeneteiket a tér burkolatára – gondolatokat, érzéseket, amiket fontosnak tartottak megosztani.

„Ha csendben maradunk, azzal azt jelezzük: elfogadható, ami történt. Mintha rendben volna, hogy valakit az utcán bántalmazzanak csak azért, mert más nyelven beszél” –

mondta Szilágyi Lóránt Márton, a KIFOR elnöke. Szerinte fontos, hogy a fiatalok megtanuljanak kiállni magukért – és egymásért. Hozzátette, ezzel a felvonulással azt szerették volna megmutatni, hogy van egy közösség, amely elutasítja az erőszakot, bármilyen formában is jelenjen meg. „Olyan életet szeretnénk, ahol biztonságban lehetünk, és önazonosan élhetünk” – fogalmazott.

László Petra, a KMDSZ elnöke arról beszélt, hogy az eset nemcsak egy személyt érintett, hanem egy egész közösséget. „Fontos ügy miatt vonultunk, ugyanis egy kolozsvári magyar fiatalt bántottak, egyet közülünk” – mondta a diákszervezet vezetője, akinek rövid beszédéből kiderült, a cél az volt, hogy felhívják a figyelmet azokra a mélyebb társadalmi feszültségekre, amelyek teret adnak a gyűlöletnek és az erőszaknak. Kolozsvár mindenkinek otthona kellene legyen – üzente a KMDSZ elnök, ehhez viszont biztonságra, tiszteletre és párbeszédre van szükség.

Kár, hogy a tömeg szélén állók – saját elmondásuk szerint – szinte semmit nem hallottak a beszédekből, mivel nem volt megfelelő hangosítás. A rendezvény zárásaként a résztvevők krétával írt üzeneteket hagytak a tér kövein: volt köztük olyan, hogy Make love, not war, Suntem egali împreună vagy épp Szabadság, Egyenlőség, Testvériség. Itt ért véget a demonstráció, amely egyszerre volt gesztus a szolidaritásra és üzenet a városnak: az erőszak nem lehet része az együttélésnek.

A nyelv nem ok a félelemre, a különbség nem indok az ellenségességre. A felvonulás arról szólt, hogy egy város akkor működik jól, ha azok is otthon érezhetik benne magukat, akik máshonnan jöttek, más nyelven beszélnek, más történeteket hoznak – de ugyanazt a biztonságot keresik.

És ha már ennyi ember összegyűlt, volt, aki a pillanatot megragadva üzent is a követőinek. Csoma Botond, az RMDSZ parlamenti képviselője az esemény végén egy rövid videót rögzített a helyszínen, amely azonnal megjelent a közösségi oldalán. A politikai jelenlét önmagában nem volt kirívó, több közéleti szereplő is részt vett az eseményen, viszont a gyors, láthatóan előre megtervezett tartalomgyártás némiképp kilógott a demonstráció alaphangulatából. A többség csendben, személyes érintettséggel vagy szolidaritásból érkezett, és sokak számára talán hitelesebb lett volna, ha ez alkalommal a politikai jelenlét is inkább halk marad.

Előzmények

Az esemény hátterét egy napokkal korábbi erőszakos incidens adta, ami hétfő este történt, a városi derbit követően. A meccs után – amelyet a Kolozsvári U nyert 1–0-ra – a klub ultrái több fiatalt is megtámadtak az aréna környékén. Az áldozatok között volt egy 19 éves magyar fiú is, akit – miközben épp menekülni próbált – több méterről egy üveggel úgy megdobott egy U-s szurkoló, hogy betörött az orra.

A fiú elmondása szerint a barátaival nem viseltek Kolozsvári CFR-s sálat vagy bármi olyat, ami arra utalt volna, hogy vasutas-szurkolók lennének, és feltételezése szerint pusztán azért támadták meg őket, mert hallották, hogy magyarul beszélnek. Egy másik esetben egy 14 éves kamasz került a sürgősségire, mert egy csoport maszkos U-szurkoló ütővel támadt rá és a barátaira. Ők sem viseltek arra utaló kiegészítőket, hogy CFR-szurkolók lennének.

A rendőrség mindkét esetben vizsgálatot indított, de igyekeztek hangsúlyozni, hogy eddig nem találtak arra utaló jeleket, hogy az incidensek etnikai vagy faji indíttatásúak lettek volna, de minden lehetőséget kivizsgálnak. Közben arra kérték a lakosságot, hogyha valaki bármilyen hasznos információval rendelkezik, jelentkezzen a legközelebbi rendőrségen vagy hívja a 112-es segélyhívó számot.

Kelemen Hunor RMDSZ-elnök egyenesen tűrhetetlennek nevezte, hogy magyar fiatalokat vertek meg Kolozsváron, csak azért, mert magyarul beszéltek. „A belügyminiszterhez fordulok, és határozottan kérem: statuáljon példát! Büntesse meg azokat az ultrákat, akik magyar fiatalokat bántalmaztak!” – írta Facebook bejegyzésében az RMDSZ elnöke.

Csoma Botond Kolozs megyei képviselő is kifejezte felháborodását a közösségi médiában, úgy fogalmazott: erős a gyanú arra, hogy a Kolozsvári Universitatea szurkolótáborának „sovinisztái” etnikai indíttatású gyűlölet-bűncselekményt követtek el. „Felszólítom a hatóságokat, hogy a Büntető Törvénykönyv rendelkezéseinek alkalmazásával büntessék meg az elkövetőket! Másrészt az az érzésem, hogy a hatóságok gyakran szemet hunynak az U-huligánok erőszakos cselekedetei felett, csak azért, mert az Universitatea szurkolói. Ez elfogadhatatlan Kolozsváron!” – jelentette az RMDSZ képviselője, aki a parlamentben is felszólalt az eset miatt.

A támadások nemcsak a politikusokat háborították fel, sok kolozsváriban is rossz emlékeket idézett a funari időkre emlékeztető eset, amikor rendre megúszták a felelősségre vonást a támadók. A Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) meg a Kolozs Megyei Ifjúsági Fórum (Kifor) pedig az utcára hívta a diákokat. „Az etnikum nem választ szét bennünket, de az utálat igen” – fogalmazták meg üzenetüket a kolozsvári magyar szervezetek.

A Kolozsvári Universitatea közleményben reagált az incidensekre, kifejtették, hogy sajnálják a történteket, és határozottan elítélik az erőszak minden formáját. A klub úgy véli, hogy agresszív viselkedésnek nincs helye egy felelős közösségben. „Bízunk abban, hogy az illetékes hatóságok tisztázzák a helyzetet és alkalmazzák a szükséges intézkedéseket. Elvárjuk, hogy ugyanez történjen a közelmúltban történt más incidensekkel kapcsolatban is” – írták.