Politikai elemző: Újabb szeg lesz a román demokrácia koporsójában a Șoșoacă-precedens megismétlése

Vasárnap a Szociáldemokrata Párt (PSD) is hivatalosította Crin Antonescu támogatását a májusi elnökválasztáson, így már elmondható, hogy a kormánykoalíció mindhárom pártja formálisan is beállt a közös jelölt mögé. Borulhat-e ez még az elnökjelöltek iktatásáig, azaz március 15-ig?

Most már nem hinném, hogy Crin Antonescu jelölése borulni fog. Az elmúlt hetekben ugyan Victor Ponta belengette, hogy indulna a választáson, és a legfrissebb nyilatkozatai arra utalnak, hogy ezt meg is fogja tenni, de Marcel Ciolacu pártelnök értésére adta a volt kormányfőnek, hogy nem számíthat a PSD támogatására. Pontát az is felbátoríthatta, hogy abban a rövid, nagyon furcsa időszakban, amikor Antonescu felfüggesztette a jelöltségét, a PSD-ben elhangzottak olyan kijelentések, hogy inkább egy párttagot, vagy legalábbis olyan politikust kellene támogatnia, akinek van múltja a pártban. Ez tehát inkább egy magánakció volt Ponta részéről. Más új név azóta sem került elő a PSD háza tájáról, azt pedig szerintem a szociáldemokraták felmérhették, hogy Ciolacu újabb jelöltsége katasztrófa lenne.

Megkockáztatom, hogy azért a Nemzeti Liberális Pártban (PNL) is vannak olyan csoportok, akik nem teljesen elégedettek ezzel a megoldással, és esetleg Nicușor Dan bukaresti főpolgármester támogatásában gondolkodtak volna. De abban most már szinte biztosak lehetünk, hogy Antonescunak össze fogják gyűjteni az aláírásokat az induláshoz. Persze abból kiindulva, hogy mi történt ebben az országban az elmúlt három hónapban, már semmit nem lehet biztosra állítani. Annyit azért megjegyeznék, hogy ha netán mégis borulna az egyezség a hivatalos kampány kezdetéig hátralevő két hónapban, a három kormánypárt közül a PSD az, amelyik B-terv nélkül marad, mert a PNL számára B-tervként azért még mindig ott van Nicușor Dan támogatásának lehetősége.

Az Európa-barát politikai oldal további meglehetősen széttagolt. Egyelőre úgy tűnik, hogy a függetlenként indulni szándékozó Nicușor Dan és az USR elnöke, Elena Lasconi sem kíván visszalépni, annak ellenére, hogy szavazótáboraik között jelentős az átfedés. Elképzelhetőnek tartja, hogy végül megegyeznek?

Inkább csak a megérzésemre támaszkodva mondom azt, hogy Lasconit meg fogják győzni a visszalépésről. Továbbra is úgy gondolom ugyanis, hogy a tavalyi elnökválasztás első fordulójának érvénytelenítése mögött nem csak jogi, hanem politikai megfontolások is álltak. Sőt a politikai motiváció volt az elsődleges szerintem. A választás érvénytelenítése akkor merült fel, amikor az establishment pártjai számára világossá vált, hogy Lasconi nem tudja legyőzni Georgescut a második fordulóban, ezért meg akarták akadályozni a szélsőjobbos győzelmet.

Az USR elnöke most csak az első fordulóban elért második helyezésbe kapaszkodhat, de szerintem még maga sem hiszi el azt, amit rendszeresen hangoztat, hogy meg tudta volna nyerni a választást, ha nem fújják le. Nem látja be, hogy nem a teljesítménye, hanem a „hasznos szavazatok” juttatták be a második fordulóba. Nicușor Dan szerintem nála nagyobb eséllyel indulhatna, mögötte azért komolyabb teljesítmény áll, mégiscsak végig vitt egy főpolgármesteri ciklust Bukarestben, és eddig viszonylag ügyesen manőverezett a pártok között függetlenként.

Az önmagát szuverenistának nevező szélsőjobb politikai tábor esetében nyilvánvalóan az a legnagyobb kérdés, hogy a tavalyi első elnökválasztási forduló győztese, Călin Georgescu indulhat-e újra. Elképzelhetőnek tartja, hogy az alkotmánybíróság a március 19-én esedékes döntésében szembemegy a Diana Șoșoacă jelöltségéről hozott határozatával, és engedi indulni a független jelöltet?

A tavalyi elnökválasztás érvénytelenítése után azt nyilatkoztam, hogy ennek a nagyon kockázatos lépésnek csakis akkor lehet létjogosultsága, ha a román állam intézményei meg tudják akadályozni Georgescu újabb indulását a választáson. Ehhez bizonyítani kell, hogy súlyos szabálytalanságokat követett el a kampányban. Nem apró szabálysértésekre gondolok, hanem komoly bűncselekménynek tekinthető dolgokra. Vagy legalábbis arra, hogy teljes mértékben tisztában volt azzal, hogy mások bizonyos dolgokat művelnek az ő javára. Ha ezt nem sikerül bizonyítani, akkor az állam a demokrácia megmentésére hivatkozva gyakorlatilag a saját maradék demokratikus legitimitását nullázza le. Ez egy nagyon kemény következmény lenne, a köztársaság végéhez is vezethet, vagy legalábbis nagyon rossz irányba mutató úton indíthatja az állam működését.

Sajnos egyre kevésbé hiszek abban, hogy Georgescut komoly bizonyítékok alapján fogják tudni eltiltani az újraindulástól, bár azért ez még nem zárható ki ez teljesen. Most már elképzelhetőnek tartom azt is, hogy a Diana Șoșoacă-féle precedenst fogják újból eljátszani. Az SOS Románia elnökét nagyjából hipotetikus dolgokra hivatkozva zárták ki tavaly az elnökválasztásról, az alkotmánybírák azt mondták, hogy Șoșoacát az államelnöki esküvel összeegyeztethetetlen kijelentései és viselkedése miatt kell kizárni. Viszont egy újabb szeg lesz a román demokrácia koporsójában, ha ismét így jár el az alkotmánybíróság. Ha ez gyakorlattá válik, akkor hogyan várhatjuk el azt, hogy esetleg egy jövőbeli kormány, államfő vagy alkotmánybíróság ne ismételje meg ugyanezt? És mi lesz, ha történetesen a szélsőjobb kerül hatalomra, vagy az általuk kinevezett alkotmánybírák lesznek azok, akik hasonló eszközökhöz nyúlnak?

Amikor a napokban az igazságügyi minisztert a Georgescu nevéhez fűződő tavalyi törvényszegések feltárásáról kérdezték, csak annyit mondott, hogy zajlanak az eljárások több bűncselekmény gyanújával. Elképzelhető, hogy most lázasan keresik a mindenki által várt bizonyítékokat az illetékes szervek?

Ami eddig előkerült Georgescu környékéről, az nekem elég kevésnek tűnik. Az elég evidens, hogy nagyjából orosz recept szerint jártak el a független jelölt háttéremberei, felsejlett némi kétes kampányfinanszírozás is, illetve néhány TikTokon aktív influenszer arra panaszkodott, hogy megvezették. De az idegen állami szereplő általi szándékos befolyásolás vádjának bizonyításától – ami ugye a Legfelsőbb Védelmi Tanács anyagának egyik sarkalatos állítása volt – egyelőre távol állunk szerintem. És közben bizonyítást nyert, hogy mind a két nagy párt összejátszott a szélsőjobbal a kampányban: a PSD Simionnak juttatott szavazatokat, a Georgescut támogató egyik TikTok-kampányt pedig eredetileg a PNL rendelte, aztán amikor ez kiderült, arra hivatkoztak, hogy el lett térítve. De a lényeg az, hogy míg az orosz vagy kínai beavatkozás bizonyításától távol állunk, az biztosra mondható, hogy a két nagy párt addig piszkálta a fenevadat, amíg az túlnőtt rajtuk.

Radu Marinescu igazságügyi miniszter nagyjából egy hete nyilatkozta azt, nyilván a megnyugtatás szándékával, hogy több ügyben is folyik nyomozás, a gyanúk között a választás törvénytelen befolyásolását, tiltott kampányfinanszírozást, pénzmosást és kibertámadásokat emlegetett. Hozzátette viszont azt is, hogy az összes eljárás még az úgynevezett in rem szakaszban van, vagyis a bűncselekmény gyanújának megalapozottságát vizsgálják, konkrét gyanúsított nincs. Szerintem érthető, hogy ennél többet nem mondott, és más – például a legfőbb főügyész – sem mond ennél többet. Szerintem egy jogállamban úgy van rendjén, hogy folyamatban levő ügyekről nem szivárogtatunk, nem használjuk fel a politikai kommunikációban.

De én továbbra is úgy látom, hogy igen kérdéses, vezetnek-e valamire ezek a nyomozások az új elnökjelöltek elleni potenciális óvások elbírálásáig. Egyszerűen nincs elég idő már erre. Erre is utalt a miniszter, amikor azt mondta, az igazság feltárása fontosabb, mint az, hogy gyorsan előálljanak valamivel a választásokig. Megérzésem szerint valamit azért fognak találni, mert ha mégis elindulhat Georgescu, akkor a tavaly decemberi alkotmánybírósági döntés válik fenntarthatatlanná, és akkor ezzel nullázza le az állami intézményrendszer a legitimitását.

A választás érvénytelenítésével egy olyan úton indultak el, amelyen visszafordulni nem lehet, csak folyamatosan előre menekülni. Ha azonban nem sikerül útközben találni valamit, ami alaposan alátámasztja az érvénytelenítésről szóló döntést, akkor lehet, hogy sokkal rosszabb helyre érkezünk meg, mintha elengedték volna a második fordulót, és Georgescu azt esetleg megnyerte volna.

Georgescu maga is számolhat az indulása akadályozásával, mert kijelentette, hogy ha ez megtörténik, akkor beáll egy másik „szuverenista” jelölt mögé, aki megnyeri majd az elnökválasztást, jómaga pedig megelégszik a kormányfői tisztséggel. Van-e realitása egy ilyen forgatókönyvnek?

Egyrészt nem hiszem azt, hogy Georgescu át tudja ruházni a népszerűségét egy másik jelöltre, pusztán azzal, hogy bejelenti a támogatását és mellette kampányol. Az egyetlen alternatív jelöltje a „szuverenistáknak” egyelőre csak George Simion lehetne, aki messze áll Georgescutól a friss felmérésekben. Érdekes, ami a szélsőjobbos táborban zajlik, mert az AUR ugyan bejelentette, hogy Georgescut támogatják, és Simion azt mondta, hogy ő inkább miniszterelnök lenne.

Ám, ha Simion nem indul, akkor Georgescu esetleges kizárásával ez a tábor hoppon maradhat. Simion számára a logikusabb lépés az lenne, hogy iktatja a jelölését, és ha nem borul a bili, akkor esetleg visszalép a kampányfinisben, vagy akár még az is beleférhet, hogy csak a második fordulóban álljon be Georgescu mögé. Mindenesetre a szélsőjobboldalon is elég sok még a kérdőjel, feszültségek vannak. Egyrészt Simion és Georgescu között, másrészt az AUR-on belül is kikezdték a párt elnökét. Van egy szárnya az AUR-nak, amelyik elégedetlen vele és a november-decemberi eredményekkel.

Ugyanakkor nem véletlenül szervezett az AUR Georgescu szimpatizánsainak tüntetése után két nappal egy sokkal nagyobb demonstrációt. Ez azt bizonyította, hogy az AUR-nak vagy konkrétan Simionnak azért sokkal komolyabb szervezeti háttere és szervezési képessége van. Az AUR tüntetése ugyanakkor viszonylag visszafogott volt, amit azt is mutatta: Simion egyre kevésbé érdekelt abban, hogy egy nem konvencionális, vagy akár potenciálisan erőszakos politizálást folytasson.

Mindenesetre Simionnak az egyetlen esélye az elnökválasztáson, ha Georgescut kizárják. Hiába jó munkásember típusú politikus, aki rengeteget dolgozik, állandóan úton van, próbálja a választókat a saját közegükben megszólítani, például elmegy a diaszpórába, és folyamatosan mozgósít, valahogy hiányzik belőle valami, amivel Georgescu rendelkezik. Utóbbinak van egy fajta karizmája, egy delejező ereje, ami miatt az emberek elhiszik neki azt is, hogy ha elnökké választják, egy lej lesz a benzin. Másfelől Simion konszolidálódás irányába tett lépései miatt is úgy tűnik, hogy veszített a vonzerejéből a radikálisabb szavazók szemében. Az AUR elnöke kezd egyre inkább belesimulni a tájba.

Ez természetesen nem csak az ő mérsékeltebbé válása miatt van így, és ezért nem egy jó dolog, hanem az általános jobbra tolódás, a szélsőjobb „normalizálódásának”, a mindenféle populista lózungok általánossá válásának a következménye. Példa erre, hogy valamiért Crin Antonescu is szükségét látta a napokban kifakadni az állítólagos LMBTQ propaganda ellen. Mindenesetre, ha netán Georgescut kizárnák, és Simion bejut a második fordulóba, szerintem nehezen tudna nyerni, mert a felmérések szerint a „szuverenista” szavazótábor nem lehet sokkal nagyobb 40 százaléknál. De nyilván, azon is múlik, hogy kivel kell majd ott megmérkőznie.

Harmadsorban: ha netán nyerne is egy „szuverenista” elnökjelölt májusban, az nem módosítja a parlamenti erőviszonyokat, a jelenlegi kormány nem bukna meg. Vagyis nem hullana a szélsőjobb ölébe a miniszterelnöki tisztség. Esetleg középtávon lehetne ennek valamilyen következménye, ha átformálódik a többség a parlamentben, az új elnök hathatós közbenjárására. Végül is láttunk már olyat Romániában, hogy az államfőnek fontos informális szerepe lehet akár egy új parlamenti többség kialakításában is, de fontos látni, hogy egy szélsőjobbos elnök megválasztása esetén is csak akkor lehet kormányváltás, ha a PSD is így akarja.

Márpedig ők csak akkor lehetnének nyitottak ilyesmire, ha a kormány vezető ereje maradnak. Egyébként valószínűbbnek tartom azt, hogy a PSD-ben van egy forgatókönyv a „szuverenista” tábor megritkítására. Vagyis arra, hogy ebből a táborból kiszakítsanak politikusokat, akik a valamikori UNPR-hez hasonló szatellitpártot alakíthatnának, és ezt esetleg egy új kormánytöbbséghez fel lehet használni. Mindenesetre, nekem az az érzésem, hogy a PSD továbbra is több vasat tart a tűzben, ez mindig jellemző volt rájuk. Az AUR-ral nem csak az első elnökválasztási fordulóban voltak tranzakcióik, hanem most is úgy tűnik, hogy néha azért a két párt mintha összejátszana, de a PSD-nek az az érdeke, hogy ez a saját feltételei szerint történjen.

Időközben a Velencei Bizottság közzétette a véleményét az elnökválasztást érvénytelenítő alkotmánybírósági határozatról, amelyet mindkét politikai oldal a saját szempontjai szerint értelmez. A májusi elnökválasztás szempontjából van-e politikai relevanciája ennek az állásfoglalásnak?

Szerintem nincs, jogi relevanciája semmiképpen. A múltban is számos témában fogalmazott már meg véleményt vagy ajánlást a Velencei Bizottság, amivel aztán a politikusaink nem kezdtek semmit, például a kisebbségi kérdésekben is több állásfoglalása volt ennek a testületnek, amiből aztán semmi nem lett. Ez egyébként más országokban is így történik. Politikai relevanciája sincs szerintem túl sok a Velencei Bizottság véleményének. Jelentésükben a bizottságot alkotó független alkotmányjogászok két dolgot állítottak. Az egyiket nagyjából minden józanul gondolkodó ember szerintem eddig is sejthetett: a választások érvénytelenítése egy rendkívül súlyos lépés, amit csak kivételes körülmények között, úgymond végszükség esetén szabad megtenni.

Ugyanakkor kimondták azt is: nem helyes az, hogy csak titkosított anyagok alapján érvénytelenítenek választást, hiszen nincs meg a kellő átláthatóság, ellenőrizhetőség, ami komoly legitimitási válsághoz vezethet. Ezek mellett a Velencei Bizottság az online kampányolás és a kiberbiztonság kapcsán fogalmazott meg ilyen-olyan ajánlásokat. Kimondta az is, hogy lehetővé kell tenni a választási eredmények megtámadását, ha a választási folyamat torzul. Azonban utóbbiak megfogalmazásakor nem csak a mostani konkrét romániai helyzetre gondolhattak, hanem mintha a demokráciát világszerte kihívások elé állító kortárs folyamatokról elmélkedtek volna egy kicsit, amelyekre nemcsak Romániában, hanem világszerte megoldásokat kellene találni. Az online tér és a közösségi média rendszabályozása korunk egyik legnagyobb ilyen kihívása…

Mekkora hátszelet jelent Georgescunak és a román szélsőjobbnak Donald Trump elnöki beiktatása?

Az biztos, hogy Trump megválasztása tovább fogja katalizálni a szélsőjobb európai felfutását. Ám ami a román szélsőjobb fontosabb szereplőit illeti, Georgescu szerintem eddig inkább ügyetlenkedett ebben a kérdésben. Megpróbált felszállni a Trump-vonatra, de ezt meglehetősen hiteltelenül tette. Volt például ez az utólag kacsának bizonyuló hír, hogy Tucker Carlson és Georgescu közösen bemutatják Robert Kennedy könyvét Bukarestben. Utána azt nyilatkozta, hogy meghívták Trump beiktatására, de nem megy el, mert fontosabb dolga van. Dehogy hívták meg. A meghívását cáfolta Románia washingtoni nagykövete.

Georgescunál sokkal fajsúlyosabb „szuverenista” vagy szélsőjobbos európai személyiségeket sem hívtak meg, még az sem egyértelmű egyébként, hogy Orbán Viktort meghívták-e vagy sem. A romániai politikusok közül néhányan – például Victor Ponta vagy George Simion – elmentek ugyan az Egyesült Államokba, de nem a hivatalos beiktatáson vettek részt, hanem egy mellékpartin, másodrendű fogadáson, amire jegyet váltottak jó pénzért. Érdekes, hogy ezt Georgescu nem lépte meg, inkább azt akarta elhitetni, hogy hívták, de nem megy. Szerintem ez azt bizonyítja, hogy ő sem rendelkezik egy minden részletre kiterjedő, jól átgondolt tervvel.

Látja-e esélyét annak, hogy Trump valamilyen formában, akár a környezetén, például Elon Muskon keresztül, hivatalosan Georgescu mögé álljon?

Ezt nem tartom nagyon valószínűnek, de nem lehet teljesen kizárni sem, mert Trump és Musk is nagyon kiszámíthatatlanul viselkednek. Egyelőre nem világos nekem, hogy mi Musk célja Európában. Kiállt a német és a brit szélsőjobb mellett, de más európai országok belpolitikájába egyelőre nem próbált beavatkozni. Pedig biztosan lettek volna máshol is olyan aktorok, akik ennek örvendtek volna, például Franciaországban vagy Ausztriában. Nyilván Németországban Musknak kőkemény gazdasági érdekei vannak a Berlin melletti Tesla-gyár miatt.

Az Egyesült Királyságban pedig korábban nyomást gyakoroltak rá, mivel ott az X platformon, a volt Twitteren ment a félretájékoztatás egy gyermekgyilkosságokkal kapcsolatos ügyben, emiatt meg akarták hallgatni a parlamentben. Romániában ehhez mérhető érintettséget Musknál én nem látok. Tény azonban, hogy elítélően kommentálta az X-en Georgescunak egy bejegyzése alatt a romániai elnökválasztás érvénytelenítését. De számolni kell azzal is, hogy Georgescu nyílt oroszpártisága és geopolitikai aberrációi azért már a Trump-adminisztrációnak is túl sok lehet.

Több mint egy hónapja iktatták a második Ciolacu-kormányt, és úgy tűnik, hogy a koalícióban megvan a politikai akarat a költségvetési deficit leszorítására. Akár népszerűségvesztés árán is, gondolok itt a közalkalmazotti bérek és a nyugdíjak befagyasztására, a közszférában beharangozott leépítésekre. Hogyan befolyásolja ez Crin Antonescu elnökjelölt esélyeit?

Szerintem mind a három kormánypárt nagyon jól tudja, hogy Crin Antonescu eleve nem egy ideális elnökjelölt, csak nem került jobb, akiben meg tudtak volna egyezni. Antonescu helyzetét megnehezíti, hogy miközben Georgescu folyamatosan vadabbnál vadabb dolgokkal áll elő, és mindent megígér, ami átszalad az agyán, a kormány kezei meg van kötve. A választások óta két hitelminősítő is rontott a Románia adóbesorolása mellé rendelt kilátáson, az ország gyakorlatilag egy fokozatra áll a befektetésre nem ajánlott kategóriáról. Ezért is nagyon fontos az, hogy a most parlamentbe kerülő 2025-ös költségvetés szakítson az óriási deficitet produkáló, lassan öt éve tartó gyakorlattal. Valójában az is volt az érzésem, hogy a PSD és a PNL talán pont a súlyos gazdasági helyzet és költségvetési egyensúlyvesztés miatt passzolta le a pénzügyminisztériumot az RMDSZ-nek.

Tánczos Barna fő feladata „csupán” annyi, hogy 7 százalék alatt tartsa a deficitet, de ez egyáltalán nem egyszerű, társadalmi feszültségeket szült már eddig is, és továbbiakat is fog szülni. Közben meg Călin Georgescu olyasmikről ábrándozik, hogy egy lejbe kerül majd a benzin, alagutat álmodik a Fekete-tenger alá, a minap pedig Ukrajna feldarabolásáról mondott igen vad dolgokat. Georgescunak ezekre a felelőtlen nyilatkozataira kell a kormánynak és majd Antonescunak is folyamatosan reagálnia. Az ilyen visszafogott és úgymond felelős reakciók viszont nem tudnak akkorát menni a politikai kommunikációban, mint Georgescu deliráns megnyilvánulásai. Georgescun pedig egyszerűen nem fog az, hogy megcáfolják a hajmeresztő állításait.

Egyrészt azért nem, mert a választóinak vagy szimpatizánsainak a jelentős része nem is értesül a cáfolatról, hiszen egy buborékban élnek, ahova csak a Georgescu üzenetei jutnak el. Ráadásul Georgescu gondosan kerüli azt, hogy formalizált keretek között szembesüljön más jelöltekkel vagy a komolyan vehető médiával, komolyan vehető újságírókkal, szakértőkkel. Azoknak egy részét pedig, akik tudják, hogy hazudik, egyszerűen nem érdekli, hogy félrebeszél. Sőt azt látják benne, hogy van annyira bátor, hogy ott oszt ki fricskákat a rendszernek, ahol csak lehet, és úgymond egy görbe tükröt állít a rendszer elé. Úgyhogy ez egy csapdahelyzet, és nem nyilván fog segíteni sem Antonescun, sem a kormányon a költségvetés állapota.