Partizán–Miközöd koprodukció Kolozsváron: az érvénytelenített román elnökválasztástól a magyarországi politikai káoszig

A beszélgetésre előre le kellett foglalni a helyeket. Azok a szemfülesek, akik ha kell, ha nem a Facebookot görgetik, ez alkalommal jól jártak, ugyanis a gyorsaság kulcsfontosságú volt: alig egy órával az esemény meghirdetése után egy posztban közölték a szervezők, hogy teltház van. Azt, aki hoppon maradt, azzal nyugtatták meg, hogy felvételen visszanézhető lesz a beszélgetés, így jobb híján a megszokott kontextusban, egy képernyőn keresztül találkozhatnak majd Annával és Mártonnal.

Szokásomhoz híven korán érkezve a teraszon hangolódtam az eseményre, amikor elsietett mellettem Gulyás Márton. Már nyitottam volna köszönésre a szám, de azonnal tudatosult bennem a szomorú igazság, miszerint ismeretségünk egyoldalú, nem egymás hangjára szoktunk mosogatni, csak én az övére. Pillanatnyi zavaromból feléledve aztán beültem a terembe, ami azért mégsem volt annyira teltházas, mint hittem volna a szervezők által beharangozottakból. Az üres székek láttán elszomorodtam azok helyett, akik szerettek volna részt venni a beszélgetésen, de nem jutott nekik hely.

A terem elejében elhelyezett hatalmas reflektor és stratégikusan körbeállított kamerák közé rövidesen megérkezett az este két főszereplője, Anna és Márton is. Talán a stúdiót imitáló környezet komfortosabbá tette számukra a helyzetet, mi pedig ez alkalommal egy vágatlan epizódnak lehettünk szemtanúi.

A két – közéleti-politikai témákban utazó – tartalomgyártó a tőlük megszokott dinamizmussal kezdték el a beszélgetést. Márton és Anna a Partizán kamerájába nézve köszöntötték a csatorna nézőit, akiknek majd december 17-én lesz elérhető ez a videó, majd a Planetáriumban jelenlévők felé fordulva kezdték el a felkérdezést. Egy gyors kontextualizálást követően, amikor Márton tisztázta a magyarországi nézőknek a jelenlegi választásokkal kapcsolatos helyzetet, bejelentette azt is, hogy a vasárnapi adás, ami eredetileg az elnökválasztás második fordulójára volt időzítve, nem marad el, csak átalakul, ugyanis őket nem tudja megállítani a román alkotmánybíróság.

Anna és Márton (Marci sokaknak) Instagram-követőik kérdéseit tolmácsolták egymásnak az est első felében, a második felvonásban pedig Mostis Gergő tette fel a jelenlévők beküldött kérdéseit a két meghívottnak.

A román és a magyar politikai káoszok

Az első kérdés Annának volt címezve, és röviden úgy szólt, hogy „Hogy vagy?”, hosszan pedig a politikai káosz okozta szorongás passzív és aktív közéleti következményeire vonatkozott. A Miközöd újságírója – mint megtudtuk – jól van, reménykedik, hogy ez a – még folyamatban lévő – hullámvasút-szerű élmény cselekvésre készteti majd az embereket, segít tudatosítani, hogy mindennek köze van a politikához, ezért érdemes foglalkozni vele.

Az eddig jellemző politikai apátia, a megszokott, bejáratott viszonyrendszerekkel, szerinte kezd átalakulni, a passzív megfigyelőkből aktív résztvevők lesznek. Elmondta, a polarizáltság az erdélyi magyarság körében azért jelent problémát, mert az eleve kitettséggel küzdő közösségeket könnyebb ellenségképekkel felhergelni. Így pedig arra a sorsa juthatunk, mint Amerika vagy Magyarország, ahol már családon belüli konfliktusokhoz is vezet a politikai megosztottság.

Később Anna elmondta, hogy (mint sokunk) november 24-én tudta meg, ki az a Călin Georgescu. Nem tagadja, a független jelöltnek volnának jó ötletei, csak azt nem tartja átláthatónak, hogy ezeket hogyan tervezte kivitelezni: „Mind együtt és az Isten, de attól hogy lesz nekünk jobb?” Bizonytalan azzal kapcsolatban, hogy az emberek a megfelelő következtetéseket fogják levonni abból, hogy Georgescu hogyan jutott abba a pozícióba, amibe jutott. Hiszen az, hogy ilyen sok ember azonosulni tudott ezekkel a szélsőséges üzenetekkel, egy következmény, amivel érdemes volna foglalkozni. Van egy általános változásra való igény. Ezt pedig a diaszpóra szavazatai is reprezentálják, azok az emberek, akik szeretnének, de nem engedhetik meg maguknak, hogy itthon éljenek, a leghajlamosabbak arra, hogy higgyenek a szélsőjobb „minden jobb lesz” típusú üzeneteinek.

A Georgescu-jelenségre vonatkozó aggodalmakra válaszolva Anna elmondta, ha a független jelöltet kizárják az államelnöki versenyből, a sok rendszerellenes szavazatot az AUR vagy az SOS feltehetőleg átcsatornázza magához. Szerinte Orbán Viktor békepárti narratívája hozzájárult ahhoz, hogy sok magyar ember Georgescuban nem a legionáriust, hanem a megmentőt látja.

Anna passzolta a labdát Mártonnak, és a magyarországi ellenzéki győzelem esélyeire kérdezett rá, illetve ennek az erdélyi magyarságra vonatkozó következményeire, mire a közönség elnevette magát. „Szerintem ezt nem csak én, ezt élő ember nem tudja megmondani” – hangzott a válasz a Partizán újságírójától, aki hozzátette (a Török Gábor-féle kényszeres szimmetrizmust megkockáztatva), hogy mind a Tisza-párt kormányra kerülésének, mind Orbán Viktor újraválasztásának van esélye. Magyar Pétert jelenleg potens indulónak tartja, annál inkább, hogy a jelenlegi kormánypárt önszabotáló tevékenysége is rásegít erre (mint például Menczer Tamás legutóbbi megnyilvánulása). Márton szerint a helyzet kilátástalan, de nem reménytelen, azonban sokak ingerküszöbét már nem érik el a rendszer túlkapásai, az emberek deszenzitizálódtak. Ugyanakkor a Fidesz politikai gépezetét nem érdemes szerinte alulértékelni. Az erdélyi magyarság kérdésére vonatkozóan egyetértettek Annával abban, hogy ideje volna az önállósódásnak, hogy az itteni magyaroknak ne a magyarországi kormánytól kelljen függenie.

Nők, MCC, gumicsontot rágó média

Arra a kritikára, hogy a Partizánt férfiak dominálják, Márton elmondta, szerinte a nők közéleti szereplésének hiánya egy összetett probléma része, „nagyon nagy költsége van egy nőnek kiállni a nyilvánosság elé és az arcát adni ilyesmihez”. Meg is lepődött, hogy a Miközöd videók kommentszekciójában nem találkozott szexista, gyűlölködő hozzászólásokkal. Szerinte a Youtube-ot a férfi dominancia jellemzi, mind tartalomgyártók, mind tartalomfogyasztók terén, ezért a platformon nőként érvényesülni kifejezetten nehéz lehet. Emellett pedig a patriarchális neveltetés sem segít a női tartalomgyártók térnyerésében, szerinte emiatt szerkesztőségen belül is jellemző rájuk egy idegenkedés, ettől függetlenül azonban folyamatosan igyekeznek női kollégákkal bővíteni a csapatot.

Anna, mint emlegetett női tartalomgyártó elmondta, valóban intimidáló ez a kitettség, ezért olyan videókat publikál, amikre bárki mondhat bármit, azaz nem érint olyan közeli témákat, amikre az érkező negatív reakciók megviselnék őt. És bár valóban kevésbé jellemzőek a szexista megnyilvánulások a kommentszekcióban, sok „Hogy mered…?” és „Hogy gondolod…?” típusú kérdést kap (a profilképeik alapján) ötven-pluszos férfiaktól. Arra a felvetésre, hogy Pottyondi Edinához hasonlították, elmondta, Edinával más műfajban utaznak, hasonlóság a humorban mutatkozhat meg, azonban szerinte „nem Pottyondi Edina találta fel a szarkazmust meg az iróniát”. Azt is elmondta, hogy Edina jelenléte az online térben egy olyan női perspektíva, ami tudat alatt biztos hozzájárult ahhoz, hogy ő is megteremtse ezt magának. Azt is elmondta, hogy a csatorna létrehozásának gondolata egy egyszerre személyes és társadalmi sokk hatására született meg benne, amikor azt érezte, hogy ki kell töltenie egy űrt az erdélyi magyar médiában. Hogy tematizálni tudjon olyan kérdéseket, amik sokakat érintenek, mégis alulreprezentáltak, mint például a nők elleni erőszak. „Az összes nő, aki ebben a rendszerben dolgozik, tulajdonképpen újratermeli ezt a rendszert” mondta Anna a társadalmi felelősségvállalás hiányáról a „közpénzből horgoló” RMDSZ Nőszervezetre utalva.

Az MCC határon túli tevékenységére vonatkozóan Márton elmondta, hogy kívánatos és szükséges, hogy a magyar állam tevékenyen vegyen részt az erdélyi magyarság kulturális, oktatási szerveződéseiben, de hogy ennek a janicsárképző volna-e a legjobb módja, azt nem tudja. Szerinte azokat a diszfunkciókat, amiket a közoktatás kitermel, azokat tovább erősíti ez az intézmény, illetve a szegregációhoz is hozzájárul, de szerinte anyagi helyzete miatt képes egy működő alternatívát nyújtani sok diák számára. „Pénz, paripa, fegyver, mindenük is megvan”, jellemezte Anna az „elitképzőt”, majd hozzátette, sajnálja, hogy sok egyetemi tanárt elcsábított ez az intézmény, akik azt gondolják, hogy attól, hogy az MCC-nek dolgoznak ugyanúgy maradhatnak politikailag függetlenek. Továbbá azt nehezményezte, hogy a tehetséges fiatalok a tudásukat nem itthon kamatoztatják, ugyanis sokan magyarországi pozíciókban helyezkednek el a későbbiekben.

Gulyás Márton szerint a Partizán legfontosabb és mindent felülíró szervezőelve azoknak a történeteknek a feldolgozása, amik sokak életét meghatározzák, de nem kapnak elég figyelmet a nyilvánosságban. Miközben, ha ezekről többet tudnánk, szerinte magunkat is jobban értenénk. A kapitalista keretrendszer pedig szerinte nem kedvez ennek a típusú vizsgálódásnak, ami a dilemmát, a szkepszist, a kíváncsiságot preferálja a kész válaszokkal szemben. Nagyon nagy dolognak tartja, ha egy média nem kártékony, ahhoz pedig az kell, hogy bizonyos dolgokat ne csináljon: „Ne menjünk rá az olcsó gumicsontokra”.

A beszélgetés során még szó esett többek között az egyházak közéleti befolyásáról, a kommunizmus-nosztalgiáról, kis magyar buborékjainkról, amikből ódzkodunk kilépni, a Securitate okozta lappangó transzgenerációs traumákról és a gátlástalanság üdvös formáiról is. Az est végéhez közeledve Anna és Márton is felhívták a figyelmet arra, hogy kövesse be őket, akit érdekelnek hasonló tartalmak. Sőt, a Partizán újságírója élőben be is állított egy havi fix összegű támogatást a Miközöd csatornájához, és bátorította követőit, hogy cselekedjenek hasonlóképpen.