Az AUR-ra felépített félelemkampány jól tudna működni a parlamenti választásokon is

A Fidesz paneljeinek importjára és a magyarellenességgel való riogatásra alapozó RMDSZ-es kampánystratégia teljes mértékben bevált – véli Székely István Gergő, akit a vasárnapi választások eredményeinek kiértékelésére kértünk meg.

A politológus szerint, ha a jelenlegi menetrend marad, és az államelnök-választást szeptemberen tartják, az a várható alacsony részével miatt kedvez majd az RMDSZ-nek az év végi parlamenti választásokon, és AUR-ra felépített félelemkampány továbbra is működni fog.

Az RMDSZ vezetői már hónapokkal az európai parlamenti választások maguk is elismerték, hogy az erdélyi magyar közösség – felmérésekben is kimutatott – euroszkepticizmusa miatt nehéz lesz a mozgósítás június 9-én. Ehhez képest húsz éves rekordot megdöntve, a román szavazók meglehetősen magas részvétele mellett, „történelmi eredménnyel” zárultak az RMDSZ számára az EP-választások, a szervezet listájára közel 580 ezren szavaztak, a két EP-mandátum megmaradt. Hogyan sikerült ezt elérni? Hatott az AUR-ral való riogatás? Kedvezett választások összevonása? Mozgósított a Fidesztől kölcsönzött brüsszelezős narratíva és a magyar kormánypárti politikusok személyes jelenléte a kampányban? Vagy mindez együtt?

A kérdésben felvetett tényezők mindegyike hozzájárult a sikerhez. Az RMDSZ nagyon jól tudta mozgósítani a választókat. Valóban húsz éve nem volt abszolút számokban kifejezve ennyi szavazatuk, mint most vasárnap. Szerintem ehhez egyrészt kellett az, hogy szervezeti szempontból az RMDSZ professzionalizálódott, sikeresen átvett és alkalmazott korszerű kampánytechnikákat, a mozgósító gépezet nagyon olajozottan működött.

Kedvezett emellett az RMDSZ-nek a helyhatósági és a parlamenti választások összevonása is, és ezt a politikusaik is elismerték. Általában a jó területi és helyi beágyazottságú pártoknak kedvezett ez az összevonás, és ezekből alapvetően három van Romániában: PSD, PNL és RMDSZ. Az önkormányzati jelenlét azért számít, mert a polgármesterek meghatározó szerepet játszanak a mozgósításban. Az RMDSZ ebből a szempontból elméletileg jó helyzetben volt, mert viszonylag sok polgármestere van. De azt is számításba kell venni, hogy több településen, főleg a Székelyföldön az RMDSZ-es polgármesterek ellenfél nélkül indultak a választásokon, és ilyen körülmények között azért nehezebb volt mozgósítani. Nekik alapállásban az lett volna az érdekük, hogy minél kevesebb energiával minél gyorsabban legyenek túl a választásokon. De ez nem így történt, olyan településeken is nagy volt a mozgósítás, ahol a helyhatósági választásoknak nem volt valódi tétje.

Viszont szót kell ejteni további tényezőkről is, mindenekelőtt az RMDSZ választási üzeneteiről, a kampány tartalmáról. Ahogy a választások előtt is elmondtam, az RMDSZ üzenetei radikalizálódtak, a Fidesz paneljeinek másolatai voltak. Továbbra is úgy gondolom, hogy ez elsősorban kampánystratégiai döntés volt, és nem feltétlenül arról van szó, hogy most hirtelen az RMDSZ csúcsvezetése ennyire radikalizálódott volna.

Tény viszont, hogy ez a kampánystratégia iszonyatosan bevált. Én azt hittem, hogy azért folyamodnak ezekhez az üzenetekhez: az euroszkepticizmus kimaxolásához, a Fidesz paneljeinek beemeléséhez, a „békepártiság” szlogenjéhez és elszórtan a lakossági fórumokon a bevándorlás témájához, mert nagyon rezeg a léc. Plusz még ott volt az AUR-ra ráhúzott kampány, ami szintén egy nagyon erős ellenségképet közvetített, és egyértelműen kijelölte a mi és az ők táborát. Ez mindenhol bejött: a tömbvidékeken, az etnikailag paritásos településeken és a szórványban is. Nyilván majd a végleges adatok birtokában jobban meg lehet majd érteni, hogy hol voltak a legnagyobb növekedések 2020-hoz képest. De a lényeg: ez a kampánystratégia annyira bejött, hogy már azon kell aggódnunk, vajon nem ragad-e le az RMDSZ ennél a receptnél.

Végül, de nem utolsó sorban az RMDSZ, akárcsak az öt évvel ezelőtti európai parlamenti választásokon, rengeteg szavazatot kapott a Kárpátokon túli megyékből. Megyénkénti összesítések még nincsenek, így pontos számot nem tudok mondani, de tízezres nagyságrendről van szó. Szúrópróbaszerűen megnéztem néhány település adatait, s megkockáztatom, hogy a Kárpátokon túli megyékben az RMDSZ-re leadott szavazatok száma meghaladja a 2019-es szintet.

Említetted az RMDSZ kampányának professzionalizálását, amelynek idén is része volt a door to door kampány mellett a telefonos mozgósítás is. Engem például legalább hatszor hívott egy robot telefonon a választások előtti hetekben, és ez már zavaróan hatott. Erről mi a véleményed?

Csak sejteni vélem, hogy az RMDSZ a magyarországi Kubatov-listának megfelelő eszközt vagy ennek elemeit használja a kampányokban. De nem is ez a lényeg, mert úgy gondolom, hogy a Kubatov-listából sem kellene most már morális kérdést csinálni. Egyszerűen el kell fogadni, hogy a modern kampányok így működnek. A pártok maximálisan feszegetik a határokat, éppen csak nem mennek át illegalitásba, de egyébként mindennel élnek, ami hozzátartozik a modern kampányok eszköztárához. Nem az a baj szerintem, hogy az RMDSZ ezeket a technikákat mondjuk a Fidesztől eltanulta vagy importálta, vagy esetleg kapott egy kis segítséget kampányszakértőiktől, az üzenetek és a kampánystílus importjában látok problémát.

Az EP-választásokon elért jó eredmények vélhetően felhajtóerőt jelentenek a decemberi parlamenti választásokon. Kijelenthető, hogy ezek után az RMDSZ már rutinból hozni tudja minimum a kötelező 5 százalékot? Mert végül is ugyanazt a munkát kell majd elvégezni, a brüsszelezős narratívától eltekintve…

Elöljáróban elmondanám: én attól tartok, hogy az AUR-ra felépített félelemkampány jól tudna működni a parlamenti választásokon is, addig még nem használódik el az üzenet, el lehet sütni még egyszer. Mindenesetre, ha a jelenlegi menetrend megmarad, és szeptemberben lesz az államelnök-választás, majd decemberben a parlamenti választások, az nagyon kedvezne az RMDSZ-nek. A nagy megpróbáltatást a szervezet számára mostani, összevont európai parlamenti és helyhatósági választások jelentették. Ezt az akadályt sikerrel, summa cum laudéval kipipálták, és az eredményekről beszélek ismét, nem a módszerekről. Az RMDSZ az országosan alacsony választási részvételben érdekelt. Akkor kerülne nehéz helyzetbe, ha a koalíció összevonná a parlamenti és az elnökválasztást, mert utóbbit a román szavazók sokkal nagyobb relevanciájúnak tekintik, és a román pártoknak is elősorban az a fontos, hogy ki fogja majd átvenni Klaus Iohannis helyét.

Tovább javítja az RMDSZ perspektíváit, hogy a szeptemberi államelnök-választáson a román szavazók úgymond ellövik a puskaporukat. A társadalomban addig felgyülemlett feszültséget ősszel az urnáknál le tudnák vezetni, és már alig maradna belőle decemberre valami. Vagyis télen a szavazókedv már várhatóan alacsony lesz. Megtörténhet, a parlamenti választásokon a részvétel csak 40 százalék körül alakul, de hogyha az RMDSZ-nek szerencséje van, akkor lehet, hogy még alacsonyabb marad. Az is lehet, hogy nem kell majd maximális fordulatszámra járatni az AUR-ra épített félelemkampányt, mert enélkül is átlépik a parlamenti küszöböt.

A Transtelexnek adott múlt heti interjúdban arról beszéltél: kérdés az, hogy hosszabb távon mennyi kár származik ebből a Fidesztől kölcsönzött stratégiából (politikai ellenségképzés, brüsszelezés), amit most az RMDSZ magáévá tett. Ezt nem fejtetted ki részletesen. Arra gondoltál, hogy az RMDSZ „mankó” nélkül marad és kiszolgáltatottá válik Orbán Viktorék meggyengülése után, a poszt-Fidesz érában, ami egyes értelmezések szerint nincs is olyan messze?

Nem erre gondoltam, hanem arra, hogy a társadalomban mekkora károkat okoznak a Fidesztől importált kampányelemek. Nem állítom azt egyébként, hogy az RMDSZ mostani eredményei kizárólag ezekre épültek. Az európai parlamenti és a helyhatósági választások összevonása lehetőséget adott arra, hogy a helyi kampányok a helyi sikerekre, megvalósításokra épüljenek. A fideszes panelek, az ellenségképzés eszközének eléggé kritikátlan átvétele viszont problémás. A magyarellenességgel való riogatás maximálisan kiélezte az etnikai törésvonalakat. Az rendben, hogy ez a kampány az AUR-ra összpontosult, de azért az AUR mögött felsejlik a román többség. Ennek a hatásait a későbbiekben nagyon nehéz lesz visszacsinálni, főleg, ha még egy lapáttal rá fognak tenni a parlamenti választási kampányban is.

Még az RMDSZ-nél maradva: a helyhatósági választásoktól nem igazán tartottak a Majális utcában, de ezeken is reményeken felüli eredmények születtek: Marosvásárhely és Maros megye, Szatmárnémeti és Szatmár megye, Székelyudvarhely, az önkormányzati jelenlét visszatérése szórványmegyékben, sőt megjelenése Bákó megyében, és még sorolhatnám. Mi a véleményed erről?

Lehet azért is, mert a szórványban születtem, nekem a helyhatósági választások eredményei egy nagyon pozitív meglepetést jelentettek. Azt kell mondanom, hogy ez jobban sikerült, mint ahogy gondoltam volna, például Máramaros megyében, ahonnan származom. Ezek az eredmények azért fontosak, mert azt bizonyítják, hogy azért nem feltétlenül kell a közösség folyamatos sorvadásával számolni a szórványban. Azt láttuk, hogy ha tényleg odateszik a csontot, akkor még a romló demográfiai körülmények között is el lehet érni jó eredményeket.

Számomra érdekesnek tűnt, hogy több megyében az EP-listákra leadott szavazatok száma meghaladja a megyei tanácsosjelölti listákra leadottakét. Kijelenthető, hogy voltaképp az EP-kampány segítette a mozgósítást a helyhatósági választásokra és nem fordítva?

Nem ismerem a pontos adatokat, de ebben benne lehet az is, hogy a helyhatósági választásokon még akár megyei szinten is számít a jelöltek személye, és az, hogy ezeket a jelölteket általában jobban ismerik a helyiek, mint a tőlünk igen távol álló európai parlamenti jelölteket. Láttam olyan helyzetet az adatokban, hogy a helyi tanácsosi lista támogatottsága egy sokak számára nem szimpatikus RMDSZ-es jelölt miatt gyenge lett. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy a választópolgárok a helyi jelöltekhez való viszonyulásukat nem vetítették ki az európai parlamenti választásokra, ahol megszavazták a magyar listát. Ehhez még hozzá kell adni azt is, hogy kis magyar pártok választói sem szavaztak a helyhatósági választásokon az RMDSZ-es listára, de az európai parlamenti választásokon azért vélhetően már igen, mert a listán valahol hátul szerepeltek az EMSZ és az MPE jelöltjei is.

Ha már a kis magyar pártoknál tartunk: az EMSZ öt, az MPE egyetlen polgármesteri tisztséget szerzett most vasárnap, Sepsiszentgyörgyön például az összes helyi tanácsos RMDSZ-es. Elmondható, hogy lezárult egy korszak, és gyakorlatilag megszűnt a pluralizmus, „a választás szabadsága” az erdélyi magyar politikában?

Szerintem ezt a korszak az RMDSZ és a Fidesz kiegyezésével 2012-ben vagy legkésőbb 2016-ban lezárult. Azóta ezek a kis pártok inkább csak vergődnek, legfeljebb egy biztonsági szelep funkciót tudnak betölteni az erdélyi magyar politikában. Ez azt jelenti, hogy ha valahol egy településen az RMDSZ valamit nagyon elbaltáz, akkor surranópályán át tudják venni az irányítást. A polgármestereik egy részéről a mandátumuk idején kiderülhet, hogy valójában rátermett településvezetők, ezért utána újraválasztják őket. Vagy pedig az történik, hogy az RMDSZ nem tudja összeszedni magát a következő ciklusra. Ezt láttuk például 2020-ban Székelykeresztúron és az idén Szentegyházán, vagy akár nyolc évvel ezelőtt Székelyudvarhelyen. Mindenesetre ennél többre már nem igazán képes ez a két kispárt.

Beszéljünk egy kicsit a választások országos eredményeiről, a romániai politikai erőviszonyok alakulásáról. Az elemzők többsége számára meglepetés volt, hogy hiába kormányoznak együtt két és fél éve, a PSD és a PNL nem erodálódott, ellenkezőleg: a közös listájukkal az EP-választásokon 49 százalékot és 19 EP-mandátumot, a helyhatósági választásokon a megyei tanácsosi listákon együttesen 61 (33 plusz 28) százalékot szereztek. (Összehasonlításképp a 2020-as választások kerekített számai: PSD-29, PNL-25, USR-15, AUR-9). Bevált a választások összevonása, és az erős önkormányzati jelentlétük miatt nekik állt a pálya?

Szerintem bevált. De két dolgot kiemelnék. Az egyik az, hogy a két kormánypárt megyei listás eredménye összeadva mintegy 11 százalékponttal meghaladja a közös EP-listájuk eredményét. Ez azt mutatja, hogy azért nem működött teljesen olajozottan a helyi szinten esetenként ádáz harcot vívó PSD és PNL együttműködése. A másik, amit kiemelnék, az az, hogy

a PNL ugyan erősödött valamelyest (győzött például Brassóban az USR kárára), de nagyon fontos pozíciókat veszített el a PSD-vel szemben. Elbukott öt megyei tanácselnöki és fontos polgármesteri tisztségeket.

Ugyanakkor azt is látjuk, hogy a liberálisok egyes fellegváruknak számító megyében vagy nagyvárosban nagyon gyenge eredménnyel nyertek. Győztek, de 2020-hoz képest sokkal kisebb támogatottsággal. Ez történt például Kolozsváron Emil Bockal. Visszatérve a kérdésre: a választások összevonása olyan szempontból is bejött a kormánypártoknak, hogy az Egyesült Jobboldal Szövetség többek között a halovány önkormányzati jelenléte miatt ért el gyenge eredményt. A nulla önkormányzati képviselettel rendelkező AUR is alulteljesített. Még akkor is így van ez, hogyha összeadva a szélsőjobbra adott szavazatokat, akkor az Diana Șoșoacă pártjával együtt az arányuk 20 százalék fölött van.

A múlt heti jóslatod az EP-mandátumok várható megoszlásáról gyakorlatilag bejött. Az nem, hogy az USR (az PMP-vel és a Jobboldal Erejével szövetkezve) meg tudja ismételni a 2020-as eredményeket, mert a támogatottsága 9 százalékra csökkent. A gyenge önkormányzati jelenlétből eredő mozgósítási hendikepen túl mi történt? Rossz ötlet volt az eredetileg rendszerellenes pártként elindult USR-nek létrehozni ezt a jobboldali szövetséget?

A választások előtti felmérések még azt mutatták, hogy azért az USR köré tömörülő Jobboldali Szövetség akár 15 százalék körüli eredményt is elérhet. Ezért azt gondoltam, nem lehetetlen, hogy megismételjék a parlamenti választáson elért eredményüket. Nem vettem figyelembe azt, hogy a magas részvételi arány egyáltalán nem kedvezett a jelenlegi ellenzéki pártoknak. Az USR 2020-ban a COVID miatti alacsony részvétel mellett érte el a 15 százalékos eredményt. De valóban rossz ötlet volt részükről ennek a jobboldali választási koalíciónak a létrehozása. Ludovic Orban pártjával van valamennyi ideológiai kompatibilitás, de a Népi Mozgalom Pártja elég távol áll tőlük. Utóbbival szerintem azért szövetkezhetett az USR, mert hozzájuk képest a PMP-nek van valamelyes területi, vidéki beágyazottsága. Mindenesetre nem díjazták az idézőjelesen progresszív szavazók az USR összeborulását ezzel a két párttal, de a gyengüléséhez hozzájárult az is, hogy Dacian Cioloș cserben hagyta őket, és létrehozta a REPER nevezetű pártját, mert úgy ítélte meg, hogy elég lesz az ő személyes ismertsége az 5 százalékhoz. Nem volt elég még a 4 százalékhoz sem.

Az USR gyenge szereplésében közrejátszhatott egy harmadik tényező is. A román elemzők kiemelik azt, hogy a média, elsősorban a televíziók gyakorlatilag bojkottálták az USR-t, mert a kormánypártok zsíros PR-szerződéseket kötöttek velük.

Az AUR az év eleji felmérésekhez és a saját várakozásaihoz képest gyengén szerepelt az EP-választásokon, 15 százalékkal nem tűnik kormányképes pártnak. Van-e még tartalékuk a parlamenti választásokra?

Ha van is még tartalékuk, az nem sok. Szerintem most az AUR-ban a belső feszültségek fognak beindulni. George Simion vezetői pozícióját most egyesek meg fogják kérdőjelezni. A korábbi társelnök Claudiu Târziu elérkezettnek láthatja az időt arra, hogy ne vállalja tovább ezt az örök másodhegedűs szerepet, és ne erősítse meg mindenben Simion döntéseit. A választási eredmény most egy jó ürügy arra, hogy az AUR-ban elinduljon egyfajta adok-kapok. Talán az játszik Simion kezére, hogy kevés idő van már az államelnök-választásig. Mindenesetre a következő választások perspektívájában az AUR-nak nem kedvez, hogy a helyi beágyazottsága gyenge maradt, a polgármesterek, helyi tanácsosok számát tekintve nem sikerült áttörést elérnie. Ez alacsonyan tartja a mobilizációs képességét. Diana Șoșoacă szerintem ezen felbuzdulva kedvet kap az elnökválasztási kampányra, és tovább fogja gyengíteni az AUR-t.

Sokszor elhangzott korábban, hogy a román pártok június 9-et a parlamenti és az elnökválasztások főpróbájának tekintik. Egyelőre az körvonalazódik a politikusaik nyilatkozatai alapján, hogy hiába kormányoznak együtt, a PSD és a PNL elnöke is államfőjelölt lesz. Szerinted mi lesz a tárgyalásaik végeredménye?

Szerintem Nicolae Ciucă liberális pártelnök nagyon nehéz helyzetbe került. Ha a PNL belemegy abba, hogy közös jelölttel vágjanak neki az államfőválasztásnak, és az ne ő jelöltjük legyen, akkor gyakorlatilag megalapozzák a kispárttá válásukat. A kulcsszereplő ebben a helyzetben Marcel Ciolacu. A PSD elnöke nagyon elégedett lehet. A választási eredmények jók, erősödött a pozíciója a pártban. Ennek kedvezett az is, hogy esetleges ellenlábasai – elsősorban Gabrieal Firea – elvéreztek a választásokon. Minden adott, hogy ő legyen a PSD államfőjelöltje, hiszen amúgy is hagyomány a szociáldemokratáknál, hogy a pártelnök egyben államelnökjelölt is. A párt pedig nehezen tudná elfogadni, hogy ne legyen önálló államfőjelöltjük vagy ne ők adják a koalíció közös jelöltjét. Ezért a párt tolja is előre rendesen Ciolacut, számára azonban van egy bökkenő: a PSD gyakorlatilag 2000-ben nyert utoljára államelnök-választást (Ion Iliescu kihívója Corneliu Vadim Tudor volt a második fordulóban), jobboldali jelölttel szemben pedig utoljára 1992-ben. Ciolacu számára az lenne a könnyű út, ha idén is meg lehetne valósítani a 2000-es forgatókönyvet, és egy szélsőséges jelölttel kellene megküzdenie. Egy kicsit hasonlít szerintem ez ahhoz is, amivel most Emmanuel Macron próbálkozik Franciaországban, nyilván más paraméterekkel. Ciolacunak nyilván nem érdeke, hogy Ciucă önálló jelölt legyen. A koalíció közös jelöltjeként pedig majd kérheti a PNL szavazóinak támogatását a második fordulóban. Ha azonban Ciucával kerül a második fordulóban, akkor bajban lehet, mert az összességében Romániában a jobboldali szavazótábor nagyobb a PSD szavazótáboránál, ami két-két mandátumot biztosított Traian Băsescunak és Klaus Iohannisnak is.

De hogyan kavar be az államelnök-választásban a függetlenként indulni készülő Mircea Geoană NATO-főtitkárhelyettes, aki lassan egy éve az összes létező felmérés szerint a legesélyesebb az elnöki tisztség elnyerésére?

Mircea Geoanának éles helyzetben – tehát nem a felmérésekben – a függetlenként indulása a gyenge pontja. Ugyanis az államelnök-választáson is a szavazók mobilizálása a kulcskérdés, a mozgósításhoz pedig működő helyi pártszervezetek, önkormányzati vezetők kellenek. És nyilván szükség van pénzre is. A NATO-főtitkárhelyettese ilyesmivel nem rendelkezik. Egy független jelöltnek óriási karizmával kellene rendelkeznie ahhoz, hogy párttámogatás nélkül győzzön. Geonának szerintem a karizmája sincsen meg. Arról nem is beszélve, hogy az elnökválasztási kampányban előkerülhetnek majd csontvázak a szekrényéből, illetve támadhatják azzal is, hogy a NATO-főtitkárhelyettesi pozícióból próbált meg előnyt szerezni.