Aki egy ilyen kávézót látogat, biztosítja két fogyatékkal élő egzisztenciáját

Kandake etiópiai királynő nevét viselő kávézó nyílt a református egyház két erdélyi ingatlanjában, a marosvásárhelyi Teleki-ház udvarán (Bernády tér 3.) és a nagyváradi Kálvin János utca 2. szám alatt. A szociális vállalkozások alkalmazottai fogyatékkal élő felnőttek.

Pár évvel ezelőtt a sepsiszentgyörgyi Diakónia Keresztyén Alapítvány felnőtt fogyatékkal élők számára működtetett központjában, az Írisz Házban már nyitottak ilyen kávézót, és szerveztek baristaképzést is, ezt a modellt terjesztették most ki két újabb olyan erdélyi településre, ahol a Diakónia jelen van, mondta el Makkai Péter ötletgazda, a sepsiszentgyörgyi Diakónia fogyatékkal élők, gyermekjóléti és családsegítő ágazatának igazgatója.

A kávézók elindításához szükséges alaptőkét megpályázták, egyrészt a Bethlen Gábor Alap, másrészt a Svájci Protestáns Segélyszervezet (HEKS/EPER) támogatásából fedezték.

„Az egyházzal bérleti szerződést kötöttünk, létrehoztunk erre egy szociális vállalkozást, berendeztük, felszereltük ezeket a helyiségeket, már megvannak a kávézóvezetők, illetve a fogyatékkal élők, akiket képeztünk, és most vannak a kávézók abban a fázisban, hogy elindulnak, megpróbálnak önálló lábra állni” – részletezte Makkai Péter.

„A kávé körül mindig közösségek vannak, és a kávézó nem annyira komplex, mint egy vendéglő, ugyanakkor mégis kiszolgálás történik, nyitottság a társadalom felé, az emberek felé, aki be tudnak jönni, kapcsolatba kerülnek a fogyatékkal élőkkel. Azok, akik eddig kiszolgáltatottak voltak, a társadalom ellátottjai, most maguk válnak ellátókká” – hangsúlyozta.

A Diakónia a brassói Bibas vállalattal közreműködve szervezett néhány napos baristaképzéseket, amelyre az alapítvány marosvásárhelyi és nagyváradi munkatársai kísértek el egy-egy csoport fogyatékkal élőt. Amikor sikerült megszerezni minden engedélyt a kávézók működéséhez, a képzésen résztvevők között hirdették meg az állásokat.

A kávézókban jelenleg egy kávézóvezető és két-két fogyatékkal élő barista dolgozik. „Ha az igény nő, sok vendég tér be hozzánk, esetleg rendezvényeket is tartanak a kávézókban, akkor természetesen igény szerint növeljük a létszámot” – mondta Makkai Péter.

Az ötletgazda szerint a „legfinomabb kávé” és a terek adottságai miatt térnek majd be éppen a Kandakéba a vendégek a két városban, amely eddig sem szűkölködött kávézókban. „A vásárhelyi egy nagyon kedves, bensőséges környezet a Teleki-ház udvarán, a nagyváradi pedig a Partiumi Keresztény Egyetem melletti sarkon van, közel a kollégiumhoz és a templomhoz” – mondta.

Makkai Péter szerint a társadalom szociális felelősségvállalása is fontos: „az, aki egy ilyen kávézóban kávézik, biztosítja két fogyatékkal élő egzisztenciáját, hiszen ők alkalmazottak, fizetést kapnak, és így tudnak önálló életet kezdeni”. Olyan emberekről van szó, akik eddig nem dolgoztak, nem volt erre esélyük, emelte ki.

A kávézóban napi nyolc órás munkaidőben dolgoznak majd, de a helyi igényekhez igazítják majd az órarendet.

„Én annak a híve vagyok, legalábbis a Diakóniában, hogy a szociális gazdasági modellt kell meghonosítani. A mostani gazdaságunkat a profit mozgatja, a szociális gazdaságban viszont a profit a humánerőforrásban, a fenntarthatóságban, a környezettudatosságban van, és azt hiszem, hogy Romániában nagyon fontos, hogy ezt a modellt meghonosítsuk, megerősítsük. Szó sincs itt profitról, de ha jövedelem van, akkor egyfelől – és ez a szociális gazdaságban nagyon lényeges – maguk a vállalkozásban dolgozók döntik el azt, hogy mit szeretnének kezdeni az általuk megtermelt »profittal«, illetve hajlanak-e arra például, hogy abból egy másik városban egy ilyen kávézó létrejöjjön és újabb fogyatékkal élő társuk részesüljön ugyanolyan esélyben, mint ők” – válaszolta, amikor arról kérdeztem, hogy mire fordítják majd a bevételt.

A romániai törvények szerint egyébként az állam havi 2200 lejt áll egy éven át a hátrányos helyzetű vagy fogyatékkal élő alkalmazottak fizetéséből, amennyiben a munkaadó vállalja, hogy még két évig foglalkoztatja az illetőt. A támogatás megszerzése azonban nehézkes, fél évet vagy akár egy évet is igénybe vehet, véli Makkai Péter, aki egyébként a munkaügyi minisztérium RMDSZ-es államtitkáraként dolgozott korábban. „Az első évben mi sem számítunk olyan rettenetes nagy forgalomra, az emberek meg kell szokják, tudomásul kell vegyék, hogy léteznek ezek a kávézók, egy év alatt nem lehet eljutni még az önfenntartásig sem – bár mi reménykedünk benne –, pont az elején kellene a segítség. Járni jár, de nem jut című történet” – jegyezte meg. A református egyház támogatása és a kávégépeket, illetve a kávét biztosító cég rugalmassága, szociális érzékenysége nagy segítség, tette hozzá.

„Szeretnénk ezt a brandet továbbterjeszteni, ha máshol is forrást, illetve befogadást, nyitottságot találunk erre, akkor igyekszünk segíteni ott is elindulni egy ilyen vállalkozásnak” – hangsúlyozta.