Átadták a felújított válaszúti Bánffy-kastélyt, ami olyat tud, mint kevés más erdélyi nemesi rezidencia

Amikor befordulunk a Kolozs Megyei Tanács buszával a válaszúti Bánffy-kastély frissen és szépen kövezett udvarára, már szól a valcer. Az ortodox pap épp pakolja ki az autója csomagtartójából a szenteléshez szükséges eszközöket, a megyei önkormányzat munkatársai pedig korabeli ruhákat idéző jelmezekben kínálják a pezsgőt az érdeklődőknek. Egyből érezhetjük, megadták a módját a kastély újbóli átadása alkalmából szervezett vendégségnek. A résztvevők sora is jelzi, hogy csütörtökön ez AZ esemény Kolozs megyében, látunk számtalan influenszernek kinéző jelenséget, feltűnik egy múzeumigazgató, majd egy ex-politikus is, de még annál is több aktív politikussal lehet találkozni, és persze temérdek sajtós is van.

A megnyitó nagyjából olyan, mint minden romániai megnyitó, a politikusok örülnek és köszöntenek, a papok megszentelnek, néhány szó jut a felújítást végző szakmának, majd jöhetnek a zenészek, mellé egy pohár bor és némi nassolni való. Egyetlen előnye, hogy nem húzzák nagyon az időt, alig lépünk be az épületbe, még bambulni sincs időnk, máris azt látjuk, hogy Alin Tișe megyei tanácselnök bújik bele a trikolóros szalagjába, ami lényegében az ünnepség kezdetét is jelenti. Bő húsz perc alatt pedig a lényegi részén túl is vannak, lehet indulni nézelődni, felfedezni a kastélyt és a birtokot.

A Kolozsvártól 26 kilométerre fekvő, eklektikus stílusban épült kastély a Bánffy család rezidenciája volt. Az épület előzményeiről keveset tudunk, de a források szerint az 18. század második felében már biztosan létezett a helyén egy udvarház, a 19. század elején, Bánffy György idejében még vármegyei gyűléseket is tartott benne. A mai kastély története az 1848-as forradalomig nyúlik vissza. A szabadságharcban nagyon megrongálódott egykori udvarház újjáépítését Bánffy Albert kezdte el, de jelenlegi formáját fia, Bánffy Ádám átalakításai nyomán kapta meg az épület.

Az 1875-1887 közötti átépítések során a korábbi épületre emeletet húztak, és kialakították a kastély mai képét is meghatározó eklektikus homlokzatot. Ebből az időszakból származik az épület legnagyobb értékének számító, viszonylag épen megmaradt belsőépítészeti együttes: a tölgy- és kőrisfából készült német neoreneszánsz faburkolat a kétszintes előcsarnokban, és az egykori ebédlő, illetve az említett termek díszes faragott bútorai és cserépkályhái.

Ezt hangsúlyozta beszédében a tervezési és restaurálási munkálatokat felügyelő Guttmann Szabolcs műépítész is. A válaszúti Bánffy-kastély ugyanis azon kevés erdélyi nemesi rezidenciák egyike, melynek belső burkolatának egy jelentős része szinte teljes egészében megmaradt.

Ez a két helyiség ad otthont az átadó ünnepségnek, illetve ez az a két szoba, ahol leginkább megérezhetjük a kastély egykori pompáját. Érdemes is többet beszélni róla.

A kutatások szerint Bánffy Ádám előbb a kastély ebédlőjét tervezi meg és készíti el a segédei közreműködésével. A megmaradt berendezései közül például mindenképp érdemes kiemelni a díszes ebédlőszekrényt, amelyet az 1878-as párizsi világkiállításon is bemutatott a tulajdonos. Az ebédlő másik, sokat emlegetett dísze a zöld mázas cserépkályha, amelynek első változata, az 1879-es székesfehérvári országos kiállításon annyira megtetszett Ferenc József császárnak, hogy azt Bánffy Ádám neki adományozta és a gödöllői királyi kastélyba került. Ennek egy valamivel egyszerűbb másolatát viszont elkészíti azért a saját válaszúti kastélyába is. Állítólag, amikor a gödöllői királyi kastélyban található társát a háború során találat érte, akkor a válaszúti kastélyban található cserépkályhát használták mintául.

Az ebédlő befejezése után készült el a kétszintes előcsarnok, ami szintén német neoreneszánsz stílusban készült elemeket tartalmaz. Az előcsarnok díszei közül a Bánffy Ádám által készített majolika domborműveket lehet kiemelni, amelyek színvilágukban most már szintén a csempekályha zöldes árnyalatát idézik.

Az épület nem rettentő nagy, viszonylag hamar kiismerhetjük magunk a szobák sorában, de az említett előcsarnokon és ebédlőn kívül azért a régi pompa már inkább megkopott. Igaz, azért azok eredetileg látványosabbnak, reprezentatív tereknek készültek, egy fennmaradt összeírásból például kiderül, hogy az építési költségek legnagyobb részét (34 227 forintot) az épület díszfaburkolata emésztette fel, szemben például a 28 711 forintos kőműves munkálatokkal. A mostani felújítás erénye, hogy ezeket a kevésbé pompás tereket sikerült úgy igazítani a régiekhez, hogy harmonikusan illeszkedjenek. Ha meg élesen eltérnek, például a csillárok esetében, akkor nyilvánvaló a szándék, hogy nem akarták azt a hamis látszatot kelteni, mintha eredetiek lennének.

Különösen érdekessé teszi az értékes berendezések megmaradását, hogy a kastélyt az elmúlt néhány évtizedben azért rendesen sújtotta a történelem. Az 1940-es években kirabolják és lecsupaszítják, de a díszes falburkolatok, amiből jó tüzelő is lehetett volna, mint sok más erdélyi kastély esetében, megmaradnak. 1948-ban ezt a kastélyt is államosítottak, és a TSZ kapja meg, gombát is termesztenek benne. Az 1960-as évek végén iskolát rendeznek be az épületben. Ez is jár némi átalakítással, de a díszes falburkolat ezt is megússza, pedig gondolhatták volna úgy is, hogy egy iskolának nincs szüksége neoreneszánsz előcsarnokra. A helyiek úgy tartják, bár erről senki nem tud biztost mondani, hogy az egykori iskolaigazgatónak édesapja révén volt egyfajta kötődése a kastéllyal, ezért az általa irányított intézményben igazgatói szobaként használta, a gyerekek előtt részben elzárva tartotta, így például senki nem karcolhatta nevét az egykori bútorokba.

Végül 2007-ig működött benne speciális nevelésű igényű gyerekeknek iskola. A helyi önkormányzat előbb még szerette volna megtartani, de miután belátta, hogy valószínűleg nem lesz pénze rendesen felújítani, inkább megállapodott a Kolozs Megyei Tanáccsal, így ez utóbbi tulajdonába került a kastély, illetve a hozzá tartozó birtok.

Ezután egy bő évtizedig állt üresen, és közben befolyt a víz, ázott a tető és mállott a vakolat, míg végül 2017-ben a tulajdonosnak sikerült európai uniós forrásokat lehívnia a kastély felújítására.

A pályázat megnyerése után sokáig nem találtak kivitelezőt a munkálatokra, a megyei tanácsnak négy alkalommal is meg kellett hirdetnie a kivitelezésre kiírt licitet. Végül 2021-ben jelentették be, hogy sikerült olyan kivitelezőt találni, amely a kiírásban szereplő összegért vállalja a kastély felújítását. A munkálatok befejezését két és fél év után, november közepén jelentette be a megyei tanács, és most hivatalosan is átadták.

Bár eddig főleg a kastélyról – és annak is leginkább két helyiségéről – beszéltem, de ez azért annál több ez egy birtok, amivel nyilvánvalóan a megyei tanács egy kicsit példát is akart mutatni. Egy reprezentatív épületet szerettek volna, és az elbeszélések szerint nem sajnálták rá a pénzt, az EU által biztosított 4,8 millió euró mellett a megyei tanács hasonló összeggel járult hozzá a felújításhoz.

Ennek a munkálatnak a kastély mellett fontos része volt a hozzá tartozó 56 128 négyzetméteres kert felújítása is, mellékhelyiségestől és tavastól együtt.