Politológus: A választási év közeledése szorította ki az RMDSZ-t a kormányból

2023. június 15. – 14:26

Politológus: A választási év közeledése szorította ki az RMDSZ-t a kormányból
Marcel Ciolacu és Nicolae Ciucă a kormány beiktatásáról szóló szavazáson, 2023. jún. 15-én – Fotó: Octav Ganea / Inquam Photos

Másolás

Vágólapra másolva

A bonyolult 2024-es év választási év közeledése, a kampány szempontjából fontos minisztériumok felértékelődése, a PNL és a PSD közötti bizalmatlanság csökkenése vezetett az RMDSZ kormányból való kizárásához – véli George Jiglău politológus. A kolozsvári BBTE oktatója szerint Kelemen Hunorék nem tehetettek mást, a „méltóságuk megőrzésért” léptek ki a koalícióból. Ugyanakkor szerinte nem várható az ellenzékbe vonuló RMDSZ radikalizálódása, mert érdeke kormányképes politikai szervezet maradni. Interjú.

Kétpártira szűkült a koalíció, az RMDSZ már nem vesz részt a csütörtökön beiktatott Ciolacu-kormányban. A szakítást a tanügyi sztrájk miatt elhúzódó tárgyalássorozat előzte meg. Az egyeztetéseken az RMDSZ egyre nagyobb engedményeket tett, de a koalíciós partnerek ezeket sorra elutasították. Ez azt sugallja, hogy a Szociáldemokrata Párt (PSD) és a Nemzeti Liberális Párt (PNL) már hetekkel, vagy akár hónapokkal ezelőtt eldöntötte: a miniszterelnök-csere után Kelemen Hunorék nélkül folytatják. Előre megfontolt szándékkal taszították ki az RMDSZ-t a koalícióból?

Nincsenek belső információim, de már az RMDSZ temesvári kongresszusa előtt terjedtek hírek erről a forgatókönyvről. Egy biztos: az RMDSZ kezdettől fogva hálátlan helyzetben volt a hárompárti koalícióban, mert a korábbi kormányzati részvételeitől eltérően most nem volt szükség a szavazataira a parlamenti többség biztosítására. Ilyen értelemben a PSD és a PNL egy szívességet tett annak idején az RMDSZ-nek, amikor befogadták a koalícióba. Nyilván, nem egy önzetlen szívességről van szó, mert a liberálisoknak és a szociáldemokratáknak érdekeik is fűződtek ehhez. Az egyik érdek a Mentsétek meg Románia Szövetség (USR) elszigetelése lehetett. Másrészt a PNL és a PSD egymással szembeni kezdeti bizalmatlansága a kormányzás előrehaladtával folyamatosan csökkent, a két párt összeszokott, és ez sem kedvezett az RMDSZ-nek. Mindenesetre az eltávolításukban szerintem nagy szerepe lehetett annak, hogy választási év előtt vagyunk, erre hangolódik a PSD és a PNL, nőtt a kormányzás tétje. És természetesen felértékelődtek a választások előtt a láthatóbb, tekintélyes költségvetéssel rendelkező minisztériumok, az RMDSZ által irányított fejlesztés és a környezetvédelem éppen ilyen tárcák. Ugyanakkor Marcel Ciolacu első nyilatkozatai is azt mutatják, hogy a kétpárti koalíció osztogatásra készül, és vélhetően nem szívesen osztoznak a babérokon.

Formálisan azzal kezdődött az RMDSZ eltávolítása, hogy a PSD felrúgta a miniszterelnök-cseréről szóló megállapodást, és ragaszkodott a szállításügyi minisztériumhoz, amelyik az egyezség szerint a PNL-t illette meg az új kormányban. Miért volt ilyen fontos Marcel Ciolacunak a Sorin Grindeanu vezette tárca megőrzése?

Ez is a jövő évi választásokkal függ össze. A szállításügyi minisztérium egyfelől nagy összegekből gazdálkodik, másfelől a megvalósításai szemmel láthatóak. Idén és jövőre is elkészülnek például újabb autópályaszakaszok, amelyeket a megfelelő körítéssel fel lehet majd avatni. Sorin Grindeanu számára ráadásul egy személyes tétje is volt a miniszteri mandátuma folytatásának. Szóval nagy veszteség lett volna a PSD-nek, ha lemond erről a minisztériumról, és mivel a legerősebb pártja a koalíciónak, módjában állt diktálni. Nem ez volt amúgy az első politikai megállapodás a rendszerváltás utáni Romániában, amelyet felrúgnak a felek. A liberálisok sem kaptak ettől a szívükhöz, mert felmérték, hogy a minisztériumok újraosztása kedvez nekik. Úgy gondolták, hogy ha csak az RMDSZ távozása a koalíciós megállapodás megszegésének az ára, ők ebbe szívesen belemennek.

Egyes politikai források szerint Marcel Ciolacu számára egy másik tétje is volt a szállításügy megőrzésének. A közelében akarta tudni beosztottjaként Sorin Grindeanut, aki riválisa lehet a PSD-ben. Elképzelhető egy ilyen indíték?

Nem hiszem, hogy Marcel Ciolacu pozícióját egyelőre bárki is veszélyeztetné a PSD-ben. Hatalomra juttatta a pártot, majd megszerezte a miniszterelnöki széket. Ha kormánya elfogadhatóan teljesít, akkor jó eséllyel indulhat a jövő évi államelnök-választáson is. Igen, Sorin Grindeanut a riválisának tartják, de hát a riválisa a családügyi minisztériumot vezető Gabriela Firea is. Szerintem Marcel Ciolacu a minisztériumok újraosztásakor is arra törekedett, hogy a párton belüli táborok mindegyikét elhallgattassa, és megszilárdítsa a pártelnöki pozícióját.

A PSD-t terheli a felelősség a koalíciós megállapodás felrúgásáért, de a tárgyalások utolsó napján végül a PNL-n múlott az RMDSZ kormányon maradása. A liberálisok meghagyhatták volna az RMDSZ vezette minisztériumoknak legalább az egyikét Kelemen Hunoréknak, de nem tették meg. Miért ragaszkodtak annyira fejlesztési és a környezetvédelmi minisztériumhoz is?

Hát ugyanazért, amiért a PSD is ragaszkodott a szállításügyi minisztérium megtartásához. A PNL abban gondolkodott, hogy kompenzálja valamivel a kormányfői tisztség elveszítését. A pártot belharcok feszítik, a felmérésekben zuhanórepülésben van, ezért minden adódó eszközt meg akart ragadni a választások előtt, ami emelkedő pályára állíthatná. A fejlesztési és a környezetvédelmi minisztérium ilyen eszközök.

Ha minden áron kormányon akar maradni, az RMDSZ elfogadhatta volna az energiaügyi és az európai projektekért felelős tárcát, miután az összes többi kompromisszumos javaslatát lesöpörték az asztalról a koalíciós partnerek. Nem fogadta el, azzal az érvvel, hogy – Csoma Botond frakcióvezetőt idézve – „nem vagyunk senkinek sem a kapcája”. Ezt hogyan kommentálja?

Valóban sérthette az RMDSZ-es politikusainak önérzetét, hogy a partnereik el akarják jelentékteleníteni a szövetség szerepét a kormányban. A koalícióból való kilépésükkel ilyen értelemben a méltóságukat akarták megőrizni. És ez nem volt feltétlenül egy rossz lépés. Pozitívum, hogy méltóságuk megőrzéséért hajlandóak lemondani a hatalomról, mert azért ez nem jellemző a romániai politikai osztályra.

Amúgy nem csodálom, hogy az energiaügyi minisztériumot nem fogadták el. Jön majd a tél, s elképzelhető, hogy a kormány részben uniós nyomásra, részben a költségvetési források szűkössége miatt kénytelen lesz kivezetni az energia drágulását kompenzáló, jelenleg még érvényben lévő intézkedéseket. Ez rendkívül népszerűtlen lépésnek ígérkezik.

Ugyanakkor az európai beruházások miniszterének sem lesz könnyű dolga a következő időszakban, hiszen akadozik az országos helyreállítási terv megvalósítása, izzasztó tárgyalások várnak rá az Európai Bizottsággal. Nyilván az RMDSZ is készül a választásokra, és olyan minisztériumokat akart irányítani, amelyek alkalmasak a szavazatszerzésre. A koalíciós pártok jelentős tárcákat ajánlottak ugyan fel a tárgyalások utolsó körében, de ezekre a választási kampányokban nem igazán lehet támaszkodni.

Kelemen Hunor és Cseke Attila szenátor a Marcel Ciolacu által javasolt kormány beiktatásáról szóló szavazáson, 2023. jún. 15-én – Fotó: George Calin / Inquam Photos
Kelemen Hunor és Cseke Attila szenátor a Marcel Ciolacu által javasolt kormány beiktatásáról szóló szavazáson, 2023. jún. 15-én – Fotó: George Calin / Inquam Photos

Egyes források szerint Klaus Iohannis támogatta az RMDSZ kormányon maradását. Nem volt az államfő számára olyan nagy a tétje annak, hogy hárompárti koalíció kormányozzon a továbbiakban, vagy inkább arról van szó, hogy gyengült a befolyása a PNL-re?

Nem hiszem, hogy Klaus Iohannis különösebben beavatkozott volna a kormánytisztségek elosztásába. Nyilván tájékozódott a tárgyalásokról, de nem szabta meg ezeknek a kimenetelét. Megjegyzem, hogy ez nem mindig volt így. A 2020-as választások utáni koalíciós tárgyalásokon az államfő jelenléte sokkal érezhetőbb volt. Most nyilvánosan csak azt sürgette, hogy a koalíciós pártok mielőbb és minél zökkenőmentesebben bonyolítsák a miniszterelnök-cserés kormányváltást. Tehát a kérdésre a válaszom az: lehet, hogy Klaus Iohannisnak fontos volt az RMDSZ kormányon maradása, többek között Románia külföldi megítélése és a politikai stabilitás megszilárdítása miatt, de számára ennek azért nem volt olyan nagy tétje. Azért sem volt, mert a politikai stabilitást az RMDSZ nélkül is lehet biztosítani. Klaus Iohannis a mandátuma utolsó hónapjait nyugalomban akarja eltölteni. Azért sem erőltette az akaratát, mert nem akart újabb feszültségeket kelteni.

Egyes vélekedések szerint az államfőnek azért is lett volna fontos kormányon tartani az RMDSZ-t, hogy megelőzze a magyar érdekvédelmi szövetség radikalizálódását, csökkentse Budapest befolyását a romániai magyar választókra. Ezt hogyan látja?

Én örülnék, ha az államfő így gondolkodott volna. Nyilván egy kormányon lévő RMDSZ-t könnyebb „kezelni”, mint egy ellenzékit. Az RMDSZ egyébként most meglehetősen bizarr helyzetbe került: két olyan párttal együtt lesz ellenzékben – a Mentsétek meg Romániát Szövetséggel (USR) és a Románok Egyesüléséért Szövetséggel (AUR) –, amelyikkel nem tud együttműködni.

A választásokig a három ellenzéki párt mindegyike a saját útját járja, és ilyen körülmények között kell megfogalmaznia az RMDSZ-nek a szavazóinak szóló üzeneteit. Olyan szavazóknak, akiknek igen jelentős része azonosul az Orbán-kormány politikájával. Ezért könnyen el tudom képzelni, hogy az RMDSZ üzenetei is ehhez a helyzethez idomulnak majd. Ha kormányon lenne, az RMDSZ kénytelen lenne moderáltabban megnyilvánulni.

Azt viszont nem gondolom, hogy a magyar érdekvédelmi szervezet ellenzékben radikalizálódni fog. Az RMDSZ-nek a továbbiakban is meg kell mutatnia, hogy a bukaresti politikusokkal tárgyalni tudó, kormányképes párt. Mert a következő választások után akár újra kormányra kerülhet.

Állítólag a PSD-nek is érdeke lett volna az RMDSZ kormányon maradása, mert a PNL, különösen a miniszterelnöki tisztség elvesztése után, meglehetősen instabil koalíciós partnernek ígérkezik, és – egy román elemzőt idézek – „nehézségek esetén hajlamos megfutamodni a kormányzástól”. Talpon marad a jelenlegi kétpárti koalíció a jövő évi parlamenti választásokig?

Nem tudom, hogy a jövő év végéig talpon marad-e, de az európai parlamenti választásokig várhatóan igen. Ha az EP-választásokon a PNL nagyon gyenge eredményeket ér el, ez a párt akár darabokra is szakadhat. De én úgy látom, hogy a liberálisok nem érdekeltek a kormány elhagyásában, inkább a koalíción belüli ellenzék szerepére készülnek. A kormányzástól nem lehet arcvesztés nélkül megfutamodni. Annál is inkább, mert Marcel Ciolacu már ki is jelentette: ha a liberálisok az ellenzékbe vonulás mellett döntenek, akkor lemond a miniszterelnöki tisztségről, és előre hozott választásokat fog szorgalmazni. Ezért úgy gondolom, hogy a PNL-nek és a PSD-nek nincs túl sok opciója, a választóknak és Romániának fontos a politika stabilitás, ezért együtt kell tovább kormányozniuk.

Mit lehet mondani az új kormány összetételéről? Van olyan miniszter, akinek a jelölése meglepetésnek számít?

Nyilván senki sem számított az előzőétől radikálisan eltérő összetételű kormányra. Ugyanakkor a romániai gyakorlat szerint miniszterek rendszerint a pártjuk utasítását hajtják végre, a személyük, az egyéni teljesítményük veszített a jelentőségéből. Csak a leváltásukat szokták a pártok a gyenge teljesítményükkel indokolni, de az esetek többségében politikai oka szokott lenni az eltávolításuknak. Általános jelenség emellett, hogy a rekrutáció gyengén működik, a pártok egyre kevesebb, köztisztségek ellátására alkalmas személyt tudnak előretolni. Ezért rendszerint ugyanazokat a politikusokat látjuk köztisztségben, eltérő szereposztásokban. Ritkán tűnnek fel új nevek, s ha felbukkannak, ezek a politikusok nem maradnak sokáig tisztségben. Ami a Ciolacu-kormány összetételét illeti: különösebb meglepetések nincsenek, de azt örvendetesnek tartom, hogy már nem Lucian Bode vezeti a belügyminisztériumot.

A Ciolacu-kormány programját a gazdasági elemzők valósággal szétszaggatták, volt olyan publicista, aki „karácsonyi kívánságok listájának” nevezte, annyira nincs köze a realitásokhoz. Erről miként vélekedik?

Hát szerintem a korábbi kormányok programja sem volt sokkal több karácsonyi kívánságok listájánál. A Ciolacu-kormány programja is meglehetősen merész célkitűzéseket sorakoztat fel, bár arra magam is kíváncsi vagyok, hogyan fogja a dokumentumban emlegetett „gazdasági hazafiságot” érvényesíteni. Az nem meglepő, hogy egy baloldali miniszterelnök osztogatásokat ígér a választásokig tartó programjában, de azt fontosnak tartom, hogy Marcel Ciolacu már nem erőltetni a progresszív adó bevezetését. Mindenesetre ez inkább választási program, nem kormányprogram.

A Transtelex egy egyedülálló kísérlet

Az oldal mögött nem állnak milliárdos tulajdonosok, politikai szereplők, fenntartói maguk az olvasók. Csak így lehet Erdélyben cenzúra nélkül, szabadon és félelmek nélkül újságot írni. Kérjük, legyél te is a támogatónk!

Támogató leszek!
Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!