Varga Mihály és az óriáskokárda voltak a kolozsvári március 15-i ünnepség sztárjai

Három év kihagyás után izgatottan igyekeztem a meghirdetett kezdésre a Protestáns Teológiai Intézet elé, ahonnan a hagyományos kolozsvári forradalmi menet indul. És nyilvánvaló, hogy nem csak én voltam egyedül a lelkesedésemmel, hiszen a zászló- és kokárdaosztás és egy kis várakozás után egy hétköznap déli időponthoz képest viszonylag nagyszámú tömeg indult el a főtéri Szent Mihály-templom felé az 1848-49-es forradalomra és szabadságharca emlékezni és ünnepelni.

A felvonulás kellene a kolozsvári ünnepségek leglátványosabb és leglelkesítőbb mozzanata legyen, ahol a szívből éneklő és zászlókat lengető fiatalok mögött felvonul az ünnepelni igyekvő tömeg. Legalábbis az eredeti elképzelés szerint. Ugyan az óriási kokárda mögé bújó fiatalok látványára panaszunk nem nagyon lehet, de a felvonulás, ha a finoman akarunk fogalmazni, akkor méltóságteljes volt idén, ha pedig őszinték akarunk lenni, akkor egy temetési gyászmenet lelkesedésére emlékeztet. Amit – és ezt premierként idén tapasztaltam –, csak tetézett, hogy nagyjából mindenki a telefonjából olvasta az elvileg forradalmi nótákat. Így csak annyi sült ki az egészből, hogy a tömeg eleje és vége különböző ritmusban énekelt, meglehetősen hamisan.

Ezen kívül minden a megszokott mederben zajlott, egy rövid megállót követőn a Bem-emléktáblánál a tömeg, immár kiegészülve a politikusokkal is, megérkezett egy ökomenikus istentiszteletre a Szent Mihály-templomba. Ott pedig Kovács István unitárius püspök, László Attila római katolikus plébános, illetve Kató Béla református püspök és Fehér Attila kolozsvári evangélikus esperesen kívül csak Orbán Viktornak jutott szó, hogy mindenkinek világos legyen, a magyar miniszterelnök nem holmi politikus, akinek a főtéren olvassák fel az üzenetét, hanem mégiscsak „a nemzet miniszterelnöke”.

A Himnusz és a Szózat eléneklése után következhetett az ünnepségek politikusokkal dúsított világi része, amit idén az Egyetem utca felújítása miatt nem a Biasini-szálló épülete előtt, a Petőfi-emléktáblánál tartottak, hanem a főtéren felállított színpadon. Egy közös néptánccal hangolódott a közönség, amíg Varga Mihály pénzügyminiszter, az ünnepség díszszónoka is előkészült a fellépésre. Varga a negyedórás beszédében a magyar kormány nagyjából összes, sokszor ismételt üzenetét elmondta: volt benne egy kevés ukrajnai háború, sok-sok szabadságharc Brüsszellel szemben, és a helyszínhez igazodva, beszélt a román-magyar kapcsolatok egyre pozitívabb alakulásáról is.

Varga szerint azzal tiszteljük az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hőseit, ha az általuk kiharcolt szabadságunkat, nemzeti egységünket és önrendelkezésünket megerősítjük és megőrizzük az utókor számára. Varga szerint erre törekszik a magyar kormány is.

„Ezért március 15-én nem csak felidézzük, hanem megerősítjük a szabadság eszméjéhez való hűséget. Jó okunk van arra, hogy évről évre kitűzzük a nemzeti függetlenséget szimbolizáló kokárdát. Európa ugyanis a kezdetektől a nemzetekhez köthető kultúrákból meríti erkölcsi tartását és tetterejét. Európában a sokszínűség biztosítja a tetterőt, végső soron a gazdasági teljesítményt és a jólétet is. Sokszínűséget pedig nem a paletta összekeverésével kapunk, hiszen az szürkét eredményezne, hanem az önálló színek megtartásával. Ezért látjuk mi Európa jövőjét továbbra is azokban a nemzetállamokban, amelyek létrejöttét az 1848-as forradalmak segítették elő, vagy vetítették előre szerte a kontinensen. Amikor 1848-at ünnepeljük, akkor mi, magyarok az autonóm nemzetállamokon alapuló sokszínű Európát is ünnepeljük” – jelentette ki Varga, aki szerint egy központosított szürke Európa víziója ezzel az ideállal aligha egyeztethető össze.

Magyarország pénzügyminisztere szerint Európa központjaiban elszántan dolgoznak azon, hogy a nemzetállamok helyét egy központosított európai szuperállam vegye át. Állítása szerint az a tapasztalatuk, hogy a nagyhatalmi szereplők a kisebb nemzetek érdekére vonatkozó kéréseket minimum félvállról veszik, ezért a nemzeteknek időről időre maguknak kell megvédeni a saját szabadságukat, akár 1848-ban, akár ma.

„A két szemlélet közötti éles különbséget az is mutatja, hogy Európa egyes vezetői számára fontosabb a migráció ösztönzése, tehát az Európától idegen kultúrák informálása, mint saját kultúrájának megőrzése. Az évszázadok óta itt élő etnikumok, őshonos kisebbségek védelme. (…) Ha nincs szuverenitás, akkor papíron nemzetiségi problémák sincsenek, mint ahogy talán nemzetek sem” – érvelt a nemzetállamok Európája mellett Varga.

Az ukrajnai háború ehhez képest alig került szóba a beszédben. Csak egy pillanatra idézte meg az Ukrajnában a nemzeti kisebbségekkel szembeni fellépést, például az anyanyelvű oktatás betiltását, hogy ezzel vezesse fel a román-magyar kapcsolatok alakulását. „Örvendetes viszont, hogy Románia és Magyarország közösen lép fel az Ukrajnában élő magyar és román kisebbségek jogainak védelme érdekében a Velencei Bizottságnál” – mondta. Szerinte van még amiben előre lepni, de az elmúlt bő évtizedben „a szomszédos országokkal jelentősen javultak Magyarország kapcsolatai”. Szerinte, Romániában ez az RMDSZ közreműködésének is köszönhető. Külön kiemelte a közlekedési lehetőségek bővülését, ami szerinte nem csak a családok között kapcsolatot fogja megerősíteni, hanem a gazdasági és kereskedelmi együttműködés szempontjából is fontos.

„Ha minden jól alakul, éveken belül négy ponton lehet majd autópályán átlépni a magyar-román határt, és a romániai szakaszok elkészülte esetén autópályán lehet majd elérni az anyaországból Szatmárnémetit, Kolozsvárt, Nagyszalontát, Aradot” – mondta.

„Biztosíthatom önöket arról, hogy amíg Magyarországnak polgári kormánya van, mindig számíthatnak támogatásokra” – zárta a beszédét Varga Mihály.

Varga beszéde után már érezhető volt, hogy az ünnepség vége felé járunk. Levezetésként előbb még felolvasták Nicolae Ciucă miniszterelnök üzenetét is, majd a kolozsvári gyerekkórus lépett fel, könnyeket csalva a nagymamák szemébe és a színpad elé gyűjtve a büszke, telefonnal filmező szülőket.

Az ünnepség végén Oláh Emese osztotta meg ünnepi gondolatait. Az alpolgármester szerint az elmúlt 30 évben már többször tapasztalhattuk, hogy gyakran egy tollvonás elegendő ahhoz, hogy megvonják a jogainkat. A polgármester szerint egy erős magyar nemzet, egy erős magyar képviselet által meg tudjuk védeni a szabadságunkat és a biztonságunkat.