Épület nélkül maradt Kolozsvár egyetlen mentális betegeket fogadó nappali központja

Szűk, sötét, repedezett falú és fűtetlen helyiségbe lépünk Kolozsvár egyik belvárosi udvarán. Ez jelenleg az egyetlen hely a városban, ahová a mentális zavarral élő felnőttek – a pszichiátrián és a járóbetegellátón kívül – ingyenes szolgáltatásokért fordulhatnak. Az Estuar Alapítvány javára pénteken jótékonysági koncertet tart a Mano&Gregor együttes, ebből az alkalomból kerestük fel a kolozsvári koordinátort, Finta Orsolya szociális munkást.

A jelenleg összesen négy romániai városban működő alapítványhoz Kolozsváron 46 kliens jár rendszeresen, legtöbbjüket paranoid szkizofréniával diagnosztizálták, de vannak borderline személyiségzavarral vagy bipoláris depresszióval élők is. Olyan is van köztük, aki a 30 kilométerre lévő Tordáról ingázik be, hogy részt vehessen a csoportos tevékenységen, amelyből most kettőt tartanak hetente.

Az 1993-ban, Bukarestben alapított Estuarnak 1997 óta működik a kolozsvári fiókszervezete. A 2010-es évek első felében még a hét minden napján fogadták a klienseket, akik több fejlesztő, önismereti, művészetterápiás csoportfoglalkozás közül választhattak. De tanulhattak itt idegen nyelveket és munkaerőpiaci tanácsadásban is részesülhettek, valamint pszichológushoz is járhattak egyéni tanácsadásra, mindezt ingyenesen. Most mindössze két alkalmazottal működik a kolozsvári szervezet, a heti két csoportfoglalkozás közül pedig az egyiket az említett szűk, felújításra szoruló székhelyen tartják – sokszor valamilyen szabadtéri tevékenységet választanak emiatt, például városi sétát, múzeumlátogatást –, a másikat pedig a kolozsvári Közösségközi Fejlesztési Társulás székhelyén.

Ha nincs pénz, nincs épület, ha nincs épület, nincs pénz

A problémák akkor kezdődtek, idézte fel Finta Orsolya, amikor az alapítvány feje fölül eladták az addig bérelt szamosfalvi székhelyet, épp nem volt pénz új helyszín bérlésére, megfelelő székhely hiányában pedig az Estuar elvesztette a működési engedélyét a kolozsvári nappali központra.

Az alapítvány a polgármesteri hivataltól 2014-ben kapta használatba irodahelyiségként a Malom utca (Barițiu) 22. szám alatti kétszobás házat, ami azóta jelentősen leromlott, de méretei miatt amúgy sem megfelelő a kliensek fogadására. Ahhoz, hogy nappali központként működési engedélyt kapjon, az alapítványnak legalább háromszobás, két fürdőszobás, akadálymentesített ingatlanra lenne szüksége, mondta el Finta Orsolya.

Működési engedély hiányában a szervezet nem pályázhat a fő forrását jelentő nemzetközi támogatásokra, a szociális munkás így több úton próbálta kérni az önkormányzat segítségét, arra hivatkozva, hogy nemhogy a városban, de a megyében sincs egyetlen olyan állami intézmény sem, amely kimondottan felnőtt krónikus mentális betegeknek biztosítana nappali foglalkozást és segítené a társadalmi beilleszkedésüket.

Épp folyamatban van egy norvég alapokból támogatott projekt, amely a mentális betegek és a döntéshozók közötti kommunikációt segíti, ennek keretében találkozót szerveztek az érintettekkel, illetve arra bátorították az Estuar klienseit is, hogy forduljanak kérvénnyel a polgármesteri hivatalhoz és jelezzék, hogy szükségük lenne egy működő nappali központra, mondta el Finta Orsolya. Ez az út egyelőre nem bizonyult túl hatékonynak, a kérelmezők nem kaptak érdemi választ a polgármesteri hivataltól – sőt, többek között éppen az Estuart ajánlották fel nekik lehetőségként, mintha az önkormányzat szociális osztálya nem lenne tisztában azzal, hogy az alapítvány helyiség nélkül maradt.

Némi esély mutatkozik a változásra, miután Oláh Emese alpolgármester tanácsára közhasznú szervezetként kérést adtak le mind a megyei tanácshoz, mind a polgármesteri hivatalhoz, utóbbi pedig arról értesítette őket, hogy a kérést a tulajdonában álló ingatlanokkal foglalkozó vegyes bizottság napirendjére tűzi.

Az Estuar kolozsvári szervezetének egyébként korábban is gondot okozott az anyagi folytonosság biztosítása egyik pályázati támogatástól a másikig. „Nagyon sokszor az volt, hogy fél évet dolgoztam, azután mondták, hogy sajnos a szerződés lejárt. Akkor elmentem máshová dolgozni, és két-három hónap után mondták, hogy most megint van projekt, visszajössz? Aki tudott, visszajött, aki egy stabilabb helyet kapott, nem biztos, hogy már visszajött. Ez az instabilitás a klienseknek is nagyon zaklató lehet” – mondta Finta Orsolya.

Az alapítvány helyi vezetője azt reméli, hogy adománygyűjtéssel sikerül áthidalni az átmeneti időszakokat, erre gyűjtenek a pénteki jótékonysági koncerten is. De ha hosszabb ideig nem jutnak új épülethez, elképzelhető, hogy a jelenlegi irodaház felújítására megy el az összegyűjtött összeg. A polgármesteri hivatal tulajdonosként ugyanis csak a strukturális sérüléseket javítja ki, szerintük pedig a repedések és a becsorgó eső ellenére az épületnek nincsenek strukturális sérülései.

A regisztrált pszichés betegek 0,2 százalékára jut állami nappali központ Romániában

A fogyatékkal élők jogvédelmének országos hatósága (ANPDPD) a 2022 végén összesített adatok szerint 80691 felnőtt krónikus pszichés beteget tart nyilván Romániában, de sokan lehetnek azok, akikről a hatóságok nem tudnak. A nyilvántartás szerint 3048-an élnek valamilyen állami intézményben, a többségnek tehát segítséget jelentene egy nappali központ, ahová bejárhatna. Országos szinten azonban csak 33 állami nappali központ működik, ezek összesen 974 felnőtt fogyatékkal élőt látnak el, de ebből csak 153 a pszichiátriai betegséggel élő. A regisztrált betegeknek tehát csak kb. 0,2 százaléka járhat nappali központba. Kolozs megyében nincs ilyen állami szolgáltatás.

Finta Orsolya szerint nappali központokra egyre nagyobb igény lesz azért is, mert Romániában jelenleg zajlik a szociális szolgáltatások átszervezése, többek között a mentális betegséggel élőket a pszichiátriákról – mint amilyen Kolozs megyében a borsai kórház – úgynevezett védett házakba szeretnék átirányítani, ahol nagyobb az önállóságuk, ugyanakkor nincsenek teljesen magukra hagyva. A védett házak lakóinak fontos lenne, hogy a társadalmi beilleszkedésüket segítő tevékenységeken, tanácsadásokon is részt vehessenek – ingyenesen. Kolozsváron egyébként védett házak nincsenek, legközelebb Tordán működtet ilyent egy alapítvány, illetve a Kolozs Megyei Tanács a Kolozsvártól 15 kilométerre fekvő Szelicsén tervez ilyeneket kialakítani.