A székelyek főleg a jobb élet reményében mennek el külföldre, de ők kötődnek a leginkább a szülőföldjükhöz

Már rég nem Magyarország az erdélyi magyarok fő migrációs célországa, helyette mostanság már inkább a fejlettebb nyugat-, közép- és észak-európai országokat választják. A kivándorolt erdélyi magyarok elsősorban a jobb élet reményében hagyták el Romániát, és a táj, a hátramaradt család és barátok miatt fáj leginkább a szívük – nagyjából ez derül ki az Erdélystat legfrissebb elemzéséből.

A felmérés – amire alapozzák a kijelentéseiket – 2021 decembere és 2022 januárja között zajlott online, így a válaszok nem tekinthetők reprezentatívnak az erdélyi magyarságra, de van néhány olyan jelenség, amire rávilágítanak, ezért érdemes szemlézni. Az összesen 2152 válaszadó adatain alapuló felmérés nem alkalmas arra, hogy pontosan meghatározzuk például azt, hogy honnan, hova, mikor, kik vándoroltak ki, de a trendeket jól mutatják. Például az erdélyi magyarok migrációs célországainak megváltozását,

amely fokozatosan áttevődött a magyarországi és részben amerikai, illetve ausztriai helyszínekről a nyugat-, közép- és észak-európai országok irányába.

A Magyarországon élő válaszadók (közel a fele) jellemzően idősebbek, inkább Közép-Erdélyből és a Partiumból származnak, illetve nagyobb arányt képviselnek a 2000-es évek előtt kivándoroltak körében. Ehhez képest a Németországban, az Egyesült Királyságban, a Svájcban vagy az egyéb nyugat-, közép- és észak-európai államokban élők között felülreprezentáltak a fiatalabbak, az elmúlt évtizedben kivándoroltak között, illetve nagyobb eséllyel a székelyföldi megyékből származnak.

Arra a kérdésre, hogy mit látnak a település, térség előnyének ahonnan származnak (pontosan ahol 14 éves korukig nevelkedtek), melyek azok a tényezők, ami miatt sajnálják, hogy onnan elköltöztek, avagy adott esetben, melyek azok az otthoni vonzerők, ami miatt akár haza is költöznének a legtöbben azt válaszolták, hogy táj, a település elhelyezkedése, amely sok esetben kiterjedt a település vagy a térség épített örökségére és történelmi múltjára is. Sokan említették a családot, a rokonságot, illetve a barátokat is. Ide teszem, hogy a nyílt kérdésre adott válaszokat, hogyan kategorizálták az Erdélystat szociológusai.

A kutatók szerint a Romániához, vagyis Erdélyhez való kötődés még hangsúlyosnak tekinthető válaszadók körében. Saját bevallásuk alapján 59 százalékuk rendelkezik érvényes román személyi igazolvánnyal, 16 százalékuk útlevéllel, illetve 37 százalékuk mondta azt, hogy valamilyen rendszerességgel kapcsolatba lép az itthoni hivatalokkal, hatóságokkal. Ők inkább fiatalabbak, frissen kivándoroltak. A Magyarországon élők körében a legkevésbé jellemző a romániai adminisztratív kötődés, részben a jogi integrálódás egyszerűsége, másrészt az ottani tartózkodás viszonylag hosszú időtartama miatt (érintett válaszadók átlagosan 19 éve élnek Magyarországon).

A felmérésből az is kiderül, a Közép-Erdélyből és a Partiumból származó válaszadókra átlag feletti mértékben jellemző, hogy rendelkeznek a külföldi lakhely szerinti állampolgársággal. A Romániához (szülőföldhöz) való kötődés a székelyföldiek esetében kimagasló, ők átlagon felül rendelkeznek román személyi igazolvánnyal is. A magyarországi okmányok megléte is inkább jellemző a partiumi és közép-erdélyi válaszadóink esetében, mint a Székelyföldről származók körében.

A felmérés készítői a kivándorlók otthonhoz való kötődését több módon is mérték, például azzal, hogy mennyire követik az otthonnal kapcsolatos híreket. Azt írják, hogy a kérdőívet kitöltők relatív többsége (44 százaléka) naponta, további 28 százaléka pedig heti rendszerességgel követi az erdélyi, romániai híreket. A napi szinten érdeklődők felülreprezentáltak a férfiak (50 százalék), az alacsonyabb iskolai végzettségűek (50 százalék), a Székelyföldről származók (47 százalék), az 1990 előtt kivándorlók (52 százalék), a Magyarországon, Svájcban, a dél-európai vagy a nem európai országokban élők körében.

A válaszadók többsége a közösségi médián (elsősorban a Facebookon) keresztül tájékozódik: a romániai eseményeket követők 81 százaléka jelezte ezt. A második leggyakoribb információforrást a külföldön élő válaszadók számára a család, az ismerősök jelentik (62 százalékuk említette). Az erdélyi magyar hírportálokról 53, a magyarországi hírportálokról 33, a román hírportálokról 29 százalékuk tájékozódik a kitöltők bevallása szerint.

Annak ellenére, hogy úgy tűnik, még erősen kötődnek a szülőföldjükhöz, a válaszadók meglehetősen magas aránya (41 százalék) soha nem szándékozik visszaköltözni. A résztvevők hozzávetőleg egynegyede (25 százalék) nem zárta ki annak a lehetőségét, hogy idős, nyugdíjas korára visszaköltözik Erdélybe. A válaszadók mindössze 3-4 százaléka szeretne a közeljövőben hazatérni, 17 százalékuk pedig talán néhány év múlva, illetve 13 százalékuk nem egészen biztos abban, hogy mikor költözne vissza, ha egyáltalán megtenné ezt, de a következő öt évben biztosan nem. A hazaköltözés ötletét kategorikusan elutasítók alapvetően idősebbek, jellemzően a 2000-es évek előtt emigráltak főleg Magyarországra vagy az Európán kívüli területekre. Érdekesség, hogy a Székelyföldről származók zárták ki a legkisebb mértékben a visszatérés lehetőségét. Igaz, jegyzik meg a szerzők, ők még relatív frissebb emigránsok, kevésbé integrálódtak a befogadó országokba.

A kérdőívben természetesen azt is megkérdezték, hogy miért hagyták el Romániát. A többség nem meglepő módon a gazdasági okokat említette, a készítők szerint

a kérdőívet kitöltők 71 százaléka említett legalább egy gazdasági okot, amiért elhagyta Romániát.

Az anyagi megfontolásból kivándorló erdélyi magyarok felülreprezentáltak a fiatalabb korosztályok, az alacsonyabb iskolai végzettségűek és a recensen kivándoroltak között. A célországok tekintetében az Egyesült Királyság, Németország, Svájc és az észak-európai államok területén élők körében átlagon felüli az arányuk. A származási hely tekintetében nincsenek jelentős regionális különbségek, legnagyobb arányban a székelyföldiek említettek gazdasági jellegű motivációt (73 százalék), legkisebb arányban a bánságiak (62 százalék).

Ezzel szemben a kisebbségi léttel összefüggő taszító tényezőket, mint például a hátrányos megkülönböztetést vagy a román nyelvtudás alacsonynak vélt szintjét a válaszadók mintegy 15 százaléka nevezte meg.

A válaszadók 23 százaléka említett egy jelenlegi vagy múltbeli politikai okot, mint például a romániai politikai helyzet kilátástalansága, vagy (az 1990 előtt kiköltözők körében) a kommunizmus, a Ceaușescu-rendszer politikája. Jelentős részük az idősebb, 50 év feletti korosztályba tartozik, és inkább férfiak, jellemzően a '90-es évek előtt vagy közvetlen a rendszerváltás után hagyták el Romániát. Főleg az Erdélyen belüli magyar tömbvidékeken, a Székelyföldön és a Partiumban élők alulreprezentáltak a politikai motivációt említők között.

Akit érdekelnek a részletes kutatási eredmények, itt olvashatja el.